Hazaértünk épségben, s a szemeimmel körbe tekintettem a lakásban, hátha még nem ért haza az Úrfi. Az étkező felé veszem az irányt, leültem, majd az asztalra kitett gyümölcsök közül kiválasztottam magamnak az almát. 

Anya is csatlakozott hozzám, nehogy egyedül fogyasszam el a reggelimet. Egy harapás az almámba, s visszatérnek a gyermekkori emlékeim. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor anyám sírva fakadt, amint megtudta a telefonba, hogy apa itt hagyott bennünket. Még nagyon kicsi voltam, de benne maradt az emlékeimbe. Keservesen zokogott. 

Gondolatmenetemből az Asszonyság kiáltása zökkentett ki. Fel volt háborodva, mert nem öltöztem vissza, ezért félbe hagytam az almámat, s a szobámba vonultam. 

Visszavettem az egyenruhámat, majd lesiettem az étkezőbe megenni a reggelimet. Igazából ez már az ebédem. Anyám kíváncsi tekintetével találtam magam szembe.

-Milyen volt a konferencia?-érdeklődött.

-Mondanám, hogy izgalmas egy gyűlésen vettem részt, azzal nagyon nagyot tévednék. Annyi volt a dolgom, hogy befáradtam, majd ki, mert kávéval szolgáltam fel őket. Mire beértem felfüggesztették a megbeszélést.-dobtam ki az almacsutkát a kukába.

-Akkor nem tartott valami sokáig.

-Egyáltalán nem.

Nem tudom, meséljem el anyámnak a ruhaüzletes incidenst? Megértene, esetleg kinevetne? 

Aigoo..

Újabb titkot kell őriznem. Lépteket hallottam a nappali felől, majd egy ideges sóhaj kísérte. Az illető felé fordultam, majd vissza anyámra. Értetlen fejet vágott, amiért csak úgy megfordultam.

-Mi történt?-kérdezte aggódó tekintettel.

-Semmi..-vágtam rá a válaszomat.-Nem történt semmi.-nyugtattam.-Mennem kell, mert az Úrfi szobájában is rendet kell tennem!-pattantam fel a helyemről.

Újabb úti célom az Úrfi szobája.

Beléptem az ajtaján, és az a nagy rendetlenség fogadott, mint a legelső találkozásunkkor. Beljebb sétáltam, s beágyaztam. A párnáját puhára vertem, a takarójával lefedtem az ágyát, aztán következhetett az asztala. Ott volt a legnagyobb kupleráj, amit valaha láttam. Nagyon rendetlen ez a fiú. Csomó üzleti papírok kötegekbe téve, amik szanaszét hevertek a bútoron.

Leszedtem, hogy összetegyem őket, mikor a papírkötegek alatt megpillantottam egy szatyor féleséget. Megfogtam és belenéztem. Kár volt megtennem. Megvette azokat, amiket a boltban fogdosott. Egy nagyot nyeltem, aztán kivettem őket a zacskóból, és magam is megtapintottam az anyagokat. Egyszínűek a fehérneműk. 

Minek vette meg ezeket?

Ajtócsapódásra lettem figyelmes, mikor megpillantottam az Úrfit. 

-Tetszik?-felvonta a szemöldökét, majd nevetni kezdett.

Visszapillantottam a kezemben lévőkre. Nagyokat pislogtam, s a torkomban gombóc keletkezett. Alig kaptam levegőt. Nyelni sem tudtam rendesen, annyira megilletődtem. A szatyorba helyeztem őket, majd egy köhintéssel a kezébe nyomtam. 

-Használd egészséggel!

Ismét kuncogott rajtam. 

-Nem vagyok meleg, hogy ilyeneket hordjak. Neked vettem.-nyomta vissza a kezembe.

-Nekem minek? Nem szeretem a csipkés cuccokat!-közöltem vele.

-Vedd úgy, hogy ez az ajándékod, amiért itt dolgozhatsz!

-Akkor nekem kéne megajándékoznom magát Úrfi!-pillantottam a szatyorra.

-Igaz is.. Ma estére jönnek a barátaim. Azt akarom, hogy te szolgálj fel bennünket!

