Sana

A testemet tűzforrónak éreztem. Izzadni kezdtem, egyben fáztam is. Beteg vagyok? Ugye nem? Nem lehetek beteg!

-Gyalog megyek Úr...-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a lábaim felmondták a szolgálatot, s a szemeim is lecsukódtak.

-Sana!-hallottam, ahogy a nevemet kiáltja.

Kinyitottam a szememet, és a szobámban találtam magam. Furcsálltam, hogy nem a kórházban vagyok, hanem a Kim birtokon. Felültem, aztán egy kezet éreztem meg a homlokomon. Az illető felé fordultam. Kikerekedett szemekkel bámultam rá.

-Úrfi!-szólítottam.

-Csst.. Pihenj! Most én leszek a cseléded egy teljes hétig!-fektetett vissza.

-Nem kell, Úrfi. Jól vagyok!

-Egyáltalán nem vagy jól. Lázad van. Megkell gyógyulnod minél hamarabb!

-Mit keresek itt? Bent kell lennem a kórházban, anya mellett akarok lenni!

-Anyukád is pihen, ahogy neked is kéne!-közölte.

-De ott akarok lenni, hiszen rákos az anyám! Bőrrákot kapott. Az utolsó perceiben is vele akarok lenni!-ordítani kezdtem, majd szipogtam.

Hirtelen egy pofont éreztem meg az arcomon. A fájó felületre tettem a kezemet, s könnyekben lábadva hagytam el a szobámat. Lerohantam a nappaliba, ahol felvettem a pulcsimat, és már itt sem voltam. Szaladtam a kitudja hova. 

Végül visszamentem a kórházba anyukámhoz. Megakartam látogatni, de egy orvos jött felém.

-Sana Kisasszony! Az édesanyját a Párizsi kórházba szállították.-közölte velem a doktor úr.

-Micsoda?-értetlenkedtem.

-Sajnálom. Ma hajnalba indultak pár ápolónővel.

Remélem az a nő is elhúzta a csíkot, akivel láttam az Úrfit. 

-Történt valami? Az arcán egy kéz nyom van. Minden a legnagyobb rendben van?

Könnyeimmel küszködtem.

-Igen, doktor úr! Tudja, most kaptam az élettől egy nagy pofont. Azt hiszem megérdemeltem, hisz egy cselédnek csak a csalódás jár.-szipogva hagytam el a kórtermet, az épülettel együtt.

Az életem fenekestül felfordult, amióta történt anyával ez a balesetnek nem nevezhető betegség. Van egy Úrfim, aki csak a szexből él. Az anyja egyenesen utál, s már csak magamra számíthatok. Bár előröl kezdhetném az életemet!

Egy ismerős hang cseng a fülemben.

Nem vagy jól! Meg kell gyógyulnod! Pihenned kéne! és egy csatt az arcomon. 

Lassan hazafele ballagok, mikor egy ismerős autó áll meg mellettem. Nem állok meg, hanem megyek tovább. Valaki hirtelen megragadja a csuklómat, s én a mellkasának ütközöm. 

-Úrfi!-szólalok meg.-Kérem, eresszen el!

-Nem! Sajnálok mindent Sana! Azt a pofont végképp. Nem akartalak megpofozni! Tényleg nem állt szándékomban!-kért tőlem bocsánatot.

-Kihevertem Úrfi! Megérdemeltem. Tényleg eresszen el, mert nem kapok levegőt!

Elengedett. 

-Sajnálom, sajnálom, sajnálom...-ismételgette.

-Tényleg nem haragszom Úrfi! Vigyen haza, kérem!

-Én viszont hara... Tessék?-értetlen fejet vágott, mintha nem is az anyanyelvünkön beszéltem volna.

-Úrfi! Kérem vigyen haza!-kértem.

-Menjünk, de mi lett az édesanyáddal?-érdeklődött.

-Párizsba szállították. Lehet vele ment az Úrfi ápolónője!-gúnyolódni kezdtem vele, ezzel is felvidítom magamat.

