Kicsit megszeppenten ültem le az étkezőben Gáborral és Abigéllel szemben. Nem értettem, hogy mi volt ez a komoly hang, amikor félre hívtak. Egész nap becsülettel próbáltam és említést se tettem az esti buliról. Nem csináltam semmi rosszat, mégis bűntudat mardosta a gyomromat, ahogy őket fürkésztem várva, hogy előálljanak az ítélettel.
– Adelin – sóhajtott fel Gábor és megdörzsölte a homlokát. – Most, ha fiú lennél azt kérdezném, miért nem tudod a gatyádban tartani a farkadat.
– Már régen túl vagyok a szexuális felvilágosításon – nevettem el magam kínomban.
– Tudom, de nem is felvilágosítani akarlak.
– Akkor?
– Majd én – vette át a szót Abigél, mire felé fordultam és értetlenül vártam az ittlétem okát. – Ma reggel felhívtak Roli szülei, hogy azonnali hatállyal szeretnék, ha hazaengednénk a fiúkat. Ami persze nem probléma, elmehet, de nem tudtuk az okát. Azt hittük mi vagyunk a gond, így Gábor az előbb felkereste Rolit, aki elmesélte a kis vibrátoros incidenst.
– Az az én testem! Az én vibrátorom és azt teszek vele, amit akarok – vörösödtem el, mert azért a nagybátyám előtt ciki volt erről beszélni. – Nem értem mi a gond, fiatalok vagyunk és nem erőltettem semmit. Leálltam mikor arra kért, de már felizgultam és valamivel meg kellett oldanom. Hogy ez neki nem tetszett az nem az én bajom.
– Igen Adelin értjük – mosolyogott rám Abigél kedvesen. – Ahogy azt is értjük, hogy miért távozott tőled Nolen kommandóként hajnalban.
Megszeppenten néztem rájuk, majd hátra dőltem és feltartottam a kezem. Amúgy is tudták, hogy Nolen és köztem alakult valami. Kár lett volna letagadni. Abigél és Gábor pár másodpercig hosszasan fürkésztek, majd egymásra néztek aztán újra rám. Végül Gábor volt az, aki megtörte a csendet.
– Adelin Roli mesélt neked a jövőbeli terveiről?
– Sok témát érintettünk, de ezt az egyet nem. Miért? Neki sincs jövőképe?
– Pontosan ez az, hogy van! Méghozzá nagyon sziklaszilárd.
– Csak nem papnak készül? Az megmagyarázná, hogy miért ennyire szabálykövető és puha – nevettem el magam, majd a mosoly leolvadt az arcomról, amikor ők nem nevettek velem. – Komolyan papnak készül? Ilyen testel? Meg ilyen fejjel?
– Az ember nem a külseje alapján dönti el, hogy pap akar-e lenni Adelin – nevette el magát Gábor.
– Akkor miért hagyta, hogy megcsókoljam? Miért csókolt vissza és miért akart megismerni?
– Talán csak kíváncsi volt, hogy milyen érzés lehet, de amikor tovább akartál lépni rájött, hogy ez neki nem tetszik – magyarázta Abigél.
– Szóval akkor most engem hibáztattok, hogy Roli letért a helyes útról és a pokol tűzén fog elégni, mert egy lány megfogta a farkát?
– Nem! Csak a szülei ezt nagyon komolyan veszik meg Roli is. Szóval kérlek, kerüld el őt, amíg haza nem megy rendben? Nem akarok egy pert a nyakamba!
– Emiatt be sem perelhetnének – akadtam ki teljesen. – Még csak említést se tett arról, hogy pap akar lenni, nyilván, ha tudom, akkor nem kezdek el vele ismerkedni. Eleve ő akart megismerni engem, nehogy már én legyek a hibás, amiért mertem egy tök átlagos kamasz lenni.
– Senki sem hibáztat téged – tette a kezemre a kezét Abigél. – Csak légyszi kerüld el Rolit.
– Úgy lesz – fintorogtam, majd felpattantam és elhagytam az étkezőt.
Ahogy a faház felé siettem, folyamatosan átkozódtam magamban, majd, amikor megpillantottam a terasz lépcsőjén ülő Rolit megtorpantam. Ő mintha csak megérezte volna, hogy figyelem felpillantott a telefonjából és óvatos arccal a szemembe nézett.
