Barcelona, Spanyolország

Circuit de Barcelona-Catalunya

Június 6.

– Le kell tagadni az egészet - jelentette ki Tomás határozottan.

– Ugyan már, Tomás - hurrogta le Isabela. - Ennyire te sem lehetsz naiv! A szituáció épp elég rossz anélkül is, hogy hazugságon kapja az internet.

– Miért? Hogy kapnák? Zajos a kép, sistereg a hang, simán lehetne egy lány, aki csak hasonlít rá.

Isabela felsóhajtott.

– A pillanatban, ahogy elkezdjük tagadni, az internet önjelölt nyomozói nekilátnak kockáról kockára szétszedni a videót bizonyítékokat keresve. És hidd el, az én embereim már megnézték, vannak bizonyítékok.

– Akkor mit javasolsz? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Gerry.

Isabela végignézett a Badalona GP utánfutójában kialakított tárgyalón. Előbb a tőle jobbra ülő Tomásra pillantott, majd a baloldalán helyet foglaló Gerryre, végül a tekintete megállapodott a helyiség legtávolabbi sarkában álló széken, a mellkasa előtt összekulcsolt térdekkel kuporgó Skye-on.

– Beismerést, bocsánatkérést, a videó feltöltőjének nyilvános és határozott elítélését.

– Csak így!? - csattant fel Tomás. - Már így is a nyakunkat követeli néhány szponzor. Szerinted mit szólnának, ha be is ismernénk, hogy a versenyzőnkről a logóikkal díszített ruhában készült kefélős videó?

– Köszönöm Tomás, hogy ilyen érzékenyen kezeled életem legmegalázóbb helyzetét - állapította meg Skye monoton hangon, maga elé meredve.

– Nem úgy értettem, te is tudod - védekezett a férfi.

– Hiszed vagy sem, Tomás - folytatta Isabela -, ha okosan játszol, a Badalona ebből csak jól jöhet ki. Itt kizárólag Skye méltósága az, ami csorbát szenvedett.

– Nem értelek - ráncolta össze a homlokát a férfi.

– Látod, pontosan ezért próbálom Skye-t meggyőzni, hogy írjon alá a Gresinihez.

– Hát persze, hogy már készen is állsz az új szerződéssel! - csattant fel Tomás.

– Készen hát. És Nadia biztosított felőle, hogy még mindig az asztalon van, szóval köszönd meg, hogy ennek ellenére rajtad is segítek a tanácsommal!

– Micsoda egy álszent, kétszínű egy ribanc vagy!

– Tomás! - dörrent fel Gerry. - Nem lehetne, hogy a nézeteltéréseiteket félreteszitek, amíg megoldjuk a helyzetet?

– Te beszélsz? A gyámjaként neked kellett volna figyelned, hogy ne hozza magát ilyen helyzetekbe! - replikázott a csapatfőnök.

– Igen, Tomás, gyámként pontosan az a dolgom, hogy a tizenhétéves unokahúgom szexuális életének aktív résztvevője legyek.

– Ne forgasd már ki, amit mondtam!

Skye csak meredt maga elé, alig érzékelve bármit az előtte zajló perpatvarból. Mégis mi lesz így az életével ezekután? Egyszerre veszítette el a szerelmét, és a méltóságát az egész világ előtt. Reggel sikerült ugyan beszélnie Abrillel, de semmit sem javult a helyzet. Pedig előre leszögezve, hogy biztos volt benne, nem ő töltötte fel a videót, csak annyit kérdezett meg, hogy ő készítette-e. Óriási hiba volt. Csak még tovább romlott közöttük a helyzet. Hiába akart bocsánatot kérni Abriltól és elmagyarázni neki, hogy csak a pánik váltotta ki belőle azt a mélységesen elfogadhatatlan viselkedést, odáig már el sem tudott jutni.

Hát tessék. Félve a megaláztatástól kifakadt, elijesztette magától azt aki a legfontosabb volt számára, és utána mégis át kell élnie pontosan azt a megaláztatást, aminek gondolatára bepánikolt. Már önmagában elveszteni Abrilt úgy, hogy megmarad a méltósága, vagy elveszteni a méltóságát úgy, hogy megmarad Abril is rettenetes lett volna, de elveszíteni egyszerre mindkettőt az évszázad legrosszabb üzlete volt.

