Barcelona, Spanyolország

Circuit de Barcelona-Catalunya

Június 5.

– Nem aggódsz, hogy hagytad Abrilt öcsémmel szobádban egyedül? - kérdezte Hector, ahogy Skye-jal a boxutcában sétáltak.

A lány elnevette magát.

– Szerinted lenne okom aggódni?

– Hát, hallottam sokat lányról mióta járnak egy iskolába. Az elmúlt hétben különösen.

– Mióta megtudta, hogy egy időben ő is bejött Abrilnak?

Hector meglepetten nézett Skye-re.

– Az volt igaz? Én hittem csak egyike hazugságainak.

– Bizony.

– És vagy nem féltékeny?

Skye megvonta a vállát.

– Nézd, Hector, ha Abril már most meg tudna csalni, akkor tegye is. Inkább most derüljön ki, ha képes ilyesmire.

– Logikus - bólintott Hector. - Nekem akkor sem menne.

Skye elnevette magát.

– Hát, ha nem az öcsédről lenne szó, lehet nekem se. Tényleg nem sértésből, de szerintem még hetero lányok is vannak, akiknél jobb esélyekkel indulnék, mint ő. Nem miatta fogom fenyegetve érezni magam.

– Lányok szeretik geekeket újabban - erősködött Hector.

– Szerinted mi fogott meg először Abrilban? - bökte oldalba a fiút Skye, ahogy befordultak a csapat boxába. - És megérkeztünk, Isten hozott a Badalona GP vendégségében!

A box ezen oldalán a Skye számára már oly ismerős látvány fogadta őket. Egy, jelenleg még csak félig összeszerelt állapotú motor, három, körülötte sürgölődő szerelő, és a helyiség hátsó traktusában a támogató személyzettel csevegő Benny. Hectornak azonban ez a látvány távolról sem volt olyan megszokott. Olyan ámulattal nézelődött, mint egy hívő, aki először teszi a lábát Mekkába.

Ahogy beljebb léptek, a szerelők félbehagyták a munkát, és feléjük néztek.

– Sziasztok, srácok! - köszönt oda nekik Skye, majd végigmutatva rajtuk, Hectorhoz fordult. - Ők a szerelőcsapatom, Darío a vezető, Estebán és Arturo. Srácok - fordult feléjük - ő Hector, az egyik barátom, akiről meséltem nektek.

– Sziasztok - intett feléjük kicsit megszeppenve Hector, ami egy hozzá hasonló macsós típusú sráctól kifejezetten aranyos volt.

Darío odalépett hozzájuk, és kezet rázott Hectorral, majd Skye-ra nézett.

– Nem úgy volt, hogy azt a lányt is hozod, aki miatt normális lettél?

– Kapd be! - köhögött Skye.

– Ó, Skye, tudod, hogy csak kérned kell - kacsintott a férfi.

– Látod? - nézett Hectorra a szerelő felé gesztikulálva a lány. - Milyen szexuális zaklatásnak tesznek itt ki - felemelte a hangját - családos emberek?

– Ne is figyelj rá - lépett oda hozzájuk Benny, hátulról megszorítva Skye vállát. - Semmi ilyesmi nem volt itt, amíg ő magával nem hozta ezt a stílust.

– Hé! - kiáltott fel a lány.

– Mi a baj? Talán nem így van? - nézett rá kérdőn a versenymérnök.

– Az nem számít. Nem megkértelek, hogy ne járass már le igazsággal a vendégem előtt?

Hector felnevetett.

– Míg csak tévében láttam, képzeltem Skye-t mindig ilyennek.

– Vékony jégen jársz - tette karba a kezét a lány. - Ez már a második húzásod azután, hogy Paolónak szurkolsz.

Benny szemei elkerekedtek.

– Fiú! Menekülj amíg teheted!

Hector ismét elnevette magát.

– Nem kell. Lazán kezeli. Még mutatott is be neki.

A versenymérnök oldalra biccentette a fejét.

– Nem vagyunk még olyan barátságban, hogy ekkora kamuval próbálj megetetni.

– Hé! Tényleg így volt - tiltakozott Skye.

– Hogy te, szóbaálltál Paolóval valaki más kedvéért. Persze - bólogatott hitetlenül a férfi.

– Pedig így volt - erősködött Hector.

Benny értetlenül Skye-ra nézett, aztán vissza a fiúra, majd megint Skye-ra, de nagyon lassan győzte csak meg a vicc legkisebb jelének is a hiánya, hogy tényleg komolyan beszélnek.

