Mielőtt idejöttem a táborba azt gondoltam, hogy milyen szar lehet azoknak, akik itt voltak. Nem értettem, hogy hogyan lehet élvezni egy néptánctábort, hogy mi értelme van az énekóráknak és a próbáknak. De most már tudtam. Imádtam reggelente korán felkelni, elvégezni a közös reggeli tornát, majd bőséges reggelivel visszatáplálni az elégetett kalóriákat. Az énekórák mindig gyorsan elrepültek, annyira élveztem, a Tekergőkkel való próbák pedig bár megizzasztottak és kemények voltak, de imádtam minden percüket. Gábor és Abigél le voltak döbbenve, hogy Nolen milyen gyorsan megtanította nekem a táncokat és, hogy milyen gyorsan fejlődtem, így már nem volt szükség külön gyakorlásra. Velük együtt próbáltam és belevetettük magunkat az új koreográfia elsajátításába. Ami olyan jó lett, hogy az ég leszakad.
– Nagyon meleg van – legyeztem magamat a kezemmel és a halál szélén állva néztem Nolenre, akinek piszkosul jól állt a meleg.
Meztelen mellkasán izzadság és vízcseppek csillogtak, a haja nedves tincsekbe állt össze, az arca kipirult, a tekintete pedig csillogott, ahogy közelebb lépett hozzám és nedves testét az enyémhez simította.
– Most jobb? – kérdezte mosolyogva.
– Nagyon vicces vagy – vigyorogtam rá, majd a mellkasára tettem a kezem és eltoltam magamtól, hogy lehűtsem magam a kerti csapnál.
Nolen követett és lenyomva tartotta nekem a kart én pedig gyorsan felfrissítettem magam, bevizeztem a hajamat is, ami azonnal kunkorodni kezdett Nolen legnagyobb örömére. Folyton piszkált, hogy ne vasaljam ki, de én utáltam göndören, ő viszont imádta így néha engedtem neki.
– Hallod – szólalt meg mire ránéztem és megemeltem a szemöldököm. – Van kedved randizni?
– Veled? – kérdeztem mosolyogva.
– Igazából a Krisztiánnal – röhögte el magát. – Rám írt, hogy van két felesleges jegye a Dzsúdló koncertre ide Tiszafüredre és megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk vele tartani. De nyilván miattad – legyintett.
– Van jegyünk a koncertre és csak most mondod? – visítottam fel teljesen eksztázisba esve. – Úristen Nolen én nagyon imádom Dzsúdlót! Hát én neki a felesége leszek, ugye igent mondtál? Mond, hogy elmegyünk! Kérlek!
– Nem is tudom, nem nagyon engedlek Krisztián közelébe – húzta össze a szemét.
– Nolen maci kérlek – karoltam át a nyakát és teljesen rátapadtam. – Édes drága mackókám – duruzsoltam a fülébe. – Nagyon meghálálnám, ha elvinnél. Olyan régen voltam már koncerten és eddig nem sikerült eljutnom egy Dzsúdló koncertre sem – pislogtam rá könyörögve.
– Nyolcra itt van értünk Krisztián – adta be a derekát, mire boldogan felvisítottam és tapsikolva elkezdtem ugrálni előtte.
Nolen röhögve figyelte a boldogságomat majd a fejét kezdte rázni, amikor letámadtam Gábort, aki csak döbbenten pislogott rám és megkérdezte, hogy ide hívja-e az orvost. De nem volt szükségem orvosra, nekem egy szexi ruhára volt szükségem, amiben lesz lehetőségem felhívni magamra Dzsúdló figyelmét.
A próbák után azonnal a faházba rohantam, feltúrtam az egész bőröndömet, de nem találtam semmi normálisat. Egyetlen egy szexi darabom se volt, amit fel vehettem volna így átrohantam Fannihoz, mert tudtam, hogy neki rohadt jó az ízlése és biztos tud kölcsön adni egy felsőt. Nem okozott csalódást, öt perc alatt olyan bomba szettet állított össze nekem, hogy azonnal beleszerettem a tükörképembe. Fekete bőrnadrág és egy fekete bőrtopp, amit elől lehetett össze cipzározni. Ehhez a szetthez pedig tökéletes volt a fekete kényelmes cipőm, ami már rengeteg koncerten járt velem. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy mit fog Nolen reagálni, ha meglát, mert másfél órát szenvedtem azzal, hogy a hajam tökéletes göndör loknikban omoljon a vállamra és a sminkemre is különös figyelmet fordítottam. Úgy néztem ki, mint egy vagány rocksztár, a vörös rúzs pedig tökéletesen kiegészítette a fekete szettemet.