Ha végigcsinálják a szexet, most legalább csak a megaláztatást kellene kibírnia. Akkor legalább az élete egyik fele sínen maradhatott volna.

Folyamatosan a kirobbanó sírás küszöbén állt. Végigbőgte majdnem az egész éjszakát, két órát sem tudott aludni, és azt a keveset is csak azért, mert az anyja hívása után egy órával befutó Gerry azzal fenyegette, hogy lenyom egy nyugtatót a torkán, ha nem hajtja le a fejét.

– Skye - hallotta Isabela hangját a messzi távolból. Annyira elmerült a saját gondolataiban, hogy fogalma sem volt, mennyi ideje nem érzékel semmit az előtte zajló vitából. - Skye!

– Igen - felelte katatón hangon.

– Figyelj rám! Át kell adnod az összes közösségi médiás fiókod kezelését az embereimnek.

– Miért? - kérdezte a lány, fejben továbbra is egészen máshol járva.

– Mert semmi jó nem származna most belőle, ha felmennél bármelyik fiókodba.

– Oké - válaszolta gépiesen Skye. Amúgy sem tudta volna most használni őket, így, hogy a telefonját apró szilánkokra törte az éjjel.

– És tartani fogunk egy sajtótájékoztatót - folytatta Isabela. - Fél óra múlva itt a sajtóközpontban.

– Oké.

– Hallottad, amit megbeszéltünk Tomással és Gerryvel?

Skye a fejét ingatta. Az utolsó, amit még felfogott az volt, hogy egymás torkát igyekeznek kettéharapni.

– Előbb Tomás fog beszélni. Elismeri, hogy hibáztál, de mélységesen elítéli a videó készítőjét, és a feltételek nélküli támogatásáról biztosít ebben a megterhelő pillanatban. Kijelenti, hogy semmi illegálisat nem csináltál, a szexuális szokásaid természetesen csak rád tartoznak, és a csapattal való munkádra az eset semmilyen kihatással nem lesz. Azután te következel. Bocsánatot kérsz, amiért hagytad a csapat boxában elveszíteni a fejed. Ha valamelyik újságíró rákérdez, nem, ismétlem NEM a csapat hivatalos versenyruháját viselted. Világos?

Skye bólintott.

– A közösségi médiás csapatom az összes létező módszerrel kielemezte a teljes videót, a ruhát képtelenség beazonosítani. Ha rákérdeznek, szexruha volt. A tájékoztató idejére már pontos márkát is tudok majd mondani, amire illik a kép. Eddig világos?

– Igen - bólintott Skye.

– Nagyszerű. A tájékoztató végén pedig bejelented, hogy a mentális egészséged védelmében visszalépsz a mai futamtól.

Skye felkapta a fejét. Kétségtelen, hogy soha életében nem volt még annyira maga alatt, mint most, de a futamtól való visszalépés akkor sem fordult meg a fejében. Nem voltak illúziói afelől, hogy mennyire megalázó lesz emberek közé mennie, de elveszítette Abrilt, elveszítette a méltóságát, ha létezett olyan momentum életében, mikor a levegőnél is nagyobb szüksége volt a versenyzésre, az most volt.

Szóval visszalépni a futamtól? Kizárt. Az a háromnegyed óra volt az egyedüli, amiért még maradt benne bármi élnivágyás.

– Nem - mondta az ürességbe bámulva.

A három felnőtt összenézett. Nyilvánvalóan nem erre a reakcióra számítottak.

– Skye - nézett rá balról Tomás -, ez az egyetlen, amit illetően egy pillanatnyi vita sem volt a vámpír és köztem. Ma nem indulhatsz a futamon.

– De - jelentette ki kicsit nagyobb meggyőződéssel a hangjában Skye -, rajthoz fogok állni.

– Skye - sóhajtotta Gerry -, még ha érzelmileg stabil állapotban lennél is, ami határozottan nem vagy, két órát sem aludtál az éjjel. Így életveszélyes lenne elindulnod.

– Az lenne életveszélyes, ha most még ezt az egy dolgot is elvennétek tőlem.

– Kicsi szívem - kapcsolódott be Isabela is. - Nem elvesszük tőled, hanem gondoskodunk arról, hogy még évekig legyen rá lehetőséged.

– Nem kell megvédenetek, meg tudom csinálni.

