- Szia, Nina! - köszöntem neki, ahogyan felült az ágyán. A lány arcán először meglepettség tükröződött, majd lassan átment komorrá. Nem nézett a szemembe, sem rám, egyenesen a takarója sarkát vizslatta, aminek a végén ott volt a cetli.

- Azt hittem, elmész - közölte velem szinte félvállról.

- Hát, úgy tűnik másképp alakult! - próbáltam rámosolyogni, de a szemkontaktus most sem történt meg.

- Megint eljátszod ezt? - kérdezte tőlem, immáron szemembe nézve - Meddig viselkedsz úgy, mintha olyan nagy felelősség lenne az én korcsolyapáromként lenned? Meghalok, fogadd el, és engem speciel nem fog érdekelni, hogy gyönyörűen táncolva, vagy összevissza esve-kelve fogok a jégen meghalni. Csak azt akarom az utolsó emlékemnek, és nektek is az utolsó együtt töltött időnek ez maradjon!

Szavai igazak és megindítóak voltak. Mélyről előtörő bűntudat kezdte felemészteni szívemet, minduntalan fájdalmat okozva ezzel mellkasomban. De erősnek kellett lennem, és csak úgy tudtam ezt eltörölni, ha jóvá teszem bűnömet.

- Nina, bocsásd meg, amit mondtam és ahogyan viselkedtem! Egy hatalmas hiba volt ezeket tennem és ígérem, többé nem fordul elő! Soha! Hagy korcsolyázzak veled, kérlek, ez lenne számomra a legnagyobb megtiszteltetés - meghajtottam előtte fejemet, hogy ezzel is jelezzem, mennyire sajnálom. Ugyan nem néztem fel, de hallottam, ahogyan Nina szipogni kezd, majd boldogan felkiált.

- APA! MEGBOCSÁTOK NEKED! - azzal a nyakamba ugrott. Mosolyogva öleltem vissza, miközben a lány vállaimon rázkódott.

- Na, végre észhez tért a Katsudon! - szólalt meg Yurio hűvösen, de a várt hatás helyett, hogy megöli a hangulatot, a lány elvált tőlem és kipattanva az ágyból a fiú vállaira borult.

- Te tigris! - nevetett Nina - Imádlak! Egyszerűen zseniális vagy!

- Én is bírlak, te lány! - mosolyodott el Yurio, majd visszaölelte.

Végre minden helyrejött. Nina nem utál engem, Victor és én újra normális kapcsolatot ápolunk és visszaszereztem Yurio lehet, hogy eddig sem létező tiszteletét. Egy dolog volt hátra.

Lekorcsolyázni az előadást Nina halálának napján.

×-×-×

(Gyerekek, nem gondoltam, hogy eddig fajulok, de írok egy nagyon gyenge jelenetet. Igen olyan jelenetet! ( ͡° ͜ʖ ͡°) De ne féljetek, az egész csak utalásokkal lesz tele, arról direkt NEM lesz írva! Aki pedig nem bírja, az is nyugodtan végigolvashatja!)

A délután elrepült, így azt vettük észre, hogy este van és elképesztően fáradtak vagyunk. A hotelszobába érve kimerülten dőltem le az ágyra, miközben Victor elkezdte kipakolni a bőröndömből a cuccaimat. Igen, ő csinálta, mert ő annyira nem volt fáradt. A plafont bámulva elmélyedtem gondolataimban és észre sem vettem, hogy Victor mellém feküdt az ágyra, felém fordulva.

- Min gondolkozol? - hallottam halk kérdését.

- Csak az előadáson rágódok - feleltem kellemetlenül - Annyira izgulok, jobban, mint bármelyik versenyem előtt. Mi van, ha elszúrom, vagy bepánikolok? Félek, Victor, kimondom, félek!

A férfi karjai végigfonódtak derekamon és közelebb húzott magához. Ölelése kellemes és megnyugtató volt, legszívesebben most azonnal elaludtam volna. Levéve szemüvegemet Victor vállára hajtottam fejemet, de ő nem hagyta annyiban.

- Ne aggódj, Yuri! Mert én mindig melletted leszek - óvatosan nyakamba puszilt, mire hideg futott végig a hátamon és egy fura érzés kerített hatalmába. Szívem szaporázni kezdett és tudtam, ma este más lesz a program.

- Victor - mondtam halkan - Nem tanultál semmit? Mi lesz, ha ránk nyitnak?

- Ugyan hogyan nyitnának ránk, kártya kell a bejutáshoz! - duruzsolta mély hangján fülembe.

- És ha tényleg olyan vékonyak a falak, mint hiszed? - erősködtem tovább, bár nem tagadhattam, én is vágytam rá.

- Akkor halkabb leszel!