– Szia – integettem Gábornak, amikor elsétáltam mellette.
– Hölgyem itt tilos tartózkodni idegeneknek – kiáltott utánam, mire megtorpantam és csodálkozva megfordultam.
– Ezért nem is csentem be senkit – válaszoltam, mire Gábor közelebb sétált hozzám és alaposabban szemügyre vett.
– Mit műveltél magaddal pöttöm? – röhögte el magát. – Mi ez a hacuka?
– Ezzel hódítom meg Dzsúdló szívét – néztem végig magamon.
– Otthon is ilyenekben bulizol?
– Ó odahaza ennél vadabb szettek szoktak lenni – vigyorogtam. – Ez a baró abban, ha Siófokon élsz, mindennap van alkalom arra, hogy dögös legyél! Elég csak elmenni a boltba kenyérért.
– Tudom milyen – forgatta meg a szemét. – Érezzétek jól magatokat, bár, ha ebbe mész Nolennek kevésbé lesz szórakoztató.
– Miért?
– Mert nem győzi majd hessegetni mellőled a részeg seggfejeket – vágta rá.
Ártatlanul mosolyogva megvontam a vállam, megpusziltam, aztán sietősre vettem a lépteimet, mert Nolen írt, hogy hol vagyok már. A kapun kívül várt rám, Krisztiánnal beszélgetett, aki alaposan szemügyre vett, ahogy feléjük sétáltam. Más esetben lázba hozott volna ez a tekintet, de ott volt Nolen, akinek olyan tűz lángolt a szemeiben, hogy eszembe se jutott más pasira koncentrálni. Mosolyogva megálltam Nolen előtt és a derekát átkarolva hosszasan megcsókoltam, már az elején nyilvánvaló téve, hogy Vámosgyörk polgármestere bizony lecsúszott rólam.
– Dögös vagy – suttogta Nolen a számba.
– Gábor szerint rossz estéd lesz, mert pasikat kell kergetned – mosolyogtam és a fogammal meghúztam az alsó ajkát.
– Nem kergetek én senkit – villant meg ravaszkásan a tekintete. – Csak megfigyelek.
– Szóval tesztelsz? – karoltam át a nyakát.
– Jobban bírtalak titeket, amikor gyilkoltátok egymást – köhintett Krisztián. – Két szerelmes kamasszal nem tudok mit kezdeni – nyitotta ki a kocsiajtót. – Az autóban nincs enyelgés, valaki elől ül!
Felnevettem a szabályon és beültem a hátsó ülésre, mert biztos voltam benne, hogy amint elindulunk, a világbajnokság kerül terítékre, amiből én szerettem volna kimaradni. A női sejtésem beigazolódott, mert egyből a fociról kezdtek beszélgetni és még akkor is vitatkoztak, amikor a koncerthelyszínen voltunk és a színpad eleje felé araszoltunk. Egyikünk se szeretett volna hátul maradni, így néma egyetértésben törtük előre az utat, ami nem volt nehéz, mert Krisztián olyan magas és ijesztő volt, hogy a tömeg azonnal megnyílt előtte. Mikor úgy ítéltük meg, hogy elég közel kerültünk megálltunk és vártuk, hogy el kezdődjön a koncert.
– Nem értem, hogy aki magas mit keres elől – panaszkodott egy szintén magas lány a közelünkben és ellenséges szemekkel méregette Krisztiánt.
– Ezt tőled is kérdezhetném virágszál – vágott vissza Krisztián.
Mosolyogva dőltem Nolen mellkasának és áldottam a sorsot, amiért a mi magasságunk átlagos volt. Nem voltunk kicsik, de nem voltunk magasok se, pont tökéletesek voltunk ahhoz, hogy lássanak tőlünk az emberek, de mi is lássuk a színpadot, ha voltak előttünk. Nem is tudom mit csináltam volna, ha alacsonynak vagy nagyon magasnak születek. Világgá megyek valószínűleg.
Ahogy közeledett a nyolc óra úgy lettünk egyre többen és úgy lett egyre kisebb a mozgásterünk is. Konkrétan az emberek úgy álltak egymás mellett, mint a heringek és minden második ember kezében ott volt a telefon, hogy végig videózza az egész koncertet. Én szinte soha nem vettem elő a telefonomat, mert a valóságban szerettem volna átélni az élményt, nem pedig a telefon képernyőjén keresztül. A kedvenc zenémet mindig le videóztam, de csak egy részét, mert szerettem teli torokból üvöltve énekelni az pedig nem volt valami kellemes visszahallgatva. Nem volt rossz hangom, de azért annyira jó sem. Az ember nem lehetett mindenben tehetséges.