– Skye - vette vissza a szót Gerry -, a versenyzéshez tiszta fej kell. A te fejed most érthető módon nem tiszta. Egy ilyen éjszaka után az lenne aggasztó, ha az volna.

– Nem mondom, hogy tiszta vagyok, de pályán kívül tudom hagyni a gondjaim - erősködött a lány, mire a nagybátyja szólásra nyitotta a száját, ezért gyorsan folytatta. - Gerry, erre pont te tanítottál meg. Hogy hogyan használjam fel az érzelmeimet munícióként a koncentráláshoz.

– Az egészen más. Azt tanítottam meg, hogy a haragot hogyan térítsd el, és fordítsd a hasznodra. A jelen helyzeted még csak nem is hasonlít ahhoz.

– Gerry, szerinted nincs bennem harag? Szerinted nem akarom kibelezni azt, aki tönkre akar tenni a videóval?

– Skye, csak a te érdekeidet nézzük - szólt közbe Tomás.

– Tudom, hogy azt hiszitek, de csak ártotok vele. Az egyedüli, amiért nem roppantam még össze, az a verseny.

– Elhiszem, hogy így gondolod - vette vissza a szót Gerry -, de nem ez az oka. Azért nem roppantál össze, mert erős vagy.

– Igen, ezért engedjetek versenyezni!

– Erősnek lenni és őrült, felesleges kockázatokat vállalni nem ugyanaz. Skye, senki sem fog kevésbé erősnek gondolni csak mert egy ilyen trauma után éretten belátod, hogy nem vagy versenyzésre alkalmas állapotban.

– Azért nem, csak amiért mind hallották, milyen lelkesen neveztem magam kiéhezett kis szajhának.

Gerry megborzongott. Elég nyilvánvaló volt, hogy hagyni az unokahúgát szabadon élni a szexuális életét, még nem készítette fel arra, hogy egyszer látnia is kell majd közben. Felismerve, hogy a férfi nem tud azonnal reagálni, Isabela átvette tőle a szót.

– Skye, ne ezzel foglalkozz. Ami történt, megtörtént. Nem fogok hazudni neked, az ellenfeleid megpróbálják majd felhasználni ezt ellened és az internetes trolloknak is egy életre szóló fegyvert adtál.

Mielőtt a lány válaszolhatott volna, a nő folytatta.

– De! Csak akkor, ha hagyod nekik.

– Mégis mi az, hogy ha hagyom nekik?

– Az, hogy legyél büszke rá. Csak olyannal tudnak bántani, amit szégyellsz.

– Büszke erre!? - szakadt ki Skye-ból.

– Igen. Játszd meg magad. Nem állítom, hogy könnyű lesz, de egyszer az életben legalább haszna lesz annak a tipikus Skye énednek. - Isabela felállt az asztaltól, és széles mozdulatokkal gesztikulálni kezdett. - Basszák meg mit gondolnak! Azt csinálod, amit élvezel, mindegy nekik erről mi a véleményük. - Visszaváltott a szokásos hangnemére. - Ha megtanulsz büszke lenni rá, már megjátszanod sem kell.

Skye halványan elmosolyodott. Tervnek nem hangzott rosszul, de hogy képes is lesz-e rá, mikor legszívesebben a föld alá bújt volna, az már más kérdés volt.

– Ezek szerint téged meggyőztelek? Hagynál versenyezni?

Isabela visszaült a székére.

– Most? Nem, azt felejtsd el!

Skye végignézett a sorsáért felelős három felnőttön. Muszáj volt indulnia. Ez az egyetlen dolog marad az életében, ami még értelmet adott neki. És ha létezett olyan, ami a szégyen és szívfájdalom falán is áttörve képes felébreszteni az improvizációs képességét, akkor az a versenyzés iránti szerelme volt. Meg kicsit talán a makacsság is.

– Teszteljetek le! - szaladt ki belőle a gondolat megszületésének pillanatában. - Ott a verseny előtti bemelegítő edzés. Nincs tömeg, a legrosszabb, ami történhet, hogy elesek légüres térben. Megyek tíz időmérőkört öt tizedes szóráson belül. Ha sikerül, indulhatok a futamon, ha nem, kérnetek sem kell, ellenkezés nélkül visszalépek.

Gerry és Tomás összenéztek.

