Tizennegyedik fejezet - Gyorsabb a fájdalomnál
Barcelona, Spanyolország
Circuit de Barcelona-Catalunya
Június 6.
Skye Hondája nagy sebességgel zuhogott ki a pálya utolsó kanyarjából, húzva magával Paolo és Saito Tanaka KTM-ét és a négyes sorukat záró Klaus Rutger Husqvarnáját.
Kezdődhetett a körök óta tartó idegörlő célegyenes-jojó.
Skye a pálya lassabb részén elnyúlt Paolótól, Paolo Saitótól, Saito pedig Klaustól, hogy itt a több mint egy kilométer hosszú egyenesben aztán minden összegyűjtött előny semmivé válhasson minden körben. Skye Paolónak adott szélárnyékot, ami már a célvonalig elolvasztotta a háromtizedes előnyének nagyrészét, Saito mindkettejüktől kapott szélárnyékot, Klaus pedig, a sor végén, már tökéletes szélcsendben dolgozhatta le az egy teljes másodperces hátrányát a lánytól.
A féktávra a négy motor közel egyvonalban érkezhetett meg, de a célegyenest lezáró jobbkanyarban nem volt hely mind a négyüknek, arról pedig az élen álló kettős eddig minden kör elején gondoskodott, hogy az övék legyen az ideális ív.
Skye fékezett egy kicsit korábban, de talán egy gondolatnyit elmérte, mert a Hondáját bedöntve hagyott egy félmotornyi helyet a belső íven. A félmotornyiból pedig Paolo mindig is egy szempillantás alatt egész motornyit tudott varázsolni A két fiatal térde összeért a kanyarban, amitől a Honda enyhén lesodródott a pálya szélére. Előbb Saito hagyta el még az azonnal érkező balkanyar előtt, aztán a szerencsétlen ív miatt, a kigyorsításnál Klaus is maga mögé utasította.
Azt a büdös kurva életbe!
Paolo egy fikarcnyival sem lett sportszerűbb a pályán.
Mindegy, jobb is volt ez így. Őt aztán ne kímélje ki senki, nem kell a könyöradomány!
Az ötös kanyar féktávján előzte vissza Klaust.
A tízes kanyar féktávjánál tudott bebújni Saito mellé.
A célegyenes ráfordítónál jó öttizedes hátránya volt Paolóval szemben.
Nyolc kör maradt még hátra, amint a csapata pitwallra kilógatott táblájából megtudta.
Kezdődött elölről a szokásos jojó, azzal a különbséggel, hogy kétfős kíséretével a nyomában most csak utolérte legnagyobb riválisát a féktávon, mellé zárkózni nem tudott.
És akkor született meg a terv. Őrület volt, de az adott helyzetben működhetett.
Igen, ahhoz kétség sem fért, hogy a most következő körben odaérhetett volna Paolo mellé, sőt az előzésére is nyílhatott lehetősége, de azzal csak folytatták volna a már negyed órája tartó négyrésztvevős oda-vissza előzgetést.
Ezért most épp az ellenkezőjét tette annak, amit az üldöző bojt vezető versenyzők szoktak.
A pálya belső szakaszán visszavett a tempóból, hogy leszakadjon Paolóról!
Elég volt úgy egy-másfél másodperc hátrányt összeszednie a legnagyobb riválisától, hogy utána megszabadíthassa mindkettejüket a kéretlen kísérettől. Az utolsó körben inkább csatázott volna kettesben vele, és végez a második helyen, mint kockáztassa, hogy a mindig kiszámíthatatlan négyes vonatozás végén esetleg pont neki jöjjön ki legrosszabbul a lépés.
Tudta jól, hogy Paolóra legfeljebb csak három tizedet tud verni körönként, amit az, a célegyenesben, minden alkalommal lenullázott. Saitoval szemben azonban akár fél másodperc előnyt is szerezhetett a pálya belső részén, márpedig ahhoz legalább két motor által gerjesztett szélárnyékra volt szükség, hogy valaki behozzon ekkora különbséget egy kilométernyi teligáz alatt.
Kanyarról kanyarra igyekezett elrontani az őt követő két vetélytárs versenyét. Nem kellett ehhez sok, csak egy kicsit korábbi fékezés, egy kicsit lassabb kanyarsebesség, blokkolva a hatékony kigyorsítás ívét, és mire észbekaphatott, a célegyenesre fordulva már látványos hátrányban voltak Paolóval szemben.
