Taehyung

Kora hajnalban arra ébredek fel, hogy valaki liheg a másik ágyon. Muszáj voltam a hordágyra tenni, mert különben megfázott volna, s nem tenne jót neki. Tüsszögne, és lázban szenvedne. Nekem pedig szükségem van egy egészséges nőszemélyre.

Jó, mert mindenkivel megesik, hogy megbetegszik. Azért nem szeretném, ha minél hamarabb megtámadná egy vírus.

Felpattantam a hordágyamról, s átmentem Sana-éhoz. Szegénykém nagyon lihegett, a víz is verte. A homlokára tettem a kezemet. Tűz forró volt.

-Nővér!-kiabáltam el magam.

Még párszor kiabáltam, majd megjelent egy nagyon fiatal, és bombasztikus nő.

-Miben segíthetek?-mondta szexis hangnemben.

-A lány rosszul van. Azt hiszem lázas.-mondtam ki a felvetésemet.

Maga is megvizsgálta a Cselédlányomat, majd egy hideg vízes ronggyal el intézte. Felém fordult, s próbált becserkészni.

-Mi a neve az úrnak?-érdeklődött irántam.

-Kim Taehyung a becsületes nevem..

-Igazán örülök a találkozásnak szépfiú! Mondd csak.. Szoktál gyúrni?

-Még tésztát se...

Akkorát nevetett, hogy azt hittem megfullad. Inkább nyerített, mint röhögött.

-Halkan! Alszik!-csitítottam el.

-Nem hall minket, nyugodtan tehetjük a dolgunkat!

-Csábító az ajánlat, de most semmi kedvem.-taszítottam el magamtól.

-Tudom, hogy kívánsz!-hámozta le magáról az ápolói ingét.

Sana

Arra felébredni, hogy valaki a kórteremben nyög, nem valami kellemes dolog. Kipattantak a szemeim, s pont arra az oldalamra fordultam, ahol az Úrfi éppen egy nővérrel kefél.

Felugrottam, s háttal álltam nekik. Ki akarok innen menni!

-Sana?-lihegte a nevemet az Úrfi.

Semmi reakció nálam. Nem akarok ránézni addig, amíg fel nem öltözött.

Hova kerültem én?

Hallottam, ahogy az ajtó becsukódott, és éreztem, ahogy valaki megérinti a vállamat.

Nem szándékoztam pornót nézni, főleg nem élőben. Olyan hányingerem lett hirtelen, hogy majdnem kitaccsoltam magam.

-Felöltözött Úrfi?-érdeklődtem remegő hanggal.

-Igen. Jobban érzed magad?-kérdezte.

-Sokkal jobban, Úrfi! Mennem kell!

Rá se nézve futottam ki a szobából. Magam után bezártam az ajtót, majd kirohantam a mosdóba. Próbáltam a lélegzetemet visszaállítani a gyorsról. Behunytam a szememet, s a falnak dőlve vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.

Mi volt ez az előbb?

Komolyan megtette ezt anyám ápolónőjével?

Aigoo...

Aranyos tőle, hogy itt maradt velem, és vígasztal, de ezzel nem segít, ha előttem nőket dug. Legalább ne arra fordultam volna.

Aigoo..

Beleégett a retinámba az Úrfi meztelen teste. Rosszat fogok álmodni, vagy rosszabb esetben nem fogok aludni egy hétig.

Igazán köszönöm a "remek" élményt, amiben részesítettetek. Egyszer meghálálom.

Jut eszembe!

Az Úrfi nem óhajt megnősülni? Á, nem hiszem. Ha lányokat becsmérel meg, akkor kötve hinném, hogy feleségül venne valakit.

Taehyung

Aigoo...

Ezt is csak én hozhattam össze. Pont meglátott bennünket meztelenül.

Hm...

Meglátott bennünket meztelenül. Az igazából nem izgat, hogy a nővért látta ruha nélkül, de az már igen, hogy engem észrevett. Látta a férfiasságomat is. Erre pedig roppant büszke vagyok.

Büszke?

Én lennék a világ legboldogabb embere, ha hozzám érne, s én is megérinteném őt. Ahogy elképzelem azokban a fehérneműkben, amit megvettem neki, libabőrös leszek. Szeretném látni benne. Nem is egyszer stíröltem a csodálatos testét.

De a legjobban a feneke, és a mellei tetszettek. Úgy megérinteném őket, hogy ihaj csuhaj.

ÁLLJ LE KIM TAEHYUNG!

Ő a cseléded, aki a kívánságaidat teljesíti, akárcsak egy lámpásban élő Jin. Csak úgy lesi óhaj-sóhajaimat, s ez bejön nekem.

Különben is, az előbb rohant ki, mintha megijedt volna valamitől. Inkább valakitől, és ez én vagyok. Miattam szaladt ki, csak azt kéne tudni, hogy hová mehetett. Nem lehet olyan messze, maximum elment a mosdóba.

Utána eredtem, hátha meglelem. Ahogy gondoltam, tényleg bent volt. Vízes kezét megrázta, majd észrevett. Egy nagyot nyelt, aztán felém vette az irányát. Az arca kipirult.

Olyan édes!

-Sajnálom Úrfi!-bocsánatot kért tőlem.

-Azért kérsz bocsánatot, mert megláttál minket meztelenül?-kérdeztem.

Bólogatott.

Nevetni kezdtem. Ő pedig értetlen fejet vágott.

-Mi olyan vicces, Úrfi?-nézett mélyen a szemembe.

-Azért nem kell elnézést kérned, én tartozom neked egy bocsánat kéréssel!

-Szabad kérdeznem?-érdeklődött.

-Természetesen.

-Mit keresett a fejemen egy vízes rongy?

-Belázasodtál az este. Lihegtél.

-Sajnálom, Úrfi...

-Ugyan!-legyintettem egyet.

Az arca még pirosabb lett. Lehet a láz, de lehet, hogy nem.