– Hát, Skye - ingatta a fejét a férfi, továbbra is hitetlenkedve -, csatlakoznom kell Daríóhoz. Tényleg meg kell ismernünk a lányt, aki így beléd tette a zent.

– Kac-kac, de vicces vagy - forgatta a szemét Skye, majd Benny felé intett. - Ha esetleg érdekelne, ő itt Benny, a versenymérnököm.

– Ezt tudtam - mosolygott Hector.

– Azt is tudod, hogy mit csinál egy versenymérnök? - kérdezte tőle Benny.

– Segít motor beállításaiban, összeállítja verseny stratégiát, lelki támaszt nyújt versenyzőnek, köti össze versenyzőt csapat többi részével.

– És felfogja a pofonokat, amiket én kapnék mert az első kettőt illetően eszem ágában sincs rá hallgatni - bújt oda mézesmázosan a férfihez Skye.

Benny felsóhajtott.

– Sajnálatos módon az az elsődleges feladatom.

– De azért szeretsz - mosolygott rá hatalmas szemekkel Skye.

– Nagyritkán.

Hector a versenymérnökre nézett.

– Körbenézhetek boxban?

– Csak tessék.

A fiú óvatosan, vigyázva nehogy hozzáérjen bármihez is, járta körbe a helyiséget. A megszeppentsége nem is lehetett volna látványosabb, de az is nyilvánvaló volt, mennyire elvarázsolja, hogy most itt állhat.

– Ez a hely álom - állapította meg ahogy a patikás rendben tartott szerszámos és alkatrészes szekrényeket vizsgálta.

– Te nagy rajongó vagy, jól látom? - kérdezte tőle Benny.

– Igen. Lettem motorszerelő versenyek miatt.

– Na - nézett meglepetten a mérnök. - Ezek szerint neked akkor nem ismeretlen ez a terep.

– Áh - legyintett Hector. - Műhely ahol dolgozom, csak koszos garázs, nem... ilyen patika.

– Régóta szerelsz?

– A suliban kezdtem. Úgy... - tűnődött el Hector - talán tíz éve.

– Állásinterjúztatsz? - vágott közbe nevetve Skye.

– Csak udvarias vagyok. Néha te is megpróbálhatnád - felelte Benny.

– Most is azt csinálom. Nem cikizlek a hajad miatt, ugye? - vigyorogta Skye.

– Nem kéne már neked öltözködnöd? - intett a fejével az öltöző irányába a versenymérnök.

– Hogy is ne? Kettesben hagyjalak vele, hogy kiadd neki minden titkomat?

– Talán azt akarod, hogy bemenjünk veled nézőnek? - vonta fel a szemöldökét Benny.

– Azt lehet? - ragyogott fel Hector arca.

– Ha ép ágyékkal akarsz hazamenni, nem - vigyorgott rá fenyegetően a lány, mire mindkét férfi elnevette magát.

***

Ahogy az idő közeledett a szombati első szabadedzéshez, úgy kezdett egyre oldottabbá válni a hangulat a csapat boxában. Hector nagyon gyorsan megtalálta a hangnemet nem csak a szerelőkkel és Bennyvel, de még a háttér személyzettel is, így vendég helyett rövid idő alatt mindenki úgy kezelte, mintha a csapat része lenne. Ha egy külső szemlélő számára akadt olyan, ami elárulta, hogy most jár életében először egy csapat boxában, az a Skye-t megcsípni próbáló kamerára adott reakciója volt.

Ahogy a közvetítő stáb belépett a boxba, a sarokban Bennyvel csevegő lány lazán kacsintott feléjük, és küldött egy puszit, Hector viszont mint egy bolond, csak vadul integeni kezdett, épp csak a "szia mama" maradt ki a tipikus kameraszüzek reakciói közül.

Mikor már csak öt perc volt hátra a boxutca nyitásáig, Skye lassan felállt a székéről, és a motorjához sétált, hogy ellenőrizze, minden a helyén van-e. A szeme sarkából látta, ahogy Gigi a paraván túlsó oldalán figyeli őt, de ő látványosan ügyet sem vetett a srácra. Egye meg amit főzött magának! Az elmúlt két edzést a mezőny utolsó helyén zárta, ami még tőle is kifejezetten rossz eredménynek számított. Skye sosem tartotta magát kifejezetten bosszúálló típusnak, most mégis kellemes elégtételt érzett. És, ami azt illeti, igazából könnyebbé is tette neki a hétvégét ez a felállás. A szezon összes korábbi futamán az idejének egy jelentős részét vette el az, hogy Giginek magyarázta, ő melyik kanyart hogy veszi, milyen beállításokat választ, hol lehetne nyerni pár tizedet... Most végre nyugodtan, lelkifurdalás nélkül csak magára koncentrálhatott.