Időmérőkör alatt két dolgot szoktak érteni a versenyzők. Az egyik az, amit valóban az időmérő edzéseken futnak a jobb rajtpozícióért, a másik pedig, amiről most Skye is beszélt, mikor a futam során a versenyző a biztonságos versenytempójánál gyorsabb, több kockáztatással járó kört megy. Az utóbbi kategóriát tekintve a MotoGP abszolút élmenői képesek egy tizeden belüli szóráson belül maradni, de még a kéttizedes is kifejezetten jónak számít. Egy még bőven tanulófázisban lévő Moto3-as tinitől fél másodpercen belül maradni tíz körön keresztül egyértelműen bizonyítéka lett volna a tökéletes koncentrációnak.

A két férfi áthajolt az asztal fölött, hogy összesúghassanak. Legalább nem vágták rá azonnal, hogy nem. Ha mást talán nem is, ezt elérte a tervével Skye.

– Három tized - jelentette ki Tomás a tanácskozás végén. - És 1:48,8-on belül kell lennie mindnek. Minden kör végén jelezzük hogy folytathatod-e. Ha csak az egyik kör nem megfelelő, azonnal visszaveszel a sebességből és kiállsz. Világos?

A lány gyomra összerándult. Adtak neki egy esélyt, még ha az a teljesíthetetlenség határát súrolta is. Az előző nap 1:47,595-tel nyerte a tényleges időmérőt, de ahhoz üres tank, gyorsan kopó lágy gumik, és abszolút a határon motorozás kellett. A mezőny közel felének az egész hétvégén nem volt egyetlen 1:48,8-on belüli köre sem. Neki most zsinórban tizet kellett belőle produkálnia ahhoz, hogy indulhasson. Ez nem az a szint, amit akár csak az abszolút csúcsformájában reális lett volna tőle elvárni. Ez az a szint, amit azért állítottak, hogy esélye se legyen teljesíteni.

De most neki pontosan erre volt szüksége. Valami elmebeteg módon teljesíthetetlen cél, ami nem hagyja, hogy bármi másra gondoljon. Ami legalább arra a rövid időre kiszorítja a fejéből az elveszített szerelmet és a megaláztatást amit a nyilvánosság elé állás jelent majd. Mert ha létezett a versenyzés esélyénél jobb motiváció a világon Skye Stone számára, akkor az az volt, ha mások azt mondták neki, ezt lehetetlen megcsinálni.

– Áll az alku.

***

A pálya egyik közepes méretű fogadóterme csordultig volt a Moto3 mezőnyével, mikor Skye a sajtótájékoztatót követően besomfordált a hátsó ajtón. A szövetség rendkívüli eligazítást rendelt el a géposztály összes versenyzőjének a kialakult botrányra való tekintettel, és bár Skye számára nem lett volna kötelező a részvétel, így, hogy indulni akart a futamon, nem hagyhatta ki.

Gyorsan leült a hátsó sorban, mielőtt még valakinek feltűnik a jelenléte, de ezzel együtt sem voltak illúziói azt illetően, hogy csak ideig-óráig maradhat észrevétlen.

Vagy még addig sem.

Alig hogy helyet foglalt, befutott az utolsó versenyző is, aki még hiányzott.

Paolo.

A fiú elsétált a székek mögött, és leült a tőle legmesszebb lévő szabad helyre.

Skye agyát elöntötte a vérgőz. Biztos, hogy Paolo volt! Vagy megkért rá valakit.

A megalázottság, és föld alá bújni vágyás helyét egy pillanat alatt átvette az izzó harag. Felpattant és odasietett riválisához, remegve fogva vissza magát attól, hogy lendületből bemosson egyet neki.

– Most boldog vagy!? - rivallt rá a fiúra.

A terem azon nyomban elcsendesedett és minden fej feléjük fordult.

– ¡Caramba! - forgatta a szemét Paolo. - Stone, én vagyok itt az utolsó, akire gyanakodnod kéne.

– Te nyered a legtöbbet a kikészítésemmel! - köpte az arcába Skye.

A fiú fájdalmasan felnevetett.

– Én? Stone, szerinted én komolyan azt akarom hallgatni majd mindenkitől, hogy csak azért nyertem meg a VB-t, mert visszaléptél egy futamtól? Nekem nem dicsőség ezt a csapat szerencsétlenséget megverni - intett a többiek felé.

