Mosás után száradni hagytam a fürdőben, ahol olyan meleg van, hogy majdnem megsültem. A szobába slattyogtam, s takargattam a kezemmel a farpofáimat. Ezen egy nagyot derült az Úrfim.

-Miért takargatod?-kérdezte kicsit gúnyos hangnemben.

-Az Úrfi szerint, hogy néz már az ki, ha egy Cseléd mutogatja az Úrfijának a fenekét?-vágtam neki vissza egy kérdéssel.

-Őszintén vallom, hogy mások véleményére baromira nem vagyok kíváncsi!-vallotta be.

-Még az Úrfi asszonyainak a véleményére sem?

-Azokéra sem!

-Pedig igazán hallgathatna az Úrfi rájuk.

Egy pillanat alatt beállt közöttünk a csend. A padlón ültem a lábaimon, mert tényleg hideg a föld. Egyszer már belázasodtam, s nem hiányzik nekem még egy megfázás.

Végig anyukámra gondolok. Vajon, most mit csinálnak vele? Jobban van? Á... Ha keroterápiás kezelésre járna, se biztosak abban az orvosok, hogy túléli.

Azt hiszem az Úr odafent nem kedvel annyira, hogy megmentené nekem az édesanyámat. S azt hiszem, megérdemlem a sorsomat!

Az Úrfi még fészkelődött egy kicsit, majd az ajtó felé fordulva szunnyadt el. Alvó testét kezdtem csodálni. A haja jelenleg összekuszált, s már száraz, míg a ruházata csak egy egyszerű fehér ing egy fekete nadrággal. A nyakkendőjétől megszabadul, és szegényke a falapokkal díszitett padlón hevert.

A szemem is felmondták a szolgálatot, ezért befeküdtem mellé, s feléfordulva elnyomott az álom.

Taehyung

Csodálatos érzés arra ébredni reggel, hogy valaki itt fekszik melletted. Ez a valaki a Cselédem Sana volt. Szuszogott.

Teste nem volt betakarva, így rálátást nyertem alsóneműjének a vizslátására. Persze nem csak a ruhaanyag érdekelt engem, hanem a mellettem fekvő lányka is.

A lábait pásztázom íriszeimmel, mert nem elég csak ránézni, s kész, hanem csodálni kell a testét.

OMONA!!!

Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá!

Ébredj fel, kérlek Sana! Állíts le azonnal!

Mocorogni kezdett, mintha meghallotta volna a segélykérésemet. Szemeim kinyitotta, majd megijedve eltakarta magát a takaróval.

-Úrfi látott?-kérdezte rémült arckifejezéssel.

Bólintottam.

-Nem kell takarnod magad! Láttam már meztelen nőket is az ágyamban!-nyugtattam.

-Az Úrfi ágyában volt, s nem egy hotelszobában.

-Mennyire igazad van!-egy bíztató mosolyt küldtem felé.

-Kérem, forduljon el az Úrfi, amíg kirohanok a fürdőbe!-könyörgött.

Aigoo...

Sóhajtva, de teljesítettem kérését. Ő még nem tudja, vagy már tudja, hogy hány nő könyörgött nekem azért, hogy levetkőztessem őket. Sana egyszerűen nem mer előttem úgy járkálni, ahogy az előbb.

Persze betartom azt, amire kér. Félti a magánszféráját, s ezért nem mer lépni, ha a kapcsolatunkról szólna.

Kapcsolat...?

Az milyen?

Ezer nővel voltam már, de nem úgy, hogy akár örökké tartana, hanem csak egy kis kalandra. Arra kellettem nekik, s most zaklatnak. Pontosabban, már nem egészen. A telefonom ki van kapcsolva, így nem hallom, ahogy rezeg a készülékem.

Sana

A nadrágom megszáradt. Most is hálát adtam Istennek, hogy kisegített. De... A tegnapi bugyim eltűnt. Nyoma veszett.

Hova tehettem?

Pedig kitettem azt is száradni, mert kimostam a nadrágommal együtt.

