Beköltöztem egy gyönyörűszép albérletbe, amit kitudtam fizetni. Ez a megspórolt pénzemből ment. Lehuppantam az ágyamra, majd a hátamra feküdve vettem a kezembe a telefonomat, s az eddigi üzeneteimet olvasgattam.

Mivel nem akartam tovább fájdítani a szívemet, ezért letettem az éjjeli szekrényemre. Az életemen kezdtem el újból gondolkodni. Mi lenne, ha másképp alakult volna a dolgom? Akkor nem lennék ilyen helyzetben!

Még azt sem tudom, hogy mikor lesz az édesanyám temetése. A várost sem ismerem közelebbről, tehát tutira eltévednék. Bár, a francia nyelvet nem nagyon vágom, de nagyjából értem.

Munkára is szükségem van, hogy kitudjam fizetni a jövő, s azutániakat. Nem kis pénz, ezért kell olyan munkahelyet keresnem magamnak, amiből meg is tudok élni.

Egy ilyen hirdetésre leltem, amikor kinéztem az ablakon. Bárpultost keresnek. Felvettem a telefonomat, majd tárcsáztam a számot. Kicsengett, majd az ötödik csengetésnél vette fel egy férfi.

-Jó napot kívánok!-szólalok meg.

-Jó napot! Kivel beszélek?

-A nevem Lee Sana! Megláttam a hirdetését, s szeretnék jelentkezni pultosnak.

-Értem, hölgyem! Megtenné, hogy holnap megjelenik az állásinterjúra? Ott mindent megbeszélünk. A cím a következő: 8 Yonsei-ro 9-gil, Sinchon-dong. Pontban 10-re legyen itt!

-Értem.. Ott leszek! Köszönöm a lehetőséget! További szép napot!-mosolyogva nyomtam ki, amint elköszöntünk egymástól.

Lesz munkám!

Ennél jóra nem fordulhatna az életem. Annyira boldog vagyok!

Taehyung

-Nézd kisfiam, kit fújt erre a szél!-hallottam meg anyám idegesítő hangját.

Itt van Sana?

Ó, de jó lenne, ha újból itt dolgozna! Lenne időm megmagyarázni neki mindent. S újból bocsánatot kérnék tőle! Nem ezt akartam!

A karjaimban akarom tartani, de az anyám keresztbe tesz nekem. Biztos vagyok abba, hogy egy újabb csajt hozott nekem, akivel összeakarja kötni az életemet.

Abból a tálból nem fog enni, azt garantálom!

-TAEHYUNG!-ordított fel a szobámba.

Ha nem Sana, akkor nem is érdekel!

Feljött a birodalmamba, majd kopogás nélkül tipegett be.

-Mi akarsz?-kérdeztem tőle unott fejjel.

-Gyere kisfiam, s nézd meg a jövendőbelidet!-válaszolta.

-Miért kéne megnéznem?

-Mert a menyasszonyod!

-Nem a menyasszonyom! Nem lesz semmilyen eljegyzés!-közöltem, majd kirohantam a szobámból, s leszaladtam a lépcsőn, aztán ki a házból.

A Kabriómmal együtt mentem el innen jó messzire. Jimin lakásához értem, megálltam és kiszálltam az autómból.

Elsétáltam a bejárati ajtajához, bekopogtam. Abban bíztam, hogy itt lelem Sana-t, s ő nyit nekem ajtót, de nem.

-Úrfi!-szólított.

Istenem, de régen hallottam ezt a volt Cselédem szájából.

-Fáradjon beljebb!-beljebb invitált, amit elfogadtam.

-Jiminie Úrfi hamarosan itt lesz! Óhajt valamit?-érdeklődött.

-Nem köszönöm! Inkább felmennék én...

-Rendben Úrfi!

Felsiettem a lépcsőn, majd a szobájához indultam. Bekopogtam, s benyitottam. Jimin az asztalánál ült, s a papírokkal volt elfoglalva.

-Taehyung-ah! Mi a helyzet?-kérdezte.

-Tanácsodra, és a támogatásodra van szükségem!-feleltem.

Meghökkent válaszomon.

-A micsodámra?-kérdezett vissza.

-Tanácsodra.. Támogatásodra..-ismételtem meg magam.

-Mi ügyben?-kíváncsiskodott.

-Tudod volt az a cselédem, akivel egyszet felelsz vagy merszeztünk...

-Emlékszem rá, de mi van vele?

-Nos... Kavartam vele, de az anyám kidobta őt a lakásból miattam. SMS-ben szakítottam vele, de legbelül érzem, hogy megbántottam. Nem úgy gondoltam, ahogy megírtam neki. Szeretném visszakapni!-meséltem.

-Hé-hé... Komolyan összeszűrted vele a levet? Nem csodálom, hogy anyukád kidobta a lakásodból!

-Ezzel nem segítesz Jiminie!-nyafogtam.

-Na, jó... Elnézést! De, mit szeretnél, mit csináljak?-érdeklődött.

-Segíts nekem visszakapnom! Nem bírom nélküle!

-Mikor is történt ez a dolog?

-Nemrégen..

-Akkor nem lehet messze! Legalább tettél rá egy nyomkövető csípet?-kuncogott.

-Ez egyáltalán nem vicces!

-Bocsánat! Meglátom mit tehetek, de ne gondold azt, hogy ennyivel is elintézted a hibáidat! Csak szívességet teszek neked, mert a legjobb barátom vagy, s látom rajtad, hogy mennyire szenvedsz emiatt.

-Köszönöm Hyung!-öleltem magamhoz, annyira örülök, hogy segít.

-Ne mondd azt, hogy valóban meleg vagy, mert nem sülne ki belőle valami jó!

-Nem vagyok meleg, ne aggódj! Ha meleg lennék, szerinted érdeklődnék az Cselédem iránt?-kérdőre vontam.

-Azt már, csak neked kéne tudnod!-vállat vont.

-Kössz! Itt aludhatok ma este? Ígérem, csak a ma éjszakát húzom meg nálad! Holnap elhúzok innen a francba. Becszó!-szívemre helyeztem a kezemet.

-Jólvan...

Sana

Lement a Nap is. Imádom a naplementét. Főleg a színeit. Megfestik a felhőket, s ez annyira felvidít. Mindenben a jót látom. Ezek szerint túl optimista vagyok.

Felvettem újból a telefonomat, s felnéztem a közösségi oldalamra, ahol megláttam az Úrfi...

Úrfi a fenét!

...Taehyung-ot, aki Jiminnel selfizett. A nevet egyszerűen elolvastam a posztból, s meg is jelölte rajta. Mind a ketten mosolyognak.

Boldog. Tényleg nem kellettem neki.

Fene vigye el a jó kedvét!

Magamat hibáztatom a történtek végett.