– Roland – köszöntem kimérten. – Vagy mondjam inkább azt, hogy atyám?
– Amíg nem szentelnek fel, nem viselhetem ezt a nevet – rázta meg a fejét azonnal.
– Kurvára leszarom – nevettem el magam mindenféle jókedv nélkül. – Tudod mit nem szarok le? Azt, hogy játszottál velem és engem állítottál be a csúnya Lucifernek, aki megkísértette a patyolattiszta lelkedet.
– Adelin én nem mondtam…
– Fogd be a pofádat! – vágtam a szavába. – Mert igenis mondtad! Igenis azt mondtad anyádéknak, hogy erőszakoskodtam és nem tartottam tiszteletben a határaidat. Kurvára te akartál megismerni engem Roland! Soha egy szóval sem említetted, hogy papnak készülsz, szóval engem ne hibáztass! Mikor arra kértél, hogy álljak le megtettem, arról már nem tehetek, hogy a gyenge kis lelkivilágod nem bírta el a vibrátor látványát – kiabáltam a könnyeimet nyelve.
– Kérlek, szépen ne kiabálj – állt fel és a kezét feltartva békítően felém lépett. – Meg tudnánk ezt beszélni nyugodtan? Csak segíteni akarok neked Adelin, mert messziről látszik, hogy szükséged van rá.
– Ó atyám szeretné, ha meggyónnák? Komolyan? – csikorgattam a fogam. – Tudod mit? Bazd meg az Istenedet!
– Ilyet ne mondj – keményedett meg a tekintete. – Néha igazán megválogathatnád a szavaidat, valószínűleg ezért nem kellesz Nolennek se, mert szégyell veled nyilvánosan mutatkozni!
Roli szavai teljesen ledöbbentettek, pár pillanatig csak álltam vele szemben ökölbe szorult kézzel, aztán ahogy leülepedtek a szavak, úgy borult vörös köd az elmémre. Előre vetettem magam és ököllel estem neki Roli mellkasának, aki nem számított rá, hogy neki megyek ezért a seggén landolt és döbbenten rám meredt. Egy pillanatra eltöltött az elégedettség, aztán dühösen felkiáltottam, amikor hirtelen a levegőbe emelkedtem és valaki elvonszolt Rolitól.
– Tegyél le! – követeltem.
– Csak szeretnéd banya – röhögött fel és távolabb cipelt a faházaktól.
– Hallottad mit mondott az a szemét? Hogy szégyellsz engem! Igaz ez? Tényleg szégyellsz?
– Kurvára szégyellek Delin – vágta rá azonnal, mire abba hagytam a kapálózást és elsírtam magam. – Úristen nem gondoltam komolyan banya – tett le azonnal a földre és szembe fordítva magával két keze közé fogta az arcomat. – Nagyon is szeretek veled lenni – suttogta az arcomat cirógatva.
– Te tudtad, hogy papnak készült? Mert én nem, de most én vagyok a csúnya gonosz farkas, aki megette Piroskát.
– Ezt senkinek se említette – rázta meg a fejét. – Szerinted, ha tudtam volna, akkor nem mondom el?
– Pontosan! Popcornal a kezedben leültél volna és izgatottan vártad volna mikor borul a bili – röhögtem fel, mire összeráncolta a homlokát, aztán helyeslően bólogatni kezdett.
– Igaz, nem szóltam volna!
Félig sírva félig nevetve a fejemet rázva néztem rá, aztán átfontam a nyakát és magamhoz öleltem. Nolen karja azonnal a derekam köré fonódott és szorosan viszonozta az ölelésemet.
– Adelin megkértelek, hogy maradj távol – ordította Gábor, mire felnyögtem és még mélyebbre fúrtam a fejem Nolen nyakában, hogy még csak ne is halljam Gábor szidalmát, akinek a hangja egyre csak erősödött, ahogy közelebb ért hozzánk.

