A vacsora hamarosan elkészül. Már, csak a sütemény díszítése maradt hátra. Kikevertem a tejszínhabot, s egy kis cukorral ízesítettem, hogy egy kicsivel édesebb legyen a desszert. 

Mivel ez a süti epres, ezért feldaraboltam a gyümölcsöt, s a tetejére tettem. Visszahelyeztem a hűtőszekrénybe, majd elpakoltam azokat a felszereléseket, amikkel dolgoztam. 

Az óra 6-ot ütött. Ideje szólnom az Úrfimnak, és a leendő menyasszonyának, hogy a vacsora hamarosan tálalva lesz.

Gyorsan megterítettem az étkezőben, majd battyogtam fel a lépcsőn, egyenesen az Úrfi szobájáig. Az ajtó mögül kuncogás, s sóhajok szűrödtek ki.  Egy kicsit bátortalannak érzem magam ezek után. Bekopogtam.

Senki sem szól egy szót sem. Benyitottam, s azt hittem megvakulok. Ismételten megpillantottam az Úrfit anyaszült meztelenül. Felém fordította arcát, s meglepődött.

Gyorsan megfordultam, és egy nagyot nyeltem.

-A vacsora tálalva!-remegett bele a hangom, majd itt sem voltam, úgy sprinteltem le a lépcsőn.

Ez fájt... Mocskosul...

Már a második alkalommal láttam meg úgy, ahogy. Miért vagyok én, ennyire szerencsétlen?

Ismételten a konyhába vonultam, s elkezdtem én is vacsorázni. Innen nem megyek sehová. Szolgálják ki magukat, mert engem nem látnak az is biztos.

Később egy siránkozást hallottam.

-Szemétláda!-hallottam meg egy női kiáltást.

Örülök, hogy észrevetted!

-Igazán sajnálom, de nekem csak egy kaland vagy!-hallottam meg az Úrfim hangját.

Tudtam!

-Rohadj meg a Cselédeddel együtt!

Becsapta az ajtót. Folytattam a levesem elfogyasztását, mikor az Úrfit vettem észre, aki leült a mellettem levő székre, s előkapott egy kanalat, majd a tányéromból evett.

Abbahagytam az emésztést. Egy tálból nem ehetek vele. Ő Úrfi, én meg egy szolga.

-További jó étvágyat, Úrfi!-pattantam fel, de visszarántott.

-Egyél velem!-utasította.

-Az Úrfinak kint van a vacsorája!-közöltem.

-Nem baj..

-Őszintén sajnálom, ami történt. Nem kellett volna benyitnom az Úrfi engedélye nélkül!-bocsánatot kértem.

-Ne butáskodj! Örülök, hogy benyitottál!

De én egyáltalán nem...

Sóhajtottam egy nagyot, majd hagytam magam, hogy az érzelmeim irányítsanak. Annyira nem szeretnék itt lenni, de egyszerűen megparancsolta nekem.

Ilyenkor utálok Cselédlány lenni!

-Mellesleg... Utálom azt a lányt!-szólalt meg.

-Akkor miért fektette le azt a lányt, Úrfi?-jöttem ki a sodromból, majd a szám elé tartottam a kezemet, s felszaladtam a szobámba.

Bezárkóztam, és az szobaajtómnak dőlve kezdtem sírni. Szenvedek. Magam miatt van ez az egész. Ha anyával leültem volna, s kikérdeztem volna a betegségéről, akkor most nem tartanánk itt. Ha nem kedvelem meg annyira az Úrfit, most nem fájna a szívem érte.

Nagyon jól tudom, hogy az Úrfi mekkora egy szoknya pecér, ennek ellenére megkedveltem. Persze megbocsájtottam neki ezeket, s nem tesz érte semmit.

Istenem....

Kopogás az ajtómon. Több se kellett, hogy befogjam a számat. Nem akarom, hogy hallja, ahogy kisírom a bánatomat.

-Sana!-szólított lágy, s édes hangnemben.

Egyáltalán nem édes!

-Történt valami?-kérdezte.

IGEN ÚRFI. AZT TÖRTÉNT, HOGY MAGÁBA SZERETTEM!

Hallgatok, akárcsak egy sír.

-Sana! Válaszolj, kérlek!-hallottam, ahogy nekidől az ajtómnak.-Vagy, csak nyisd ki az ajtót!

Eszem ágában sincs kinyitni, de mégsem maradhatok egész nap bezárva.

Szégyellem magam, amiért leordítottam az Úrfi fejét.

Összeszedtem magam, majd kicsuktam az ajtómat, aztán kinyitottam.

-Elnézést kérek Úrfi a viselkedésemért! Nem tudom mi ütött belém!-rá se néztem.

-Semmi.. Úgy veszem, mintha meg sem történt volna!

-Ne, Úrfi!

-Anyukáddal történt valami?-érdeklődött az arcomat fürkészve.

-Nem, Úrfi! Nem történt semmi, csak szégyellem magam, amiért kifordultam magamból.-hazudtam.

-Nem kell! Nyilván ideges voltál, amiért az Anyám megráncigált.

-Tényleg ideges voltam, de nem az Úrfin kellett volna csattanjon. Nem tehet róla, én viszont igen. S ha megbocsájt, még be kell fejeznem a szobájának a takarítását!-elhaladtam mellette.

Taehyung

Sajnálom ezt a lányt. Annyi mindenen megy most keresztül, ezért vannak hangulatingadozásai. Ráadásul meg is van neki a havi vérzése, ami rátesz egy lapáttal. Érzelmileg kikészült, ahogy én is.

Tényleg csak egy kalandra vágytam egy lánnyal, pont a leendő feleségemmel, akire anyám lelt. Kényszerházasságra számít, de nem kapja meg.

Ez most furcsán hangzik tőlem, de szerelemből akarok megházasodni. S olyan lányra vágyom, mint Sana.

Sana...

Csinos ez a nő. Megvan benne minden, amire szükségem van! Szerény, egyben bátor. Nem is egyszer mértem végig, s a mellmérete tetszik a legjobban.

Aigoo...

Hogy én mindenben csak a 18 karikát keresem!

A szobámba vonult, hogy kitakarítson. Én meg hagytam, hogy elmenjen.

Utána eredtem. Betipegtem a birodalmamban, majd észrevettem, ahogy a ruháimat hajtogatja össze, miközben a hideg/kemény padlón ül. A vöröskés szemeit néha-néha megtörli.