4 nap telt el teljesen eseménytelenül. Jó ez nem igaz, mert persze zajlott tovább a tábori élet. Rengeteget próbáltunk, mellette eljártam fakultatív programokra, megtanultam hímezni és hajat fonni és még Kincső csacsogását is megtanultam elviselni. Igazából tök hamar hozzá szoktam a csacsogó lányhoz, aki csak éjszaka hagyta abba a beszédet, de volt, hogy még akkor sem, mert álmában beszélt. Egyszer kint éjszakáztam a teraszon Rolival, mert Kincső folyamatosan beszélt álmába, Roli pedig nem tudott aludni és szolidaritásból kijött, hogy vigyázzon az álmomra. Persze nem aludtam sokat, inkább beszélgettünk és közben kitartóan hessegettük el magunktól a szúnyogokat. Akik persze jöttek folyamatosan így végül bementünk Roliék faházába és odabent csendben beszélgettünk tovább. Pár másodpercig, amíg a Nolen felől érkező párna le nem vitte a fejünket.
Az új koreót is meglepően gyorsan el tudta sajátítani a csapat, talán azért, mert mindenki imádta. Más volt, mint a többi mégis megőrizte a régi népi táncok varázsát. Igazi gyöngyszem lett, amit imádtam gyakorolni és énekelni. Sajnos az oldalamra nem tölthettem fel belőle részleteket, de a többiből pakoltam fel rendesen, amikre egyre csak dőltek a reakciók. A modern táncos barátaim arról panaszkodtak, hogy kezd ki veszni a mozdulataimból a finomság és átlényegülök valami paraszt jánnyá. Ha ez így is van egy percig se bántam, de azért feltöltöttem egy tök random táncot, amit Nolen készített rólam a naplementében, hogy megnyugodjanak, még mindig a véremben van a modern tánc.
– Szerintem ennyi minden elég lesz – szólalt meg Roli mire felpillantottam az ágyamon ülő srácra.
– Gondolod? Egy éjszaka alatt bármi történhet – magyaráztam.
– De csak ide megyünk a közelbe kempingezni. Ha kéne, valami majd visszaszaladok. Na, gyere már – kapta fel a táskámat a vállára és felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen a földről.
– Amúgy még sose kempingeztem – vallottam be, mire Roli döbbenten rám pillantott.
– Soha? Adelin te a Marsról jöttél vagy mi? Mert kezdtem azt gondolni, hogy igen!
– Valahogy kimaradt az életemből, na! A családdal mindig szállodába mentünk, a haverokkal sose mentünk el sátorozni, amikor pedig az osztály olyan helyre ment kirándulni én éppen beteg voltam. Így kimaradt.
– Hát, akkor örülök, hogy velem fogsz először – mosolygott rám.
– Megvédsz?
– Mindentől – biztosított mire lábujjhegyre álltam és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
Rolival egymás kezét fogva sétáltunk a tábor bejáratánál gyülekező tömeg felé, akik csoportokba verődve várták az indulás pillanatát. A kisebbek izgatottan szaladgáltak, míg az idősebbek a telefonjukat nyomkodták és a való világ helyett az online térben élték az életüket. Gábor a csapat élén állt és a többi felügyelővel beszélgetett, majd elkezdték megszámolni a csoportok létszámát. Mikor hozzánk ért csak megrázta a fejét az egymásba fonódó ujjaink láttán és tovább haladt. Persze tudtam miért rázta a fejét, hisz voltaképpen egyszerre kavartam Rolival és Nolennel is. Csak míg Rolival nyíltan, addig Nolennel teljesen titokban, bár erről a titokról Gábor és Abigél tudott. Nolennel amúgy is furcsa volt minden, mintha nem tudtuk volna eldönteni, hogy mihez kezdjünk ezzel a helyzettel. Hol közelebb húzódtunk egymáshoz, hol pedig teljesen eltávolodtunk, de aztán mindig visszatértünk, mint egy hajó a kikötőbe. Csak nehogy aztán jéghegynek ütközzünk és elsüllyedjünk, mint az elsüllyeszthetetlen Titanic.
– Zseblámpákat elő – kiáltotta Gábor a csoport élén és bekapcsolta a saját zseblámpáját, hogy megvilágítsa az utat.
