Barcelona, Spanyolország

Circuit de Barcelona-Catalunya

Június 5.

A MotoGP paddockja készült nyugovóra térni, ahogy az utolsó, szombat esti hivatalos program is lezárult. A meghívott vendégek és az újságírók lassan hazaindultak, a kamerákat lekapcsolták, a boxutca fényei elhalványultak, és az éjszaka hangulata fokozatosan uralma alá hajtotta az egész paddockot.

Az éjszaka hangulata természetesen nem azt jelenti, hogy vad partihellyé változott volna az utánfutókból kialakított kisváros, csupán a sötét, és a paddockot fényárba borító lámpák ragyogásának kontrasztja olyan különleges miliőt teremtett, amire nehéz lenne ennél jobb kifejezést találni. A megcsappant tömeg, amit ráadásul kizárólag az év kétharmadában együtt utazó emberek tettek ki, valahogy a nappalinál jóval bensőségesebb hangulatot adott a helynek, és ezt a lámpák által gerjesztett fényár, valamint a boxok felől átszűrődő, időnként felzúgó motor- és szerszámgéphangok csak még varázslatosabbá tudtak tenni.

Az emberek egy része aludni készült, mások kerestek valami társas tevékenységet, hogy kikapcsolódjanak a fárasztó nap végeztével, és akadtak olyanok is, akiknek a munka még ilyenkor sem ért véget. Egyedül az volt közös mindannyiukban, hogy valahova elvonultak a paddock "főutcájától", így Skye és Abril háborítatlanul sétálgathattak a csapatok kamionjai mögött.

– Még most sem hiszem el, hogy itt vagyok kint a pályán, és mégis tévén keresztül kellett végignéznem egy híres, Skye Stone balhét - panaszkodott Abril.

– Kac-kac - húzta félre a száját Skye. - Nem azért csinálom ám, hogy másokat szórakoztassak.

– Tudom - felelte vigyorogva Abril -, de imádom nézni, ahogy kiborulsz.

– Mert te imádod a drámát.

– Imádom, igen. Máskülönben miért járnék veled?

– A külsőm? A megnyerő humorom? A potenciális többmilliós szerződésem pár év múlva?

Abril ingatni kezdte a fejét.

– Nem, a dráma az oka, ez nem is kétség.

Skye lebiggyesztette az ajkát.

– De - tette hozzá gyorsan Abril -, az a többmilliós szerződés is jól hangzik.

– Számító céda - dugta ki a nyelvét Skye, mire Abril a fenekére csapott.

– Vigyázz kivel beszélsz így, asszony!

– Elnézést, őfelsége - pukedlizett Skye.

– Így már jobb.

Rövidebb csend telepedett rájuk, ahogy céltalanul sétálgattak a paddockban. A hely fényei a csillagos éggel kiegészítve tökéletes környezetet biztosítottak egy olyan különleges romantikus andalgásnak amit tényleg csak nagyon ritkán élhetünk át. Mikor a csend nem kínos, hanem ezer szónál szebben mesél az érzelmekről. Az a fajta beszédes csend, amit csak az érthet meg igazán, aki már átélte.

A mennyei békében sétálgatás közben Abril egyszer csak megállt, és deréknál magához ölelve megfordította Skye-t. Ahogy mélyen a barátnője szemébe nézett, az már pontosan tudta, hogy mi fog következni. Kapcsolatok egy bolondos, és egy bántóan szarkasztikus ember között ritkán szülnek komoly pillanatokat, de azok a komoly pillanatok megrengetnek földet és eget.

Abril nyelt egy nagyot, hogy bátorságot gyűjtsön a megszólaláshoz.

Furcsa fintora az életnek, hogy a legszebb szavak kimondása néha milliószor nehezebb, mint a legsúlyosabbaké. Hogy könnyebben döfünk valakit szíven, mint hogy a miénket átnyujtanánk neki.

– Skye - pillantott fel barátnőjére Abril -, én... szeretlek.

Mennyire ügyetlen, és talán helyhez sem illő vallomás, és mégis, ez az egész mennyire semmit sem számított most!

