-Ön kicsoda, és mit keresetr a szobámban? Elvettél valamit?-kérdőre vont.

-Maga kicsoda?-tettem fel neki ugyanazt a kérdést, amit az úr.

-Én kérdeztem előbb. Elvárom, hogy feleljen a kérdésemre!-csípőre tette a kezét.

Utánoztam az úrat. Csípős tekintetemmel mértem végig az előttem álló férfit. Nem tudom hova tenni a viselkedését, ezért bunkózom vele.

Hisztérikus nevetésbe kezdett, majd full komolysággal nézett végig rajtam.

-Ön az új Cseléd?-érdeklődött.

-És mi van, ha igen?-kérdeztem ugyanabban a pózban.

-Aigoo.. Kérdésre kérdéssel válaszol..-sóhajtozott.

-Talán gond?

-A vacsora kész?-kíváncsiskodott.

-Hamarosan.-vágtam rá.

Bólogatott, majd elhaladt mellettem. Az orromat megcsapta a kölnijének illata, amivel nem tudok betelni. Azon agyalok, hogy ennek a kölninek mi is a márkája.

Kit érdekel milyen a márkája?

Ez egy arrogáns pasi, akivel most találkoztam először.

Először...

OMONA!!!

EZ AZ ARROGÁNS PASI AZ ÚRFI!

Daebak... Ezt jól megcsináltad Lee Sana!

A folyosón álldogálva meredek magam elé. Egy köhintésre lettem figyelmes, mikor az Úrfi édesanyjával találtam magam szembe.

-Minden rendben van?-érdeklődött.

Kifagytam.

-Természetesen, Asszonyom!-meghajoltam előtte.

-Remek! Menjen és terítsen meg!-adta ki az újabb parancsot.

-Igenis, Asszonyom!

Taehyung

Jó újból visszatérni a barlangomban. Csak kérdéses, hogy mit keresett itt az a csinos kis Cselédlány. Remélem nem vitt el innen semmit sem, különben nem állok jót magamért.

Ahogy legeltettem rajta a szememet, nem is tűnt olyan rossz lánynak. Anyám mikor vette fel? Miért nem közölte velem, hogy lett egy új szolgám? Ezért kérdőre fogom vonni.

Visszatérve a gondolataimból!

Hamarosan vacsora idő. Remélem nem fog kérdezősködni a cégről, különben muszáj leszek mindenféle hazugságokat kitalálni, csak azért, hogy leszálljon rólam.

BRR... BRR..

Előkapom a mobilomat, feloldom, s megnyitom az üzeneteimet. Egy újabb SMS, ezúttal valaki mástól.

Ismeretlen szám (1): Bébi! Ugye hiányzom? Nekem nagyon.. Jó voltál az ágyban, remélem máskor is olyan vad leszel! Találkozzunk minél hamarabb! Puszillak!

Na, jó... Ideje lenne letiltani az ismeretleneket a készülékből. Nem szeretném, ha egész életemben zaklatnának, csak azért, hogy kísértésbe hozzanak. Azt már nem!

Lehajtom a fejemet a párnámra, majd kutakodni kezdek alatta.

Mi...?

Kezembe veszem a párnát, s észreveszem, hogy alatta csak a lepedőm van.

Hol a fenébe lehet az-az összetépedt női alsó? Egyáltalán nem volt könnyű megszerezni.

Gondolkodni kezdtem, mikor eszembe jutott az a lány. Elvette. Tuti nála van!

Csak találkozzunk vadidegen Cseléd!

Várjunk! Ugye nem...?

Aigoo...

Hajamba túrok, s kifújtam egy nagy adag levegőt. A szekrényemhez léptem, hogy megnézzek még valamit.

A polcomon kutakodtam. Szerencsére a vibrátor ott volt, ahová tettem. Nagy megkönnyebülés!

Tudom, most azon agyaltok miért is van nálam az a micsoda. Nem azért, mert én használom. Az elég furi lenne! Hanem az ágyasaimat azzal kényesztetem, mielőtt találkoznak a férfiasságommal.

Hú... Remélem nem találta meg a vibrit!

Ugye...?

Sana

Megterítettem. Már, csak a vacsorázókra van szükség. Az óra 6-ot ütött. Az Asszonyság megjelent, de a fia sehol.

-Nem látták a fiam?-kérdezte.