Egy darabig a lámpákra semmi szükség nem volt, hiszen a kivilágított út mentén sétáltunk, de amint beléptünk a fák közé egy emberként kapcsoltuk fel a fényeket és vonzottunk magunkhoz temérdek mennyiségű szúnyogot egy kis esti vacsira. Előttünk két lány valami Whisper Ton-os videón nevetgélt, ahol a srác éppen meghallgatta egy szúnyognak a magyarázatát, hogy miért kell megengednie neki, hogy kiszívja a vérét. Csak a szememet forgattam rajta. Mióta itt voltam a táborban alig vettem elő a TikTokot és a telefonomat is csak akkor, ha nagyon unatkoztam vagy pedig fontos megbeszélnivalóm akadt. Ami nem nagyon volt, tekintve, hogy a szüleim mindenről tudomást szereztek Gábor által így engem nem nagyon kérdeztek, más pedig nem is nagyon keresett. Az osztálycsoport rendesen pangott, ami miatt kicsit csalódott voltam, de Nolen kiröhögött és közölte, hogy nem kár értük, amúgy se tart egy gimis barátság örökké. Ettől sírhatnékom támadt, leszedtem a faházba felragasztott képeket és mindent elégettem a bográcsozóban. Mindet kivéve azt az egyetlen osztályképet nem, amin Nolen és én egymás mellé keveredtünk a fotózáson, ráadásul csurom vizesen, fehér szettben. Azt a képet kivágtam és eltettem a pénztárcámba, hogy meglegyen.
Merengésemből az riasztott fel, hogy majdnem eltaknyoltam, de Roli szorosan fogta a kezem és nem engedte, hogy elessek. Rámosolyogtam és sokkal óvatosabban lépkedtem és közben odafigyeltem a környezetemre is. Roli mellettem halkan mesélni kezdett érdekességeket én pedig mosolyogva hallgattam őt és teljesen lenyűgözött a tudása. Annyi mindent tudott az éjszakai állatokról és a növényekről, hogy biztos voltam benne, ha vele eltévedek, tuti biztos, hogy másnap élőként kerülök vissza a civilizációba. Mikor megcsípett a csalán azonnal előkapta a megfelelő kencét és leápolta a lábamat, ami idő alatt a többiek jócskán elhagytak minket, de Roli vezetésével könnyedén a nyomukra bukkantunk.
1 órás séta után aztán a fák ritkulni kezdtek és egy vízparti tisztáson találtuk magunkat, ahol több kiülő és tűzlerakó hely is volt.
– Figyelem srácok! Az első 5 olyan ember, aki a leggyorsabban felállítja a sátrát az ma pizzát fog vacsorázni – kurjantotta Gábor, mire azonnal izgatott zsibongás támadt.
– Boldogulsz? – kérdezte Roli kedvesen.
– Persze, nekem nem kell pizza, de te menj, segíts Atinak – intettem a szobatársuk felé, aki nem igazán boldogult a sátorral, de látszott rajta, hogy nagyon fájt a foga a pizzára.
– Hajrá – kacsintott rám és elsietett segíteni Atinak.
Komótosan elkezdtem kicsomagolni a sátort, kivettem a tartóelemeket a zsákból és összeillesztettem a darabokat, majd megkerestem a sátram közepét és elkezdtem befűzni a vasat. Körülöttem mindenki kapkodott, amin jókat mosolyogtam, főleg, mert voltak, akik teljesen belegabalyodtak és hatalmasokat estek.
– Neked banya nem kell pizza?
– Nem, ma Nolen nevezetű férfiak szívét fogyasztom el. Néha bűnözni is kell – mosolyogtam rá, mire elnevette magát és maga előtt összefont karral kíváncsian nézte a szöszmötölésemet a sátorral.
– Raktál te össze valaha sátrat?
– Erikkel pár éve összeállítottuk az udvaron – biccentettem. – Tőle kaptam ugyanis.
– Értem. És szeretnél segítséget kérni?
– Úgy nézek ki, mint, aki rászorul?
– Hát, ha ilyen tempóban csinálod a csillagos ég alatt éjszakázol, vagy Gábor egyszemélyes sátrában.
– Vagy akár a tiédben – tettem hozzá.
– Úgy tudtam Rolival alszol ma este – billentette oldalra a fejét.
