Kedves(még mindig) kicseszett naplóm!
Ajánlom hogy vágd ki magad az ablakon mert semmi kedvem nincs beléd írni.
Na de ne térjünk el a témától. Ha már kötelező leírnom a napom akkor nem húzom mással az időt és kezdem is. Reggel szokásosan elkísértem Cortezt suliba, de ki gondolta voolna, á nem. Ne is álmodjak róla hogy a pasim foglalkozik is velem. Viszoooont! Ricsivel beszéltünk egy csomót, ő legalább foglalkozik velem egy kicsit. Ma már sajnos muszály voltam bemenni a suliba mert a kis drága tancinéni felhívta a Papát. Igen, Papát. És nem apát becézem így. A szüleim úgy tekintenek rám mint egy doboz tejre. Amikor kellek akkor nagyon kellek amúgy elvagyok magamban nem nagyon érdekli őket hogy mi van velem. Papa a legjobb fej ember akit ismerek. Mindig mindent vele osztok meg, mindig ott van nekem. Általában suli után hozzájuk megyek. Ez ma sem volt másképp. A suliban levő dolgokat inkább nem is említem hiszen nem volt valami fényes. A tanárok persze nem felejtették el a tegnapi késésem, innen is kaptam eleget. Suli után mint már említettem, Papáékhoz mentem. Elkezdtem leckét írni, mert a nagypapák szavának nem lehet ellenkezni. Igen csak elkezdtem hiszen Ricsi hívott. Gondoltam valami próba. Beleszóltam a telefonba:
- Na mi van, mégsem esett szét teljesen a banda? - forgattam a szemem, semmi kedvem nem volt Cortezzel találkozni, ha már nem is jut eszébe neki szólni.
- Hé, hé Tori!!!! Nyugi van mit vétettem?? Csak meg akartam kérdezni nincs e kedved dumálni, ha már az MSN üzeneteimet nem nagyon nézed - kezdett azonnal nyugtatni.
- Ú ne haragudj nem láttam, szívesen dumálok - szégyelltem el magam (pedig nem sokszor csinálok ilyet!!!).
- Semmi baj. Egyébként mi újság, hogy vagy? - kérdezte kedvesen
- Ha iskola van nem nagyon szokott jó hangulatom lenni, teháát - kezdtem - hagyjuk. Veled mi újság??
- Semmi különös deszkáztam aztán meguntam.
Kb 10 percet beszéltünk aztán leraktuk. Papa jött be hozzám, nagyon megörültem. Elkezdtünk beszélgetni de annyira belefeledkeztünk egymás sztorijába hogy észre sem vettük hogy már 9 óra van. Papa ott hagyott hogy fejezzem be a leckét. Azt gyorsan megírtam, majd elmentem fürödni és vacsit keresni. Sali mellett döntöttem. Mikor készen lettem felmentem és egy jó kis sori mellett elkezdtem eszegetni. Teljesen belefeledkeztem a telefonom bámulásába, Corteznek sikerült visszarántania a valóságba egy telefonhívással.
- Szia babám - kezdte
- Szia édesem - köszöntem kedvesen
- Hogy telt a napod??
- Elment, nem történt semmi. Veled?
- Hiányoltalak.
- Én is téged. Viszont mostmár 11 van nagyon fáradt vagyok, mennék aludni nembaj Kincsem?- zártam rövidre a beszélgetést.
- Menjél nyugodtan holnap beszélünk- köszönt el

Kezdek rájönni lehet van benne valami ebben a napló dologban. Egészen jól ki tudom írni magamból a dolgokat. Lehet rendszeresen fogom csinálni.