-A szobájában van, Asszonyom.-feleltem.

-Hm..-hümmögött.-Mi a vacsora?-érdeklődött továbbra is.

-Kuk rizzsel, Asszonyom!

-Szedjen a fiamnak is!-parancsolta.

Megragadtam az Úrfi tányérját, majd mertem neki is. Visszatettem, s vártam amíg megérkezik.

Nemsokkal később meg is jelent az emlegetett szamár. Anya szerint nem szereti, ha az ételében nincs marhahús, ezért a húsos tálból beletettem az étkébe.

-Jó étvágyat!-meghajolva hátráltam pár lépést, majd eliszkoltam segíteni Anyának.

Nem igazán kérte a segítségemet, de megköszönte, amit elmosogattam a korábbi edényeket.

-Ma estére van dolgod?-kérdezte fáradt tekintetével.

-Hm.. Nem igazán!-válaszoltam.-Miért?-kíváncsiskodtam.

-Semmi, csak kérdeztem.

-Mhm..-összefontam mellkasom előtt a kezemet.

Visszatértem a vacsorázó népséghez, s ültek a babérjaikon. Beszélgettek valamiről, amit nem igazán értettem, de nem is baj. Egy cselédnek nem szabad kíváncsiskodnia a gazdái beszélgetéseiről.

Ez egy igazán jó lecke számomra!

Amint tudatosult bennem, hogy már nem szándékoznak tovább vacsorázni, összeszedtem a tányérokat, s a mosogatóhoz cipeltem. A terítékeket is a helyükre tettem, majd elküldtem anyámat aludni. Elmosogattam helyette is.

Végeztem a konyhában is. Felbattyogtam a szobámba, hogy lepihenjek. Éppen megigazítottam az ágyamat, amikor az ajtómon kopogtak.

-Egy pillanat!-kiabáltam ki.

Megint kopogott valaki.

-Megyek már!

Az ajtó felé lépkedtem, kinyitottam, és az Úrfival álltam szembe.

-Úrfi!-hajoltam meg előtte.

Az engedélyem nélkül beljebb fáradt. Maga után bezárta az ajtómat.

-Hol van?-kérdezte, majd körülnézett.

-Micsoda?-értetlen fejet vágtam.

-Tudod te nagyon jól!-förmedt rám.

-Elmagyarázná, kérem?

-Ne játszd az értetlent! Tudom, hogy nálad van az, ami az enyém!

Az ágyamhoz fáradt. A párna alatt kezdett kutakodni.

Ó... Az alsóneműt keresi? A szobámban?

-Már elnézést, de mit keresne nálam az összetépedt női alsóneműje?-tettem fel neki a kérdést.

-Én honnan tudjam? Miért kutakodtál a cuccaim között?

-Úrfi! Nem kutakodtam, hanem kitakarítottam. Az a bugyi, pedig a kukájába landolt, amit elvitt a kukás autó.

-Aigoo..-sóhajtott egyet.

A hajába túrt idegességében, majd felém fordult.

-Legközelebb hagyd a cuccaimat ott, ahol találtad! Ne nyúlj hozzájuk!-utasította.

-Ne aggódjon Úrfi! Amúgy sem szándékoztam használni a vibrátorát!-emeltem fel a kezem védekezésképpen.

-T-te... Tudsz a vibrátorról?

Bólogattam.

-Furcsállom, hogy az Úrfinak van vibrije. Mire is kell magának?-kíváncsiskodtam.

-Öhm... Nem osztom meg a magánéletemet egy Cseléddel!-zavarba jött.

-Akkor kifárad, Úrfi?-kérdeztem.

Még egyszer végigmért szemeivel. A lábaimnál megállt a tekintete.

-Ne nyúlj a cuccaimhoz!-parancsolta, miközben még mindig a lábamat pásztázta.

-Ne stíröljön Úrfi!-szóltam rá.

Megfordult, s kifáradt. Végre lepihenhetek egy kicsit.

Furcsán érzem magam, amiért megemlítettem neki. Biztos egész este azon fog agyalni, hogy miért vett fel engem az édesanyja. Erre a választ tényleg az anyja tudja. Én csak annyit tudok, hogy taníttatni fog engem, mert nem tudom befejezni az egyetemet. 19 éves vagyok. Nem fejezhetem be hamar, hisz idén decemberben végeznék.