Legszívesebben most azonnal elsüllyedtem volna a föld alá. Az idegességem tisztán látható volt, hisz Adelaide mosolya egyre csak nőt attól, hogy engem kellemetlen helyzetbe hozott. 

A kérdésre még én sem tudtam a választ. Talán egy barát. 

Barátom lenne Shane? Végül is egész végig velem volt és figyelt rám. Gondolom ilyen egy barát, nem de? 

- Ő Shane. Ma érkezett a suliba.- válaszolom egy nagy sóhaj kíséretében, miközben látom, ahogy Jesse a visszapillantó tükörből figyel engem, közben egy halvány mosoly jelenik meg arcán. 

- Szóval ki Ő neked?- kérdezi most Jesse egy megerősített mosollyal. 

- Csak egy barát.- válaszolom suttogva, lehajtott fejjel, mire Adelaide felkuncog. Érzem, ahogy az arcom enyhe vörös árnyalatot ölt magára. Tényleg legszívesebben most eltűnnék, hogy ne érezzem magam ilyen kellemetlenül. 

- Nagyon aranyos srácnak tűnik. Láttam milyen figyelmes veled.- mondja Adelaide, miközben átöleli vállam. 

- Ajánlom is, hogy ne bántson téged.- szólal fel kissé mogorván Jesse, majd leparkol a házunk előtt.- Nem szeretném, ha újból bajod esne.- fordul hátra felém aggódó tekintettel, mire csak bólintok egyet, majd kiszállunk az autóból. 

Ahogy belépünk a házba, Nate egyből karjai közé zár minket és aggódó tekintettel méri fel újból az arcomon lévő sérüléseket. 

- Gyere, rakunk rá új sebtapaszt.- simogatja meg az arcom lágyan, majd a konyhába vezet, ahol helyet foglalok és várom, hogy a fertőtlenítő által érzett csípős érzés helyet találjon magának arcbőrömön. Nate minden mozdulata finom, mégsem tudja elkerülni ő sem, hogy ne fájjon és ne kezdjen el égni az a seb, ami az arccsontomnál tátong. 

Pulóverem ujját markolászom, ezzel tűrve a fájdalmat tovább, majd mikor érzem, hogy kezd enyhülni fellélegzem és egy nagyot sóhajtok. 

Tekintetem Jessere téved, aki most szorosan magához öleli hátulról Natet és egy lágy csókot nyom fejére. Ez valahogy engem is boldoggá tesz, hiszen elképesztő, hogy milyen szeretet van köztük még ennyi év után is. Tudom, hogy Nate élete nem volt könnyű és, hogy Jesse nagyon sokat segített neki, valamint a nagyiék is. Mégis, azt még nem mesélték el, hogy hogyan is jöttek össze. Talán egyszer majd megkérdezem. Ám most más érdekel inkább. Az a kérdés, amit Adelaide feltett a kocsiban újabb gondolatokat szült a fejembe.

Milyen egy igazi barát?

A családtól kapott szeretet az másabb, ezzel tisztában vagyok. A testvéri szeretettől is különbözik egy baráti szeretet. Ám baráti szeretetben még nem volt részem. Ha csak a magányt nem számíthatom annak. 

- Milyen érzés az, amikor van egy barátod?- tettem fel a kérdést Natenek, aki már épp a ragtapasszal bajlódott, miután Jesse elengedte. 

- Ezt meg hogy érted, Ayden?- néz rám kérdően. 

- Tudod, hogy sosem volt egy barátom se. Azt tudom, hogy milyen egy testvéri vagy egy családi szeretet, de azt nem tudom, hogy milyen egy baráti.- mondom kissé fancsali arccal. 

- Hm, hogy is mondjam... egy barát mindig megvéd és támogat. Bármi is történjen veled ott van és ha kell felkapar a földről. Osztozik veled és nem csak a tárgyi dolgokon, hanem az érzéseken is. Ha szomorú vagy, ő is szomorú lesz, ha boldog vagy ő is boldog lesz. Ha félsz megvéd téged és kiáll melletted. Persze ez nem csak egy oldalú dolog, hiszen ha valakit a barátodnak tekintesz, te is ugyan ezeket az érzéseket táplálod és te is azt akarod, hogy a másiknak jó legyen. Egy baráttal talán még több mindent is megosztasz, mint például egy szülővel, hiszen még egy szülő kiakadna ő csak tanácsot fog adni és elmagyarázza, hogy mi lenne a helyes. Persze tudd, hogy hozzánk bármivel fordulhatsz, bármiről is legyen szó. Nem fogjuk leszedni a fejed.- nyom egy puszit az arcomra, miután végre ráhelyezte a sebre a tapaszt.- Készen is volnánk.- borzolja össze hajam. 

- Köszönöm.- mosolyodok el, azonban mielőtt elindulhatnék feltesz egy kérdést. 

- Miért kérdezted?- néz rám karba tett kézzel, mégis kíváncsian. 

-Csak..- kezdtem bele, ám nyelnem kellett egy nagyot zavaromba.- Jött egy új fiú az osztályba. A neve Shane és..igazán kedves volt velem.- bámulom válaszadás közben a padlót. 

- Ennek igazán örülök.- simogatja meg vállam, majd dolgára indul. 

Igazán jól esik Jesse és Nate szeretete. Mindig figyelmesek velünk és mindig azon vannak, hogy megadjanak mindent. Náluk jobb szülőt nem is kaphattam volna. 

Mosolyogva rohanok fel szobámba, majd terülök el az ágyon. Nagy nehezen a kezeim közé veszem a tanulnivalót, majd a befejeztével leindulok vacsorázni a családhoz. A hangulat most is csodálatos, annak ellenére, hogy a mai nap elég sok rossz dolog történt és mindenki feszült volt, de most mégis ellazultunk, ahogy hallgattuk egymást. 

Miután segítettem Jesseknek a tányérok elpakolásával felindulok a szobámba, és letusolok. Ám amikor arra kerülne a sor, hogy aludjak, nem tudok. 

Az elmém csak is Shane körül kattog. Egyszerűen teljesen magával ragadott, mind a külseje, mind a viselkedése. Olyan törődő, annak ellenére, hogy nem is ismer és én se őt.  Az érintésének nyomai, amiket még mindig érzek a bőröm, lángolnak. Szinte már égnek. Bizsergeti a bőröm és olyan melegséggel tölti el a testem, mintha minimum lázas lennék.

Azt hiszem teljesen beleférkőzött a tudatomba és átvette a hatalmat az elmém felett. 

Shane..