A terem azonnal zúgolódni kezdett.

– Fogjátok be! - állt fel karjait kihívóan a többiek felé széttárva Paolo. - Még megszorítani sem tudtok minket! - Azután visszafordult Skye-hoz. - Ott van Gigi, ott van a szerelő akit kirúgattál tegnap, ott van a haverod aki nekem szurkol, ott van a csaj a videóról...

– Nem merd őt belekeverni! - sziszegte a fogai között Skye.

Mielőtt Paolo válaszolhatott volna, a termet a főbejárat felől egy dörgedelmes kiáltás hangja töltötte be.

– Abbahagyni!

Egy pillanat alatt minden fej az ajtó felé irányult.

Aleix Espargaro, a MotoGP egyik legrutinosabb versenyzője lépett a helyiségbe. A férfi nem tartozott soha a legszűkebb élmezőnyhöz, de a személyisége miatt nem létezett olyan versenyző a mezőnyben, aki ne tisztelte volna mélységesen.

– Kérlek, üljetek le! - mondta, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.

Megvárta, amíg mindenki helyet foglal, és maradéktalanul oda tud rá figyelni, aztán belevágott a mondandójába.

– Srácok, a szövetség engem kért meg, hogy beszéljek veletek a helyzetről. Tudom, tudom, a franc szükség van erre, ugye? Nyilván a többségetek úgy érzi, őt ez nem érinti. Uram-bocsá, és remélem ilyen nincs, de még talán örül is neki, hogy egy riválisa ilyen helyzetbe került - megállt hatásszünetet tartani. - Igazam van? Úgy gondoljátok, hogy ez nem a ti dolgotok?

Szórványos egyetértő moraj futott át a termen.

– Hát tévedtek - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Aleix. - Ha egy társunkat alattomos támadás éri, akkor mindannyiunkat megtámadtak.

– Azért van a litánia, mert csaj, igaz? - vetette közbe az egyik versenyző. Ketten-hárman csatlakoztak hozzá, de a többség búzni kezdett.

Aleix a kezeivel jelezte a teremnek, hogy mindenki csendesedjen el, majd a szószólóra nézett.

– Nem, Tony. Azért van, mert érzelmektől függetlenül, vannak dolgok, amit sosem engedhetünk a nyilvánosság elé kerülni egymásról. Ebben a bajnokságban még nem volt senki, aki megszegte volna az íratlan szabályt, amit ti is ismertek. A nyilvánosság előtt legfeljebb gyalázunk, nem alázunk.

– Szerintem az alázással Skye-nak nem lenne baja - nevetett fel az egyik versenyző, mire jópáran csatlakoztak hozzá. Skye azt érezte, bár itt és most golyót repítene valaki a fejébe, hogy megszabadítsa a szenvedéstől. Pontosan az ilyesmitől tartott. Egyetlen gyenge pillanata miatt egy életen át hallgathatja majd, hogy ezzel próbálják a sárba tiporni.

– Ó, pofa be, Klaus! - torkolta le a jópofáskodót Saito Tanaka, a VB harmadik helyezettje. - Te vagy az utolsó, aki ugrálhat. A közös csoportban még most is ott a videó amin a travinak aki leránt a sepangi paddockban, kikandikál a farka a szoknya alól.

Erre már Skye-t és Aleix-t leszámítva az egész teremből kiszakadt a röhögés.

A férfi ismét jelzett, hogy csendesedjenek el.

– Pontosan az ilyesmiről beszéltem. Mind tudunk olyasmit egymásról, aminek a nyilvánosságra kerülése megalázó lenne. Csak remélni merem, hogy a videó kiszivárogtatója nincs itt a teremben. A rivalizálásnak nem ez a módja. Én is elvesztettem a fejem már párszor, de az aranyszabályt akkor sem szegtem meg soha. Bárhogy érzünk is a másik iránt, a titkait a sírba visszük magunkkal. Ha másért nem, azért, hogy a mi titkainkkal is így tegyenek a társaink. Világos?

Halk, egyetértő moraj futott végig a termen.

– Szeretnétek, hogy ugyanaz a vasszigor legyen, mint az F1-esek paddockjában? Hogy a rajongók és újságírók távollétében se tudjatok kiengedni egy pillanatra sem? Mert az lesz, ha egymás titkaival kezdtek visszaélni.