Skye elveszve Abril szerelmes szemeiben nézett vissza barátnőjére. Minden bátorsága ellenére képtelen lett volna ő mondani ezt ki elsőként. Pedig érezte. A vallomás éjszakája óta folyamatosan ott dobogott benne az érzés, de sosem találta meg az erőt magában, hogy hangosan be is vallja.

– Én is szeretlek - felelte könnyekkel a szemében.

Abril azon nyomban magához ölelte, de olyan szorosan, hogy Skye szinte érezte a bordáit roppanni.

Bárki más számára ezen szavak első kimondását egy szenvedélyes, romantikával átitatott csók zárta volna le, de Abril ölelésében annyival több volt, mint amit egy csók képes lenne elárulni. A világ legcsodásabb csókja is kevés ahhoz, hogy önmagában többről beszéljen, mint pillanatnyi, gyakran csak múló szenvedélyről. Ez az ölelés azonban mindent magában hordozott. A barátságot, a szeretetet, a szerelmet, a szenvedélyt, az együvé tartozást... Egyszerre volt bizonysága a bontakozóban lévő szerelem lángolásának, és pillanatnyi betekintés a kötődésbe, amit csak egy évtizedes kapcsolat alakíthat ki.

Skye, a lány, aki korábban tizenhét éve minden tapasztalatával hitte, hogy nincs szüksége szerelemre, hirtelen elképzelhetetlennek érezte az életét nélküle.

Perceken át álltak ott egymás ölelésében, összeérintett homlokkal. Mindkettejük életének addigi leggyönyörűbb pillanata volt, ami bár sosem kellett volna, hogy végetérjen.

De bármilyen varázslatos momentumot éltek is most meg, ez sem tarthatott örökké. A lányok ölelése lassan engedni kezdett, majd egy szeretetteli összemosolygás kíséretében szétvált, hogy folytathassák andalgásukat a paddockban.

Körülöttük a hely kezdett egyre kihaltabbá válni. A versenyzők többsége már elvonult aludni, a boxutca felől is már csak egyetlen motor hangját lehetett hallani, de a közelgő éjszakai csendrendelet miatt az is legfeljebb csak pár percig zúghatott már.

A lányok a céltalan bóklászás során megálltak a Yamaha gyári csapatának kiállítóhelye előtt. Az összes MotoGP csapat magával hordott egy kisebb méretű múzeumot minden futamra, hogy ezzel is szórakoztatni tudja a szponzorokat, vendégeket és újságírókat. Egy olyan gyártó, mint a Yamaha, különösen nagy büszkeséggel tehette ezt meg, hisz Rossi és Lorenzo személyében az elmúlt két évtized három legeredményesebb versenyzője közül kettő is hozzájuk tartozott.

Persze arra nem volt hely, hogy minden futamon közszemlére tegyék az összes világbajnokságot nyert motort, de maradt így is épp elég kiállítanivaló ereklye.

– Te is egy ilyet fogsz vezetni pár év múlva? - mutatott egy 99-es rajtszámmal dekorált motorra Abril.

– Hát, ilyet nem valószínű - válaszolta mosolyogva Skye. - De valami hasonlót remélem.

– Hogyhogy? - pislogott meglepetten Abril.

– A hosszabb, vagy a rövidebb verziót szeretnéd?

– Mennyire hosszú a hosszú?

– Úgy két-három perc.

– Akkor a rövidebbet - vágta rá gyorsan Abril.

– A rövidebb az, hogy jelenleg a szponzoraim és a lehetőségeim a következő évre nem a Yamaha irányába mutatnak. Alakulhat úgy, hogy ott kötök ki, de valószínűbb, hogy ha eljutok a MotoGP-be, akkor az egy Ducatival, vagy egy Hondával lesz.

Abril félrehúzta az száját.

– Hogy van az, hogy matekból alig mész át, de azt meg ki tudod számolni, hogy valószínűleg milyen úton jutsz el a MotoGP-be?

– Úgy, hogy ez érdekel.

– A matek is érdekelhetne. Biztos menne, ha próbálkoznál.

