A tábor bejárata előtt kisbuszok vártak ránk, hogy elszállítsanak, minket ki tudja hová. Kicsit olyan érzésem volt, mintha belecsöppentem volna Leiner Laura könyveibe és éppen egy versenyre indultam volna, hogy megnyerjem az IOV kupát az iskolánknak.

– Beszélhetnénk? – csapódtam Roli mellé, aki sóhajtva felém fordult.

– Szerintem tegnap este mindent elmondtál nekem Adelin – csóválta meg a fejét.

– Részeg voltam, nem tudtam mit beszélek – makacskodtam és követtem őt a kisbuszba.

Roli rögtön az első ülésre levágta magát, én pedig letelepedtem mellé és rászegeztem a tekintetem. Nem sokáig tudott figyelmen kívül hagyni engem, pillantása olykor-olykor rám vándorolt majd halványan mosolyogva nekem szentelte a figyelmét.

– Hallgatlak.

– Szóval részeg voltam – kezdtem, mire megforgatta a szemét. – Tudnod kell, hogy teljesen józanul soha nem akartam volna ledobni a ruháimat. De a fehérnemű technikailag úgy néz ki, mint a fürdőruha, csak nem a ként viseljük – magyaráztam.

– Itt nem azzal volt a gond, hogy fehérneműre vetkőztél Adelin. Pontosabban az is. Amikor oda mentem hozzád, hogy vedd fel a pólómat, térdre vetetted magad előttem és le akartál szopni – vörösödött el zavarában.

– Ó – kerekedett el a szemem. – A többiek kihagyták ezt a részletet.

– Nem is értem miért – bámult ki az ablakon.

– Sajnálom, hogy a viselkedésemmel kellemetlen helyzetbe hoztalak – tettem a kezére a kezem, mire felém pillantott. – Kárpótolhatlak egy programmal, amit a nagybátyám talált ki?

– Nem nagyon erőlteted meg magad – fintorgott, aztán elvigyorodott és a kezét megfordítva egymásba fűzte az ujjainkat. – De rendben van, kárpótolj!

Az utunk egyenesen Poroszlóig vezetett minket. Először azt hittem, hogy az Ökocentrumot fogjuk megnézni, de a kisbusz egy csónak és kenu kölcsönző előtt állt meg. Elsők között szálltunk le a buszról, majd indultunk el a többiek felé, akik a kölcsönző előtt csoportosultak. Nolen azonnal kiszúrta, hogy Roli kezét fogom, a szemét összehúzta majd elfordult és átkarolta Kriszti vállát, aki mosolyogva hozzá simult. Nehezen álltam meg fintorgás nélkül. Oké persze én voltam az, aki meghúzta a határvonalat, de basszus reggel Nolen engem fürdetett meztelenül! Levetkőzött és megfürdetett! Mégis Krisztit ölelgette és nem engem. Durcásan összefontam magam előtt a kezem és nekidőltem Roli mellkasának, aki megpihentette a kezét a derekamon, állát pedig a fejem tetejére fektette.

– Na, már most – csapta össze a tenyerét Gábor izgatottan. – Ki az, aki ült már kenuban?

– Tóth Dávid és Kucsera Gábor – mosolyogtam.

– A jelenlévőkre gondoltam – pillantott rám Gábor majd tovább is siklott a tekintete, de aztán vissza is kapta ránk. – Ez… mindegy – legyintett fáradtan, Abigél pedig jókat kuncogott mellette.

– Szóval… mint láthatjátok a gyerekek az Ökocentrumba mentek a felügyelőkkel, mivel ők még túl kicsik a kenuzáshoz, ti nagyobbak viszont kenuzni fogtok, hogy edzésben tartsátok magatokat.

– Bassza meg – szisszent fel Roli, mire felpillantottam rá és aggódva fürkésztem a sápadt arcát.

– Minden rendben?

– Mint már említettem nem tudok úszni – suttogta idegesen.

– Nem lesz gond. Kapunk mentőmellényt, én pedig tudok úszni és evezni is!

A bátorító szavaimmal semmire se mentem, Roli csak még idegesebb lett, aztán odament Gáborhoz és váltott vele pár szót. Teljesen értetlenül a fejemet rázva néztem Rolira és őszintén megvallva kezdtem érteni, hogy miért nem volt barátnője. Annyira túl parázott mindent és annyira szabálykövető volt. Semmi lazaság nem volt benne, bátorságról nem is beszélve. Ennyire még én se voltam gyámoltalan, pedig bennem aztán rengeteg félelem lakozott. Csak már megtanultam jó mélyre eltemetni.

– Te se? – meredtem döbbenten Krisztire, aki nem vette el a felé nyújtott mentőmellényt.

– Be van gyulladva a vállam – mosolygott szomorkásan.

– Akkor kíméld! – vágtam rá azonnal és felvettem a narancssárga mentőmellényt. – Mehetek veled? – kérdeztem Gábortól.

– Tudod, hogy én nem ülök ilyen pehelykönnyű dolgokba. Elsüllyedek, mint a Kucsera.

Horkantva felnevettem és elindultam a part felé, hogy partnert keressek magamnak, de úgy tűnt már mindenki megtalálta a maga emberét. Mindenki kivéve Nolent, aki egyedül ücsörgött az egyik kenuban és a feje mögött összekulcsolt kézzel élvezte a rá sütő nap melegét.

