- Pár perc és itt lesz Levi. Kell még valami? - Farlan letérdel elé, kezét térdemre teszi finoman simogatva. Megrázom a fejemet, mielőtt hajamba túrnék és egy reszkető sóhaj elhagyná a számat. - Nem tudtam, hogy megint ilyen jó barátok lettetek - húzza szemtelen mosolyra száját a fiú, mire megrázom a fejemet. 

  - Nem is vagyunk jóba...

  - Én pedig sellő vagyok.

  - Farlan... - Unottan nézek rá, hogy hagyja abba, baromságokat zagyvál össze, vagy én hallom félre. De az utóbbire igen kicsi az esély, mert végre bírok normálisan levegőt venni, és még levegőt is tudok normálisan venni.

  - Pedig kettőtök között mindig több volt, mint egyszerű barátság.

  - Régebben barátok voltunk, aztán egy bunkó barom lett!

  - Most mégis ide hívtad magadhoz - vigyorog rám Farlan, mire duzzogva elfordítom a fejemet, akár egy öt éves gyerek. - Shizuka-chan, tudjuk nagyon jól, hogy igazam van.

  - Dehogy van. Ha közel állnánk egymáshoz, akkor nem viselkedett volna úgy, ahogy.

  - Az csupán azért történt meg, mert mire rájött, hogy mit érez, te addigra mással kavartál.

  - Hogy mi? - Összezavarodottan nézek gyerekkori barátomra, aki fáradtan megmasszírozza orrnyergét. Próbálom felidézni a múltat, amikor először vesztünk össze Levivel, talán tizennégy lehettem. Akkoriban közel álltam egy felsőosztályos sráccal, rengeteg időt töltöttem vele, talán többet, mint Farlanékkal. Idióta módjára pedig el is csavarta a fejemet, az első randikat követően pedig össze is vesztem Levivel, és utána folyamatosan romlott a kapcsolatunk.

  Sose értettem miért volt dühös rám, nem adott magyarázatott, csak hisztizett, nekem viszont ehhez nem volt kedvem. És később teljesen elfelejtettem az egészet, már csak annyi maradt meg, hogy gyűlölöm.

  Azonban Farlan szavai teljesen új infókat adnak, amelyektől tisztábban látom a képet. Ugyan akkor szívem sokkal gyorsabban kezd el verni, érzem, hogy arcomat elönti a pír.

  - Levi szerelmes volt belém? - szólalok meg halkan, félénken Farlanra pillantva. A srác mosolyogva megrázza a fejét, miközben feláll és megsimogatja a fejemet.

  - Miért beszélsz múlt időben?

  Kinyílik az ajtó, összerezzenek, mintha rajta kaptak volna valamin, ám amikor meglátom Levit a mellkasomba tátongó űr, megszűnik. Kinyújtom felé a karomat, várva arra, hogy felemeljen és megölelhessem. Hallom, hogy Farlan elfojtja a nevetését, de nem szentelek rá figyelmet, helyette várom, hogy Levi közelebb jöjjön.

  - Mit művelsz? Csecsemő vagy? - Vonja fel szemöldökét Levi, mire szomorúan lebiggyesztem a számat.

  - Ha nem ölelsz meg, sírni fogok...

  - Te...

  - Gyerünk! - Toporzékolok hisztérikusan, Levi pedig bosszankodva cözik egyet, mielőtt karjait körém fonná és felemelne. Koala módjára fonom nyaka köré karjaimat, dereka köré pedig a lábamat, miközben beszívom mélyen az illatát. Hajába túrok, finoman megmarkolom tincseit, meghúzom őket, mire hátra dönti a fejét. Mogorván néz rám, amin csak kuncogok és puszit nyomok az orrára. - Ezt mindig meg akartam tenni.

  - És most már leszállsz rólam? 

  - Nem! - Szorosan ölelem nyakát, orrunk összeér, viszont nem bánom. - Menjünk el a régi játszótérre!

  - Tch...

