Megérkeztünk a kórházba. A váróteremben ülök, és várom a fejleményeket anyukámról. Az Úrfi pedig a mosdóba indult, de fél órája ott van.

Lehet útközben letámadott egy ápolónőt. Most vibrátor nélkül kell kényesztetnie.

Omona, de mocskos vagyok ilyen téren!

Visszatért a hős szerelmes. Ahogy gondoltam, az arca tele volt rúzsos foltokkal. Biztos leteperte.

-Sikerült megdöngetnie a vibrije nélkül is?-nevettem ki.

-Aigoo.. Jó, hogy mondod! Hiányzik!-úgy tett, mint egy kisgyerek.

-Keressen rá a neten, Úrfi!-javasoltam.

-Ennyiből vehetnék egy újat is.

-Anélkül nem tudja az Úrfi kényesztetni a nőket?-érdeklődtem.

-Anélkül is tudom.

Nyílt az ajtó, s egy orvos jelent meg.

-Sana Kisasszony?-hallottam meg a nevemet.

-Én vagyok!-hajoltam meg az orvos előtt.

-Beszélhetnénk négyszemközt?-érdeklődött.

Egy pillanatra az Úrfimra pillantottam, aki egyetértően bólogatott.

-Megkérhetem, hogy kifárad az úr, amíg beszélek a hölggyel?-kérdezte.

Az Úrfi megfogta magát, majd kisétált a teremből. Bezárta maga után az ajtót, s várakozott.

Taehyung

Igazán ideje lenne lemosnom magamról ezt a nyavalyás rúzst az arcomról. Nem szeretem, ha valaki tele festékezi a pofámat.

Itt is híres vagyok. Akármerre fordulok, mindenfele nővérek, s ápolók vesznek körül. Engem bámulnak, olvadoznak, sóhajtoznak és az alsó ajkukba harapnak.

Ó, anyám!

Ettől indulok be. Most ne a szexre koncentrál Kim Taehyung! Van ennél fontosabb dolog is, minthogy nőket izgass fel. Például egy kórházban vagyok a Cselédemmel, mert az édesanyja megsérült. Plusz, nem hiányoznak nekem az újabb ismeretlenek zaklatása.

Sana így is mindent tud már rólam. Pontosabban nem mindent, csak azokat, amiket titokba akartam tartani. De, előtte nincsenek titkok. Rájött magától a dolgokra, mert egy okos és csinos lány. Szívesebben hallgatnám őt, ahogy a nevemet sikkongatja dugás közben, mint egy idegen kurvát.

Benézek a teremajtó ablakán, s látom a Cselédem keserves arcát, ahogy beszél vele a doki. Látszik rajta, hogy mindjárt felmondja a szolgálatot, s egy beteggel többen lennének. Az orvos kilépett, majd elhaladt mellettem.

Besétáltam hozzá, hogy megkérdezzem az anyja állapotát.

-Hogy van anyukád?-kérdeztem.

Felém pillantott könnyekkel ázott szemeivel, majd elfordult, és leült. Jobbnak látom nem kényszeríteni, ha el akarja mondani, elmondja. Nem erőszak a disznó!

-Nem kényszerítelek arra, hogy elmondd! Nyugodj meg!-vígasztaltam.

Szaggatottan vette a levegőt, de még egy hangot se adott. Jelét sem mutatta annak, hogy sírni akar. Legördült az arcán egy könnycsepp. A szívem szorul meg ezért a lányért. Szenved!

-Minden rendben lesz!-töröltem le könnyeit.

Sana

Ahogy meghallottam anyám betegségének az eredményét, azt hittem elájulok. Nem panaszkodott nekem, hogy fájna valamilye. Titokban tartotta, s hallgatott mikor kitörtek rajta a fájdalmak.

Soha nem említette meg nekem, hogy bőrrákja van. Már csak hónapok, esetleg hetek maradtak neki. A gyomrom is görcsbe rándult, ahogy hallottam a dokit. Nem tudnak rajta segíteni.

Az a kibaszott betegség!

Miért veszi el tőlem azt is, akire mindig is számíthattam, amikor szomorú voltam?

Most pedig visszatartok minden fájdalmat, amik utat akarnak törni magának, de nem engedem. Anyukámnak élnie kell!

Az Úrfi is itt van, s vígasztal. Letörli a könnycseppjeimet, amik valahogy kijutottak a könnycsatornáimból. Lehajtom a fejemet. Felállok, és elindulok az ajtó felé.

-Hova mész?-kérdezte.

-Nemsokára jövök!-válaszoltam remegő hanggal.

A folyosókon sétálva találtam meg anyám szobáját, ahova bevitték. Ott fekszik mindenféle csövek jönnek ki a testéből, s alszik. Az üveglapra helyeztem a kezemet. Egy mély levegő kíséretében utat törtek maguknak a fájdalom, amit nem bírtam már magamban tartani.

Nem akarom Istenem, hogy elmenjen! Ne hagyd, hogy itt hagyjon! Uram!

Ez csak egy rossz álom, amiből hamarosan felébredek, vagyis csak remélhetem. Ez sajnos a rideg valóság!

Szipogok, s nézem anyám alvó testét. Nem bírom tovább. Összerogytam, majd keservesen zokogni kezdek. Nem érdekel, hs meglátnak. Fáj nekem így látnom az édesanyámat, aki felnevelt. 19 évig itt volt nekem, most pedig el kell búcsúzzak tőle.

Egy meleg kezet éreztem meg magam körül. A könnyeimtől nem láttam semmit sem. Viszonoztam a gesztust. Szorosan magamhoz öleltem. Bíztam benne, hogy anya az, de ő bent fekszik, akkor kit ölelek most?

-Menjünk haza Sana! Ki kell pihenned magad! Fáradtnak tűnsz!

Ez az Úrfi!

OMONA!!!

Megtöröltem az arcomat, és kifújtam az orromat. Szégyellem magam, hogy így látott meg, megtörve.

-Elnézést kérek Úrfi!-bocsánatot kértem.-Nem akarok hazamenni!

-Szükséged van a pihenésre!

-Nem, nincs szükségem! Itt akarok maradni anyámmal! Végig mellette akarok lenni.-halkult el a hangom.

Erősködtem, hogy maradjak. Végül beleegyezett, s ő is itt maradt. Lefeküdtem a földre leterített pokrócra, majd álomba merültem.