Rájöttem hogy, nem tudok várni délig, légyszi írjatok véleményt!

Azt hittem elájulok, hiszen Ricsi átkarolt én pedig a vállára hajtottam a fejem a film nézése közben.
- Ti mi a jó édes faszomat csináltok itt ketten??????- kezdett el kiabálni Cortez
- Shhh légyszi a nagyszüleim alszanak- próbáltam csitítani
- Ja oké. Úgyis dobni akartalak - hadarta idegesen. Na itt kipattantak a szemeim és egyből felugrottam
- Tessék??? - kérdeztem ingerülten - a kis hülye könyvmoly Regina kiafaszom helyett????- kezdtem idegesebb lenni - tudod mit? Leszarlak- és megcsókoltam Ricsit. Nem érdekelt semmi. Teljesen belevesztem a csókjába. Mikor sikerült elválnunk Cortez már ott sem volt, csak egy üzenetet hagyott. Ennyi állt rajta: ,,Érezzétek jól magatokat"
Hát öhm oké- gondoltam
Ezután még egy kicsit maradt Ricsi de ő is úgy gondolta hogy ideje lenne hazamennie. Azt beszéltük hogy holnap találkozunk. Kicsit félek.

Febr. 25
A mai napot senkinek nem kívánom. Oké, Cortez annyira nem érdekel de furcsa volt egyedül menni suliba. Na mindegy az is eltelt. Sajnos ma nem mehettem a Papáékhoz mert elutaztak. Baszki, lehet van valami anya feje hején a káposztalé helyett?? Tetszik ez a napló dolog. Mi van velem?????? Így haza kellett mennem. Most az egyszer kibírom. Netflix és insta a barátom. Mikor beléptem az ajtón a szüleim mérgesen a kanapén ültek és piáltak. Mikor apa meglátott nem hagyta szó nélkül - Tóth Vivien!!!! - ajjajj- Mégis mi a szarért nem lehet minket felhívni? Ha már lelépsz három napra? - najó ez nagyon fura. Általában suliidőben a Papáéknál szoktam lenni. Hétvégén sem mindig jövök haza nem értem mi a bajuk - Mégegyszer ilyen elő ne forduljon!! - majd odajött és lazán megpofozott kétszer. Már megszoktam. Volna. Csakhogy a mai kicsit erősebb volt. Szinte sírva rohantam fel a szobámba. Ott gyorsan elkészültem, hiszen mennem kell Ricsihez, majd lerohantam ahol anya vár egy újabb pofonnal. Jó az övét elviselem. Inkább rohantam ki a házból. Mikor Ricsi meglátott könnybe lábadt a szemem. Vállára hajtottam a fejem és csak sírtam. Nem tudom miért de úgy éreztem jelenleg az az egyetlen biztonságos hely a világon. Mikor abbahagytam a sírást óvatosan eltolt magától és leültünk egy padra.
- Figyelj, Tori én nagyon bírlak meg minden de nekem kicsit gyors a tempó. Egy pár hónapig/ hétig maradhatnának csupán barátok? - hadarta a szemembe sem nézve.
- Persze megértelek - itt már a szemembe nézett - Mi történt a szemöldököddel??? - kérdezte egyb én pedig reflex szerűen odakaptam a kezem mire felszisszentem. Ezt észre sem vettem - Á, semmiség. - Na mesélj- mondta azonnal, majd elmondtam szóról szóra mindent. Megértett átölelt és ezt mondta: - ha bármikor ül,én van gyere nyugodtan hozzánk - köszönöm - válaszoltam halkan. Még beszélgettünk egy keveset aztán elkezdett besötétedett ezért hazamentünk. Anyáék szerencsére nem voltak már otthon ezért felsiettem a szobámba és elaludtam.

Nyugodtan írjátok meg hogy mi nem tetszik benne!