Semmit se válaszolta, csak tovább bíbelődtem a sátorral, míg végül Nolen és Gábor megelégelték a dolgot és pillanatok alatt összerakták nekem. Megköszöntem, bemásztam a sátorba leterítettem a hálózsákokat, elrendeztem a párnákat, aztán csatlakoztam a Tekergők csapatához. Nem meglepő módon itt volt a legtöbb pizza, amiből ugyan megkívántak, de visszautasítottam. Nem igazán voltam éhes, mert indulás előtt rendesen bekajáltam rántott húsból így csak ültem köztük és hallgattam a beszélgetésüket. Kincső engem is rendesen szóval tartott, Kevin pedig megkért, hogy mutassam meg nekik, mit gondoltam én táncnak mielőtt rájöttem, hogy a néptánc a legjobb. Némi hezitálás után belementem és megkértem Fannit, hogy tegyen be egy dalt.
Mikor aztán felcsendült a Hot Stuff című dal, a vér azonnal vágtázni kezdett az ereimben. Erre a dalra volt egy koreográfiám, de eddig csak a tükör előtt táncoltam el magamnak, plusz egyszer Eriknek, amikor nálunk töltötte az éjszakát. Most pedig az új családomnak adtam elő, de legfőképpen Nolennek, aki mellett ott ült a barátnője Kriszti. Ott ült mellette, de ez nem akadályozta meg Nolent abban, hogy le se vegye rólam a tekintetét miközben táncoltam. A tekintetétől pedig teljesen beindultam és attól féltem, hogyha tovább néz, mindenki szeme láttára fogom rávetni magam.
– Na, mifelénk így szokás táncolni – söpörtem ki egy izzadt tincset az arcomból. – Vélemény?
– Nagyon dög vagy csajos – vigyorgott Fanni.
– Hol rejtegetted eddig magad?
– Fiúval is lehet ilyet táncolni?
Csak úgy repkedtek a beszólások, de én csak nevettem mindegyiken, majd megittam egy pohár vizet, vetettem Nolenre egy gyors pillantást és elindultam a sátor felé. Tudtam, hogy esélytelen lenne őt elrángatni magammal, még túlságosan korán volt ahhoz, hogy észrevétlenül be tudjon hozzám surranni, de elhoztam magammal a kis játékszeremet, aminek most nagy hasznát fogom venni. Felhúztam a sátor cipzárját, majd meglepetten rámosolyogtam Rolira, aki abba hagyta a sorozatnézést és visszamosolygott rám.
– Te is meguntad? – kérdezte csendesen és felém nyújtotta a kezét.
– Aha – válaszoltam és a mellkasához simultam. – Hosszú volt a mai nap, plusz ez a séta a kempingbe – sóhajtottam fel és felpillantottam rá.
– Akkor pihenj – simogatta meg az arcom.
– Nekem most máshoz lenne kedvem – mosolyodtam el halványan és óvatosan megcsókoltam.
Roli viszonozta a csókomat, ujjai a hajamba gabalyodtak, ahogy közelebb vonta magához a fejemet. A nyelvem hegyével finoman megízleltem az ajkát, mire felsóhajtott én pedig ezt kihasználva átcsúsztattam a nyelvemet a szájába és táncba hívtam az övét. Nagyon furcsa volt, hogy én irányítottam, de egyben piszkosul izgató is. Egyik lábamat átlendítettem a törzsén, térdeimmel közrefogtam a derekát és hozzá dörzsöltem magam, mire felmordult és magához szorított. Elmosolyodtam, elszakadtam az ajkától és a nyakát kezdtem csókolni, miközben lüktető alfelemet a férfiasságához dörzsöltem, várva azt az Isteni pillanatot, hogy érezni fogom őt. Mikor ez nem történt meg, becsúsztattam a kezem a nadrágjába és megsimogattam. Roli teste azonnal megfeszült és elkapta a kezemet.
– Mit művelsz? – kérdezte.
– Hát kényeztetlek – mosolyogtam zavartan.
– Nekem ez most nem megy – suttogta, mire összepréseltem a számat, majd bólintottam és legördültem róla.
Percekig csak bámultam a sátor tetejét, idegesen mocorogtam, mert bár Roli teljesen elvette a kedvemet, a testem nagyon is követelte a folytatást. Így hát a táska aljáról elővettem a bontatlan csomagolású vibrátort. Kicsomagoltam, a kezembe vettem és teljesen meglepődtem, hogy milyen kellemes a tapintása, és amikor beletettem az elemet biztos voltam benne, hogy olyan orgazmusban lesz majd részem, mint azelőtt még soha.