– Neked ez hanyadik Dzsúdló koncert? – kérdeztem Nolentől.
– Ötödik – vonta meg a vállát hanyag mosollyal. – Annyira imádtam beküldeni az osztálycsoportba és kipakolni a netre, hogy már megint az ő koncertjén vagyok. Nyilván csak azért, hogy téged idegesítselek.
– Ideges is voltam. Főleg akkor, amikor előttem álltál sorban és elhoztad az orrom elől az utolsó két jegyet.
– Abból az egyiket neked szántam – nézett a szemembe, mire eltátottam a számat.
– Komolyan?
– Igen, de ez még azelőtt volt, hogy megtudtam kavarsz az unokabátyámmal – röhögte el magát. – Akkor megfogadtam, hogy többé nem próbálok a kedvedben járni.
– Mi történt, hogy mégis?
– Rácáfoltál arra, amit gondoltam rólad – puszilta meg a homlokomat.
Kavarogtak bennem az érzelmek és az agyam ezerrel száguldozott. Megvizsgáltam az elmúlt 4 év összes pillanatát, ami azt bizonyította, hogy Nolent érdekeltem már korábban is, de semmit sem találtam. Ha érdekeltem is nagyon jól eltitkolta. Folyton piszkált engem, gúnyolódott és kihívott, de egyszer sem nézett rám más szemekkel.
– Nem voltam beléd szerelmes banya – kiáltotta Nolen a fülembe. – Tény, hogy vak vagy, de ennyire nem!
– Köszi – nevettem el magam és a megkönnyebbüléstől teljesen ellazultam.

Tudom, hogy ő is csak egy ember. Tudom, hogy neki is vannak magánéleti dolgai, ő is eszik, iszik, alszik és bármilyen meglepő ő is eljár a WC-re szarni. Tisztában voltam vele, mégis ahogy megjelent a színpadon az egész lényemet átjárta a csodálat és teljesen megkergültem a látványától. Úgy viselkedtem, mint egy szerelmes kis csitri. Annyira betöltött mindent a jelenlétével, uralta a színpadot és bevonta a közönséget, nem pedig csak előadott, hanem velünk együtt játszott és lélegzet. Ezért imádtam koncertre járni. Az érzések miatt, amiket nyújtani tudott, amikor több száz ember, pár dal, perc elejéig összekovácsolódott egyetlen egy ember miatt. Mert erről volt szó. Egyetlen egy ember, egy mocskosul jó előadó képes volt összerántani több száz különböző embert, akik máskor talán elmentek volna egymás mellett az utcán, de most itt voltak és együtt közösen énekeltek és buliztak. Na, ez az, ami nem mindegy, ez az, aminek jelentősége és hatalma van. Mert az, aki több száz embert össze tudott csődíteni annak hatalma volt.
Régen én nem kedveltem Dzsúdlót, nem értettem azt, amit képviselt, ha meghallottam, hogy valaki Dzsúdlót hallgat fintorogtam. Aztán amikor mélypontra kerültem, elkezdtem hallgatni és ő lett a fényem, a segítő kéz, ami kirángatott a gödörből. Onnantól kezdve aztán nem volt megállás, folyamatosan őt hallgattam, bekövettem mindenhol és még a tabló képünkön is az ő dalszövegének egy részlete volt a fényképem alatt. Nem lettem megszállott, de tényleg rengeteget segített a nehéz időszakokban. Imádtam benne, hogy őszinte volt, hogy a dalok, amiket énekelt azoknak jelentőségük volt, amiket, ha hallgattál úgy érezted nem vagy egyedül. Hogy mások is abban a cipőben jártak, mint te.
Végül elő se vettem a telefonomat, annyira magával ragadott a koncert hangulata. Csak megéltem a pillanatot, a barátommal Nolennel, énekeltem és úsztam a pillanattal. Volt, hogy sírtam volt, hogy hangosan nevettem, megéltem a mélységeket és a magaslatokat közbe pedig távozott belőlem az elmúlt időszak összes fájdalma és szomorúsága. Szó szerint éreztem, ahogy a negatív energiák távoznak a testemből és átadják a helyüket a bódult boldogságnak. Egy olyan boldogságnak, amit az ember csak egy tökéletes koncert után szokott érezni.
