Beleadtam a derekamat, s beleegyeztem abba, amibe muszáj voltam. Megint, csak a Cselédlányt látja bennem. Egyre jobban megszokom a sorsomat, amit az Úr rendelt el nekem.

De, most komolyan... Ebben a férfiben egyre több mindent látok, mint egy gazdag Úrfit, erre neki csak egy egyszerű Cseléd vagyok.

Rendben van Úrficska!

GONDOLJ VISSZA LEE SANA! TE NEM SZERETHETED ŐT, HISZ CSAK AZ ÁGYASA LENNÉL SZÁMÁRA, SENKI MÁS!

Egyre jobb az életem.

Most itt fekszem egy hotel szobában, amit az Úrfival kell megosszak. És... Ez még semmi!

Meg is jött a havim, s nincs is nálam betét, ami még csodálatosabbá teszi a napomat. Legszívesebben, most elsírnám magam.

Amíg nem lesz valamim, amivel megakadályozom, hogy elázzak, addig kénytelen leszek valamit betenni magamnak.

Igazán vásárolhattam volna egy csomaggal, de mindenre gondoltam, csak erre az egyre nem.

Tökéletes!

Befáradt a jelenlegi szobatársam. A vízes hajába túrt, amitől még dögösebbnek tűnt. Már, így mindent értek, hogy miért estek be az ágyába csak úgy a csajok.

BRR... BRR...

Sóhajtva, s fújtatva vette kezébe a telefonját. Megnézte a kijelzőjét, majd ledobta a közös ágyunkra. Ültemben figyeltem az eseményeket. Felém pillantott, és eleresztett egy széles mosolyt.

-A padlón megfogsz fázni!-közölte.

-Úrfi! Nem akarok az ágyasa listájára kerülni!

Nevetni kezdett.

-Ne aggódj! Alváson kívül nem lesz semmi komoly közöttünk!-nyugtatott meg.

-Akkor is.. Megvárom, amíg Úrfi elalszik, aztán vonulok én is az ágyba.

Taehyung

Annyira bírom ezt a lányt. Tudja mivel vágjon vissza! Csak azr az egyet nem értem, hogy miért nem akar velem együtt álomba merülni.

Biztos fél tőlem a kórházi incidens miatt. Sőt! Tuti...

Nyugtatásképpen bevetem a legszexibb hajba túrós manőveremet, amivel leolvaszthatom róla még az alsóneműjét is.

Vajon az van rajta, amit tőlem kapott? Nagyon remélem, hisz nem volt valami olcsó mulatság az a csipkés bugyi, s melltartó.

Ráadásul egyre vonzóbbnak titulálom Sana-t. Ha tehetném, már most megdöngetném a kis húsit.

Daebak...

Ismét csak arra gondolok, hogyan kefélnék vele, pedig igazán azon kéne agyalnom, hogy vegyem rá anyámat a cégem lemondásáról.

BRR... BRR...

Jungkook semmit sem tett jóvá. Egyre több zaklatóm van, ami miatt dühbe gurulok. Istenem! Csak én lehettem ennyire idióta, hogy megadtam a ribijeimnek a telefonszámomat, csak azért, hogy kielégülten aludjak el.

Egy darabig kikapcsolt állapotban hagyom, hogy ne halljam berregni a telefonomat. A Cselédem arcán is ül a kíváncsiság, amit egyenesen megértek, hisz csak ő tud erről. Rájött az én szépségem. Nem tudtam túljárni az eszén.

Az eléggé elgondolkodtatott, amikor közölte velem Sana, hogy az édesanyját a Párizsi Kórházba vitték. Reméljük felépül, hisz a drágaságomnak szüksége van rá, mint nekem! Csak az anyja.

Sajnálom szegényt, emiatt is szeretném kiengesztelni. Megbántottam azzal, hogy egy maflással díjaztam makacsságát. Nekem se volt már eszem. Bevallom, soha életemben nem ütöttem meg egy nőt sem, ezért öleltem magamhoz.