A pitwallra kitett táblán a csapata még a köreleji háromtizedes hátrányt mutatta neki, de Skye becslése szerint az mostanra már legalább egy másodperccel több lehetett.
A legnehezebb célegyenes következett. Már jóval a boxkijárat előtt utolérték a többiek, márpedig a tervének egyik alapköve volt, hogy nem vesztegethet el egy teljes kört mögöttük. Muszáj volt előttük elfordulnia az első kanyarban.
A pálya belső felén maradt, és tehetetlenül figyelte, ahogy mindkét ellenfele elhalad mellette.
Mindegy, ezzel számolt is előre.
Közeledett a féktáv. Itt dőlt el minden. Gumigyilkos módon kellett most lassítania, és kanyarodnia is.
Klaus kivágott a külső íven haladó Saito mögül, hogy ő fordulhasson el elsőként.
Saito fékezett.
Klaus fékezett.
Skye fékezett.
A Honda egész súlya az első kerékre tolódott. A gumi fájdalmasan elcsavarodott, ahogy Skye az ideálisnál jóval kockásabb ívben, a gépet veszélyesen mélyre döntve kanyarodni kezdett.
Elsőként fordult el, és Klaus követte volna másodikként, de ő elrontotta a fékezést, így besokallva visszaesett a hármas bolyuk végére. Saito vele ellentétben kivárásra taktikázott, és nem is volt rossz a terve. Előtte mindketten rossz ívre kerültek a második kanyar előtt, így az abból kigyorsítás egyértelműen neki tűnt kedvezőnek.
De ezzel Skye is számolt.
A lány a gumikat a határon terhelve rántotta a motorját a Saito által kinézett ívre, majd dobta be azonnal a balkanyarba.
Ha ez is volt a leglassabb módja a kanyarkombináción való átjutásnak, amit Skye akart vele, elérte. A japán versenyző kénytelen volt a tervezettnél előbb fékezni, a megfelelő kigyorsításban pedig akadályozta a lány Hondája.
Újabb ajándék jó négytized Paolónak, de innentől kezdve Skye végre a gázra állhatott, hogy a fiú után eredhessen.
Mire legközelebb a célegyenesbe értek, már lerázta magáról annyira a két üldözőt, hogy ne érhessenek mellé a szélárnyékát kihasználva.
Őket letudta. Még hat köre volt befogni Paolót.
Reggel tudott nagyon gyors konstans tíz kört menni új gumikon. Most csak hat hasonlóra volt szüksége, de a tizenöt kör óta nyüstölt kerekek tapadása már így is messze járt az ideálistól, és minden határon vett kanyarral csak egyre tovább romlott.
És mégis, mindezek ellenére, szemernyi kétsége sem volt arról, hogy meg tudja csinálni. Az egész hétvégén ő volt a legjobb, ha valaki, hát ő képes kellett legyen rá. Csak ő, a motor, a lény, ami csak a száguldásért létezik és a széles pálya, ami az otthonául szolgál.
Öt kör volt hátra, a pitwall személyzete még az előző célegyenesbeli időt mutatta neki. Egy egész hat tized másodperc. Legfeljebb egy-három ha lehetett mostanra.
Négy kör.
Három kör.
A gumik már kanyarról kanyarra könyörögtek kegyelemért, de neki esze ágában sem volt megadni azt számukra.
Két kör.
A célegyenesben Paolo szélárnyéka pillanatok alatt magába falta az utolsó négytizednyi különbséget. A riválisok újra egymásra találtak. A követő mezőny mostanra messze lemaradt tőlük, a csapatuk már ki sem tette a táblára az infót a többiek hátrányáról.
Következhetett a futamvégi tüzijáték, mert egyikük sem tervezett megelégedni a második hellyel.
Skye kanyarról kanyarra igyekezett idegesíteni Paolót a szélárnyékából való kibújással. Még nem tervezett előzni, csak azt akarta, hogy riválisa folyamatosan halljja a háta mögött előzési manőverre készülő motor zúgását. A fiú nem az a típus volt, akit az ilyesmi ki szokott zökkenteni, de ha a riválisod pár kör alatt tetemes hátrányból utolér, és azt érzed, hogy lendületből próbál letolni az útjából, az jót biztos nem tesz a koncentrációdnak.
A tízes kanyarnál Skye bebújt a belső ívre, és kifékezte Paolót.
