Mégis valóságosnak tűnt! ... Aki megjelent rossz fiúként álmomban, az úrfiként jelenik meg előttem a valóságban!? ... WHAT??

×××

A rémálom után nem igazán tudtam lepihenni sem, így elhatároztam valamit! ... Az a valami egy nagyon hülye ötlet lett volna, ha megteszem, azért is hagytam ki! ... Különben is mit kaptam volna azért?? Legfeljebb túlórákat, amit úgy utálok! ... A múlt éjjel nem igazán volt energiám ezt teljesíteni! ...

-Jót tenne egy kis friss levegő! -suttogtam...

Gyors és halk léptekkel hagytam el szobámat, később már az udvaron voltam... Teljes sötétség volt még, de már pirkadt! ..

×××

Kicsit kiszellőztettem a fejem és indulhattam is vissza a helyemre... A szemeim ragadtak lefele és már a szobám ágyában dobtam le magam! Alig hunytam le a szemem az ébresztőm már is megszólalt!

-Ahw...-mérgelődve csaptam le órám...

-Ébresztő, buta cseléd!-rázni kezdte vállam elég erősen...

-Huhh??-megemeltem fejemet...

-Hahóó! Ne nézz, hanem nyomás a munkába!

-Ahw... Csak még 5 perc! -visszatettem fejem a párnába...

Nagyot sóhajtott... Pár másodperc múlva éreztem egy kezet, majd annyira eszméltem fel, hogy már a földön heverek a hátamon...

-Oké, oké! Fent vagyok! ...-felültem, de felém hajolt és a kezemet lefogta...

Mélyen szemembe nézett! Kétségbeesetten nézek felé, majd közelebb hajol...

-Nyomás! -suttogja a szemembe nézve...

-Indulnék, ha elengedne!-szűrtem ki idegesen a fogaim közül, miközben ficánkolódok..

-Kéred a túlórádat??-kérdezte gúnyosan..

-Miért nem fejezi be, úrfi?-kérdeztem ijedten...

Hirtelen hátrébb lépett egy lépést és kiment a szobámból... Hála! ...

×××

A konyha felé sétálok, hogy folytassam munkámat, a tea készítést az Úrnőmnek!

-Eun Ji! -kiáltotta valaki a nevem...

A hang irányába fordultam és megláttam Junt! Örülök, hogy újra találkozunk! Mivel sokat kell túlóráznom, ezért is igen ritkán látjuk egymást!

-Sziaa! -megállt előttem mosolyogva...

-Hello! -viszonoztam kedvességét és mosolyát...

-Figyelj! Tudunk be...-megakadt a szeme a csuklómon, amikor lehajtotta a fejét...-Mi történt a kezeddel?? -kérdezte aggódva...

-Semmi, csak álmomban leestem a földre és... Megzúzódott! De jól vagyok! ...-mosolyogtam...

-El kell mennünk egy orvoshoz! -kezemnél fogva rángatott...

-Neee! Tényleg jól vagyok! -tiltakoztam, de hiába...

-Meg kell vizsgálni, hogy nem esett-e bajod! -aggódva nézett rám...

-Kérlek, neee! ...-könyörögtem...

-Féltelek! Kérlek! Engedd, hogy megvizsgáljanak!-könyörögte...

Csak rá néztem kétségbeesetten! ... Nagyot nyelve, de ... Végül engedelmeskedtem! ...

-Jólvan! ..-semmi nélkül elindultunk ki a lakásból egyenest az Orvosi Rendelő felé!

×××

Beléptünk az orvosiba! Lehangolódtam, amikor bezárult mögöttünk az ajtó! ... A kezemről is le kellett szednem a kötést, majd meglepődve láttam arckifejezését!

-Mondd, hogy történt??-nézett rám kétségbeesetten...

-Álmomban a kezemre estem! Tudjaa, nagyon sokat forgolódom!

-Ezek nem esés nyomok! ...-vágta rá...-Valaki megerőszakolta önt??

Meglepődtem kérdésén, de rögtön is reagáltam...

-Neeem! Még sosem történt velem, semmiféle erőszak!-tiltakoztam...

-Biztos?? Nagyon annak tűnnek a nyomok! ...

-Nyugodjon meg, semmi nem történt! ...-nyugtattam...