Erre már egy fokkal nagyobb vehemenciájú egyetértés volt a válasz.

– És, csak így köztünk, tudnotok kell, hogy ára van annak, ha valaki nem játszik most szépen. A Dorna nem hivatalosan büntetést helyezett kilátásba mindenkinek, aki az esetből nyilvánosan viccet csinál, vagy megpróbálja lejáratáshoz használni.

– Kapják be! - szólalt fel Tony. - Ilyesmit nem tilthatnak meg!

– Nem, ebben igazad van - bólintott Aleix. - De lehetnek kicsit szigorúbbak a zöld sáv érintésekkel, test-test elleni küzdelmekkel, időmérőn vonatozás megítélésével. De ha neked megéri magadra haragítani a Dornát, hogy a földönfekvőbe nyilvánosan belerúgó faszfej lehess, én nem tartalak vissza.

– Nem azt mondtam, hogy megtenném, Aleix - ellenkezett Tony -, csak azt, hogy nem tilthatják meg.

– Nem megtiltották, csak egy baráti ajánlás a részükről, hogy a szövetség és a versenyzők közti bizalom töretlen maradjon. De, ha rám hallgattok, a helyetekben ezt a témát legalább egy ideig nem csak a nagyközönség előtt hanyagolnám. És nem csak azért, mert undorító dolog ilyenkor belerúgni valakibe. Az ilyenkor elkövetett szemétségek mindig céltáblát rajzolnak az ember hátára. De - tárta szét a karját egy rövidebb hatásszünet után -, ez már tényleg csak egy személyes vélemény. Most pedig menjetek, mert már csak fél óra van a warmup-ig.

A teremben mindenki felállt, és kényelmesen beszélgetve az ajtók felé indult.

– Skye, Paolo, ti még gyertek ide egy percre kérlek - kiabálta túl a duruzsolást Aleix.

A két fiatal kénytelen-kelletlen megvárta, amíg a többiek kivonulnak, és utána odavonszolták magukat a férfihoz.

– Figyeljetek srácok - kezdte Aleix. - Tudom, hogy nem kedvelitek egymást, de ezt most félre kell tennetek egy ideig. Mindkettőtökre rá fognak most szállni.

– Én rám miért? - fintorodott el Paolo.

– Kölyök, tízéves korod óta ismerlek, szóval én tudom, hogy sosem ragadtatnád magad ilyen alattomosságra, de a kívülállók pontosan azt gondolják, amit Skye is. Hogy te próbáltad kikészíteni a legnagyobb riválisod.

– Én nem... - ellenkezett a fiú.

– Mondom, én túl jól ismerjek, hogy ezt feltételezzem. Mások nem. Észnél kell lenned. És Skye - fordult a lány felé Aleix -, kérlek higgy nekem. Gondolhatsz amit csak akarsz Paolóról, de azt nem mondhatod, hogy valaha is tisztességtelen lett volna.

A lány félrehúzta a száját. Bármennyire utálta is bevallani, lehetséges, hogy igaza volt a férfinak. Több nagyon kemény csatája is volt Paolóval az elmúlt egy évben, de azt nem mondhatta volna róla, hogy hátbatámadós típusnak ismerte meg. Néha sportszerűtlenséggel határosan durvának? Abszolút. Hogy hitte hazugnak? Igen. Hogy derült-e ki hazugságnak hitt állításáról, hogy igaz? Hát, eddig bizonyosság sajnos csak olyanra volt.

– Nem, azt tényleg nem mondhatom, hogy az lenne - sóhajtotta.

– Helyes - bólintott megkönnyebbülten Aleix. - Még egy dolog: Skye, félek megkérdezi, de a sajtótájékoztatón miért nem jelentetted be a visszalépésed a futamtól?

– Mert nem lépek vissza - jelentette ki a lány.

– Hát te hülye vagy! - kiáltott fel Paolo.

– Szeretnéd, hogy visszalépjek, mi?

– Nem, én azt szeretném, hogy két hét múlva életben legyél a Német Nagydíjra!

– Skye - mondta Aleix -, Paolonak igaza van. Ön, és közveszélyes lenne most rajthoz állnod. Nem tartozol senkinek bizonyítással.

– Nem a bizonyításról van szó - hazudta Skye.

