— Ott van már?

— He? — Jacob minden köszönési és körülírási műveletet mellőzött, így nem csoda, hogy Chanhee értetlenkedett.

— Az új gyerek.

— Mi van vele?

— Az uszodában van? — sóhajtotta a egyre idegesebb fiú, fel-le sétálgatva a szobájában.

— Az a helyzet — ha a fiatalabb így indít egy mondatot, rosszul kezdődik —, hogy ma nem megyek. — Jacob várt a kimaradás okára, viszont csak a csend válaszolt fel nem tett miértjére. — Majd meséld el, mi volt, és ne morcizz az új srác miatt! Jó arcnak tűnik.

— Jó arc? Inkább seggarc — morogta sértetten miután barátja letette a telefont.

Természetesen nem akart találkozni kapcsolata megrontójával, és úgy, hogy még Chanhee jelenlétére sem számíthatott, ki akarta hagyni az aznapi edzést.

Határozottan, bátran kilépett a folyosóra - mint a lovag, aki a sárkánnyal való küzdelemre igyekszik - majd haladt rajta, de minél közelebb ért a nappalihoz, ahol a szülei tartózkodtak, ebből annál több veszett el. Arra gondolt, hogy úgysem engednék, hogy otthon maradjon.

Mert "olyannak kell lenned, mint a bátyád volt, ő pedig nem hagyott ki egy edzést sem."

***

Jacob késve ért be a dugóba került busz miatt. Ezt nem is annyira bánta, kevesebbet láthatott az új csapattagból - akit mellékesen nem akart így nevezni.

— Elnézést, uram — hajolt meg az edző előtt út közben, aki szúrós tekintettel méregette az öltözők felé igyekvőt. Ebből Jacob arra következtetett, hogy fejmosást fog kapni amint visszatér, de ezt nem nagyon bánta, ha a Kevinnel töltött idő csökkenését juttatta saját eszébe.

A buszon töltött percek emlékeitől először nem is vette észre, hogy nem egyedül tartózkodik a helyiségben, mert a középen levő két padra összpontosított, azokon meg nem volt senki. Összerezzent, amikor valaki becsapta az egyik szekrényajtót, és rosszallón nézett a hangforrás irányába. Azt hitte, Changminre jött rá a szivathatnék, és most, hogy nincs Chanhee, rajta kívánja levezetni ingereit, ám tévedett.

Sajnálatára az új fiú is észrevette, így semmi értelme nem volt a zuhanyfülkébe menekülési tervének, viszont megpróbálta, mert a remény hal meg utoljára.

— Várj, mi még nem mutatkoztunk be egymásnak!

Szia, párkapcsolatom megkeserítője, Jacob vagyok! — Jacob elképzelte, hogy milyen lenne, ha ezt mondaná egy öklössel megspékelve. Jobban örült volna Changminnak.

— Késésben vagyok — csapta el a kézfogásra nyújtott kezet. Bízott benne, hogy savanyú ábrázatának látványa arra ösztökéli a másikat, hogy megsemmisítse ezt az ismerkedési vágyát...

— Oké, hagyjuk a formaságokat. Csak a nevedet mondd meg!

Kudarc volt ez is.

— Jacob — forgatta meg szemeit. Unta ezt az egészet, és közben egyre idegesebb lett tőle.

— Szia, Jacob, Kevin vagyok. — Szélesebb mosolyt villantott, mint amit eddig viselt. Jacob érezte, hogy egy ilyen ajakgörbülettel hódította el tőle a szerelmét, és máris hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne képelje fel ott helyben.

— Fasza. Mehetek? Vagy a születési dátumom is kellene? A farkam méretét nem akarod? — zsörtölődött, hogy levezesse a feszültséget.

— Ha meg akarod adni... — vonta meg Kevin a vállát.

A zuhanyzóhelyiségbe fogcsikorgatva lépett be, jó erősen becsapta maga után az ajtót, szinte hallotta, ahogy egy adag vakolat önálló életre kelve elhagyta a falat.

