Mélyről jövő böfögés rázta meg a testem és mielőtt realizálhattam volna, hogy mindjárt kidobom a taccsot, a gyomrom tartalma mind az ágyon kötött ki. Beterítette a párnámat, végig fojt a takarón és összemocskolta a hajamat is. Azonnal heves zokogás rázta meg a testem és alig bírtam megemelni a fejem, hogy ne a hányásomban fetrengjek, mint valami gyámoltalan.
– Banya, hoztam vizet, kávét meg fájdalomcsillapítót – hasított a koponyába Nolen hangja. – Azt a kurva élet – kiáltott fel.
– Büdös – sírtam, mire felröhögött és odalépett mellém.
– Egész éjjel így voltál?
– Most hánytam be – nyöszörögtem. – Annyira sajnálom – zokogtam.
– Menj, irány a fürdő – ragadta meg a karomnak azt a részét, amit hosszas mérlegelés után tisztának minősített. – Mosd meg a hajadat is, de kérlek, ne a zuhanyzóba hányj. Ezt én elintézem – pillantott az ágyamra fintorogva.
– Nem hagyhatom, hogy te takarítsd fel – tiltakoztam, de ahogy lepillantottam az ágyra újabb adag tört fel belőlem és került a többi mellé.
A sav végig marta a torkomat és az orrom is tele ment a saját hányásommal, amitől csak még jobban zokogtam. Nolen megragadta a karom és bevezetett a fürdőbe, egyenként lerángatta rólam a ruhákat, megnyitotta a vizet, aztán ő is levetkőzött és beállt mellém. Túl rosszul voltam ahhoz, hogy azzal foglalkozzak teljesen meztelenül állt mellettem a zuhany alatt. Még az se korbácsolta fel bennem a vágyat, hogy a kezével vizezte be a testem, majd nyomott egy adag tusfürdőt a kezére és szétkente a bőrömön. A tusfürdőm citromos illatától azonnal elkapott a hányinger, de visszatartottam és az arcomat a csempének nyomtam, miközben Nolen fürdetett.
– Nem hiszem el, hogy ezt csinálom – dörmögte maga elé és a zuhanyrózsát lekapva a hajamra irányította a vízsugarat, majd beletúrt az ujjaival és elkezdte dörzsölni.
Felsóhajtottam és meglepetten kipattant a szemem. E féle gyengédségre aztán tényleg nem számítottam. Vajon a barátnőjének is megszokta mosni a haját? Vagy csak engem ért ez a megtiszteltetés? Nolen sampont nyomott a tenyerébe összedörzsölte a két kezét, aztán gyengéden elkezdte beledörzsölni a hajamba. Hátra hajtottam a fejem, hogy elől is rendesen meg tudja mosni és éreztem, ahogy a pénisze a fenekemnek ütközik. Semmit sem reagáltam és ő sem mondott semmit, csak lemosta a hajamról a habot, miközben a kezével árnyékolt a homlokom előtt, hogy ne menjen a szemembe a maradék sampon.
– Remélem nem vagy finnyás – jegyezte meg miután elzárta a vizet és gyorsan átdörzsölte a testét a törülközővel. – Hozok neked ruhákat – csavart bele a törölközőbe majd adott egy kisebbet a hajamnak.
Becsavartam a hajamat és magamhoz szorítva a törülközőt lecövekeltem a zuhany előtt. Teljesen a történtek hatása alatt maradtam, miközben zúgott a fejem és forgott körülöttem a világ. A gyomrom hatalmasokat mordult és nem tudtam, hogy azért-e mert éhes voltam vagy pedig azért, mert még mindig volt benne alkohol.
Nolen visszajött és felém nyújtotta a fehérneműt, azt a darabot, amit Pesten vettem. Elengedtem a törülközőt és hagytam, hogy a földre essen, majd fintorogva lehajoltam, hogy felvegyem a bugyit, aztán beleszenvedtem magam a melltartóba és káromkodtam, amikor az egyik pánt kiugrott a helyéről. Nolen elhessegette a kezem és visszaillesztette a helyére, aztán segített belebújni az egyszerű fekete pólóba, amit még az unokatestvérétől csórtam be igazság szerint. A póló maga elég lett volna, hisz majdnem leért a térdemig, de Nolen ragaszkodott a rövidnadrághoz is így azt is felvettem, majd a tükör elé léptem és kicsavartam a hajam a törölközőből. A sampon illatától fintorogtam és a számra szorítottam a kezem. Nolen azonnal ugrott, hátra fogta a hajam és a WC felé terelt. Térdre estem és kiadtam magamból azt, ami még bennem volt.
– Hozom a vizet – paskolta meg a hátam és kisietett, majd visszajött és legguggolt mellém. – Komolyan megért neked száz ezret?
– Nem – nevettem fel bánatosan. – De akkor jó ötletnek tűnt.
