-Tessék?-értetlen fejet vágtam.

Párszor visszajátszottam a fejemben, ahogy azt mondja nekem szeretlek. Mélyen a szemébe néztem, majd hirtelen a padlónak szenteltem a figyelmemet. Egy meleg kezet éreztem a kezemnél, s libabőrös lettem. 

-Kérlek, ne...-nyafogni kezdtem.

-Érzed?-kezemet a szívére helyezte.

Hevesen vert, ahogy az enyém is. 

NEM LEE SANA! NEKED A MUNKÁDRA KELL KONCENTRÁLNOD!

-Dolgoznom kell!-kaptam ki kezéből a sajátomat.-Menj, és szórakozz! A lányok a színpadon várnak rád!-közöltem vele.-Folytasd a hagyományodat...

-Hagyomány...-sóhajtozott.-Szerinted az-az élet rendje, hogy egy jót kefélsz?

-Ezt én kérdezhetném tőled. Nem is tudom kinek a szobájában találtam meg a melltartómat. Fogalmam sincs kinek a birtokában van a vibrátor...-ordítottam, hogy meghallja minden egyes mondanivalómat. 

Mire befejezhettem volna, ő az ajkaimnak esett. Vad, egyben szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Nem is tudom miért viszonzom ennek férfinek a csókját. Miért élvezem minden egyes mozdulatát? 

A keze a fenekemnél állt meg. Még közelebb vonszolt magához, hogy jobban hozzám férhessen. Elváltam puha ajkaitól, mielőtt teljesen beleélném magam.

-Ennek nem kellett volna megtörténnie!-töröltem meg a számat a nyálától.

Újból megragadta a kezemet, s egészen az autójáig vonszolt magával. Igazából nem az övével, hanem valaki más járműjébe ültetett be. 

-Na, jó... Kié ez a kocsi?-kérdeztem rá.

-Lebuktam.-nevette el magát.

Le-le barátocskám.

-Miért kellett beszállnom?-érdeklődtem.

Pár perc néma csendben voltunk, miközben a választ vártam, de semmi sem jött ki a száján. Közelebb hajolt hozzám, majd rám tapadt. Tarkójánál összefontam a kezemet, s magamhoz húztam. Ismét vadul csókolóztunk. Ahogy nyelvével megízlelte a számat, úgy rázott meg a hideg. Levegőhiány miatt abbamaradt a csókunk.

-Messzeh vanh innenh ah lakásodh?-lihegve kérdezte.

Nemlegesen megráztam a buksimat. 

-Menjünkh hozzádh..

-Menj haza!-böktem meg egy kicsit.-Nélküled is el leszek az este folyamán.-pattantam ki a járgányból.

Becsaptam az ajtaját, s a tempómat sietősre vettem, ezúttal az albérletem felé. Egy utcasaroknál hallottam meg egy búgó hangot. Hirtelen elém megállt egy motoros srác. Levette sisakját, s ismét az Úrfival találtam magam szembe.

-Miért nem szállsz le rólam?-kérdeztem.

-Hallottál már az érzelmes férfiakról?-érdeklődött.

-Hallottam.-bólogattam.-De az nem te vagy!

-Gondolod, hogy nem vagyok érzelmes pasi?-vont kérdőre.

-Hát, ilyen hozzáállással nem. 

-Aigoo... Csak vissza akarlak szerezni, mert szeretlek!

-Akkor bizonyítsd be!-mondtam.

-Azt csinálom, csak nem hallgatsz meg!-panaszkodott.

-Most is csak azt hallom tőled, hogy bizonyítanál, de nem hagylak.. Ne panaszkodj, hanem csókolj meg, és vigyél haza az albérletembe!

Egy széles vigyor jelent meg az arcán. Felültem a háta mögött a motoron. Még soha életemben nem ültem ilyenen.

-Kapaszkodj erősen!-figyelmeztetett