– Akkor a VB-ről? - kérdezte Paolo. - Inkább halnál meg, mint hogy végignézed ahogy futamot nyerek? - Hatalmasat sóhajtott a fiú. - Puta, ha csak emiatt csinálod, visszalépek én is a mai versenytől!

Skye szemei elkerekedtek. Ez volt az utolsó, amire számított volna a fiútól. Talán valami elmejátékot űzött, vagy micsoda?

– Nem kell az alamizsnád - jelentette ki érzéketlenséget erőltetve magára. - Nem miattad, vagy a VB miatt akarok ma indulni, hanem azért, mert szükségem van rá.

– Skye - nézett a szemébe Aleix -, versenyeztem már úgy, hogy fejben nem voltam jelen. Életem legnagyobb hibája volt. Veszélyes, egyszerűen nem éri meg.

– Aleix, az utolsó, amire most szükségem van, hogy a pályán is megszégyenítsem magam. Hidd el, ha nem lennék benne száz-százalékig biztos, hogy a legjobbamat tudom nyújtani, visszalépnék.

– És Tomás csak úgy hagy versenyezni?

– Az a warmuptól függ.

A férfi a fejét ingatva sóhajtott egyet.

– Skye, kérlek ne érts félre, de a te érdekedben remélem, nem fog úgy sikerülni, hogy engedjen.

***

Százméteres, hangosan duruzsoló kígyó türelmetlenkedett a Circuit de Catalnyua boxkijárata előtt a bemelegítő edzés zöld lámpájára várva. Csak pillanatok lehettek már hátra a húszperces időablak kinyílásáig, ami alatt a versenyzők felmérhették a pálya aznapi állapotát, utolsó módosításokat végezhettek a motorjukon, és szó szerint átmozgathatták magukat a pár órával később kezdődő futam előtt.

Ha az időjárási körülmények nem különböznek a szombatitól, ez a versenyzők számára a legnyugodtabb edzés. A rajtpozíciójuk már megvan, a legjobb időért semmi nem jár, így tényleg csak a bemelegítés, és esetlegesen az aznapi versenytempó gyakorlása a feladat.

Így volt ezzel most is mindenki, a kihajtást tiltó lámpa előtt közvetlenül elsőként várakozó Skye-t leszámítva. Amíg a többiekre viszonylagos nyugodt körözgetés várt, számára ez most a délutáni indulásról szólt.

Neki volt igaza, a többiek tévedtek. A helyzet feszültsége, és a versenydrukk tökéletesen elnyomta fejében az összes zavaró tényezőt. Pontosan erre volt most szüksége. Céltalanul létezni, és a sebeit nyalogatni? Arra nem. Azok a sebek nem gyógyulnak egykönnyen, de a versenyzés befedi őket. Más nem számított. Azt gondolják Tomásék, hogy lehetetlen feladatot adtak neki? Hát majd megmutatja, hogy nem az.

Talán soha életében nem érzett ennyire pengeéles koncentrációt. Kétszeres futamgyőztes volt, mégsem kellett még soha ennyire koncentrált tíz kört összeraknia.

Nagy levegő.

A piros lámpa átváltott zöldre, mire Skye közel olyan agresszióval indult meg, mint a versenyek rajtjánál szokott.

Le kellett ráznia magáról a többieket, hogy teremtsen maga mögött egy kis légüres teret, ami Tomásék egyik feltétele volt arra, hogy egyáltalán engedjék neki a próbálkozást. Ha elég messze van mögötte mindenki, hogy legyen idejük reagálni az esetleges elesésére, az töredékére csökkenti a súlyos baleset veszélyét.

Boxból kivezető körön mindenki csak a fokozatos gumimelegítéssel, és az aszfalt felmérésével szokott foglalkozni, így Skye a szükségesnél nagyobb tempóval elléphetett tőlük biztonságos távolságra a mért körök megkezdése előtt.

A pályán körbeérve, a célegyenesre fordító jobbkanyar előtt visszanézett. Nem volt senki száz-százötven méteres távolságon belül.

Nem hagyhatta magát elszállni, elég volt 1:48,8-on belül maradnia. Ha produkál egy annál lényegesen jobb időt már az első nekifutásra, akkor csak a saját dolgát nehezítette volna meg. És az már épp elég nehéz volt anélkül is.