– Abril, ezt megbeszéltük már - sóhajtotta Skye. - Itt te vagy az okos. Én, ha mindent beleadok se lennék több átlagos tanulónál. És az utolsó, ami lenni akarnék bármiben, az az átlagos.

– Pedig próbálkozhatnál. Te fizikailag képtelen vagy átlagos lenni - erősködött Abril.

– Látod, ebben igazad van. Ezért is foglalkozok csak azzal, amit szeretek. Meg talán veled is néha - kacsintott hamiskásan Skye.

Abril a szemét forgatta egy pillanatra, ő most tényleg egy komolyabb beszélgetést szeretett volna folytatni a barátnőjével. Dehát történjék akármi, Skye akkor is Skye marad, ezért egy pillanatnyi megtorpanás után Abril is visszaváltott a frivol csipkelődésre.

– Amíg ilyeneket mondasz, nem ismered meg a kedves oldalamat.

– Ki mondta, hogy azt szeretném? - nevette Skye.

– Csak a tény, hogy téged a cuki Abril varázsolt el.

– A cuki Abril varázsolt el, de a ribi Abril őrjített meg - dugta ki a nyelvét Skye.

– Őrült voltál te már eléggé anélkül is. És kit hívsz te ribinek!?

– Téged.

– Ez büntetésért kiált... - torpant meg egy pillanatra Abril - ...ana, ha nem tudnám, hogy pont azt akarod kiprovokálni. Szóval szenvedj csak - szűkítette össze a szemeit a végén.

– Cseles vagy.

– Ó, ha tudnád mennyire! - rikkantotta Abril. - Most pedig úrnőd látni szeretné paripád.

– Igenis, asszonyom - hajolt meg udvariasan Skye, majd abba az irányba intett, amerről érkeztek. - Csak ön után.

– Hogy a seggemet bámulhasd, igaz?

– Az úrnő túl jól ismer - kuncogott Skye.

A Badalona boxa jó párszázméternyi sétára volt tőlük így kellemes, csipkelődéssel, és azért talán némi érzelmes csevegéssel teli húsz perc várt rájuk.

A lányoknak nagyon kevésszer adatott meg korábban, hogy csak úgy romantikus korzózásra induljanak, különösen nem így, naplemente után. A városban megfordultak együtt néhányszor, de a meghitt esti séta eddig kimaradt az életükből. És micsoda hiány volt ez! Ha nem is város, de az esti fényekkel kivilágított paddock olyan romantikus hangulatot tudott árasztani magából, amit vétek lett volna kihagyni.

Ahogy közeledtek a boxépület sarkához, egyre kevesebb emberi élet jelével találkoztak, majd az oldala mellett sétálva már hallani is alig lehetett bármi mozgolódást. A boxutcába befordulva aztán már a nappali világosságot adó lámpákat is maguk mögött hagyták, itt csak annyi fény pislákolt, ami a túlórázók mozgolódásához elengedhetetlenül szükséges volt.

Így, a csendrendelet határidején túl, már lényegében megszűnt az élet a boxutcában. Egyik-másik boxból még ugyan szűrődött ki némi fény, de mivel bárminemű zajongás tilos volt ilyenkor, lényegi munkát a motorokon már nem lehetett végezni.

A félhomályos boxutca a lányokból lassan kezdte előcsalogatni a szertelenül szenvedélyes énjüket. A Badalona boxa felé sétálva folyamatosan meg-megálltak, felváltva szegezve egymást szenvedélyes csókkal és simogatással a falnak. Nem volt száz méter sem, amit itt meg kellett tenniük, de az a száz méter tovább tartott, mint az azt megelőző kilencszáz.

Befordultak a boxba, amit kintről csak enyhén, misztikus, sötét aurát adva világítottak meg a fények. A lányok csupán homályos sziluetteket láthattak a helyiség belsejéből, ami a biztonságos közlekedéshez is éppen csak hogy elég volt.

Skye elővette a telefonját, bekapcsolta rajta a lámpát, és megvilágította vele a versenyzésre készen álló motorját.

– Íme úrnő, a paripám - mondta büszkén.

Meglepetésére reakcióként csak látványosan unott arckifejezést kapott.

