A következő napomat semmi egyébbel nem töltöttem el, csak felfogtam a hajamat, kivasaltam a ruhámat, amiben elmehetek az állásinterjúra. Nagyon szeretnék ott dolgozni!

Az óra 10-et ütött, s majdnem elkéstem. Végig futottam az utat. Na, jó... Nem a jelenlegi munkahelyemig sprinteltem, hanem egy kávézóig. Onnan sétáltam.

Most nagyon nagy rajtam a nyomás! Különösebben azért is, mert félek ettől az állásinterjútól.  Lehet az érkezésemkor megmondják, hogy egy olyan lányra, mint én, egyáltalán nincs szükségük.

Csak most az egyszer kések le valamiről. Az a valami is nagyon fontos számomra.

Taehyung

Idegesen lépegetek fel, s alá Jimin lakásában, mert éppen őt várom a fejleményekkel, amit megtud Sana-ról.

Sajnos, csak 10 óra körül esik be, majd szomorkás arcával találtam magam szembe.

Ezek szerint nem járt sikerrel.

-Sajnálom! Mindent megtettem, amit tudtam!-zárta be maga után az ajtót.

-Nem tűnhetett el hirtelen!-csattantam fel.-Valahol biztos van!

-Írj neki egy SMS-t!-tanácsolta.-Kérj tőle üzenetben bocsánatot!

-Á... Élőben sokkal érzelmesebb!

-Nem kell a dráma, de te tudod!

Jól tudom, Park Jimin.

Aigoo..

Üzenetben, azért mégsem kérhetek tőle bocsánatot. Személyesen szeretnék vele beszélni. Kétlem, hogy azok után, amit tettem vele, megbocsájtana.

Ennek ellenére bízom a vonzóerőmben, amivel újból magamhoz csábíthatom.

-Min agyalsz annyit?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Azon, hogyan szerezzem meg magamnak őt.-feleltem.

-Ne agyalj rajta túl sokat!-kérte.

-Mégis miért? Nem te vagy olyan helyzetben, mint én!

-Azért nem vagyok olyan állapotban, mint te, mert nem én kavartam a Cselédemmel, majd szakítottam vele, mert az anyám kidobta a lakásból!-förmedt rám.

-Jó... Igazad van!

-Aigoo... Néha az idegeimre mész Taehyung.-jegyezte meg Jimin.

-Tudom, de így szeretsz.

Bólintott.

Sana

Sikeres lett az interjúm, már csak várnom kell a hívására, hogy hivatalosan is közölje velem a jó/rossz hírt. Addig is hazasétálok az albérletemhez. Sajnos messze van, de nem annyira, hogy egész napos legyen a séta oda-vissza.

Útközben a munkámon gondolkodtam. S az anyukám temetésének az időpontján is agyalni kezdtem. Pontosabban nem tudom, hogy még miből fogom kifizetni azt a nagy összeget, amibe kerülni fog.

Egyre jobban aggódom magam miatt. Apa nélkül felnőni iszonyúan szörnyű. Az a legrosszabb az egészben, hogy meghal az egyik családtagod, akibe megbíztál. Most a mennyországból les le rám.

Biztos látja rajtam, hogy szenvedek. Szenvedek egy idióta barom miatt, s magam miatt. Valamennyire jobban érzem magam, mióta eljöttem attól a háztól.

Végül sikeresen megérkeztem az albérletemhez. Kinyitottam az ajtaját, s lassan tipegtem be rajta. Magam után zártam az ajtót, majd az ágyamra ugorva vigyorogtam, mint egy vadalma.

Mosolyom nem hervadt le az arcomról. Még ebéd készítése közben is jobban éreztem magam. A napomat semmi/senki sem ronthatja el.

BRR... BRR...

A telefonom csörgött. Előhalásztam a zsebemből, majd a kijelzőjére meredtem. Értetlen fejet vágtam, mikor elolvastam az ismeretlen szám feliratot.

Felvettem.

-Lee Sana vagyok. Kivel beszélek?-szóltam bele.

-Sana Kisasszony! A jelentkezése miatt hívom önt. Sikeresen felvettük, és holnap már kezdhet. Este 9-re érkezzen! A munkaruháját holnap át is veheti. További szép napot!

-Nagyon szépen köszönöm. Ott leszek 9-re. Viszont kívánom!

Le is tettük a kagylót. Egyre jobb ez a nap.