-Elnézést, ide nem jöhetnek be! - állított meg minket egy fiatalnak tűnő, körülbelül 30 éves férfi.

-Nyomozók vagyunk. - mutatta fel kartyáját Hyunjin egy önelégült mosollyal. Átbújtunk a sárga szalagok alatt és a holttesthez sétáltunk.

-Esemény? - dugtam zsebre kezeimet.

-Egy férfi autójának neki mentek hátulról, aztán megkéselték a hátsó ülésen. - válaszolt az egyik rendőr.

-Megint nincs semmi. - szállt ki a járműből Lia. Csak a halott DNS-ei vannak itt. - sóhajtott fel. Oda mentem az autóhoz és bemásztam az első ülésre. Az elméletek a fejemben szinte olyanok voltak, mintha én éltem volna meg. Kiszálltam az autóból.

-A férfi értetlenül papolni kezdett a gyilkosnak. - egy részén az autó sarkánál a kövek ki vannak kotorva. - Valószínű, hogy egymásnak eshettek. - az autó farán egy kisebb karcolás és nyomódás látható, mellette kissebb vérfolt. Oda mentem a letakart hullához, hogy van-e rajta öv. - A férfit neki lökték az autónak és többször is megsebesítették. - benéztem a hátsó ülésekre, melyek rendesen nyúzottak és véresek, sárosak voltak. Az ablakon is látható volt az áldozat véres kéz nyoma. - Erősen tiltakozott és probált védekezni. - az jármű mellett látható volt kettő kikapart csík. - Ez után az elkövető átszállt az autójába és sietősen elhajtott. - vázoltam fel az eseményt.

-Ezeket a papírokat majd le kéne pecsételni. - adta Hyunjin a kezembe a köteget. - Ez a férfi okos. Már ha férfi. Még azt se tudjuk, hogy milyen nemű. - ültünk vissza az autóba.

-Ez az, hogy még ezt se tudjuk. Pedig mindent át vizsgáltam már többször is. - homlokom a hideg üvegnek döntöttem, ezzel is kicsit hűtve magam.

ฅ^•ﻌ•^ฅ

Miután vissza értünk, bementem az iroda részre és a sajat asztalomhoz leülve kezdtem át nézni a lapokat, amiket most kaptunk. Rendezgetni kezdtem, hogy a sorrend meglegyen. Először a halott adatai, majd az esemény, utána a maradék. A pecsétet is rányomtam. Majd alá kell még írni, de az már nem az én dolgom. A képeket megkaptam emailben, kinyomtatom és kész is vagyok. A főnököm már behozta a piros mappát, úgyhogy nem kellett ezért is elmennem. Beletűztem a lapokat és a hátuljában lévő tartóba bele tettem a képeket. Kihúztam a név cédulát, és felírtam rá a halott nevét.
Kim Jungoo.

Rá tettem a kupacra, ami a főnök irodájában kéne, hogy legyen. Hátra dőltem a székben és a hátamat kiropogtattam. Most mit csináljak? Mintha meghallották volna a gondolataimat, Felix jött be az ajtón.

-Hoztam kaját. - vigyorgott rám. Oda jött az asztalomhoz és lapokolta a szatyrokat. Volt nála ramen, fánk, kávé, alma, és még KFC is.

-Ennyire ráértél? - kezdtem kipakolni a cuccokat, míg ő egy széket az asztalhoz húzva leült mellém.

-Ja, ma nem volt valami sok dolgom, de mivel háromig itt kell lennem az ebédszünetben elmentem a plázába. - vett el egy rament, ami már fel volt engedve forró vízzel. A pálcikákat a kezembe nyomta és már neki is álltunk enni. - Találtatok valamit? - kérdezte teli szájjal.

-Nem. Csak a szokásos, a hónapban már ötödszörre. - haraptam bele egy csirke szárnyba.

-Valószínű, hogy ugyan azaz ember követte el az összeset. Ez már sorozatgyilkosság. A hónapban történt haláesetek mind ugyan úgy történtek! - akadt ki.

-Ezt mondom már két hete, de senki se hiszi el. Az egész apával kezdődött. - hajtottam le a fejemet. Az apám volt az első akit így öltek meg. Azóta csak gyarapodnak a hullák ugyan azzal a módszerrel. - Viszont egyik személynek sem volt valami összeköthetősége az apámmal. Nem ismerték egymást. A tettesünk találomra kinéz valakit és lenyomja.

-Talán a következőnél már lesz valami. - harapott bele a fánkba. - Mármint ne legyen következő! Ennyi haláleset is elég. Nem úgy értettem! - kapta fel fejét. Én csak ki nevettem a nyelvbotlását és tovább falatoztam az ételekből.

ฅ^•ﻌ•^ฅ