– Hm... nem is tudom - húzta félre a száját Abril. - Úgy értem, nem a versenyruhádban illene összeismertetned bennünket?

– Miért érzek valami hátsó szándékot emögött?

– Nem tudom - mosolygott hamiskásan Abril. - Valószínűleg csak bizalmatlan vagy.

– Szeretnéd, hogy átöltözzek?

– A "szeretném"-től úgy hangzik, mintha csak egy kérés lenne.

– Áh! - biccentett a felismeréstől Skye. - Szóval parancsolod, értem.

– Ez már beszéd!

– Ezesetben úrnő - hajolt meg Skye -, szeretné végignézni ahogy alázatos szolgája átöltözik?

– Sosem volt opció, hogy nem teszem - jelentette ki hideg arccal Abril, de nagyon kevés hiányzott, hogy kiesve a szerepéből elnevesse magát.

Átvonultak a box hátsó részében található öltözőhelyiségbe. Ha azt mondtuk, hogy a motor körül kevés fény szűrődőtt be kintről, akkor ami itt volt, azt már csak komplett sötétségnek lehetett nevezni. Skye belül, az öltöző bejárata mellett vakon tapogatózva kereste meg a kapcsolót, amit aztán átkattintva fényárba borította a helyiséget.

Nehéz lett volna ennél kevésbé szexi, vagy romantikus helyet találni egy légyottra. Az öltöző szűk volt és hosszúkás, akár egy nagyon keskeny konténer. Jobboldalt húzódott egy cső, amiről vállfára akasztva lógtak a csapat mindkét versenyzőjének bőrruhái, alattuk a csizmák, baloldalt a fejük fölött egy polcon sorakoztak a sisakok, és belül volt egy jobb szó híján széknek nevezhető valami, amire az öltözködés közben le lehetett ülni.

Abril becsukta maga mögött az ajtót, majd kihívóan Skye-ra nézett. Nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, mit akar.

Skye leakasztotta az egyik bőrruháját, lerakta az ülőhelyre, majd vetkőzni kezdett. A hely szűkössége miatt klasszikus sztriptízre nem volt módja, de így is igyekezett a lehető legérzékibben kihámozni magát a ruháiból.

Megszabadult a szponzori logókkal tarkított pólójától, térd fölé érő passzos farmershortjától, a cipőjétől és már kezdte is volna felvenni a bőrruhát, mikor Abril hirtelen megállította.

– Komolyan félmunkát fogsz végezni?

Skye zavartan pillantott fel.

– Nem értem.

Abril a lehető legúrnősebb tekintetével mutatott végig az összes fentmaradt textilen. A fehérneműin.

– Áh, értem - bólintott Skye, miközben valami hidegrázáshoz hasonlatos bizsergés futott végig a gerincén. Egy furcsa érzés, ami a hangzásával ellentétben hihetetlenül kellemes volt.

Nem arról van szó, hogy ne lettek volna már meztelenek egymás előtt. Gyakorlatilag az együttjárás kimondásától kevesebb, mint huszonnyégy óra alatt túl voltak ennél sokkal többön is.

Na de úgy meztelenre vetkőzni, hogy barátnője ruhában marad?

Abban volt valami megmagyarázhatatlanul bizsergető. Pedig nem lett volna szabad. A meztelenség kiszolgáltatottságot jelent, és Skye kevés dolgot gyűlölt annál jobban. Mégis miért érezte akkor most magán az izgalom összes létező jelét?

Megszabadult a zoknijától, a melltartójától és a bugyijától, majd úgy állt ott szendén, félénken Abril előtt, akár egy ártatlan őzgida a farkas előtt, mikor reméli, hogy a ragadozó szíve megesik rajta.

Kivéve, hogy ő most épp felfalatni akarta magát a ragadozóval.

Folyton viccelődtek az úrnő-szolga játékról, de igazából sosem merültek ilyesmibe, most azonban, ahogy ott állt meztelenül és kiszolgáltatva, kétség sem fért hozzá, hogy pontosan az következik.

– Öltözz! - adta ki az utasítást Abril, mostanra tökéletesen átszellemülve a szerepébe.

Skye engedelmeskedett.