Váratlan húzás volt, a fiú, a nézők, de valószínű az összes létező elemző is a célegyenesben várta az első komoly próbálkozást.
De nem lesz valakiből már tizenhat évesen a VB egyik legnagyobb esélyese, ha csak úgy annyiban hagyja, hogy elmentek mellette.
Két kanyarral később már a fiú tette be lehetetlen helyen a motorját Skye mellé, ismét a testét is használva az előzéshez, de ezúttal olyan durván, hogy a végén a lánynak el is kellett vennie a gázt, mert a KTM kivezette volna a pálya aszfaltjáról.
Ha a reggeli eligazításon emberként viselkedett is, most határozottan nem riadt vissza a szokásos piszkos trükkjeinek használatától.
A célegyenesre Paolo háromtizedes előnyével fordultak. Az annyi, mintha nem is létezett volna.
A célvonalon már majd egyszerre haladtak át.
Megkezdődött az utolsó kör.
A KTM kihúzódott a pálya külső ívére, hívogatóan felkínálva Skye-nak a belsőt az előzési kísérlethez. Túl egyértelmű csapda volt. A lány pár körrel korábban itt küzdötte le Saitót és Klaust, de mostanra a gumik már a végüket járták, megpróbálkozni ugyanazzal a manőverrel a biztos esést jelentette volna.
Kicsit korábban fékezett, mint Paolo, és visszahúzódott mögé az ideális ívre. Volt itt még pár féktáv, ami alkalmas az előzésre.
Szinte kerék a keréken vonatoztak végig az első három kanyaron, de ez is volt Skye terve.
A jobbos negyedik és éles féktávval rendelkező balos ötödik kanyart egy egészen rövid egyenes kötötte össze, ahol ha a hátulról érkező csak a kigyorsítás során bújik ki az elől haladó mögül, egyszerűen nincs helye rá, hogy odaérjen mellé. Ezért kellett most Skye-nak kihasználnia, hogy a négyes kanyar széles, elnyújtott, és ideális esetben két motor is elfér benne egymás mellett. Ettől még az előzés nem lett könnyebb, de a mai napon már sikerült neki egyszer. Igaz, Klaus és Paolo nem azonos szintet képviseltek.
A fiú a lehető legbiztonságosabb ívet választotta a négyes kanyar abszolválásához. Végtére is, őrült ötlet lenne az ötösben előzéssel próbálkozni, minek gyilkolni a gumikat védekezéssel, nem igaz?
Skye a riválisánál egy pillanattal később, élesebb szögben tette a kanyarívre a motorját. A távolság kettejük közt egy másodpercre megnőtt, de a manőver többszörösen megtérült, mikor a lány Hondája már gyorsíthatott, miközben a fiú KTM-je még csak közelített a ponthoz, ahonnan megcélozhatja a négyes csúcspontját.
A kanyar kijáratánál, a külső íven haladva Skye motorjának első kereke már Paolo térdével volt egymagasságban.
Itt nem maradt hely piszkos trükkökre. Ha a fiú kijjebb engedi a KTM-jét, hogy megpróbálja lassításra kényszeríteni a lányt, az egyenlő lett volna a biztos büntetéssel. Ahhoz, hogy most gázelvételre kényszerítse Skye-t, le kellett volna térnie a saját természetes ívéről egy olyanra, aminek nyilvánvaló célja csak az előnyben lévő versenyző balesetveszélyes leszorítása lehetett.
Az ötös kanyarhoz a fiú KTM-je érkezett az ideális íven, viszont a lány Hondája volt előnyösebb helyzetben.
Skye keményen fékezett, és élesen balra fordította a motorját.
Ebből a kanyarból most Paolo kezdhetett előbb a kigyorsításba, de ezzel a lány számolt is előzetesen. A következő egyenes sem volt hosszú, ráadásul még ketté is osztotta a hatos kanyarnak nevezett balos törés is amin ugyan át lehetett jutni teljes gázzal, de az csak egyetlen, egymotornyi íven volt lehetséges.
A hatost elhagyva Skye-nak csak arra kellett figyelnie, hogy a következő féktávon Paolo ne vetődjön be mellé egy valószínűleg mindkettejük versenyét lenullázó kamikaze manőverrel.
Nem tette.
A hetes kanyarból már végre Skye hajthatott ki az ideális íven.
A pálya fennmaradó részén mindössze egy igazi előzési pont akadt, és kétség sem fért hozzá, hogy lesz is ott valamiféle támadási kísérlet.