Természetesen én és a szerencsétlen szerelmi életem lett a téma a buliban. Nem volt olyan, aki ne tett volna megjegyzést vagy nézett volna rám sokatmondó mosollyal az arcán. Senki sem sajnált, mindenki kifejezetten jót szórakozott rajtamm de szerencsére senki sem volt rosszindulatú. Már ötödjére töltöttem újra fröccsel a műanyagpoharat, amikor Fanni előállt egy újabb játékkal. Eddig felelsz vagy merszeztek, amiből én kimaradtam és inkább iszogattam, most viszont a játék felkeltette az érdeklődésemet. Az egésznek annyi volt a lényege, hogy egyenlőnek kellett lennünk, ugyanannyi fiúnak és ugyanannyi lánynak kellett lennie, majd Fanni körbejárt és egy sapkába összegyűjtötte a fiúk lakáskulcsait. A lányok értelemszerűen kihúztak egyet a sapkából és azzal, akinek a kulcsát kihúzták el kellett tölteniük az este hátralévő részét. Persze a párok maguk döntötték el, hogy mit csinálnak, nem volt kötelező ágyba bújni, mindenki azt csinált, amit akart, de legalább 1 órát muszáj volt egymás társaságát élvezni.
– Te jössz – lépett mellém Fanni, mire belenyúltam a sapkába és kihúztam egy kulcscsomót.
Lepillantottam a tenyeremben lapuló kulcsra és alaposan szemügyre vettem, bár biztos voltam benne, hogy nem fogok rájönni arra, hogy ki lehetett a kulcs gazdája. Egy madártollat formázó kulcstartóból nem sok mindenre jöttem rá, de aztán észrevettem Nolen monogramját belevésve és elmosolyodtam.
– Húzhatok másikat is, ha gondolod – fordultam a jobbomon ülő Kriszti felé, aki egy másik kulcscsomóval a kezében csak legyintett egyet.
– Ez csak egy játék, ne izgulj már – lökött oldalba mosolyogva, majd megkereste a saját partnerét a tekintetével. – Jó szórakozást!
Halvány mosollyal az arcomon reagáltam a szavaira, majd odalépkedtem Nolenhez, aki felmarkolt egy üveg bontatlan bort és a fejével intett, hogy kövessem. A kulcsával játszadozva lépkedtem mellette, teljesen elmerültem a gondolataimban így arra se figyeltem, hogy hova mentünk, csak követtem és hallgattam. Mikor Nolen megfogta a kezem halványan rámosolyogtam majd a homlokomat ráncolva az étkezőre néztem.
– Felmegyünk a tetőre, ott nyugisan tudunk beszélgetni és még hullócsillagot is láthatunk.
– Itt van tető?
– Persze, minden épületnek van teteje – nevette el magát miközben kinyitott egy ajtót és felkattintotta a villanyt.
– Jó, de nem mindegyikre lehet felmenni – magyaráztam miközben követtem fel a lépcsőn.
– Dehogynem – vitatkozott, mire megforgattam a szemem és előre dőlve beleharaptam a formás fenekébe.
Nolen vigyorogva hátrapillantott rám, majd kinyitotta a tetőre vezető ajtót. Odafent pár fokkal kellemesebb idő volt, mint odalent, a szél erősebben kapott bele a hajamba és pillanatok alatt felitatta a bőrömről az izzadságcseppeket. A tető maga igazából nagyon egyszerű volt, látszott, hogy nem nagyon használják, így ülőalkalmatosság híján a tető peremére ültünk és lelógattuk a lábunkat a mélybe.
– Baszki ez dugós – sóhajtott Nolen mellettem. – Visszaadod a kulcsomat?
Odaadtam neki és kíváncsian figyeltem, ahogy megpróbálta kulccsal kiszedni a dugót, de nem igazán akart összejönni neki a dolog. Felajánlottam, hogy majd én kibontom, de csak annyit értem el vele, hogy a kulcs teljesen bele ragadt és bárhogy rángattuk nem akart kijönni. Végül Nolen fogta magát és lement a konyhára, majd boldogan vigyorogva visszatért a zsákmányával. Kiszenvedte a kulcsot a dugóból, majd kibontotta a bort, ami hatalmasat pukkanva csusszant ki az üveg szájából.
– Csirió – intett felém az üveggel és meghúzta majd átpasszolta nekem az üveget.