  - Hé, mosolyogjatok egyet szépen! - szól vidám hangon Farlan mellőlünk. Levivel ellentétben én boldogan fordulok felé, ezer wattos mosolyomat mutatom, mielőtt villanna a vaku. Farlan röhögve fordítja felénk a telefont, viszont a kép elmosódik és nem látom tisztán. - Mindjárt elküldöm nektek.

  - Menjünk játszótérre, Levi - fordulok felé kiskutya szemekkel. Tudom, hogy nem tart sokáig és beadja a derekát ismét, főleg, hogy a megszokottnál sokkal makacsabb is vagyok. Viszont szeretnék vele beszélgetni egy olyan helyen, ahol senki sem zavarhat meg.

  - Megyünk, de a saját lábadon kell jönnöd és vegyél fel valamit. - Enged le öleléséből Levi, mielőtt átölelné a vállamat, hogy így menjünk vissza a bárba.

  - Yes, m'am.

 • • •

Harmadik személy szemszöge

Levi

  A játszótért az utca lámpái világítják meg, mégis tisztán lehet látni a csillagokat, még a város vakító fényei sem érnek el idáig. Shizuka és Levi teljesen egyedül vannak, a környéken egyetlen lélek sincsen, csupán a közelben lévő panelházakból lehet némi zajt hallani.

  A lány az alkoholtól feloldódva szórakozik, egyik játékot a másik után próbálja ki, majd mikor mindegyiket kipróbálta, kezdi elölről az egészet. Felnevet, mikor elbotlik a saját lábába, és arccal a homokozóba esik, amelytől az egész arcát beborítja a kosz. Megtisztítja magát ügyetlenül, ha pedig a szájába megy a por, prüszkölve köpködi, mielőtt tovább folytatná a játszótér felfedezését.

  Levi elszörnyedve nézi végig a tisztálkodását, vagyis valami olyasmit, mert ez minden csak az nem. A szíve mégis kiesik a helyéről valahányszor megbotlik, elesik vagy ingatag módon mászik fel a mászókán. Úgy érzi magát akár egy bébiszitter, aki egy kétéves gyerek vigyáz egy olyan helyen, ami tele van vegyszerrel a baba pedig éhes. Azonban akármennyire is dühös és bosszús lesz tőle, képtelen magára hagyni.

  Hogyan is tehetné, amikor gyermeteg módjára nevetgél? Oly' régen látta utoljára Shizuka őszinte mosolyát, hogy érte bármennyit képes szenvedni.

  Könnyeit törölgetve tornássza újra ülésbe magát a lány, miután kiesett a hintából, angyali kacaj hagyja el ajkait, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy csupa piszok lett. Kezét nyújtja neki, hogy segítse fel, Levi pedig mosolyát elfojtva felsegíti. Vagy legalábbis ezt tervezi, viszont a lány áthúzza a számításait és lerántja maga mellé.

  - Áruld el miért ne hagyjalak itt. - Levi rápillant a lányra, aki kuncogva vállat ránt. Arcuk pár centire van egymástól, megérzi az alkoholt Shizuka leheletébe, szíve ennek ellenére gyors tempóban kezd verni. Arcához, megsimogatja, érintésére a lány kiscica módjára tenyerébe simul, ettől pedig még inkább hevesebben ver a szíve.

  Aztán ez a szeretet átalakul haraggá és féltékenységgé. Eszébe jut Eren, az a taknyos kölyök, aki megszerezte magának, majd eldobta, mint egy megunt játékot anélkül, hogy tudta volna ezzel mit is tesz vele. Amikor a fülébe jutott a pletyka miszerint megcsalja Shizukát, legszívesebben felpofozta volna. Attól a naptól fogva figyelte gyerekkori barátját, figyelte hogyan huny ki szeméből a tűz, lesz egyre fáradtabb. Senki sem vette észre mi folyik a lány, ő pedig ott volt a közelébe, azonban semmit sem tudott.

  És most itt ül előtte, nevetgél, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mert az alkohol képes volt elfelejtetni vele azt a sok szarságot, amin keresztül ment. Vagy amivel még meg kell birkóznia.

  - Haza kéne menned, Shizuka - szólal meg. Levi hangulata megváltozott az elmúlt pár perc alatt az előbbi néhány gondolattól, és akármennyire is szeretne Shizuka közelébe lenni, hogy tovább bírjon hülyéskedni, tudva biztonságban van, a tehetetlenség érzése elviselhetetlen.