– Fuvart hölgyem? – kérdezte.

– Hogy lehet az, hogy folyamatosan egymásba botlunk? – kérdeztem vissza fáradtan sóhajtva és bemásztam a kenuba, ami azonnal veszélyesen imbolyogni kezdett.

– Ez mind a fura kattanásodnak köszönhető – vágta rá, majd felállt és megfordult, hogy a szabályoknak megfelelően üljön.

Még meghallgattuk az oktatást, hogy hogyan használjuk az evezőket és merre dőljünk a kanyarba, majd útnak lettünk bocsátva. Kikötöztem a kenunkat, Nolen megragadta az evezőket és eltolt minket a stégtől. Én is megfogtam az evezőmet és együttes erővel nagyon gyorsan lehagytuk a többieket.

– Csinálunk egy képet Instára? – kérdeztem hirtelen mire Nolen hátra pillantott rám.

– Újabb Delen kép?

– Sorozatot akarok csinálni.

– Kettőnkről?

– Tehetek arról, hogy annyira megkedveltél, hogy folyton velem akarsz lógni? – kérdeztem ártatlanul mosolyogva.

– Nagyon öntelt vagy mondták már? – érdeklődött miközben elővette a telefonját és lőtt egy fényképet kettőnkről. – Nem csinálok újat – mondta mielőtt megszólalhattam volna.

– Komolyan ennyire jóba lettem a Krisztivel? Miért nem állítottál le? Mi van, ha elkotyogok valamit? Jó ég Nolen, ma reggel meztelenül zuhanyoztunk.

– Nem is voltál magadnál és segítségre volt szükséged – válaszolta nyugodtan. – Nem mellesleg előző nap világosan az értésemre adtad, hogy semmi sincs köztünk.

– Nem mondtam olyat, hogy nincs semmi! Azt mondtam, hogy nem leszek továbbra is egy kurva! Barátnőd van az Isten szerelmére!

– Tudod mi a vicces? Hogy te kezdted el ezt az egészet, most pedig te vagy az, aki ki akar szállni. De nem Delin, ez nem így megy – nevette el magát keserűen.

– Ez valami beteges bosszú a részedről? Bebizonyítod azt, hogy igazat volt aztán világgá kürtölöd? – kérdeztem idegesen.

Nolen semmit sem válaszolt csak abba hagyta az evezést és hosszasan beszívta a levegőt. Pár pillanatig egy helyben lebegtünk, majd Nolen hirtelen megragadta a kenu oldalát és oldalra vetődött. Az egyensúly érzékem egy pillanatra cserben hagyott, de ahhoz pont elegendő volt, hogy fejjel beleboruljak a Tiszába. Szerencsére a víznek tűrhető volt a hőfoka az viszont már kevésbé tetszett, hogy valami latyakos valamibe érkeztem, ami takonyként folyt végig az arcomon, ahogy kidugtam a fejem a vízből.

– Mosolyogj mocsári zuzmók banyája – vigyorgott Nolen és fényképeket kezdett el rólam készíteni.

– Ez az? – kérdeztem fintorogva és letöröltem az arcomról a trutyit majd távolabb úsztam és bedugtam a fejem a tiszta Tisza vízébe.

– Őszintén? Fogalmam sincs.

Horkantva néztem rá miközben kisöpörtem a vizes tincseket az arcomból. Nolen hosszasan fürkészett engem a kenuból, majd felsóhajtott és láttam rajta, hogy amit most fog mondani azt komolyan kell vennem.

– Nem vagy kurva Delin – szólalt meg végül. – A kurvák pénzt kapnak azért, mert szétteszik a lábukat, te egyszerűen csak élvezed az életet és a testet, amivel megáldottak. Ami azt illeti Delin, a felét nem hiszem el annak, amit rólad terjesztenek. Tudod miért nem?

– Miért nem?

– Mert én ismerem azt a magányos lányt, akit más nem – nézett mélyen a szemembe. – Nagyon jól tudom, hogy a háromnegyede csak pletyka annak, amit rólad beszélnek. Hogy minden buliban más sráccal kavarsz, hogy mindig más ágyában ébredsz fel. Full kamu az egész – röhögte el magát. – Erikkel, na, vele komoly volt, ezt még én is aláírom! De a többiek? Az unokatestvéremmel szintén alakulgatott valami, de ennyi. A többi csak mese és szerintem te vagy az, aki útjára indítottad ezeket a pletykákat.

– Nem – ráztam meg a fejem azonnal. – Tényleg kavartam a srácokkal és tényleg volt, hogy az ágyukban ébredtem.

– Lehet, hogy most meglepő dolgot mondok, de én is! Ahogy mindenki Delin te jó ég! Nem vagy kurva oké? Csak élvezed az életet!

– Mi van azzal, hogy rád másztam?

– Ha nem akartam volna, akkor elküldtelek volna!

Pár pillanatig csak meredtünk egymásra, aztán Nolen felsóhajtott és felém nyújtotta a kezét. Mivel telefon volt nála eszembe se jutott berántani magam mellé a vízbe, csak megköszöntem a segítséget és elhelyezkedtem a kenuban. Néma csendben eveztünk tovább, majd pár percnyi evezés után úgy döntöttünk ideje partot érni.