Skye gond nélkül száguldott át a villámgyors a nyolcas és a kilences kanyaron is, hogy aztán következhessen a tízeshez vezető durva féktáv.
Behúzódott a pálya közepére és hallotta, ahogy a külső ívről lassan közeledik Paolo motorja hozzá.
Fékezés.
A fiú egy pillanatra lemaradt tőle, egyértelműen a korábbi kigyorsításra játszva, hogy ott vehesse vissza az első helyét, ahol az előző körben is tette.
Csakhogy az előző körrel ellentétben Skye most számított rá.
A lány a hátralévő néhány kanyarban a tempó helyett már csak arra törekedett, hogy a motorját "kiszélesítve" úttorlaszt képezzen Paolo kigyorsításai előtt.
A célegyenesbe érve hátrapillantott.
Ellenfele nem volt a perifériájában.
Kevesebb mint háromszáz méter maradt hátra a versenyből.
Kevesebb, mint kétszáz.
Hallotta, ahogy a KTM kivág a szélárnyékából.
Kevesebb, mint száz.
Paolo motorjának első kereke már ott járt az ülésével egyvonalban.
Elhaladtak a diadalittasan lengő kockás zászló előtt.
Skye örömittasan boxolni kezdte a levegőt a kezeivel. Megvan!
Figyelte, ahogy ellenfele elszáguld mellette, de ennek már semmi jelentősége nem volt. A célvonalon, ha csak úgy egy méterrel is, de ő jutott át elsőként.
Majd szétfeszítette a győzelem okozta eufória. Hát csak megcsinálta a lehetetlent, amiről mindenki azt mondta neki, őrültség.
Lassan csorgott végig a célegyenesen.
Megmutatta nekik! A közel állóknak, akik jószándékúan védeni akarták, a rohadéknak aki megpróbálta tönkretenni és... a szíve egy pillanatra összefacsarodott. Abril.
A hangosan zúgó lelátó azonnal visszarántotta a jelenbe, de az eufóriájába máris vegyült egy csipetnyi keserűség.
A célegyenes végi kanyarkombináció aszfaltozott belső felén meglátta Paolót a rajongók felé integetni, ezért odacsorgott mellé.
– Látom a sportszerűséged még mindig erősen fogyatékos - kiabálta át a fiúnak.
– Én felajánlottam, hogy hagyjuk ki a nagydíjat, Stone. A pályán már ne várj különleges bánásmódot!
– Elmész te picsába! Mióta különleges bánásmód a tiszta versenyzés?
– Ha azt hiszed most voltam piszkos, próbálkozz csak meg újra a négyes kanyarban mutatott húzásoddal!
– Lökj csak ki nyugodtan, ha meguntad az életed!
– Kapd be, Stone!
Skye felmutatta a középső ujját, aztán sebességbe tette a motort, és továbbhaladt.
Nem fogja most hagyni, hogy ez az arrogáns pöcs elrontsa a kedvét. Úgy is el fog az romlani magától hamarosan.
Kényelmesen, a nézők felé integetve gurult végig a pályán. Túlzás lenne azt állítani, hogy a helyi rajongók üdvrivalgása övezte volna az útját, de legalább a lelátók külföldieket tömörítő részei lelkendeztek ahogy elhaladt előttük. Mondjuk meglepő is lett volna, ha a közönség nagyrészét kitevő spanyol, és kifejezetten katalán szurkolók a szívükbe zárják amiért megfosztotta a barcelonai születésű helyi kedvencet a hazai nagydíjgyőzelemtől.
De jó volt ez így.
Magának hazudott volna, ha azt állítja, hogy az ilyen jellegű utálat nem tüzelte épp annyira, vagy talán még egy kicsit jobban is, mint ha rajongtak érte. Ahhoz hogy utáljanak, vagy rettenetes embernek kell lenni, vagy valamit nagyon jól kell csinálni, és Skye abban biztos volt, hogy a katalán tömeget nem a személyiségével haragította magára a mai délutánon.
Mire a boxutcába ért, az őt egész délelőtt pörgető adrenalin, és a győzelem eufóriája egyre jobban kezdett felszívódni.
Igen, nyert, igen megmutatta mindenkinek, de mi jön most?
Becsorgott a dobogó alatti szőnyegre az 1-es jelzésű tábla elé.
Élete legnagyobb büszkeségre okot adó futamgyőzelme volt ez, mégis egyre halványult a kedve az ünnepléshez.