A tudata lassan kezdett beszűkülni. Annyira rossz érzés volt szexuális célokra használni a versenyruháját, de ezzel egyidőben úgy pezsdítette fel a vérkeringését a legkellemesebb helyeken, hogy képtelenség lett volna ellenállni.

És meg sem fordult a fejében, hogy próbálkozzon vele.

Leült, hogy magára húzza a bőrruha lábrészét, tökéletes kilátást nyújtva barátnőjének a meztelen ágyékára. Az ajkába harapott, ahogy kínosan lassan, Abril tekintetét folyamatosan a vénuszdombjára irányítva bebújtatta a jobblábát a ruhába. A legszermernyibb kétsége sem volt afelől, hogy tisztán látszik, mennyire élvezi a helyzetet.

Aztán következett a nadrág bal szárának felhúzása.

Az agya mélyen valahol sikoltozott egy belső hang, hogy ez őrültség, álljon le most azonnal, de mindhiába.

Amint a nadrágszárakkal megvolt, a korlátozott mozgási lehetőségeihez képest elképzelhető legérzékibb mozdulatokkal belebújtatta a lábát a csizmájába.

Felállt, hátat fordított Abrilnak, és keresztbe rakott lábakkal előrehajolt, hogy tökéletes közszemlére tegye barátnőjének a legérzékenyebb pontjait, miközben a fenekére húzza a ruha alsó felét.

A felső rész merev ujjainak felvételére már sajnos nem létezett semmi csábítóan erotikus lehetőség, így azon nagyon igyekezett gyorsan túlllenni.

Érezte, ahogy Abril szinte felfalja a szemével és ez csak még tovább fokozta a már amúgy is vadul tomboló vágyát.

Megpróbálta felhúzni a ruha ágyéktól-nyakig cipzárját, mire barátnője hátat fordított neki, és egyszerűen kisétált az öltözőből.

Skye másodpercekig csak állt dermedten, semmit sem értve abból ami történt.

– Na, nem jössz? - törte meg a döbbenetét Abril türelmetlenül sürgető hangja.

Ismét megfogta a cipzárt, hogy felhúzza, de azonnal jött is az újabb utasítás.

– A cipzár lehúzva marad!

Te jó ég, kilépni úgy nyilvános helyre, hogy mindene kilátszik? Igaz, hogy ezidőtájt már tökéletesen kihalt volt a box, de akkor is...

Akkor is annyira izgalmas volt már pusztán elképzelni, hogy megteszi, hogy a vadul lüktető hormonok ismét visszapofozták a racionális gondolatokat a helyükre.

Félszegen lépett ki az öltözőből. Most még játszania sem kellett, ténylegesen egyszerre rémítette halálra a szituáció, és pumpálta tele hasonló izgalommal, mint határig dönteni a motort a legfélelmetesebb kanyarban.

Abril az egyik szerszámos szekrény előtt állt, kezében egy szerelőlámpával, ami félelmetes árnyékokat rajzolt az arcára. Mosolygott. Nem azzal a kedves, imádnivaló mosollyal, amivel mindenkit levesz a lábáról, hanem olyan ragadozóhoz hasonlatos, minden fogat kivillantó módon, ami bárkiben megállítaná az ütőt. És valami elképesztően jól állt neki!

Skye óvatosan közel araszolt hozzá. Elhaladt az elemzők és a sajtósok pultjai mellett, akiknek holnap fogalmuk sem lesz róla, hogy ő mire vetemedett itt ma éjjel. Annyira rossznak érezte most magát, és ez annyira különbözött attól, amit egyéb rossz dolgok miatt érzett. Nem állt készen erre a kitárulkozásra, de közben másra sem vágyott, mint megtenni.

Odaért Abrilhoz, és megdermedt előtte.

Miért volt ez ilyen jó érzés?

Abril a szerelőlámpával akkurátusan végigvilágította a testét, különös figyelmet szentelve a nyitott cipzáron keresztül kikandikáló melleinek és vénuszdombjának.

Skye egész versenyzői karrierje során igyekezett nem gondolni rá, hogy vannak, akik tárgyiasítják a bőrruhán keresztül kivehető idomai miatt, most mégis egész teste lüktetett azért, hogy ez a csodálatos lány tárgyként bánjon vele.

