Ez nem önzőség. Nem önzőség kilépni a szarból, hátrahagyni azokat az élethelyzeteket, amik ártanak és megnyomorítanak. Az idő szorít, nem szabad röpke életünk egyetlen napját sem olyasmire, vagy olyasvalakire pocsékolni, aki nem segít, nem épít.
Csak egy életünk van. Ebben a formában, ebben a testben, ez a lélek, ezzel a tudattal egyszer élünk csupán. Tartozunk magunknak annyival, hogy nem pocsékoljuk el azt, ami megadatott.