Megbocsájtott, pedig egyáltalán nem érdemeltem volna meg. Most pedig itt vagyunk egy hotelben, mert az autóm lerobbant, s csak holnapra lesz kész. Anyámnak írnom kellett volna egy üzenetet, hogy ne várjon bennünket, mert nem megyünk haza.

Áááá... Kiakadt volna!

Azt hiszi bármikor beleszólhat az életembe, de ez nem így működik anyám!

-Történt valami, Úrfi?-hallottam meg Sana édes hangját.

Úrfi? Komolyan most már szigorítani fogok, ha mégegyszer kiejti a száján ezt az egyetlen egy szót!

-Gondolkodtam, de már nem érdekes!-tereltem a témát.

Legalább azt az egyet hadd tartsam titokba előtte, hogy róla ábrándozok. Kíváncsi vagyok, mégis milyen az ágyban. Nyilván, ha ennyire szép, akkor rossz már biztos nem lehet. Vagy rosszul tudom?

-Úrfinak hozhatok egy teát?-kérdezte.

Ideje lenne elbeszélgetnem vele erről az Úrfizásról!

-Kérlek!-vettem elő a tárcámat.

Kivettem belőle néhány ezer won-t, amit a kezébe nyomtam.

-Vegyél magadnak valamit!

-Úrfi... Ezt... Ezt nem szabadna!

-Miért?-rosszalló tekintetemmel súlytottam le rá.

-Úrfi!-hangoztatta édes ajkaival.

Most úgy megkóstolnám.

-Hm?

-Miért teszi ezt velem? Miért hoz kellemetlen helyzetbe?-kérdezte.

-Csak megkértelek valamire. Ebben mi a kellemetlen helyzet?-kérdőn felvontam a szemöldökömet.

-Csak egy tea lesz az Úrfinak?-érdeklődött.

Bólintottam.

-Hozz két csomag kekszet is, s vegyél tampont is magadnak! Eléggé véres a hátsód.-jegyeztem meg.

Elpirulva fáradt ki a szobánkból. Az ég áldja meg azt, aki kitalálta a franciaágyat! Hálás vagyok neki igazán.

Sana

Értem én a viccet, de ez már fájt. Kezdem magamat úgy érezni, mintha kutya lennék abban a házban. Jelen esetben nem a birtokon, hanem a szállásunkon.

Az Úrfim pénzt adott, amiből vásárolnom kell teát, két csomag kekszet, és magamnak betétet. Direkt nem tampont veszek magamnak. Csak érjük haza (a birtokra), esküszöm megkapja tőlem a magáét.

Ahogy ő mondja: édes a bosszú.

Azt nem bírom épp ésszel felfogni, hogy miért nem hívja fel a személyi sofőrét, hogy hazavigyen bennünket. Nem! Neki meg kell szállnia egy hotelben, csak azért, hogy engem most csesztessen.

Nagyon szépen köszönöm Úrfi!

Megesküszöm, hogy holnap kamatostul fogom neki visszafizetni.

Megérkeztem egy üzletbe, ahol megvettem egy zöld teafiltert, s a két csomag kekszet. Magamnak nem vettem semmi egyebet, csak a betétemet. Persze azt a saját megtakarított pénzemből fizettem ki.

Ezekért összesen 153,000 won-t fizettem. És csak ebből 15,000 won volt az Úrfi pénzéből, a maradék pedig az enyémből.

Elhagytam az üzletet, persze előtte illedelmesen elköszöntem az eladótól. Visszasétáltam a hotelbe, ahol kénytelen voltam felvenni a csipkés tangát, mert a nadrágom is és az előző alsóm is teljesen vérben úsztak.

Kimostam azokat. Ma valahogy nem vagyok szerencsés! Pontosan elég nekem, hogy az Úrfim előtt egy szál pólóban, és bugyiban mászkálok, mert annyira átvéreztem.

Ráadásul nem valami kellemes, főleg akkor, amikor betétet is teszel rá.

Aigoo..