– Jössz nekem egy új Nike cipővel – figyelmeztetett és megsimogatta a hátam. – Jobban vagy már? – kérdezte miután megittam fél liter vizet.
– Egy fokkal jobb, de még mindig forog minden. A fejem pedig olyan, mintha… mintha fúvós zenekar játszana megállás nélkül – sóhajtottam fel és lehuppantam a fenekemre. – Köszönöm, hogy segítettél – nyújtottam felé a kezem.
– Szívesen te banya – csapott bele a tenyerembe halvány mosollyal az arcán. – Megyek, eltűntetem a bizonyítékot mielőtt nagybátyád…
A mondatot már nem volt ideje befejezni ugyanis Gábor felrántotta az ajtót és térdre vetve magát a WC előtt elhányta magát. A szám elé kaptam a kezem és távolabb csúsztam tőle, majd megragadtam Nolen kezét és a füleimre tapasztottam, hogy még csak a hangját se halljam Gábor öklendezésének.
– A kurva életbe Adelin – mordult rám falfehér arccal. – Mi a faszt műveltél?
– Kevert egy kicsit – magyarázta Nolen. – Én próbáltam lebeszélni, de… tudod milyen az unokahúgod.
– Most már baszki értem, hogy anyádék miért vannak rád kiakadva – csóválta a fejét döbbenten. – Jézusom Adelin! Eltüntetnéd végre? Aztán kezdhetsz neki a takarításnak! Undorító vagy.
– Intézem – pattant fel azonnal Nolen.
– Sajnálom – suttogtam lesütött szemmel. – Ez még soha nem fordult elő velem, de…
– Kitalálom. Egy feles tízezer… - fintorgott, mire azonnal megráztam a fejem, mert nem akartam kiadni a Tekergőket. – Nem tudsz nekem hazudni kisasszony – mutatott rám és a mosdóhoz lépve vízzel kilötykölte a száját majd lenézett rám és sóhajtva felrántott a földről. – Komolyan Nolen takarítja el a hányásodat?
– Mindent kivágtam a kukába. Keresett száz rongyot, majd vesz új ágyhuzatot meg mindent – kiáltotta Nolen elégedetten.
– Nolen nagyon sokat segített – pislogtam meghatottan. – Megmosta a hajam és megfürdetett – magyaráztam. – Nem is tudtam, hogy van benne ennyi emberség meg… nem tudtam, hogy tud ennyire kedves lenni velem.
– Ebből nem sok mindent értek, de most szépen elmész a takarítószertárba és kitakarítasz. Utána pedig megjelensz az órákon!
– De…
– Nincs semmi, de! Aki éjjel legény az nappal is legyen az!
– Ez nem csak a legényekre vonatkozik? Én nem vagyok legény – vitatkoztam, majd az ajkamba haraptam a tekintete láttán. – Sajnálom tényleg, többé nem fordul elő és tényleg megveszem az új paplant, meg a huzatokat. Van félre tett pénzem, amit a ballagásra kaptam. Ha elviszel vásárolni még ma, akkor…
– Ma semmiképpen. Talán majd holnap. Addig meg, használj valami mást. Amúgy is rohadt meleg éjszakák jönnek, nem is fog kelleni takaró – legyintett. – Nolen köszönjük a lovagias önfeláldozásodat, de számodra sem állt meg az élet. Irány bemelegíteni!
– Máris megyek – vágta rá Nolen, aztán odalépett hozzám és az ujja köré csavarta az egyik vizes hajtincsemet. – Ne vasald ki, így sokkal jobban áll.
– Oké – suttogtam buta mosollyal az arcomon.
Nolen mosolyogva rákoppintott az ujjával az orromra, majd sarkon fordult és magamra hagyott a bűzölgő faházban.

A kezem még délután is a Domestostól bűzlött. Egyáltalán nem sajnáltam, úgy súroltam ki az egész faházat, mint egy eszelős. Mindent megtettem, hogy kimenjen a hányás szaga. Kinyitottam ajtót, ablakot, elcsórtam a szomszédból a ventilátort, azzal csapattam a levegőt. Gábor volt az, aki véget vetett a takarításomnak és elkísért az énekórámra, miközben végig a felelőségteljes ivászatról magyarázott. Bőszen bólogattam és megígértem, hogy többé nem fog előfordulni. Tényleg így gondoltam. Nem akartam még egyszer ilyen állapotba kerülni. Ennyire soha nem csaptam még szét magam, alig emlékeztem rá, hogy mi történt az éjszaka és, hogy jutottam vissza a táborba. Csak ködös foszlányok maradtak meg a fejemben, de ennyi.
– Itt jön a bulikirálynő – köszöntött Nolen nője szélesen mosolyogva.
– Hm? – meredtem rá döbbenten.
– Jól érzed magad? – nevette el magát és szorosan átölelt.