Felugrott a motorra, és próbált kényelmesen elhelyezkedni rajta. Már amennyire kényelmesen el lehet férni közel száznyolcvan centis magassággal egy Moto3-as gépen. Valami most mégsem volt rendben. Akárhogy mozgott, a lábai nem akarták megtalálni a megszokott helyüket. Nem volt túl nagy eltérés, de mikor amúgy is kicsit szoros a hely, már 2-3 centit is megérezni.

Leugrott a motorról, és ránézett a lábtartóra. Ezeket a versenyzők számára egyedileg készítették, mert az utcai motorokhoz kapható állítható lábtartók ár és súly megfontolásból sem jöhettek számításba a versenyzéshez.

Frusztráltan sóhajtott egyet. Hát persze, hogy az ő motorjára a csapattársa alaktrészét építette fel valaki. És tekintve, hogy a szerelőcsapata még apró hibát sem követett el az egy héttel korábbi mugellói nagydíjig, viszonylag megbízható tippje volt a felelőst illetően.

– Srácok - kérdezte ártatlanul a szerelők felé fordulva -, ki rakta fel a lábtartót a motorra?

Arturo nyelt egyet.

– Én voltam - mondta félszegen a férfi. - Baj van vele?

Skye behunyta a szemét, hogy valami nyugalmas helyre képzelhesse magát, ahol angyali higgadtsággal reagál az ismétlődő inkompetenciára. Nem arról volt szó, hogy képtelen elfogadni, ha mások hibáznak, de ez már nagyon rövid időn belül a második pofátlanul amatőr megmozdulás volt a szerelőtől. Ennek ellenére is, Skye tudta, ha most kifakad rá, csak ő tűnik majd a zsarnoknak.

– Igen - mondta a lehető legtöbb higgadtsággal a hangjában. - Ez Gigi lábtartója, nem az enyém.

– Óh - hőkölt vissza a szerelő. - Elnézést, Skye, azonnal kicserélem.

– Légyszíves figyelj oda ezekre, jó? - mondta a lány, igyekezve hogy ne hangozzon túl durván, de azért érezze a férfi, hogy lassan ideje lenne összeszednie magát.

Hátrasétált a box hátsó részébe és leült a székére, hogy onnan nézze a motoron végezendő utolsó simításokat.

Vajon Ana, Gigi előző szerelője aki beajánlotta Arturót, tudta, hogy mennyire összeszedetlen a srác? Darío tényleg semmilyen komplex, nagy szaktudást igénylő feladatot nem adott még neki, de így sem sikerült eddig elfogadható munkát végeznie.

A csapat boxának belső falán az ajtó felett díszelgő óra már átváltott az edzésig hátralévő időről az edzésből hátralévő idő mutatására, de a motor még mindig nem állt indulásra készen. Arturo a kapkodás és átgondolatlanság összes létező jelét felvonultatta, miközben a számára kiosztott feladat egy betanított majom számára sem tarthatott volna három percnél tovább.

Skye kezdte kicsit megszánni a férfit. Ennyire biztosan nem lehetett ügyetlen, de az, ahogy a feszültség legkisebb jelére széthullott, semmiképp sem mutatott jól a jövőt illetően. Valószínű ettől még inkább bestresszelt, amitől csak tovább romlott a helyzet.

A teljes procedúra közel tíz percig tartott, és a végére már Skye a legjobb szándéka ellenére is folyamatosan sóhajtozott és forgatta a szemét. Igazából ha élet-halál kérdés lett volna a dolog, már rég átveszi valaki a feladatot Arturótól, de pénteki edzések olyan jól sikerültek, hogy most egy kis késlekedés nem jelentette a világ végét.

Skye odasétált a motorhoz, és közben támogatólag megveregette a szerelő vállát.

– Köszi - mondta a férfinak barátságos hangon.

A gépet leeresztették az emelőről, ő felszállt rá, és kihajtott a boxból.

Basszus, tényleg illene nyugodtabbnak lennie másokkal. Persze Arturo nem lesz attól még jó szerelő, de legalább nem rontana a helyzeten azzal, hogy plussz stresszt tesz rá.

A gondolatai a boxutca végéig pörögtek csak a szerelő körül, ahogy kiért a pálya aszfaltjára, a feje átkapcsolt analitikus üzemmódba. Kanyarról kanyarra vette végig hangosan az előző napi tapasztalatokat, hogy megfelelően bevésődjenek a fejébe.