Abril körbesétálta, ujjait finoman végigtáncoltatva a bőrruha durva anyagán. Skye semmit sem érzett belőle, de mégis, ahogy a csendet megtörte barátnője ujjainak finom súrlodása, elakasztotta lélegzetét.

Abril megállt a háta mögött, és erősen belemarkolt a fenekébe.

– Ez az enyém - állapította meg.

– Igen - remegte hálásan Skye.

Egy pillanattal később érezte, ahogy egy kéz szép lassan becsúszik a lábai közé, és a ruha durva bőrét nekinyomja a puncijának. Ajkába harapva várta a folytatást, már gondolni sem volt képes semmire a gyönyörön kívül.

– Ez is az enyém - jelentette ki Abril magától értetődő határozottsággal.

– Igen, úrnőm - sóhajtotta érzékien Skye.

Abril durván odalökte az egyik szekrényhez, majd ráparancsolt.

– Fordulj felém!

Skye félszegen engedelmeskedett.

Innen már nem volt visszaút. Soha nem akarta keverni a szexuális és a versenyzői énjét, most mégis tehetetlenül szemlélte, ahogy a teste meghozza helyette ezt a döntést.

Abril visszatompította a szerelőlámpa fényét, majd felakasztotta a magasba, hogy tisztán megvilágítsa Skye-t.

– Tedd fel a kezed! - parancsolta a lány miközben fenyegető léptekkel odasétált barátnőjéhez.

Skye kezei tudattalanul emelkedtek a magasba, mielőtt felfoghatta volna, mi is történik. Teljesen elveszítette a kontrollt nem csak a helyzet, hanem a saját teste felett is.

Abril felvett az asztalról egy gyorskötözőt, és a kezeit a feje felett lévő szerszámosszekrény fogantyújához rögzítette vele.

A kör bezárult. Skye most már akkor sem tudott volna ellenkezni, ha a teste próbálkozik vele. De nem létezett olyan porcikája, ami ellenkezni akart.

– Tedd szét a lábad! - adta ki a következő utasítást Abril.

Skye lassan terpeszbe csúsztatta a lábait, és türelmetlenül várta, hogy úrnője végre kihasználja a lehetőséget.

Abril szája kegyetlen mosolyra húzódott.

– Kiéhezett kis szajha vagy te, ugye?

– I-i-gen, úrnőm - rebegte Skye. - Egy kiéhezett kis szajha vagyok.

– És most nyilván azt szeretnéd, hogy ezt... - mondta Abril, miközben két ujját Skye szájába tolta - ...bedugjam... - folytatta ahogy visszahúzta őket - ...ide!

Skye érezte, ahogy barátnője ujjai becsusszannak a bőrruha és a vénuszdombja közé, majd kínosan lassan araszolva közelítik meg a punciját.

Tudattalanul feljebb tolta az ágyékát, mire Abril visszarántotta a kezét.

– Á-á! Egy engedelmes szajha kivárja, amíg sorra kerül.

Szajha. Milyen derogatív szó, mégis a heves szívdobbanás Skye mellkasában szinte könyörgött, hogy újra hallhassa.

– Meg kell örökítenem az én kis szajhám, mielőtt rojtosra baszom - mondta Abril érzékien fenyegető hangon, ahogy előhúzta a telefonját.

Skye fejében azonnal felvillant egy hatalmas piros lámpa. Viszakozz! Viszakozz! A percek óta épülő szexuális feszültség, a lebukás veszélyének bizsergése, a kontroll totális átengedésének izgalma az átmenet legkisebb jele nélkül átadták a helyüket egyetlen érzésnek. Pánikfélelem. Nem a kellemes, vért endorfinnal telepumpáló félelem, nem a rettegés a bohócoktól, hanem kifejezett, csontig hatoló pánik.

Sose tegyél olyat, ami a versenyzést veszélyezteti. Ha létezett olyan, felnőttek által folyamatosan hangoztatott mantra, amit mindig, minden körülmények között igyekezett betartani, hát ez volt az.

