Taehyung

Tényleg ízlett a reggeli, csak még jobban esett volna a falat, ha itt lett volna Sana is. Próbáltam fel csalogatni a szobámba, de makacskodott. Erre mondják azt, hogy makacs, mint az öszvér.

De... Szeretem őt!

Számomra nem olyan, mint egy cseléd. Nekem Sana a mindenem. Az egyetlen, akiben megbízom.

Kim Taehyung: Hamarosan itt az ebédidő!

Válasz azonban nem érkezett.

Kim Taehyung: Dolgozol?

Cicuskám: Igen, de már végeztem.

Kim Taehyung: Akkor... Segíthetek ebédet főzni?

Cicuskám: Nem tudnál segíteni. Ebédnél találkozunk!~

Kim Taehyung: Hamarabb nem tudnánk?

Cicuskám: Nem...

Ez most fájt!

Még, azért is lesurranok hozzá. Csendben sétáltam le a konyhába, ahol éppen tevékenykedett. A rózsaszín telefonja az asztalon volt, s szólt belőle a kedvenc dala, amire rázogatni kezdte a csípőjét, mintha profi táncos lenne.

Az ajtófélfának dőltem, hogy végignézzem őt. Észrevett, s azonnal abbahagyta. Nevetni kezdtem, majd közelebb léptem hozzá.

-Gyönyörűen táncolsz, szépségem!-suttogtam.

-Nem táncoltam, Úrfi!-tagadta.-Én, csak...

-Te csak...?-kérdeztem vissza.

-Én csak súroltam a lábammal a padlót!-éreztem a hangjából, hogy nem mondott igazat.

-Hogyne... Megkérhetlek valamire?-érdeklődtem.

-Mire, Úrfi?

-Ne hívj Úrfinak, szívem! Helyette becézz Taehyung-nak, Tae-nek, TaeTae-nek, esetleg Apucinak!-kértem.

-Hmm.. Átgondolom!

-Addig is... Mi lesz a menü?-kérdeztem.-Ugye lesz hús is?

-Az most nem Taehyung.

Derekáról a fenekére vezettem a kezemet, mire egy picit megugrott, ahogy belecsíptem, majd megsimítottam.

-Ne taperoljon, Úrfi!-kezdte újból az Úrfizást.

-Még azért is, amiért leúrfiztál!-újból belecsíptem a fenekébe.

Kezeit a mellkasomra helyezte, majd próbált magától eltaszítani.

-Ne erőlködj! Nem foglak elengedni!-közöltem.

-Akkor nem lesz ebéd velem!-vállat vonva fenyített be.

-Biztos vagy benne?-kérdeztem, miközben a nyakához férkőztem, hogy egy puszit adhassak oda.

-Olyan biztos vagyok magamba, mint az 1x1=1..

-Tudod, hogy mennyire szeretlek?-kérdeztem tőle, miközben két kezem közé vettem arcát.

-Természetesen. Megígéri nekem, hogy nem hoz fel nőket a szobájába?-félénken érdeklődött.

-Megígérem!

-Tegye a szívére a kezét, s úgy ígérje meg nekem!-kérte.

A szívemre helyeztem a kezemet, és megígértem. Bebizonyítom Sana-nak, hogy nem azért szeretném magamnak őt, hogy kihasználjam, hanem mert valóban kell nekem.

Szerelmes lettem belé. S ha valaki elvenné tőlem, azt a fickót a saját kezemmel ölném meg. Csak tudjam meg!

Gondolom ő is, így van ezzel. Nem bírná, ha ránéznék egy lányra, akkor őt is enné a féltékenység, ahogy engem is.