Ó, hát persze... Az Úrfim begyűjtötte magának. Biztos nevet a nyereségnek. Ha hazaérünk, megadom neki azt a nyereséget, s meglátja, hogy velem nem packázhat.

Esetleg, ha egy kis éjszakai szórakozásra vágyik, abban is kisegíthetem. Áthívok neki egy csajt, akivel egy nagyot kefélhet. Én pedig súrolhatom tovább a csempéket.

Bevallom.. Egy kicsit kezdem megkedvelni az Úrfit, de tudom, hogy köztünk csak levegő lehet. Ráadásul becsapna. Igaz azt mondta megbánta, hogy megismerkedett pár nőcivel, de a szemében nem a megbánást láttam, hanem a szánalmat, amit miattam érez. Pocsék nő vagyok, s arra a pillanatra vár, amikor elhúzok onnan a francba.

Vagy....

Túlbonyolítom magamnak a szituációt. Egyszer sem mondta azt, hogy gyűlölne. Megértem a pofont, amit tőle kaptam. Végülis megérdemeltem. Megbocsájtottam neki, ahogy azt is, hogy megbámult. Nem is egyszer mért végig a mogyoróbarna szemeivel.

Akárhányszor erre gondolok, az arcom paradicsommá válik. Gyorsan magamra kapom a nadrágomat, de előtte kicseréltem a betétet, majd itt sem voltam.

A hajam is össze-vissza áll. Az Úrfi is elkészült, csak a haja maradt hátra.

-Úrfi!-szólítottam.

-Itt vagy Cselédlány?

Igen, itt.

-Természetesen, Úrfi! Óhajt valamit reggelizni?-érdeklődött.

-Hm... Jelen pillanatban nem. Majd otthon bekapok valamit.

-Igenis, Úrfi!

Ahogy elnézem az Úrfit, nincs is kész az öltözködésében. A nyakkendője sincs bekötve, ahogy a nadrág szíjja sincs becsatolva.

Elé álltam, hogy megcsináljam neki. Először a nyakkendőjével bajlódtam, aztán becsatoltam az ővét.

Elpirultam a munkálat közben. Még sose csináltam ilyet, s új nekem.

-Menjen Úrfi!-invitáltam az ajtó felé.-Gyalog megyek a birtokra.-a padlót pásztáztam, közben hátráltam.

Omo!!!!

Kilépett a szobából. Később egy motor hangra lettem figyelmes, majd elhúzott a francba. Én kértem, mert nem szeretném, ha miattam kapna az anyjától.

Egy mély lélegzetet vettem, s kisétáltam a hotelből. Elindulok, de mellém gurul egy ismerős Kabrió, egy még ismerősebb pasival.

-Pattanj be!-utasította.

-Elkészült az Úrfi autója?-félénken kérdeztem.

-El, még fel is van turbóztatva.-válaszolta.

Sűrűn pislogtam. Örülök, hogy ennyire boldog, amiért egy szuperebbnél is szuperebb kocsit kapott.

-Tartozom az Úrfinak a benzin árával. Nem akarok hitelezni az Úrfinak!

-Nem hitelezel, csak teszek egy szívességet a Cselédemnek!

Cseléd...

Igaza van!

Beszállok az autójába egy kis hezitálással, majd elindulunk haza. Ismét az ajtónak támaszkodva nézem az épületeket. A hajamat egy hajgumival felfogtam, s közben nem vettem le a szememet a környezetről.

Imádom a várost vizslatni. Ettől megnyugszom.

-Hosszú az út a birtokig, s te gyalogolni akartál?-kérdezte felém pillantva.

Nem figyeltem rá. Sokkal jobban el voltam foglalva a városnézéssel.

Hallottam, ahogy egy nagyot sóhajtott. Köhécselt, mire a tekintetemet rászegeztem.

-Sajnálom Úrfi! Olyan szép a város..-magyarázkodni kezdtem, de félbeszakított.

-Nem érdekes!-mondta.