Itt volt még egy indok, hogy ne kedvelje Kevint azon kívül, hogy elvette tőle a barátnőjét; erőszakos volt.

Ez a felfedezés keringett elméje pályáján amíg átöltözött, és megállapítása hatásos nyugtatónak bizonyult. Mire a megérdemelt szidáshoz érkezett fizikailag is, már nyoma sem volt a verekedési hajlamának, egészen, amíg az edzőt félbe nem szakították.

— Jacob miattam késett, uram! Megkértem, hogy hozza el a törölközőmet. Sajnálom.

— Szóval megismerkedtetek? Helyes. — A férfi arcvonásai kisimultak, barátságosan mosolyogva veregette meg Jacob vállát, jelezvén, nincs harag.

Az eseményektől képes lett volna megfojtani Kevint egy kanál vízben - esetleg a medencében.

Kevin hazug.

A bemelegítés nem okozott nehézséget, hiszen nem Kevinnel kellett csinálni - amíg Jacob öltözött, Kevin túl volt rajta -, és kicsit elterelhette a figyelmét a munkával.

A hatos rajtkőre való felálláskor még kevésbé érezte magát nyugodtnak.

Bizonyítani akart önmagának, az edzőnek, a csapatának, hogy képes nem az utolsó helyen végezni. Szokásos elhatározása mellett - ami eddig nem ment - újításként győzedelmeskedni kívánt Kevin felett. Arra vágyott, hogy ő legyen az utolsó, ne Jacob. A kitűzött feladat könnyűnek tűnt, hiszen Kevinnek az volt az első edzése.

Jacob mire a második síp hasított a levegőbe, erősen bizakodott. Mellkasában ezzel a kellemes, reményt keltő érzéssel rugaszkodott el, s vetette magát a többiek generálta hullámok közé.

— Ötvenkilenc egész három. — Nem tudod törődni a két tizedmásodpercnyi javításával, ugyanis tudatosult benne, hogy mögötte már nem jön senki. A csapattársai mind Kevin sávjában gyűltek össze, és Jacobban az a kellemetlen idea ötlött fel, hogy istenítik a srácot, aki csupán előző nap érkezett.

— Hányadik lett Kevin, uram? — szedte le úszószemüvegét, hogy a férfire tudjon nézni.

— Holtversenyben első Sangyeonnal — jelentette be semmiféle furcsállás nélkül, büszkén.

Jacob tudta, hogy valami nincs rendben, és itt nyilván nem Sangyeon eredményére utalt. A fiú volt a legjobb közöttük, gyakorta versenyzett, általában dobogón végzett.

Mégis hogyan fordulhat elő, hogy Kevin, aki most először kerül a vízbe, ennyire jó legyen?

***

Jacob a szekrényében kutatott két perce. Valójában minden ott volt az orra előtt, csak közben kihallgatta a többiek beszélgetését is.

— Kev, adnál sampont? — A hallgatózót fájdalmasan érintette a kérdés. Egy, Sunwoo becézte Kevint, kettő, nem tőle kérte a hajápolási terméket.

— Persze — biccentett a zokniját húzó egyén —, de kérem vissza.

Egy szaros sampont kért vissza; tehát önző is.

— Hogy vagy ilyen jó? — Jacob úgy érezte, a többiek visszamentek az óvodába, ugyanis Changmin - aki amúgy nagyon menőn szokott viselkedni - a csillogó szemével, meg áhítattal töltött szavaival olyan volt, mint egy kisgyerek, aki ott ül a Mikulás ölében, és éppen készül elárulni neki, hogy milyen ajándékra vágyik.

— Régen versenyeztem, de nem hi-

Jacobnak egy kő, sőt, szikla esett le a szívéről, amikor tudatosult benne, hogy az új tag nem aznap kezdte karrierjét, ellenben méreg öntötte el, a féltékenységé.

— Nyertél valamit? — Ezúttal a haját törlő Sangyeon kérdezett. Komolyan figyelte Kevint, egyenrangú félként kezelte. Jacobra sosem tekintett így.