Pár percig csendben iszogattunk, bámultuk a csillagokat és hallgattuk a buli ide szűrődő hangját.
– Krisztit nem igazán zavarja, hogy te meg én félre vonultunk. Ennyire megbízik benned?
– Kriszti egy nagyszerű lány, de igazából sose jártunk. Tavaly kavartunk, idén pedig folytattuk, de évközben nem is nagyon találkoztunk. Mi ketten nagyon más világ vagyunk és ezt ő is tudja. Ezért is nem csinál jelentet, amiért félre vonultam veled.
– Akkor ez ilyen nyitott kapcsolat?
– Azt hiszem igen. Bár én sose akartam ezt – mosolyodott el szomorkásán. – Rendes kapcsolatot akartam vele, gondoltam most, hogy elballagtam sikerülhet is, de minden maradt ugyanolyan.
– Bánod?
– Egyáltalán nem – fordult felém és a szemembe nézett. – Elég volt egy évet bánkódni miatta és reménykedni abban, hogy idén nyáron rendesen összejövünk, de most már nem érdekel. Nem akarok leragadni egy fura félig kapcsolat dologban, mikor van esélyem egy rendes kapcsolatra is.
– Nagyon szerencsés lehet a lány – suttogtam a körmömet piszkálva. – Elég jó lehetsz rendes barátnak, szeretőként jól szerepelsz.
– Rólad beszélek banya – lökött oldalba, mire meglepetten ránéztem. – Jó ég mit gondoltál, hogy mással is kavarok? – nevette el magát, én pedig csak gyönyörködtem ebben a nevetésben.
– Hát mivel szerelmet vallottam és nem igazán reagáltál…
– Az azért van, mert le traumatizáltad az agyam a kijelentéseddel és mostanra regenerálódtam csak.
Horkantva felnevettem és meglöktem a karját, majd elvettem tőle a borosüveget és meghúztam a tartalmát. Fintorogtam, ahogy a száraz bor végig folyt a torkomon, majd megtöröltem a számat és felpillantottam a csillagos égboltra. Az elfogyasztott alkohol mennyiség már kezdett hatni, amit onnan éreztem, hogy a lábaim zsibbadásnak indultak. Mikor ezt elmondtam Nolennek megijedt, aztán kiröhögött és közölte velem, hogy hülyeség, az ember nem a lábaiból tudja, hogy hat az alkohol, hanem abból, hogy kótyagos lesz és hülyeségeket beszél. Pedig nekem tényleg le szokott zsibbadni a lábam pár pillanatig. Miután elfogyott a bor Nolen és én lefeküdtünk és egymás kezét fogva néztük a csillagokat, miközben hosszasan beszélgettünk. Mindenről, de tényleg minden témát érintettünk. Vele még az egyetemről is szívesen beszélgettem és ittam magamba minden egyes szavát. Azt mondta, ha felveszik Pestre, akkor kollégium helyett, albérletbe költözik, hogy oda tudjak cuccolni hozzá és akkor majd keresek valami munkahelyet és eltartom. Nevettem a tervein, de közben sajgott a szívem, mert imádtam volna, ha valóra válik. Nem akartam magam mögött hagyni Nolent, az olyan lett volna, mintha elveszíteném egy lényem fontos részét. Nekem kellett Nolen hülye vigyora és a folytonos csipkelődése. Annyira hozzászoktam már az elmúlt 4 év alatt, hogy nem akartam elveszíteni ilyen hirtelen.
– Nolen elmondhatok valamit? – kérdeztem csendesen.
– Bármit banya – vágta rá azonnal és a könyökére támaszkodva rám szegezte a tekintetét. – Mi jár a fejedben?
– Miattad maradtam itt – suttogtam. – Tudat alatt eleve miattad jöttem el ide és nem Gábor miatt vagy, mert a szüleim elküldtek. Ellentmondtam volna nekik, ha úgy kell eljönnöm, hogy tényleg senkit se ismerek. De eljöttem, mert bár nem kedveltelek, megnyugodtam, mert tudtam lesz ott egy ismerős arc. Annyira nehezen megy nekem az ismerkedés Nolen, annyira félek, akárhányszor új helyre megyek és pontosan ezért nem jelentkeztem egyetemre sem. Mert egyedül lettem volna, komfortemberek nélkül. Mikor 4 éve elmentem a gólyatáborba le kellett innom magam ahhoz, hogy felszabadult legyek. Nem azért ittam, mert menő akartam lenni, hanem azért mert rohadtul féltem, ha nem teszem, nem lesznek barátaim – vallottam be sírva.