És explicit fotóra kerülni a csapat egyenruhájában határozottan beleesett ebbe a kategóriába. Egyetlen cég sem akarja a logóját pornóban látni. Egyetlen versenyző sem venne komolyan egy olyan vetélytársat, akiről látta, hogyan élvezi, amint sárba tiporják. Egy szimpla kiszivárgott meztelen kép is elég rossz lenne, de kimagyarázható. BDSM szex a csapat ruhájában? Az több okból is megsemmisítő. Nem készülhet ilyenről bizonyíték.

Nem. Nem szabad. Bármi áron, de menekülni kell.

– Nem! - jelentette ki olyan hangsúllyal, amit egy normál beszélgetés során is sértőnek érzett volna bárki.

– Az én kis szajhám azt hiszi, hogy... - folytatta Abril, nyilvánvalóan abban a hitben, hogy ez még a játék része.

– Nem! - vágott a szavába Skye. - Abril, azt mondtam, nincs fotó!

A lánynak leesett, hogy a beszélgetés most játékon kívülre kerül egy időre.

– De miért?

– Mert nem készülhet rólam meztelen fotó a csapat boxában a csapat ruhájában.

– Ugye nem hiszed, hogy megmutattam volna bárkinek is? - kérdezte Abril sértetten.

– Dehogy hiszem, de Jennifer Lawrence se tervezte, hogy ondóval az arcán lássa az egész világ, aztán mégis megtörtént.

– Skye, ez csak egy kép. Fel se tenném a felhőbe.

– Akkor sem! - csattant fel Skye.

Abril fájdalmasan felsóhajtott.

– Jól van, akkor nem lesz kép - mondta, és azzal visszasüllyesztette a telefonját a zsebébe.

– Oldozz ki! - parancsolta Skye. A szexuális vágynak immár nyoma sem volt, csak menekülni akart a helyzetből. A hangjában ugyan túlcsordult az arrogáns magabiztosság, belül azonban úgy kapálózott, akár egy vízbefúláshoz közeli hajótörött.

El, csak el innen! Mindegy milyen áron! Menekülj!

– Skye, ne már! Nem lesz kép, csak folytassuk, olyan buli volt!

– Nem akarom folytatni, oldozz el! - rángatta a karját kétségbeesetten Skye.

Menekülj! Szüntesd meg ezt azonnal!

– Nyugodj meg kérlek! - közeledett felé óvatosan felemelt kezekkel Abril.

– Nem akarok megnyugodni, oldozz el te hülye picsa! - szaladt ki Skye száján.

Abril arca azonnal elkomorodott.

Felkapott egy csípőfogót az asztalról, és elvágta a gyorskötözőt, majd azonnal, egyetlen szó nélkül kisietett a boxból.

Amint a keze kiszabadult, Skye pánikja egy csapásra tova is tűnt, hogy átadja a helyét egy még rettenetesebb érzésnek.

Uramisten, mit tett?

– Abril, várj! - kiáltott a barátnője után, ahogy próbálta futva követni, de verseny csizmában még járni is csak korlátozottan lehet. Hiába volt extrém jó futó, mire a box bejáratáig elért, Abril már legalább ötven méterre járt.

– Nem úgy értettem - kiabálta Skye. - Kérlek bocsáss meg! Hülye voltam, kérlek gyere vissza!

De barátnője nem lassított.

– Abril! - szöktek könnyek Skye szemébe. Már képtelen volt kiabálni, mert a kirobbanni készülő sírás teljesen elvette a hangját. - Hülye voltam... bármit megteszek, csak bocsáss meg, kérlek!

***

Rég elmúlt éjfél, mire Skye visszakeveredett a szállására. Órákon át bolyongott a pályán Abrilt keresve, de senki sem tudta megmondani neki, hogy hova lett. Persze tekintetbe véve, hogy alig páran lézengtek már csak a paddockban, az lett volna a meglepő, ha látja valaki, hogy merre mehetett.

Próbálta hívogatni, üzenetet írni, de semmi választ nem kapott. Egy idő után már nem is azért aggódott, hogy a kapcsolatuknak vége, csak azt akart tudni, hogy nem érte valami.