– Mi? – kérdeztem és Nolen kerestem a tekintetemmel, aki visszafojtott vigyorral meredt rám.
– Hát nem emlékszel? – kérdezte Nolen.
– Mire? – sápadtam le teljesen. – Jézusom mit műveltem? – fordultam körbe ijedten. – Srácok mondjátok már el – toppantottam a lábammal és Fannira meredtem.
– Rám ne nézz, én odáig tudom, hogy hármasban elvonultatok – tartotta fel a kezét.
– Kivel? Velük? – kapkodtam a fejem Nolen és a nője között. – Légyszi ugye csak elkísértetek a szobámba? Cukik voltatok és visszakísértetek ugye?
– Nem teljesen – mosolygott Nolen nője szórakozottan. – Kicsit hevesebb dolgok is történtek.
– Mi? – akadtam ki teljesen. – Én nem soha! Te jó isten! Ne haragudjatok, de ez undorító! Oké Nolen, te nem annyira, mert pasi vagy, pasikkal oké, de… Kriszti ugye? Na, azt én soha! Nem – ráztam a fejem buzgón. – Ugye nem? – estem teljesen kétségbe.
A Tekergők csak pár pillanatig bírták néma csendben aztán egyszerre kirobbant a nevetés én pedig le zuttyantam a fenekemre és csúnyán, de egyben megkönnyebbülten meredtem rájuk.
– Ez nem volt vicces – csóváltam meg a fejem.
– De igen az volt – mosolygott Kriszti vidáman. – Nolennek igaza volt, nagyon jó fej lány vagy.
– Banyának csúfol, nem lehetek jó fej.
– A banyák közt is akadnak normálisak. Ott van az a Sabrina lány a sorozatodból – jegyezte meg Nolen.
– Leszámítva, hogy Lucifer az apja, aha, normális boszi.
– Nicholas vagy Harvey? – kérdezte Kriszti.
– Egyértelműen Nicholas – vágtam rá azonnal és próbáltam magam túltenni Kriszti kedvességén.
Tekintetemmel folyamatosan Nolent kerestem és próbáltam rájönni, hogy mégis mi a fene történt tegnap este.
– De komolyan mondjátok el, hogy miket műveltem, mert semmire sem emlékszem!
Végül Nolen volt az, aki vigyorogva beavatott abba, hogy miket műveltem én pedig csak fogtam a fejem és kínomban röhögtem. Az ötödik pohár italnál kezdtem el teljesen kivetkőzni magamból, gátlástalanul táncoltam és elvileg a felső meg a nadrág is lekerült rólam, így bugyiban meg melltartóban táncoltam. Mikor Roli ezt észrevette kiakadt rám és megpróbálta rám adni a felsőjét, de ellenálltam, össze vesztünk, ő elment én pedig újabb két pohár italt hajtottam fel és beleborultam Kriszti nyakába biztosítva őt arról, hogy szeretem és a legjobb barátja akarok lenni. Nolen elmondása szerint annyira jóban lettünk, hogy mindenhova együtt mászkáltunk és rá voltam tapadva Krisztire, aki jókat szórakozott rajtam és még énekelt is velem egy dalt. Amikor kitaláltam, hogy a fehérnemű is kényelmetlen Nolen a vállára lendített és a tábor felé kezdett cipelni, miközben Kriszti folyamatosan azon röhögött, hogy én a pasija fenekét csipkedtem, hogy tegyen le.
– De miért nem állítottál le? – pislogtam hatalmasokat.
– Részeg voltál, ráadásul osztálytársak vagytok, az pedig nagyon szoros kötelék.
– Ha tudnád mennyire – motyogtam a fejemet fogva. – Akkor ezért volt Roli fura velem ma a próbákon?
– Valószínűleg – helyeseltek egyszerre.
– És most bocsánatot kell kérnem tőle – motyogtam megdörzsölve az arcomat.
– Kiheveri – legyintett az egyik srác.
– Szerintem beszélj vele – tanácsolta Nolen, mire rámeredtem és megemeltem a szemöldököm. – Roli jó gyerek, csak túlságosan is a szülei befolyása alatt van.
Ha lehetséges még jobban megemeltem a szemöldökömet, mire felröhögött és feltartott kézzel abba hagyta a győzködést. Elégedetten biccentve elfordultam tőle, aztán sóhajtva végig nyúltam a füvön és behunytam a szemem.
– Csak nem pihengetünk? – hallottam Gábor hangját valahonnan a fejem mögül.
– Kitakarod a napot – motyogtam.
– Pláne, hogy a fák alatt napozol – vágott vissza. – Csomagoljatok, elmegyünk egy kicsit kirándulni – jelentette be Gábor.
– Hová? – pattant ki azonnal a szemem.
– Csak ide a közelbe! Hozzatok magatokkal fürdőruhát, naptejet, a többit mi intézzük.