Óvatos bólintással egyeztem bele. Victor félmosolyra húzva száját felkelt az ágyról és elkezdte levenni pólóját. Előtűnt tökéletes teste, és nem tudtam megállni, hogy ne simítsak végig izmos felsőtestén. Erre a mozdulatomra a férfi elégedetten rám pillantott, majd kezeivel két oldalt megtámaszkodva fölém tornyosult. Már én sem bírtam magammal, vállainál fogva rántottam le magamhoz egy csókra. Nyelve durván hatolt számba, mégsem éreztem úgy, hogy kellemetlen lenne. Legalább ő bátor és tudja, mit akar. Elválva egymástól nyakamba puszilt, majd szép lassan megindult a vállamig. Ott bezavart neki a póló, így érzékien, óvatosan lefejtette rólam, miközben élveztem kezeinek lágy érintését. Victor a ruhát csak úgy eldobta és figyelme újra rám tért vissza.

- Vágyok rád! - súgtam fülébe, miközben felkönyököltem.

- Én még hogy! - vigyorodott el az orosz és elkezdte kicsatolni övét, miközben szájával beutazta felsőtestemet. A vágytól néha felsóhajtottam, szívem kitörni készült ketrecéből. Olyan jó volt, olyan megbabonázó, szinte mint egy drog, függővé tesz, vágysz rá és ha elveszik, szenvedni fogsz és keresed a másik boldogságot.

A takarót magunkra húztam, hiszen a légkondi eléggé alacsonyra volt állítva, nehogy megsüljünk a nyári forróságban, bár a hangulat megütötte azt. Victor teljesen magáévá tett, meztelenül simult testemnek, miközben behunyva szemeimet tartottam vissza előtörni készülő hangomat. Kár tagadnom, hangos vagyok, mint egy rikácsoló, káromkodó vénasszony az orosz utcákon, ahogyan az autóst szidja, aki majdnem elütötte. Végső megoldásként már kezemre haraptam rá, ami nagy hiba volt, ugyanis valahányszor Victor durvábban kezelt, a fájdalomtól megszorítottam. Ezt észrevéve Victor rám pillantott, miközben szünetet tartott.

- Fáj? - kicsit bólintottam. Mindig fájt, de nem nagyon, hiszen le tudtam vezetni a nyögések és kiáltások útján. Csakhogy ezt egy ilyen közösségi helyen nem tehettem meg.

- Akkor harapj rá az én ujjamra! - de mielőtt még nekem szolgáltatta volna kezét, derekamnál fogva megfordított, így én hason feküdtem, Victor meg felettem simult rám. Ezt a pozíciót utáltam, úgy éreztem ilyenkor, hogy csak egy kutya vagyok. Egy tárgy, amit ki lehet használni. De ez az ára annak, ha nem a saját kezemet akarom harapdálni, mint valami elmebeteg állat. Victor számba is dugta két ujját, de ahelyett, hogy engedte volna, hogy összezárjam állkapcsaimat, durván megfeszítette számat. A nyál összegyűlt a nyelvem alatt és lassan folyt le a férfi ujjain.

- Tessék, Yuri, ha ez így jobb! - azzal újra nekikezdett a dolgának. A fájdalom néha átjárt, de leginkább kifeszített állkapcsomat sajnáltam, ami néha kiengedett egy-egy nagyobb nyögést, de általában elfojtotta hangomat. Még ha úgy is nézett ki, nem élvezem az estét és Victor tetteit, valójában igenis átjárta testemet a borzongás és az a tipikus feszültség, ami minden alkalomkor megvan. Élveztem minden mozdulatát a férfinak, és tudtam, ő is élvezi a velem való eggyé válást.

Lassan elérve azt a bizonyos lépcső tetejét, minden izmom megfeszült és görcsbe rándult. Ugyanígy tett Victor teste is, és egyre több halk sóhaj, néha felmordulás hagyta el száját. Én hangomat visszafojtva markoltam a lepedőt.

- Victor - eresztettem ki utolsó szavamat a nyálas ujjakon keresztül, míg végül testem végre valahára ellazult és a feszültség is kiáramlott belőlem. Victor is elérte azt a valamit, és felsóhajtva mellém dőlt az ágyra, kihalászva szétharapdált ujjait a fogaim közül. Bár eddig is fáradt voltam, akkor kifejezetten az alvás határán voltam.

Szememet lehunyva bújtam a mellettem fekvő Victorhoz, aki óvatosan ölelte át csupasz derekamat. És szép lassan elnyomott az álom.

Szijjasztok. Remélem, jó volt ez a tizennyolcplusznak nem nevezhető rész, igyekeztem ugyanis elég árnyaltra írni. Hogy miért nem fogok SOHA 18+-t írni? Mert már adódott más barátomnak belőle gondja, amikor is kiderült egy fiú előtt, szerencsére nem adta tovább de eléggé piszkálta a lányt. Nevet nem írok, rábízom a fantáziátokra. ( ͡° ͜ʖ ͡°)

Írjátok meg, ha elég jól volt árnyalva, vagy azt, hogy "EZ IGENIS 18+ TE ROHADT PERVERZ ÁLLAT!" Bár remélem, az utóbbi nem lesz! És hozzáteszem, az a rész rohadt rövid lett, amit nem bánok. Nem akarok pornó tartalmat egy fáking fanfiksönbe, könyörgöm, menjetek valami pornóoldalra, ha erre vágytok!

Nya voltam, szijjasztok!