Nolen hosszasan hallgatott majd olyat tett, amitől teljesen elgyengült a szívem. A karjába vont és az ajkával itta fel a sós cseppeket. Nem mondott semmit csak ölelt és csókolt addig, míg a könnyeim teljesen el nem apadtak.
– Én megmondtam. Az a lány kibaszottul magányos – suttogta, mire szorosan behunytam a szemem és belesimultam az ölelésébe. – Köszönöm, hogy elmondtad nekem, hogy megbíztál bennem – érintette az ajkát a homlokomhoz.
– Csak szerettem volna, ha tudod milyen csomagot cipelek!
– Most már együtt cipeljük – biztosított mire elmosolyodtam. – Én is rengeteg démonnal küzdöttem és küzdök a mai napig is Delin. Amiket egyszer el is fogok mesélni, de szeretném, ha ez az este csak rólad szólna.
– Nem szólhatna kettőnkről? – nyitottam ki a szemem. – Önzőnek érzem magam, amiért csak az én lelki nyavalyáim vannak terítéken.
– Rengeteg étkezés vár még ránk ne aggódj – nézett le rám a homlokát ráncolva. – Hozzak még valamit inni?
– Nem hinném, hogy a konyhás néni tartana piát a hűtőben – csóváltam meg a fejem. – A buliba pedig nem akarok visszamenni, a végén még elrabolnak tőled.
– Nem fogok menni sehova – mosolyodott el, majd mindketten felkaptuk a fejünket, amikor kinyílt az ajtó és kilépett a tetőre Gábor Abigél nyomában.
Elmélyülten beszélgettek, így először észre se vettek minket, mi pedig amilyen halkan csak tudtunk megpróbáltunk lelépni, hogy ne zavarjuk meg őket. Pechünkre nem jutottunk valami messzire, mert Gábor kiszúrta az árnyékunkat és megpördült a tengelye körül.
– Mi a jó fenét kerestek a tetőn? – vágta csípőre a kezét.
– Az életünk értelmét – vágtam rá azonnal.
– Hah… és megtaláltátok?
– Én mindenképpen – karolta át a vállamat Nolen, mire meglepetten rámosolyogtam.
– Csak nem… - nézett felváltva ránk Abigél csillogó szemekkel.
– Úgy tűnik te – állapította meg Gábor gondterhelten. – Mi van Krisztivel?
– Krisztivel nem egyeznek a terveink, amit ideje volt nekem is belátni.
– De ez nem lesz semmilyen hatással a csapatomra ugye?
– Minden tőlem telhetőt megteszek!
– Adelin?
– Ez az ő meccsük, én kimaradok – tartottam fel a kezem védekezve. – Ti amúgy mit csináltok a tetőn?
– Felügyeljük a rendbontókat – vágta rá azonnal és felemelte a távcsövet, amit eddig észre se vettünk. – Mi van, azt hittétek nem tartalak szemmel titeket? Mindenről tudok! Mindenről!
Nolennel váltottunk egy gyors pillantást és némán megegyeztünk arról, hogy a megszerzett információt nem adjuk tovább a többieknek. Végtére is nem csináltunk semmi rosszat, csak iszogattunk és játszottunk, a srácok önfeledten tudtak bulizni és Gábor szíve is megnyugodott, amiért szemmel tudta tartani azokat, akik a tábor ideje alatt a gondjaira voltak bízva. Fent hagytuk őket a tetőn és elindultunk a faházak felé azzal a tervel, hogy megnézünk egy filmet, hiszen még előttünk állt az éjszaka, bulizni viszont nem volt kedvünk. Kincső még nem volt bent így hozzám mentünk, bevackoltuk magunkat az ágyba és egymáshoz bújva addig filmeztünk, míg el nem nyomott minket az álom.