-Igenis, Úrfi! Még valamit óhajt?-érdeklődtem a szemébe nézve.

-Jelen pillanatban nem. Elmehet!

-Ha az Úrfi nem bánja, akkor elmennék pihenni!-hátráltam a kijárat felé.

-Rád férne! 

Megragadtam az ajtó kilincsét, lenyomtam és már itt sem voltam. Átvonultam a sajátoméba a zacskóval, amiben az "ajándékom" volt. Úgy, ahogy van betettem a szekrényembe. Kifújtam egy nagy adag levegőt, s az ágyamra ugrottam. Hátamra feküdve bámultam a plafont. Cseng a fülembe, ahogy le cselédezett, ahogy kimondta a nevemet, ahogy kinevet, s ahogy parancsolgat. 

Megalázva érzem magam a mai nap után. Az Úrfi tényleg egy igazi casanova. A lányok bedőlnek neki, és megadnak mindent, hogy élvezze az estét. Hiába vagyok én is nőből, attól még nem akarok az ágyába esni, hogy egy rossz nap után jól érezzem magam. Nekem egy meleg, szerető ölelésre van szükségem, nem egy nőcsábász csókára. 

Miért is agyalok én ezen? 

Hisz nem történt közöttünk olyan, ami miatt ezen lovagolhatnék. Nyilván felkészítem magamat a legrosszabbakra is. Érzelmileg lementem a skálán 0-ra. Elszenderedtem, majd arra kelek fel, hogy a ház előtt valaki dudál. 

Aigoo..

Sietnem kell, mielőtt az Asszonyság letépi a fejemet. Ahogy voltam, úgy rohantam le a nappaliba üdvözölni az Úrfikat. 

Ahogy megpillantottam egész lényét, nyeltem egy nagyot. A lélegzetem is elállt.  De... Csak ő szállt ki a járműből. Úrfim meg azt mondta barátaim, akkor hol vannak a többiek? 

Elszóltam magam igazán, amint azon filóztam, hogy hol lehet a többi barátai, azonnal kipattant egy másik fickó is. 

Amint elhagyták a járgányt, a kocsi elindult. Nekem ki kellett lépnem a lakásból, ahogy az Úrfinak is, s illedelmesen üdvözöltem őket. 

-Úrfik!-hajoltam meg előttük. 

Végig a betont vizslattam, amíg elém nem lépett az egyikőjük. Felpillantottam és a fehér bőrkabátos pasival találtam magam szembe. A szemem véletlenül a jobb fülén akadt. Ott 3 darab fülbevaló díszelgett, míg a másikon csak egy. 

-Kisasszony!-hajolt meg előttem.

-Fáradjon beljebb!-szólaltam meg hirtelen.

Egy kisebb mosolyt ejtett, majd belépett az Úrfim birodalmába. Utána mentem be, hogy a konyhában még elvégezzem a teendőimet. Teát főztem, s a sütiket egy tálcára rendeztem. Anya addig a vacsorát készítette el. 

A desszertekkel együtt indultam fel az Úrfi szobájába. A szobájának ajtaja előtt állok. Egy mély levegőt veszek, kifújom és bekopogok.

-Szabad!-hallottam meg az Úrfi hangját.

Benyitottam egy ki idő után. Amit ott láttam, nem nevezhetném felnőttes viselkedésnek. A padlón ültek, s felelsz vagy mersz játékkal játszottak. 20 évesen is ezt játsszák? 

-Megérkezett a desszert.-tettem le az asztalra a tálcát.-Az Úrfik óhajtanak valamit?-néztem rajtuk körbe.

-Ülj le és játssz velünk!-utasította a napszemüveges Úrfi.

-Nem tehetem!-remegett meg a hangom.

Egyszerre felém kapták a fejüket, mintha nem értettek volna meg.

-Dehogyisnem. Ön kérdezte mit óhajtunk, én pedig kívántam valamit. Az a dolgod, hogy teljesítsd, nem?

-Tényleg az a dolgom, de ezt az egyet nem teljesíthetem!

-Akkor én kérem, hogy maradj!-szólt közbe az Úrfim.

Most mit tegyek? Szálljak vitába vele? 

Aigoo...

Olyan nehéz nyomás alatt dönteni!