Áthaladt a célvonalon, és a motorja műszerfalán pörögni kezdett a köridő, és a szektoridő mérő óra.

Csak nyugalom, ha az első mért kör esetleg el is maradna a szintidőtől, még belefér tíz kör az edzés végéig, nem szabad túlhajtani. Bármely más kört ront el, akkor vége.

Az első szektor végén lepillantott az órára.

Oké, még pont jó.

Második szektor.

Jó a tempó.

Harmadik szektor.

Tökéletes idő.

Skye érezte, ahogy lassan eggyé válik a géppel, és a külsőségek mind-mind megszűnnek létezni. Csak ő volt, a pálya, és a műszerfalon folyamatosan pörgő másodpercek.

Áthaladt a célvonalon.

1:48,739

Innentől nincs mód hibára.

Nem létezett már Abril hiánya, nem létezett a megsemmisítő szégyen, nem létezett a baloldalán elsüvítő tribün, de még a háta mögött köröző vetélytársak sem. Soha életében nem akarta még ennyire elvágni magát a kétlábú léttől, és örökre a motor részese maradni.

1:48,615

1:48,682

1:48,773

Az egyedüli pillanatnyi zavart a minden kör végén megejtett jobbrapillantás jelentette, a pitwallon csüngő, neki kitett táblát keresve. És minden kör végén megkönnyebbülten vehette tudomásul, folytathatja tovább.

A célegyenes végén utolért egy másik versenyzőt, aki valószínű néhány változtatást követően most tért vissza a pályára a boxutcából. A bemelegítő edzésre nem vonatkoznak az időmérő szabályai, így amíg életet nem veszélyeztet, nem kötelező utat nyitni a mért körön lévő versenyzőnek. Technikailag ilyenkor nem is létezik olyan, hogy mért kör.

A versenytárs motorja bekacsázott Skye elé, így kénytelen volt a célegyenest lezáró jobbkanyar belső felére kormányozni a Hondáját. Szó sem volt balesetveszélyről, bármely más warmupon ez szót sem érdemlő eset lett volna, de most, mikor Skye-nak minden ezred fontos volt, nagyon rosszul jött.

A jobbkanyarba rossz szögben beesve már az abból nyíló baloshoz is rossz ívre keveredett, így egymás után két kanyart is sután, jóval az ideális alatti sebességgel vett be. Versenyeken gyakran ezzel jár az előzés, de ott a magasabb pozícióba kerülés megéri az időveszteséget. Most viszont minden század számított.

Skye elhaladt az első időmérő pont mellett.

Majdnem négy tizeddel volt rosszabb, mint az előző körben!

Sokba került az az előzés.

Második időmérő pont. Még mindig két tized elmaradás, pedig az előző kör is kínosan közel volt a maximum szinthez.

Skye érezte, ahogy a pulzusa emelkedik. Nem mehet el ezen!

Minden egyes kanyarba egy fokkal nagyobb kockázatot vállalva esett bele, mint azt az eddig felvett üteme diktálta volna.

Harmadik időmérő pont. Százhuszonnyolc ezred.

Mindent beleadott. Be lehetett hozni, csak figyelni kellett.

Sorra száguldott el mások mellett, akik vagy a kivezető körükön voltak, vagy a box felé tartottak, de az is lehet, hogy csak nem akartak egy gyorsan érkező versenytársat feltartani.

Ráfordult a célegyenesre.

Többszáz méteren át előtte senki, így más dolga sem maradt, mint tehetetlenül szuggerálni az órát. A másodpercek kínzó lassúsággal teltek, ahogy a célvonal araszolva közeledett Skye előtt.

1:48,789!

Most le kellett nyugodnia, ha a következő körön úgy hajtott volna, mint most, bőven kívül kerül a megbeszélt határon.

1:48,517

Nem vett eléggel vissza. Vinni akarta a vére, kockáztatni, de tényleg annyira feszegette a határokat, amennyire nem lett volna szabad.

1:48,596

Jobb, határozottan jobb. Már csak három kör volt hátra.

1:48,714

1:48,640

Már csak egy kör.

Már csak három időmérő pont.

Már csak kettő időmérő pont.

Már csak a célvonal.

Nincs vége, amíg nincs vége. Ez még nem az a pillanat volt, amikor ki lehetett engedni.

1:48,565

Ez viszont igen. Indulhatott a versenyen!