Itt az 50 métert jelző tábla előtt egy gondolattal kell fékezni, ott nem szabad a pálya jobbszélére érkezni a balkanyarból, amott van egy göröngy a féktávon, amit elkerülve mélyebbet lehet fékezni. Körözés közben hangosan mantrázni a pálya sajátosságait már nagyon rég része volt minden motorversenyző felkészülésének. Többségük sosem vette a fáradtságot, hogy kiderítse, miért is működik ez a módszer, de az biztos, hogy működött.

Skye-nak Gerry bácsi már a legelső motorosoktatás során a fejébe verte ezt. Akkor persze még nem a minél jobb időeredmény, hanem a biztonságos motorkezelés tökéletes elsajátítása volt a cél, de a módszer abban is hatékony segítséget tudott nyújtani.

A kivezető kör utolsó kanyarjának csúcspontját meglátva Skye elkezdett gyorsítani, hogy aztán az egyenesbe már ütközésig nyitott gázkarral érkezzen.

A katalán pálya célegyenese közel ugyanolyan hosszú volt, mint egy hete a mugellóié, csak annyiban különbözött tőle, hogy ebben a legkisebb ívnek sem volt nyoma. Skye pakolászta fel a váltó fokozatait, amíg a motor lassan el nem érte az effektív végsebességét. A legkisebb géposztályban az ehhez hasonló egyenesek mindig is a versenyzők idegeire mentek. A MotoGP, de még a Moto2 gépeinek is valahol a féktáv közelében fogyott el az erejük, így lényegében végig gyorsíthattak, a legkisebbek azonban úgy az egyenes kétharmadától végsebességen mentek. És bármennyire is szórakoztatóan hangozhat ez elsőre, gyakorlatban inkább idegörlő volt. Most így az edzésen nem is annyira, de a versenyek alatt mindenképp. Az elől haladó csinálhatott bármit a pálya lassabb részein, a hosszú egyenesben az általa gerjesztett szélárnyékot kihasználva kettő-három, de nem ritkán akár négy-öt motor is odaérhetett mellé, értelmetlenné téve szinte bármit, amit az utolsó kört megelőzően produkált az ember.

A célegyenes végéhez közeledve Skye kinézte a megfelelő fékezési pontot, majd határozott, de progresszív mozdulattal lassítani kezdett. Ahogy megvolt a kellő sebesség, a kanyar ívére tette a motort. Ilyenkor a szabadedzéseken kell tesztelni a határokat, így Skye most annyira mélyre döntötte a Hondát, és akkora sebességet választott, ami tényleg minden eddiginél nagyobb megterhelésnek tette ki a gépet.

A jobb lábtartó le is ért a földre, de az ilyesmi nem csak a határok feszegetésekor természetes.

Ami viszont már nem természetes, hogy mire Skye felállította a motort, a lábtartó lötyögni kezdett. Nem volt nagyon durva a mozgás, de tisztán érezni lehetett, és Skye még ehhez hasonlóval sem találkozott addigi versenyzői pályafutása során.

A következő balkanyart, majd az azt követő elnyújtott, hosszú jobbost még óvatosan vette, majd a rövid egyenes utáni jobbkanyarban megint lábtartóig döntötte a motort. Mire felegyenesedett, az alkatrész már kifejezetten zavaró mértékben mozgott oldalirányba.

Skyenak még gondolkodnia sem kellett, hogy mi történt. Arturo a nagy kapkodásban túlhúzta a csavarokat, megszakítva ezzel a rájuk vágott menetet. Ilyesmi valaki otthoni garázsában, barkácsolásra tervezett szerszámokat használva előfordulhat, egy versenycsapat boxában azonban, ahol a szerelők gépei pontosan a beállított nyomatékkal húzzák meg a csavart, soha.

Eddig a pontig tartott a lány türelme. A lába alatt jobbra-balra lengő alkatrész ellenére teljes sebességgel száguldott végig a pályán, dühtől füstfelhőket eregető fejjel. 

Ennek az idiótának mennie kell, pont. Mégis mi lehet olyan kurva nehéz egy csavar meghúzásában?

Éveken át segített a nagybátyjának a versenygépe szervizelésében, és sosem csinált ilyet. Komolyan egy olyan emberre kellett volna bíznia a motorját, akinél egy tizenkétéves kislány is hozzáértőbb munkát végez?

Olyan vehemenciával esett be a boxutcába, hogy vészfékeznie kellett a sebességkorlátozást jelző vonal előtt, nehogy büntetést rójanak rá gyorshajtás miatt.

