– Na, sikerült megfelelő ruhákat találni? – kérdezte Kriszti, amikor csatlakoztunk a Tekergőkhöz.

– Aha – vágtam rá a kelleténél hevesebben és leráztam a vállamról Nolen felsőjét, amit ide felé jövet csórtam be tőle, mert már kezdett lehűlni a levegő.

– Ne marháskodj, megfagysz – horkantott fel és hozzám vágta a felsőt.

– De… más pasijának a pulcsiját nem hordjuk! Ez benne van a női etikettben!

– Ugyan – legyintett Kriszti. – Vedd fel, az csak egy pulcsi! Nolen már csak ilyen gondoskodó – mosolygott fel az előtte álló srácra, aki visszavigyorgott rá, aztán lehajolta és megcsókolta.

– De még mennyire – morogtam, mire mindketten rám pillantottak. – Tűpárnának használtál a nagy gondoskodásban– förmedtem rá.

– Én mondtam, hogy ne mocorogj – emelte meg a szemöldökét.

Csúnyán néztem rá, majd oda trappoltam a csapat értelmesebb feléhez, leültem Fanniék mellé, aki azonnal mesélni kezdett nekem Gábor tanítási módszereiről és Abigél vajszívéről, aki mindig ellensúlyozta Gábor szigorát. Miközben hallgattam bőszen bólogattam, de közben kicsit elkezdtem félni is, amiatt, hogy Gábor velem sem fog kivételezni. Hiába szerettem ugyanis táncolni, a tesi órákat jobb szerettem ellógni.

– Amúgy mi van közted és a Roli közt? – kérdezte Kevin, mire zavartan elvörösödtem.

– Ő mit mondott neked? – kérdeztem vissza.

– Nem sok mindent ezért tőled kérdezem – dobott meg egy apró fa gallyal.

– Valami – vontam meg a vállam és kitéptem egy fűszálat a földből. – Nem tudom nevén nevezni. Kavarunk.

– Elvileg csókolóztatok agyagozás közben – bökött oldalba Fanni mosolyogva, én pedig azonnal Nolen felé kaptam a fejem, aki gúnyosan vigyorogva nézett vissza rám.

– Ja, igen történt pár csók is – erősítettem meg.

– Meglep, hogy csak annyi – köhintett Nolen, mire eltátottam a szám.

– Seggfej – sziszegtem és hozzá vágtam az idióta pulcsiját.

– Ribanc – vágott vissza ugyanolyan hévvel.

Egész testemben ledermedve meredtem Nolenre, a szemeimet könnyek kezdték csípni, de visszanyeltem őket és keserűen mosolyogva elfordultam tőle. Gábor és Abigél ebben a pillanatban csatlakoztak a feszült hangulatú társasághoz, amit mindketten azonnal észleltek.

– Adelin van mondanivalód? – kérdezte a nagybátyám.

– Persze, ha rossz a hangulat egyből engem kell előkapni igaz? Mert én mindent csak elrontok – csattantam fel és felpattantam a földről, hogy itt hagyjam az egészet.

Egyáltalán miért gondoltam valaha is, hogy bármi megváltozott? Nem voltam idevaló, Nolen utált engem és előbb utóbb mindenki megfog utálni, ha rájönnek, mit tettem. Ha megtudják egy ribanc voltam.

– Itt maradsz a seggeden kisasszony! Már megmondtam neked ez nem játék! Ha táncolni akarsz, komolyan kell venned! Nincs ki be lépkedés, jaj, meggondoltam magam, nincs hozzá kedvem, mert most éppen rajtam van az 5 perc – förmedt rám Gábor.

Ökölbe szorult a kezem és pár pillanatig tényleg fontolgattam, hogy itt hagyom őket, de aztán megfordultam és leültem a földre, de még csak rá se pillantottam a nagybátyámra sem pedig Nolenre, pedig éreztem magamon mindkettejük tekintetét.

– Köszönöm! Elkezdhetném végre az órát?

– Bocs Gábor az én hibám, le ribancoztam jogosan haragszik rám – sóhajtott fel Nolen, mire felkaptam a fejem és rámeredtem.

– Te meg mi a búbánatos faszért mondasz ilyet az unokahúgomra? – vörösödött el Gábor dühében. – Meg úgy általában egy lányra?

– Nem gondoltam komolyan! Tőle is bocsánatot kérnék, de félek tőle!

– Hát azt jól teszed – röhögött fel Gábor, mire én is elmosolyodtam. – Istenem és ezek együtt akarnak táncolni – fordult Abigél felé tanácstalanul.

– Nem lesz itt gond! Jól működnek majd együtt, ugye srácok? – mosolygott ránk Abigél.

Kényszeredett mosollyal az arcomon bólogattam majd Gáborra néztem, aki fáradtan megdörzsölte a homlokát, miközben folyamatosan morgott valamit az orra alatt. Nem könnyítettem meg a dolgát az egyszer biztos, de hát erre számíthatott is. Egy tinédzserrel sose könnyű, pláne, ha annak a tininek labilisak az érzelmei.