— Városi és megyei ezüstöket és aranyakat, de ezek szerintem nem nagy ügyek.

Jacob kitépte törölközőjét a szekrényéből, és a tusolókhoz ballagott, elkönyvelve, hogy Kevin beképzelt. Sietsége miatt nem hallotta a fejtegetés végét.

— Nem nagy ügyek?

— Nem nagy ügyek, mert a részvétel a fontos. A tapasztalatszerzés és a bizonyítás önmagunknak.

***

Jacobot elvakította a gyűlölet. Ez mindenkinek egyértelművé vált, nem véletlen, hogy nem kérdezősködtek az állapota felől. Ő ezt úgy fogta fel, hogy barátai Kevin megismerése után már nem kíváncsiak rá, még a legjobb, Chanhee sem.

Szüksége lett volna Namin szeretetére, társaságára, hogy megölelje és megvigasztalja, viszont ezt már nem kaphatta meg.

Lépések hangja szökött be önmarcangoló, magányos gondolatai közé. Nem érdekelte, hogy ki az, túlságosan maga alatt volt, hogy kommunikáljon.

— Vettem neked banános turmixot. Chanhee mondta, hogy szereted — nyújtotta Jacob felé a zacskót. — Sajnálom, hogy nem úgy teljesítettél, ahogy szerettél volna, de, ha hiszel a képességeidben, menni fog.

— Nem hiszek neked. — Jacob kimászott a vízből, hogy szembenézzen minden rossz okozójával, Kevinnel. — Csak jó fényben akarod magadat feltüntetni a többiek előtt. Ne aggódj, mindenki szeret.

Kevin még mindig hazug. — Jacob csak a rosszat látta benne, így amikor egy másik lánnyal csókolózott az épület előtt, szoknyapecérnek is titulálta.

Erőszakos, önző, beképzelt, hazug, szoknyapecér, vagyis Kevin egy seggarc. Jacob ki nem állhatta a seggarcokat.

***

Ketten tartózkodtak az öltözőben. A turmixos eset másnapján és egyben Kevin csapatban levősége negyedik napján Chanhee feltette azt a kérdést, amit eddig senki sem mert a fiúk közül.

— Javult a viszonyod Kevinnel?

— A jelek szerint gondolatban nem vagy jelen. — Jacob rosszul érezte magát, amiért Chanhee több időt töltött a másikkal, mint vele, és amikor végre beszélgetni akar, akkor is csak Kevinről tud társalogni.

— Te pedig észben. Nem veszed észre, hogy csak barátkozni akar? — érvelt Chanhee, aki nem bírta elfogadni barátja - szerinte - oktalan ellenségeskedését.

— És ez felhatalmaz arra, hogy mindent elmondj rólam neki? Nem barátkozok seggarcokkal — csapta be a szekrényajtaját, ezzel jelezve, hogy felőle a vitának vége.

— Valóban van itt egy seggarc, de az nem Kevin. — Chanhee felszedte a táskáját a padról, és egyedül hagyta Jacobot.

Vagyis így hitte.

— Miért tartasz seggarcnak? — A zuhanyzókhoz vezető ajtókeretet Kevin támasztotta, és értetlen kíváncsisággal vizslatta Jacobot, aki még mindig azt emésztette, hogy Chanhee Kevin miatt veszett össze vele.

— Elvettél tőlem mindent, és elvárod, hogy kedves legyek veled. Soha nem fogok jóban lenni egy seggarccal, főleg nem veled — köpte idegesen az eddig benne érlelődő szavakat.

Kevin türelmesnek tartotta magát, de Jacob kirohanása után nem volt képes fékezni indulatait. Felhergelte a tény, hogy ott áll vele egy fiú, aki ellen nem tett semmit, sőt, jót próbált cselekedni, erre utálja és seggarcnak nevezi.

Összeszorított fogsorral, összeráncolt szemöldökkel, adrenalinnal fűtött izmokkal közeledett, viszont nem az ő ökle lendült először. Jacob minden fájdalmát egy ütésben rázúdította a másikra.