Junra néztem és arcán lehetett olvasni, hogy meglepődött.. Egy csomó kérdések járhat most a fejében... De én mindre kíváncsi vagyok! ... Ha rossz, ha nem! Vállalom! ...

×××

Az orvos szépem lekezelte és bekötötte a kezem, majd elindultunk ki az épületből egészen vissza a helyünkre!

-Tényleg! Valamit el akartál mondani! Megtudhatom??-kérdeztem vidáman...

-Ahw...-sóhajtott...-Ma szabadnapos vagyok! Meghívhatlak a műszakod után egy vacsorára??

-V-vacsorára??-dadogva kérdeztem vissza...-Huhh!

-Vagy, nem szeretnéd??-kérdezte lehangolóan...

-Persze, hogy szeretném, de... Nem erről van szó! ... A múltkori baklövésem miatt, 'túlóráznom' kell! ...-mutattam az idéző jelet is az a bizonyos szónál..

-Milyen baklövésed miatt??-kérdezte...

-A függöny és a karfa története! ...-néztem rá morgón kuncogó arccal...

-Aa, már minden érthető! ... De ezt nem tudod elhalasztani??-kérdezte...

-... Bárcsak így lenne, de ... Ismered az úrfit! Nem kegyelmez! ...-lehangolva sétáltunk el egy kávézó előtt...

-Akkor... Megiszunk egy kávét??-kérdezte aegyozva...

-Hihiii...-kuncogtam...-Egy jeges tea jobb lenne! -mosolyogtam...

-Egy jeges tea rendel! -mosolyogva elindult a bejárati ajtó felé...

-Hééé! ... Várj meg! -intettem felé és igyekeztem utánna...

×××

Tovább sétáltunk egy műanyag pohárkával és a belőle kiálló szívószállal a kezünkben!

-Miért ragaszkodtál, hogy jöjjünk el??-kérdeztem...

-Nyugtatni akartam magamat is, hogy nem komolyabb a 'baleseted'!-idéző jelezett ő is...

-De mondtam, hogy jól vagyok! ...-mosolyogva néztem felé...

-Nem, Eun Ji!-elém lépett és megállt előttem...-Nem vagy jól! -kérsőn meredtem rá, mikor kimondta...

-De igen! Jól vagyok!-válaszoltam...

-Ugyan! Engem nem tudsz becsapni!-kifújta a levegőt...-Mondd el az igazat! Az úrfi tette??

-Miről beszélsz??-kérdeztem értetlent játszva...

-Tudod azt nagyon jól! Hallottalak, mikor segítséget kiálltottál! ... Hogy engedjen el! ...

-Képzelődsz! -magyaráztam magam...

-Ő kérte, hogy hallgass róla, igaz??-kérdezte...

-Na jó! Inkább menjük, mert baj lesz belőle!-léptem egy lépést jobbra...

-Azért túlóráztat??-állt meg mégegyszer előttem...-Hogy ezeket tegye veled??

-Uramisten! Mit képzelsz rólam?? Hogy rögtön hozzábújok??-kérdeztem mérgelődve...

-... Ne haragudj! De féltelek! -nyugodtan kért bocsánatot...

-... Felejtsd el! ...-legyintettem...

×××

Kinyitottuk az ajtót és csendben beléptünk a lakásba... Nem akartam bajt se, ezért lopakodva lépdeltünk helyünkre, de egy hang megszólalt a lépcső felől...

-Hol jártál munkaidődben??

-Menj! -kértem rá Junt, miközben karjára helyeztem kezem...

Engedelmesen elment maga utjára! Egyre jobban lehetett hallani lépteit, ahogyan szelik a lépcsőket...

-Kérdeztelek, buta cseléd! .. Hol voltál??-kérdezte haragból...

-D-dolgom akadt! ...-lehajtottam a fejem...

-Dolgod?? Miféle dolgod??-kérdezte karját összefonva...

-Öhm... Nem tartozik önre! ...-elindultam mellette, de hirtelen karomra kapott...

-Állj csak meg! ... Amíg itt dolgozol és el kell viselnem a képed, magyarázattal tartozol a munkáltatódnak! ...-szedte le a fejem...-És mi az, hogy engedély nélkül elhagyd a lakást??

-S-sajnálom! ...-megakadt még a lélegzetem is...

-Persze! Azt hiszed ezzel megoldod?? Egy sajnálommal?? ...

-... Mennem kell a dolgomra! ...-elindultam ismételten kezéből kitépve karomat...