-Ő, csak egy kaland volt számomra! Örülj, hogy láthattál 3D-s pornófilmet. Igazán jó színész lennék benne!-dicsérte meg magát.

-Hah..-nevettem ki.

Elindultunk haza. Egész úton élveztem, ahogy a hűvöskés szellő belekap a hajamba. Az Úrfimat biztosan zavarta, ahogy egy tincsem a szemébe lógott. 

-Szép hosszú a hajad, de nem állt szándékodba felkötni?-érdeklődött nyálas hangnemben.

-Köszönöm a bókot, Úrficska!

-Kérlek... Elég volt nekem a tegnap esti ablakon ki kiabálásos történet. De.. Ki hitte volna, hogy választ is kapok rá?-pillantott felém egy rövidke ideig.

-Azt tényleg marhára vicces volt!

-Nektek, de nekem egyáltalán nem. Valahogy jobban örültem volna, ha én nyerem meg a fogadást!

-Valahogy nekem nem lett volna ínyemre teljesíteni, bár helyettem is megtette az a nő. Legalább élvezte az Úrfi?

-Hm.. Nem igazán! Sokkal jobb lett volna, ha ott lett volna a vibrátorom.

-Ugyan! Az Úrfi magán miért nem használja?-kérdeztem.

-Szeretnéd azt látni, mi?

-Isten mentsen attól!-felemeltem a két kezemet védekezésképpen.-Köszönöm a fehérneműket, Úrfi!

-Tetszik?-érdeklődött.

-Most mondjam azt, hogy nevetségesek?-hüledeztem.

-Akár, de azzal megsértenél!

-Egy Cselédlány vagyok, mit akar? Nekem az a dolgom, hogy az Úrfinak és az édesanyjának a kedvében járjak, tehát mosnom, főznőm, s takarítanom kell. A legfontosabb az, hogy mindig szólítsam önt Úrfinak. 

-Tényleg, csak egy Cseléd vagy.-sóhajtozott.-Egy nagyon buta Szolgálólány vagy.

-Tisztában vagyok vele, Úrfi!

Taehyung

A Kim birtok felé véve az irányt, az autó alattunk egyszerűen leállt.

Mi a fene...?

-Francba!-káromkodtam.

Körülnéztem, s annyi szerencsénk van, hogy egy benzinkútnál robbantunk le, tehát segítséget fogunk kapni. Ha nem, megismernek igazán, és jól megjegyzik a Kim családnevet.

-Egy pillanat múlva visszatérek! Addig maradj itt!-utasítottam.

Félénken felém pillantott, majd bólogatott. Kényelmesen elhelyezkedett, amíg megkerestem a tulaját.

-Á, itt van az a híres-neves Kim Taehyung!-hallottam meg egy ismeretlen hangot.

-Ismerjük egymást?-érdeklődtem.

-Én igen, de te nem. Apád egyik barátja vagyok. Mit keresel errefelé?-tette fel azt a bizonyos kérdését, amit úgy utálok elmagyarázni másoknak.

-Lerobbant a kocsim. Tudna nekem segíteni?

-Természetesen. Hadd nézzem meg a kicsikét!

Kifáradtunk az épületből, s egyenesen a szerelmemhez indultunk. Sana azonnal kipattant az autóból, amint meglátott bennünket.

-Úrfik!

A srác felém pillantott, én pedig intettem neki, hogy elmagyarázom.

-Lássuk mi baja van.. Holnapra visszatudtok jönni?-érdeklődött minden hezitálás nélkül.

-Holnap?-lepődtünk meg Sana-val egyszerre.

-Igen, holnap. Sürgős lenne?

-Igen.. Haza kell mennem, mert vacsorát kell főzzek az  Asszonyomnak!-kétségbeesetten közölte velünk.

-Nyugodjon meg hölgyem! Biztos kibír egy éjszakát az Asszonya!-segített ki a férfi.

-Remélem..-suttogta.

Most már tényleg elegem van anyámból! A kezében tartja Sana sorsát, csak azért, mert a Szakácsnőnk lánya.

Aigoo...