– Ez mi? – kérdezte Roli amikor meghallotta a rezgést.
– Az új legjobb barátom – vágtam rá és hanyatt vágtam magam.
– Jézusom Adelin te normális vagy? – csattant fel Roli, mire felvont szemöldökkel rámeredtem.
– Csinálod inkább te?
– Ember nem! – bámult rám ingerülten. – Nem is értem, hogy kérhetsz ilyet tőlem. Elegem van a folytonos szexmániádból, mintha anélkül nem is lehetne mit csinálni – vágta a fejemhez, majd felhúzta a cipzárt, kimászott a sátorból és ott hagyott nyitott ajtóval, vibrátorral a kezemben.
Sóhajtva felültem behúztam a cipzárt és pár percig csak feküdtem, próbáltam a megfelelő állapotba kerülni, de ideges voltam, amiért Roli magamra hagyott. Más normális srác kapva kapott volna az alkalmon, hogy nézhesse azt, ahogy magamat kényesztetem, Roli meg a fejemhez vágta, hogy szexmániás vagyok, holott nem is beszéltem vele a szexről. Jó egyszer le akartam szopni, de ennyi. A orrom alatt morogva ültem fel, megkerestem a telefonomat és beizzítottam az egyik pornó oldalt, hogy keressek kedvemre való videót. Még Erik volt az, aki megmutatta nekem a legelső pornó videót és nem mondom azt, hogy gyakran néztem ilyen videókat, de olykor-olykor bizony elcsábultam.
– Na, lássuk – indítottam el egy szimpatikus videót majd kényelmesen elhelyezkedtem és bekapcsoltam a vibrátort.
Szerencsére a rezgése nagyon diszkrét volt így nem kellett attól tartanom, hogy valaki esetleg meghallja a rosszalkodásomat, csupán csak arra kellett ügyelnem, hogy én magam ne adjak ki félreérthető hangokat. Letoltam a bokámig a bugyimat, majd óvatosan a csiklómhoz érintettem a vibrátor tetejét. A testem abban a pillanatban összerándult és a szemem fenn akadt. Hogy a viharba lehet ez ilyen jó érzés? Ránéztem a telefonomra, figyeltem, ahogy a férfi az ujjával kényesztette a csajt, miközben a férfiassága egyre keményebb és vastagabb lett. Eközben a vibrátorral tovább kényesztettem magam és az ajkamat rágcsáltam, hogy ne nyögdécseljek hangosan. Mikor már elég nedvesnek éreztem magam, a hüvelyemhez igazítottam a vibrátort és becsúsztattam. A bensőmet megtöltő rezgés felkorbácsolta az egész testemet és a lábujjaim begörbültek, a hátam ívben megfeszült, a szemem lecsukódott. Egy pillanatra hideg levegő csapta meg az alfelem, de nem is foglalkoztam vele, addig a pillanatig, míg valaki ajka rá nem zárult a csiklómra. Kipattant a szemem és zihálva meredtem Nolenre, aki a fenekemet megragadva közelebb rántott magához, nyelve könyörtelen csapásokkal ostromolt, miközben kivette a kezemből a vibrátort és azzal dugott meg. A csípőm egy ütemre ringott Nolen nyelvével és a vibrátorral, majd felkiáltottam, amikor az orgazmus teljesen magával sodort. Nolen felém mászott, ajka az ajkamra tapadt, keze a lábam közé simult és újabb menetre csábított.
– Egy kibaszott idióta, amiért elszalasztotta ezt – zihálta és a nadrágját lerántva egy határozott lökéssel már bennem is volt.
– Gyorsabban – követeltem és hátra vetettem a fejem, amikor Nolen engedelmeskedett nekem és egyre határozottabban és gyorsabban mozgott bennem.
– Egy kibaszott idióta – ismételte meg és az ajka az ajkamra simult, majd megfogta a vibrátort és a számba nyomta.
Ha lehet az előbbinél még pusztítóbb orgazmus hullám söpört át a testemen, de még messze volt a vége. Nolen pár perc leforgása alatt ötször juttatott el a csúcsra és még soha nem éreztem magam annyira kielégültnek és boldognak, mint abban a pillanatban.