– Na, szóval az idei újításunk abban merül ki, hogy megtanulunk egy táncot Azahriah Introvertált című dalára – jelentette be Gábor majd körebfordult és látva az egykedvű arcunkat biccentett. – Helyes! Nem kell egy tánc miatt eksztázisba esni! Majd felvesszük, megjelöljük rajta, hátha reagál, netalán beugrik élőbe – vonogatta a vállát, mi pedig egy emberekként felnevettünk.

Köztudott volt, hogy Gábor szerette Azahriah karakterét és a dalait és igazából saját magának okozott örömet egy ilyen tánccal, mi pedig készségesen mellette álltunk, hogy megtanuljuk. Miközben Gábor nagy vonalakban felvázolta a 3 perces koreográfiát én magamba mosolyogtam a gondolattól, hogy hetek óta ott pihen a telefonomon két jegy a Stadionos nyár végi Azahriah koncertre. Az egyik természetesen az övé a másik pedig az enyém.

– Na, rendben van srácok! Holnap elkezdjük gyakorolni a koreográfiát, addig még Abigéllel csiszolunk rajta, de mivel ilyen jó kedvembe vagyok, mehet az esti torna – mosolyogott Gábor.

– Köszi Nolen – nyögött fel az egyikük, mire önkéntelenül is elvigyorodtam.

– Dugulj el – morogta vissza Nolen.

– 10 darab négy üteműt gyerünk! – tapsolt kettőt Gábor.

Gábor nem viccelt, ott helyben a dombon megcsináltatott velük tíz darab négyütemű fekvőtámaszt, húsz darab sima fekvőt – ha nem szabályosan csináltad mindenki elölről kezdte – valamint lefuttatott velünk két hatalmas kört. Levezetésként pedig meg kellett hallgatnunk és egyszer el is énekelni Azahriah dalát. Figyi Azi én, csíplek téged, de akkor nagyon utáltalak!

– Beszélhetnénk? – kapta el a karomat Nolen, amikor faképnél hagytam a partra induló társaságot.

– Szerintem már mindent elmondtál nekem!

– Tévedsz Delin nagyon sok mindent nem mondtam még el – nevette el magát mindenféle jókedv nélkül.

A szemem sarkából vetettem rá egy szigorú pillantást és a karomat elhúzva mentem tovább, de ő könnyedén tartotta velem a lépést. Mikor elindultam az étkező felé, követett és leült mellém vacsorázni. Semmit se mondott csak nézett és várta, hogy ráfigyeljek, de arra várhatott. Nem akartam többé hallani a hangját.

– Ha a WC-re is követni merészelsz feljelentelek zaklatásért – fenyegettem meg mikor leadtam a piszkos tányéromat.

– Tudod, hogy a női mosdók nekem nem jelentenek akadályt – kuncogott fel, mire behunytam a szemem majd fújtatva rám nézett.

– Mégis mit akarsz tőlem Nolen? Mit vársz tőlem? Hm?

– Válaszokat Delin – sóhajtott fel. – Pár napja még eszedbe se jutott volna megsértődni azon, hogy le ribancoztalak.

– Igen pár napja még én se hittem, hogy képes leszek valaha beléd szeretni – röhögtem el magam kínomban. – De megtörtént ember! Neked pedig jó ég egy öreg barátnőd van, amit én nézzek el, de te lehetsz féltékeny, amiért Rolival kavarok. Döntsd el, hogy mit akarsz! Addig engem hagyj békén – taszítottam meg a mellkasát dühösen, majd a vállammal megtaszítottam a vállát, ahogy elmentem mellette.

A faház felé sietve elhaladtam Gábor faháza előtt, ahonnan kicsit sem meglepő módon Azahriah szólt. Az ajtó nyitva volt így láttam, hogy odabent gyakorol egyedül, miközben partner híján a levegőt vezette és karolta át. Feltrappoltam a lépcsőn, bevágtam az ajtót, mire felvont szemöldökkel felém fordult.

– Melyikkel vesztél össze?

– Ó szóval szerinted is ribanc vagyok? Én meg jó fej akartam lenni és segíteni akartam neked!

– Tudod, hogy nem tartalak annak – kapta el a karom és szoros mackósölelésbe vont. – Gyere, segíts nekem! Nyakunkon van a Hollókői fellépés. Ha elégedett leszek veled, akkor megbeszélem anyádékkal, hogy a nyár további részében ne kelljen itt lenned. Amúgy se leszek itt én se.

– Hát ez fricska volt a szívemnek – pislantottam rá meg bántottan, mire felnevetett aztán elkezdtük gyakorolni a koreót, ami segített teljesen elterelni a figyelmemet Nolenről és a tényről, hogy szerelmet vallottam neki.

Pedig nem voltam szerelmes! A szerelem nem ilyen volt! Vagy igen?