– Köszönöm, hogy ránk gondoltál – mosolyogtam hálásan Krisztiánra, aki kedvesen viszonozta a mosolyomat.
– Ki szomjas? – kérdezte. – Én állom – tette hozzá egy kacsintás kíséretében.
Folyamatosan mosolyogva Nolen kezét fogva lépkedtem a bárpult felé, miközben rámosolyogtam mindenkire, akivel összeakadt a tekintetem. Mindenki viszonozta a mosolyomat, hiszen még mindig összekötött minket az élmény, amit átéltünk. Dzsúdló szelleme még mindig köztünk lebegett, a levegőben még ott terjengett a füst, a színpad még mindig porzott a táncosok után. Bár a koncert véget ért, a levegő még mindig vibrált.
– Meséljetek, hogy keveredtetek össze? – kérdezte Krisztián kíváncsian.
– Delin bekattant – legyintett Nolen. – Elmondása szerint meglátott népviseletben és szerelmes lett. Menekültem előle, mert basszus ez egy őrült nőszemély, de ha valamit el akar érni, nagyon meggyőző tud lenni – magyarázta.
– Így történt – helyeseltem és mohón belekortyoltam a gin tonikba. – Tényleg nem tudom mi játszódott le bennem, de mintha megláttam volna benne valamit, amit eddig nem vettem észre.
– Csak közben elkezdett kavarni egy papnövendékkel – tette hozzá Nolen, mire Krisztián akkorát röhögött, hogy visszaköpte a sört.
– Mi van?
– Nem tudtam, hogy az – tiltakoztam nevetve, majd beavattuk Krisztiánt az elmúlt hetek történésébe, aki remekül szórakozott rajtunk, majd megállapította, hogy mindez elkerülhető lett volna, ha azonnal hallgatunk az érzéseinkre és nem húzzuk halaszuk a dolgokat.
– Jó nagypapi – fintorogtam, mire összeborzolta a hajamat.
– Ti fiatalok mindent túl komplikáltok. Tetszik? Odamegyek és elmondom neki. Szerelmes vagyok belé? Odamegyek, elmondom és bebizonyítom. Semmi értelme annak, hogy ülsz és vársz a csodára, hogy majd magától rájön, hogy érzel iránta valamit – forgatta meg a szemét.
– Ezért vagy még mindig szingli? – érdeklődött Nolen.
– Azért vagyok szingli, mert az akarok lenni! – jelentette ki. – Adj nekem 5 percet és megszerzem bárkinek a telefonszámát.
– Majd én választok neki lányt – vigyorogtam és körbefordultam megfelelő leányzót keresve Krisztiánnak.
Ahogy az egyre fogyatkozó emberek között kutattam, a pillantásom megakadt magán Dzsúdlón, aki napszemüvegben és baseball sapkában közeledett a bárpult felé. Azonnal abba hagytam a lányok keresését és Nolen kezét szorongatva megpróbáltam tök közömbös lenni, amikor Dzsúdló megállt mellettem és kért magának inni. Ennyi volt az egész, de a pillanat belevésődött az elmémbe, ahogy egy pillanatra egymásra néztünk. Legalábbis azt hiszem, hogy összenéztünk, mert rajta napszemüveg volt, de a fejét azt felém fordította.
– Valahogy rám is így nézett – suttogta Nolen Krisztiánnak. – Fogadjunk, hogy nedves vagy – suttogta most az én fülembe és egy csókot lehelt a nyakamra.
– Te nem? – kérdeztem vissza bután, mire elnevette magát és gyengéden beleharapott a nyakamba.
– Sajnos nem izgulok férfiakra, de begerjeszt, hogy gerjedsz – mormolta, mire kellemes borzongás áradt szét a testemben és az ajkam mosolyra húzódott.
– Csakugyan?
– Mindenkinek van valami perverziója – kuncogott fel, mire felé fordultam és átkaroltam a nyakát.
– Nekem nincs – biggyesztettem le a számat. – Engem sose vonzottak az extra dolgok, ha valaki az enyém volt az csakis az enyém, de tetszik, hogy nem vagy féltékeny egy hírességre – mosolyogtam rá.
– Persze, hogy nem. Nem sok az esély arra, hogy elszeret tőlem szóval – vonta meg a vállát, mire felnevettem és szorosan átöleltem.
Pedig amúgy bármi megeshetett. Hailey Bieber is csak egy átlagos rajongó volt, mégis elszerette Justint Selenától. Ugyanennyi esély volt arra, hogy Dzsúdló elszeret Nolentől. Csak vicceltem. Esélytelen, hogy ilyen megtörténjen.