  - Még maradjon egy kicsit, Levi! Régen annyira sokat voltunk itt! - Shizuka feláll, hogy utána eredjen, megfogja kezét és összekulcsolva őket lehúzza maga utána a fűbe. Nem kell sokat erőlködnie, hiszen a fiú ellenkezés nélkül hagyja, hogy azt tegyen vele, amit szeretne.

  Az esti szellő végig fut a játszótéren, meglengedezi a fák leveleit. Shizuka és Levi egymás mellett feküdnek, a fiú párna gyanánt a lány feje alá rakja karját, miközben lomhán játszadozni kezd hajtincsével. A csend kellemes, a közös percek nyugalommal töltik el őket, sose számítottak arra, hogy ennyire szükségük van a másikra.

  - Emlékszel milyen sokat jártunk ide le? Meg hogy mennyit verekedtem azért, mert néhány barom kispécézett magának? Anyukád minden alkalommal barackos pitét sütött - nevet fel a régi emléken Shizuka, ahogy a fiúra pillant. - De most már egyik sem mer veled baszakodni. - Újra felkuncog, miközben végig húzza mutatóujját az állán, majd puszit nyom arcára. - Nem is emlékszem mikor lett hat kockád.

  - Érdekel? - Hecceli a fiú, felé fordítva a fejét, mégis ő pirul el a lány közelségétől. Shizuka ujjai táncolnak a mellkasán, folyamatosan egyre lejjebb és lejjebb siklik, pólója szegéjét birizgálja. Teste bizsereg és ég, szíve hevesen ver, megfeszülve várja az érintésre, azonban csak egy nevetést kap cserébe.

  - Ahogy látom, te jobban vágysz rá.

  - Fogd be.

  - Jaj, ne legyél morcos, Levi - fordul hasra Shizuka, állát megtámasztva a mellkasán. - Nem azt mondtam, hogy hidegen hagysz. Sőt, mióta csókolóztunk, kijelenthetem, hogy jobb vagy, mint Eren! Mármint csókolózásban, másban nem tudom. - Idétlenül, lányos zavarába felnevet, és kezébe temeti az arcát.

  - Szakítasz vele? - kérdezi, megsimogatva a lány hátát. Tudja, olyan témát dobott fel, amelyről nem akar beszélni, viszont azzal is tisztában van, hogy szüksége van a segítségére. Titkon pedig abban reménykedik, hogy képes meggyőzni, hagyja ott, mert többet érdemel ennél.

  - Nem akarok...

  - Mégis miért nem? - Levi keze megfeszül, Shizuka pedig megérzi ezt, összerezzen, légzése lelassul. Levi megérzi a lány félelmét, rögtön visszavesz a haragjából és karjával átöleli a derekát, közelebb vonva magához. - Miért nem hagyod ott, hm? - Hangja sokkal lágyabb, bársonyosabb, amelytől Shizukat kirázza a hideg, lenyugtatja, ám nyelvéről nem kerül le a pecsét, hogy beszéljen.

  - Szerinted miért kéne dobnom? Petra téged ugyan úgy megcsal, mint Eren engem.

  - Azért, mert Petra megvigasztal, de téged Eren csak elszomorít - válaszolja Levi. Megcirógatja Shizuka arcát, mielőtt ülésbe tornászná magukat és finoman megfogná a lány arcát, hogy a szemébe tudjon nézni. - Szerelem nélkül is van szex, mindketten tudjuk, de te pontosan arra vágysz, hogy valaki teljes szívéből szeressen, miközben támogat téged és segít lábra állni. Eren képtelen megadni neked már ezt, Christába szerelmes, nem beléd. Muszáj elengednek, érted? - Utolsó mondata kérdés helyett kérlelésnek sikerült. Odaadná fél karját azért, hogy Shizuka belássa azt, amivel már szinte mindenki tisztában van. Hogy Eren csak egy kisfiú és van, aki sokkal jobban képes szeretni őt.

  Valaki, aki úgy szereti, mint ő teszi.

