A mai nap is úgy kezdődött, mint a legtöbbje. Felkeltem, elvégeztem a reggeli tisztálkodást, bekaptam pár falatot, majd kirepültem az ajtón. Szó szerint. Az a fránya küszöb megint csak magasabbra nőtt az éjszaka során, így megbotlottam benne. Az arcomat a padlóhoz simítva feküdtem pár másodpercig, hallgatózva hátha észrevette valaki ezt a kis bakit. Mikor egy perc elteltével,magamban számoltam, se jött senki méltóság teljesen feltápászkodtam. A folyosón lévő ablakban megláttam önön arcképemet. Szuper! Természetes vörösként a legkisebb ütés is meglátszódik rajtam, így már előre látom a kék foltot az arcomon.

Megint megkapom majd a szokásos kérdéseket. Mi van megvertek csajszi? Vicces, mondhatom. Én és kicsit sem derűs hangulatom elhagytuk az épületet. Sőt úgy tűnt a kísérőm velem maradt egészen a munkahelyemig. A könyvtárig. Általában imádok itt dolgozni, hiszen folyamatosan csend van, és az idejáró személyek is a normális kategóriába tartoznak. Aranyos könyvmolyok, pár tanulni vágyó diák, csendes, maguknak való felnőttek, és pár idős személy. Beálltam a pultba, miközben azon törtem a fejem vajon a mai nap kikkel hoz össze a sors. Talán Mrs. River-rel aki imádja az unokái fényképeit mutogatni, vagy éppen a szuper okos Steve-vel.

Fél óra tétlen várakozás után kezdtem unatkozni. A könyvtárat csak kevesen látogatják, mégis még egyetlen egyszer sem voltam teljesen egyedül. Zavartan leellenőriztem a bejárati ajtót, de a NYITVA tábla kint lógott. Miközben visszasétáltam a helyemre meggyőztem magam, hogy minden bizonnyal a jó idő az oka a néptelenségnek. Hiszen ki akarna egy könyvtárban ücsörögni egy ilyen szép nyári napom? A gondolat megnyugtatott. Felkaptam  egy mangát a pult alól és olvasni kezdtem.

Mikor becsuktam a 12 részt, felnéztem. Az óra mutató éppen elütötte a délután hármat. Még mindig sehol senki. A lelkem mélyén valami furcsa érzés kezdett kibontakozni. Baj van.- súgta egy hangocska. Mivel általában hallgatok magamra, ha már másra nem is, most is komolyan vettem a riasztást. Felvettem az ősrégi elemlápát és elindultam ellenőrizni a helységeket. A lámpa nem világításnak kellett. Egyszerűen csak elég nagy és nehéz volt ahhoz, hogy fegyvernek lehessen minősíteni.

Kommandósra játszva jártam végig a polcokat. Semmi. Nem találtam semmit, mégis a figyelmeztető hangocska csak nem akart elhallgatni. Ekkor bebizonyosodott miért. A fejem felett lévő lámpa hirtelen kihunyt. A beszűrődő csekély napfényben hunyorogva felnéztem. Szívem hevesen kalimpált.

- Te is megrohadhatsz.- közöltem a világítótest burájával, mire az villódzni kezdett.

Riadtan léptem kettőt hátra. A nyomorult visszaszólt! Éppen kinyitottam a szám, hogy újabb szidalmakat szórhassak a plafon felé, mikor meghallottam a hangot. Mintha valaki végighúzta volna körmeit a csempén. Összerezzentem, a testemen lévő összes szőrszál vigyázzba vágta magát. Egy izzadság csepp gördült le a homlokomon, miközben füleltem. A hang újból megszólalt, ezúttal közelebbről. Valaki épp a hátam mögött kapargatja a padlót. Megpördültem, hogy megnézzem ki vagy mi áll mögöttem. Épp hogy bele nem ütköztem a könyvespolcba. Egy ideig farkasszemet néztem a Vér és csokoládé egy példányával. Lélegzetem lassan visszatért a normálishoz. Megcsóváltam a fejem és megfordultam. Valószínűleg csak a képzeletem játszott velem. Egy farkasos könyv közelében hallok kaparászást, nagyon vicces. Úgy tűnik az elmém annyira unatkozik, hogy inkább hallucinációkat gerjeszt. Elhúztam a szám. Kezdek megőrülni.

Egy mély sóhaj után, úgy döntök befejezem az ellenőrző körutat. A még mindig jelen lévő borzongásom egy kis humorral próbálom csitítani. Lassal lépkedve, közeledek a hátsó taktus felé. A lámpát bekapcsoltam, közben zümmögő hangokat adok ki. Igen, most éppen Jedire játszok, mert ugye a Jediket nehéz kinyírni. Megfeszült izmokkal álltam az utolsó, még felfedezetlen részleg előtt. A polc takarásából előugorva, felemelt lámpával támadtam.

- A könyvtárosi engedélyem nevében megállni! - kiáltottam a porszemcséknek.

Rajtuk kívül ugyanis nem volt ott semmi. Idegesen kuncogva, leengedtem a kezem. Mégis mit képzeltem, ki lesz itt? Voldemort? Esetleg Darth Vader? A fejemet rázva beljebb léptem. Ekkor vettem észre a szemem sarkából a villanást. Aztán fájdalom, végül sötétség.