Ez az első, mert szegényt mindenki utálja a Bosszúállókban elkövetett "baklövése" miatt, pedig teljesen érthetően, és emberien reagált. Szóval, ja. Én igenis szeretem ezt a karaktert. 

(Y/n) - A keresztneved

~<>~<>~<>~<>~

   Lassan léptél ki a szobádból, azon gondolkozva, hogy vajon merre is lehetett éppen a legjobb barátod, egyben leghűségesebb társad. A válasz hamar érkezett, hangos kiabálás, majd halknak ugyancsak nem nevezhető csattanás formájában, amit egy mérges nő követett, aki barátod szobájából trappolt ki, kezében a ruháit tartva. Halkan felsóhajtottál, megráztad a fejed, és belökted az ajtót a lábaddal, hogy egy félmeztelen férfival nézhess szembe, aki a puha ágyán terült el.

   Amikor barátod észrevette jelenléted, azonnal felült, és szégyentelen vigyorral az ajkain végigmért. Minden alkalommal, amikor meglátott ezt tette. Mintha még soha nem találkoztatok volna. Mintha minden alkalommal, először látna. Eleinte zavart ez a viselkedés, de hamar megszoktad, és betudtad a férfi sajátos személyiségének. De soha, senki másra nem nézett így.

   – Nem unod még, hogy állandóan így végződnek a dolgok? – kérdezted, csípődet az ajtókeretnek döntve. A férfi csak elvigyorodott, és megvonta a vállát.

   – Nem tehetek róla, hogy nem lehet ellenállni nekem – felelte, mire felhorkantál, és a szemedet forgatva ellökted magad az ajtótól.

   – Nos, a kis barátnőd nem tűnik túl boldognak, és valószínűleg nagyon örülne, ha elszállítanád a bolygójára – tudattad vele, és megfordultál, hogy elhagyd a szobát. – Egyébként is oda tartottunk, ha jól emlékszem.

   – Tudsz bármire is rosszul emlékezni? – jött a kérdés, mire felkuncogtál, és válasz nélkül becsuktad magad mögött az ajtót. Fellépdeltél a lépcsőn, és a téged fixírozó nőre pillantottál.

   – Mégis miért bámulsz rám úgy, mintha elvettem volna a kedvenc játékmacid? – kérdezted, ahogy elfoglaltad a helyed az egyik vezérlőszéken. A nő csak bámult rád, ezért úgy döntöttél, hogy nem érdekel. – Nos, ezt majd Quill lerendezi.

   – Te vagy (Y/n)? – kérdezte a nő hirtelen, mire aprót bólintottál, és gyanakodva méregetted. Soha nem volt jó jel, ha egy ismeretlen tudta a nevedet. – Milyen kapcsolatban állsz Quillel?

   – A legjobb barátom – felelted, és megálltad, hogy magadban hozzátedd, mennyivel többet jelentett számodra egyszerű barátnál. – Gyerekkorom óta ismerem, ő az egyetlen terrani, akivel találkoztam az elrablásom óta. Miért?

   – Álmában beszélt – vont vállat, ezzel elintézve a válaszadást. Fél szemöldököd felvonva néztél a nőre, majd te is vállat vontál, és a műszerfal felé fordultál. Néhány néma perccel később Peter is megjelent.

   – Csak nem rám vártatok? – kérdezte, ahogy a melletted lévő ülésbe pattant. Egyikőtök sem méltatta válaszra, helyette némán bekapcsoltad a hajtóműveket, és a Milano felszállt. További csendes percek teltek el, amikor végül Peter megunta, hogy senki sem beszélt, és csak úgy a semmiből énekelni kezdett. Nem volt annyira rossz hangja, bár tény, hogy jó sem. Mégis szeretted hallgatni.