  Hagyd ott értem. - Levi nyelvére harap, nehogy egy meggondolatlan szó is elhagyja az ajkait. Karjait Shizuka dereka köré fonja, orrát megcsapja a lány samponjának az illata, szíve őrült tempóban ver.

  Hányszor képtelte el, hogy így tartja karjaiba, csókolgatja és elűzi minden démonját erre a kis rövid időre. Hányszor képzelte Petra helyére őt és hányszor menekült Petrához, amikor szíve nem bírta többé elviselni a viszonzatlan szerelmet. Mekkora düh tombolt benne, amikor rájött a megcsalásra, és miképp kellett Farlannak visszafogni, mielőtt valami balhét okozott volna.

  Mennyi fájdalom, amely egy pillanatra eltűnhetne akár mindkettőjük számára.

  Azonban Shizuka Erent választotta, és továbbra is hozzá ragaszkodik. Nem irányíthatja az életét helyette.

  - De ha ennyire szereted a kölyköt, akkor beszéld meg vele ezt a dolgot. Talán még megváltozhat és megmenthetitek a kapcsolatotokat. És bármi történjen, mi is itt vagyunk neked Farlanna. Nem csak most, nem csak akkor, amikor azzal a kölyökkel veszekszel, hanem mindig. - Levi rámosolyog, megcirógatja az arcát, miközben mellkasát szétégeti a kín, kitépi a szívét és darabokra vágja.

  Shizuka egész végig csöndben figyelte, most is válaszul csupán bólint. A sötétben nem lehet észrevenni könnyes tekintetét, nem tudta, hogy szüksége lesz ezekre a szavakra és most keresi a hangját, hogy kifejezze köszönetét, viszont nem találja.

  - Levi.

  - Mi az?

  - Gyere közelebb... - Shizuka suttogva csábítja magához, ő pedig szemrebbenés nélkül cselekszik. Shizuka megragadja pólóját, miközben egy apró csókot nyomjon ajkaira. Szemei kikerekednek a meglepődöttségtől, ám mire észhez tér, Shizuka elhajol tőle. Érzi meleg leheletét bőrén, ajkai égnek a csóktól, végig nyalva rajtuk pedig édes íz még inkább megőrjíti.

  Tenyerét Shizuka tarkójára csúsztatja, hogy visszahúzza magához és viszonozza a csókot. Ajkaik azonnal megtalálják a közös harmóniát, lassú, szenvedélyes táncolnak, elkerülve minden fajta ellenkezést, amelyet Shizukatól várt Levi. Mézédes csókjuk megfűszerezi az ártatlan, félénk érintések és simogatások, ahogy minél közelebb szeretnének kerülni egymáshoz.

  Zúgás zavarja meg őket, ám nem vállnak el, nem veszik észre, csupán a pityegésre lesznek figyelmesek percekkel később. A levegő izzik körülöttük, Shizuka türelmetlenül és ügyetlenül keresi elő a telefonját, hunyorogva próbálkozik elolvasni a sorokat, de nem sikerül, így átnyújtja Levinek a telefont.

  Lehet nem a legokosabb húzása volt Shizukanak, hogyha el szerette volna titkolni előle a tényt, hogy Mikenál húzza meg magát a hétvégére, ugyanis a bár tulajdonos írt neki üzenetet miszerint odaadja a kulcsot neki, elárulja a címet, hogyha pihenni szeretne, mivel hajnalig fog dolgozni.

  Különböző érzelmek kavarognak benne, mégis a harag és a kíváncsiság a legerősebb benne. Sejti, hogy az apjának köze lehet a dologhoz, csupán azzal nincs tisztában, hogy Shizuka mennyire is retteg a saját apjától. Viszont tudja, hogy azzal, hogy faggatózna csupán felidegesítené a lányt és ellökné önmagától. Így is nagy szó az, hogy kikérte a véleményét Erenről és a kapcsolatukról.

  És ezzel be kell érnie.

  - Menjünk vissza a bárba. - Szólal meg végül Levi, ahogy visszanyújtja a mobilt, majd felsegíti a földről. - Aztán haza viszlek