Végül aztán nem sokkal éjfél előtt csippant a telefonja. Abriltól kapott egy alig párszavas SMS-t.

Hazaértem! Ne keress, nem akarlak látni!

Ha a tartalma nem is volt szívderítő, de legalább kapott annyi megnyugvást, hogy nem érte baj a barátnőjét. Már ha gondolhatott még rá a barátnőjeként. Hogy volt képes egy ennyire szép dolgot ilyen orbitális módon elkúrni?

Ledobálta magáról a ruhákat, és bezuhant az ágyba.

Csak átkozni tudta ilyenkor az apját. Az anyja, a nagybátyja, de még az öccse sem rendelkezett ezzel az ösztönös tehetséggel minden jó lerombolására. Csak az apja. Mintha lenne egy saját beépített trójai falova, ami a stratégiailag legpusztítóbb pillanatokban átveszi felette a kontrollt, hogy szabotálja az életét. Nem külső tényezők által, hanem rákényszerítve őt valami elmondhatatlan méretű ostobaságra. Mint az a nyomorult spielbergi eset tavaly, vagy a vacsora a befektetővel ennek a hétnek az elején. És igen, mind közül a legnagyobb, hülye picsának nevezni a barátnőjét, egy teljesen ártatlan szituációban, amikor az semmi rosszat nem tett.

Ha létezne világbajnokság az önszabotálásból, hát egészen biztos, hogy annak megnyeréséért nagyobb eséllyel szállna harcba, mint a Moto3-ért.

Hirtelen csörögni kezdett a telefonja, amitől egy pillanatra felragyogott az arca, de aztán leesett neki, hogy nem az Abrilhoz beállított csengőhangot hallja.

Az anyukája volt az. Mégis mit akarhat ilyen későn? Tudja, hogy másnap reggel versenye lesz.

Legszívesebben kinyomta volna, de azt még a dolgokat jellemzően túlaggódó anyukájából sem nézte volna ki, hogy valami mondvacsinált indokkal zavarja meg az álmát egy fontos nap előtt.

– Szia anya - szólt a telefonba Skye.

– Kicsim - hallotta Thea aggódó hangját a vonal túlsó végéről - kérlek mondd, hogy ez nem igaz!

– Mi nem igaz? - kérdezte zavartan a lány.

– Hogy te vagy azon a videón. Kérlek mondd, hogy az nem te vagy!

– Milyen videón? Anya, miről beszélsz?

– Erről a szexvideóról. Ezzel vannak tele a reggeli hírek.

Skye a vonalat el sem bontva tartotta el a telefont a fejétől, és vadul keresni kezdte az ausztrál bulvároldalakat.

Nem tartott sokáig a kutakodás. Az első bulvárlap vezető cikke premier plánban mutatott egy rossz minőségű képet a csapata boxának belsejéről. Skye pánikba esve igyekezett feltúrni az összes oldalt a tényleges videóért, de egészen a forrásig kellett visszamennie, hogy megtalálja, mert a többiben volt annyi tisztesség, hogy csak a tartalmát írják le, ne linkeljék be.

A videót, ami sötét volt, szemcsés, a boxon belül, de a bejárat környékéről készülhetett, zúgott, és közel felismerhetetlenül torzult, de Skye-nak szemernyi kétsége sem volt a valódisága felől.

Ha másról mutatják neki, ennél meggyőzőbb bizonyítékot várt volna el, de így nem volt rá szüksége. Tudta jól, hogy az ott tényleg ő szekrényhez kötözött karral, tényleg ő nevezi magát kiéhezett kis szajhának, és előtte pedig az ott a kamerának háttal álló Abril.

Torka szakadtából felüvöltött és a falhoz vágta a telefonját, majd magzatpózba összekuporodva menekült az ágya sarkába, hogy ott temesse maga alá a kirobbanó sírás.

Minden elveszett!

Írói megjegyzés:

Sosem csináltam ilyet, de most kíváncsi vagyok. Szerintetek ki készítette a videót? (A történet későbbi részében lehet kiderül. Vagy nem. De árulkodni most nem fogok róla ;) )