   Peter a földi dalokat dúdolgatta vagy énekelte mindig, és szeretted, hogy a férfiben így megőrizhettél egy darabot az anyabolygódból. Még akkor is, ha ez a darabka hamis, eltúlzott, és néha hihetetlenül idegesítő volt. Ezért csak nagyon ritka alkalmakkor szóltál rá, hogy hagyja abba, minden alkalmat kihasználtál, hogy egy kissé visszatérhess azokba az évekbe, amikor még egyszerű földiként éltél.

   Már elég idős voltál, hogy bármikor visszamehess a Terranra. De soha nem tetted. Azóta a nap óta, amikor elraboltak soha nem mentél még csak a Naprendszer közelébe sem. Ennek ellenére hiányzott, valahol a lelked mélyén mindig ott volt a honvágy.

   – Mi ez? – kérdezte a nő, ezzel félbeszakítva Quillt, a férfi ugyanis csillogó szemekkel válaszolt a kérdésre. Mégsem tűnt úgy, hogy a nőt különösebben érdekelné, sőt még egy undorodó grimaszra is futotta neki. Erre egy kissé dühös lettél, de nem mondtál semmit.

   – (Y/n) is ismeri – mondta hirtelen a barátod, mire döbbenten pislantottál rá. – És igazán szeretem a hangját. Valamiért soha nem akar énekelni. Csak akkor, amikor azt hiszi, hogy más nem hallja.

   – Te hallgatózni szoktál? – kérdezted teljesen elvörösödve, egyenesen a férfi vigyorgó arcába bámulva. Peter erre csak még szélesebben vigyorgott, majd kacsintott egyet, és visszafordult az űr felé.

   – Nem hallgatóztam, de lehetetlen nem meghallani – vont vállat, és a szeme sarkából téged figyelt, ahogy még mindig vörös arccal előre fordulsz, és csak bámulsz a semmibe. A férfi imádott zavarba hozni, szerette látni, ahogy az arcod vörös lesz, és mindent megpróbálsz, hogy valahogy kikerülj a kellemetlen helyzetekből. Amiket szeretett minél tovább húzni.

   – Egyszer kitekerem a nyakad – morogtad, és nem számítottál rá, hogy meghallja majd. Azonban úgy tűnt, hogy mégis így történt, ugyanis a férfi öblös kacagást hallatott, és egy kissé elhúzta a kormányt, ettől az űrhajó félrebillent picit, amit neked kellett korrigálnod. – Mi lenne, ha a vezetésre figyelnél?

   – Egyrészt: nem szórakoznék ilyen jól – felelte még mindig vigyorogva. – Másrészt: nem kell odafigyelnem, hogy tökéletesen elirányítsam a hajót.

   – Mondták már, hogy egy egoista barom vagy? – kérdezted, noha tudtad a választ. Mondták. Méghozzá sokszor. Neked ugyanis ez egy gyakori szófordulatod volt.

   – Mintha már hallottam volna – jött a válasz, te pedig már nagyon is sajnáltad, hogy a nő nem végzett a férfival.

   – Megtennétek, hogy későbbre halasztjátok a szerelmi évődésetek? – kérdezte a nő, mire mélyen elpirulva fordultál felé, éppen akkor, amikor Quill is ezt tette.

   – Ez nem "szerelmi évődés"! – jelentette ki a férfi, mire te hevesen bólogattál.

   – Így van, sokkal inkább baráti civódás – kontráztál rá, kissé vörös arccal. A nő csak fél szemöldökét felvonva nézett rátok, majd vállat vont, és inkább elindult elfoglaltságot keresni magának. Te pedig néma csendben vezettél tovább, megpróbálva kizárni a tudatodból a melletted ülő férfit.

   Quill ellenben téged figyelt, a mozdulataidat, a mimikáidat, és egyszerre áldotta, és szidta az égieket, hogy még nem tudta neked elmondani, mennyit is jelentettél neki pontosan. Mert a híres neves Star-Lord már régóta nem csak barátként tekintett rád.