Lepattant a motorról, aztán odarohant a kordonon túl rá várakozó csapatához, és közéjük ugrott. Sokat dolgoztak azért, hogy ő megnyerhesse a versenyt, ezért ha nem is volt kedve hozzá, értük meg kellett játszania a boldogságot. Megérdemelték az ünneplést. Ő is megérdemelte.
De már sírni akart inkább.
Pár percnyi önfeledtnek játszott ugrándozás után levette magáról a sisakot és visszmászott a kordonnal elzárt területre. Megtörölgette az arcát, felvette a szponzori lógóval díszített baseballsapkát, és magához ragadott egy kulacsot, hogy javíthasson kicsit a kiszáradásán.
Erőltetett, halvány mosollyal az arcán beszélgetett a neki gratuláló Jack Millerrel miközben végignézték, hogy előbb Saito, majd Paolo nyilatkozik a riportereknek a futamról.
A férfi látta rajta, hogy még csak nem is hasonlít a normális önmagára, de volt benne annyi tapintat, hogy ne firtassa a dolgot. Mikor Skye-nak intettek, hogy az ő interjúja következik, Jack csak barátilag megszorította a vállát és bátorítóan rámosolygott. Jobb is volt ez így. A gesztusban benne volt minden, a szavak most talán rontottak is volna a helyzeten.
Az interjút követően a három dobogós felvonult a lépcsőn a ceremóniának helyet adó pulpitus mögötti helyiségbe.
Kamerák imádták ezt venni, mert vagy baráti csipkelődés, vagy a verseny eseményeinek heves kibeszélése, de valami lencsevégre való mindig történt itt.
Most csak kínos csend honolt, amíg a szervezők nem jelezték, hogy kivonulhatnak a pódiumhoz.
Skye mosolyt erőltetett magára, és integetve kilépett a boxutcában és lelátókon örjöngő tömeg elé. Már csak pár percet kellett kibírnia.
A világ lassan kezdett vizenyőbe burkolózni körülötte. A hangok úgy eltompultak, mintha valami távoli univerzumból érkeztek volna, és bármi ami nem közvetlenül a szeme előtt volt, homályos masszává állt össze.
Fellépett a dobogó legfelső fokára. Paolo a kezét nyújtotta neki. Bármely más verseny után ezen meglepődött volna, de most csak gépiesen mosolyogva viszonozta a gesztust. A fiú mondott is valamit, de a tudatáig már nem jutott el, így csak élettelen hangon megköszönte. Hasonló jelenetsor játszódott le a másik oldalán álló Saitóval.
Érkeztek a trófeák.
Skye átvette a felé nyújtott, győztesnek járó serleget, kezet fogott az átadóval, és azt követően gépiesen tapsolta meg a többi trófea kiosztását.
Következett az ausztrál himnusz.
A tudata mintha kilépett volna a testéből, kívülről figyelte ahogy ott áll, szívére tett kézzel, miközben átszellemült arc takarja ki minden pillanatnyi érzését és gondolatát.
Ahogy a himnusz a végére ért, Skye is felmarkolta a pezsgősüveget, és vad locsolkodásba kezdett a két vetélytársával.
Mosolygott? Igazából nem tudta volna megmondani. A tudata most már oda sem figyelt arra, hogy mit csinál a teste.
A pódium ceremónia végeztével a versenyzők levonultak a pulpitusról, hogy haladjanak tovább a versenyt követő egyéb kötelességeikkel.
Épp, hogy leértek a lépcső aljára, Skye levállt a többiekről és sietős léptekkel a csapata boxa felé indult. Mindjárt vége. Mindjárt eltűnhet a világ szeme elől.
Már-már pánikhoz hasonló idegességgel szedte a lábait. Az erő, amit magáénak hitt, úgy tűnt el, mintha sosem létezett volna.
Befordult a Badalona boxába, köszönés, pacsizás, vagy bármi egyéb reakció nélkül vágott át a csapaton az öltöző felé.
Már csak pár másodpercnyi erő kellett.
Becsapta maga mögött a helyiség ajtaját és összeroskadt a fal tövében.
Mintha valami gát szakadt volna át. Gát, ami egy meggyötört, megszégyenített szív többórás szüntelen zokogását tartotta volna maga mögött, hogy aztán most egyetlen röpke pillanat alatt szabadjára engedhesse az egészet.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top