Úgy látszik hiába próbált érettebb, megfontoltabb emberré válni, az élet csak nem akart ebben a partnere lenni. Mégis hogy legyen higgadt és megértő, mikor valaki, akinek a munkájára az életét teszi, a legalapvetőbb feladatok tisztességes elvégzésére is képtelen? A motor a boxutcai limiter által határolt legnagyobb tempóval haladt a csapata garázsa felé, de most ez kínosan lassú vánszorgásnak tűnt.

A box elé kanyarodva Darío várta. A férfi megfogta a motort, és már kérdezte is volna tőle, hogy mi a gond, de Skye egyetlen szó nélkül elcsörtetett mellette a box mélyére.

– Valami gond van? - kérdezte tőle szinte kórusban a csapat, de ő nekik sem válaszolt semmit.

Felmarta a pultról a csavarozógépet, majd karon ragadta Arturót és kirángatta magával a motorhoz.

– Így kell ezt használni, baszd meg! - üvöltötte vele, ahogy beállította a gépen a csavarhoz előírt nyomatékot. - Talán a számok felismerése is gondot jelent?

– Mit követtem el? - kérdezte a férfi.

Skye tajtékozva rárúgott a motor jobboldali lábtartójára, ami erre jó ötcentis oldalirányú himbálózásba kezdett.

– Ezt, baszd meg! - gesztikulált az alkatrész felé Skye. - Egy kurva csavart sem tudsz normálisan meghúzni!

– Elnézést, én... - kezdett mentegetőzésbe Arturo, de a helyzet már túl volt azon, amit nyugodt körülmények közt rendezni lehet.

– Takarodj a boxból! - intett a távolba Skye.

A megdöbbenéstől egy pillanatra síri csend lett úrrá a csapaton.

– Te-te nem rúghatsz ki - hápogta a hangját megtalálva a szerelő.

– Azt. Mondtam. Tűnés - rángatta le a sisakját a lány.

– Nem vagy a főnököm.

Skye egy pillanatra elképedt a férfi szemtelenségén. Mást sem látott tőle amióta csak megismerte, csak folyamatos határozatlanságot és meghunyászkodást, erre most, mikor aztán tényleg be kellene fognia a száját, nekiáll ellenkezni.

Mostanra az egész csapat odagyűlt köréjük.

– Mi a gond? - érkezett az utolsók között Benny.

Skye magyarázat helyett csak újabbat rúgott a lábtartóba.

– Arturo, ez te voltál? - fordult a szerelő felé a versenymérnök.

– Én tettem fel, de rendesen a helyén volt, mikor Skye a pályára ment fele.

– Viccelsz velem, baszd meg!? - kiáltott fel a lány, majd a többi szerelő felé fordult. - Láttatok ti már életetekben olyat, hogy egy lábtartó magától lelazul a helyéről?

Darío a fejét ingatva az emberére nézett.

– Arturo, ha rendesen raktad volna fel, most nem így állna.

– Köszönöm! - tapsolt egyet Skye. - Most pedig takarodj innen! - intett kifelé a boxból Arturóra nézve.

– Skye - avatkozott közbe Benny mielőtt a szerelő válaszolhatott volna -, egyikünknek sincs joga személyi döntéseket hozni. És szükségünk is van emberre.

A lány karba tette a kezét.

– Benny, ez már a harmadik elbaszása volt! A többiek összesen nem hibáztak ennyit a szezonban.

– Ezt akkor sem te döntöd el. Kell az ember, értsd meg! Elvesszük tőle a felelősséget, de... - próbált érvelni a versenymérnök, de Skye azonnal rövidre zárta a kérdést.

– Benny, vagy ő megy, vagy én! Nem ülök motorra, amíg neki bármi köze volt hozzá!

– Hogy te micsoda kis elkényeztetett... - sziszegte Arturo, mire Skye odalépett hozzá, és eltaszajtotta.

– Mi vagyok? - kérdezte a lány hívogatóan széttárt karokkal.

– Hatalmaskodó kurva! - válaszolta a férfi.

Mielőtt a helyzet tovább fokozódhatott volna, a többiek közbeléptek és szétrángatták őket. A Darío és Hector Arturót vezették el az egyik irányba, Benny, és Estebán pedig Skye-t a box belsejébe.

– Skye - magyarázta a dühösen lángoló szemű lánynak Benny - nem viselkedhetsz így nyilvánosan!

Letéve arról, hogy utánamenjen az immáron ex-szerelőjének, Skye ellökte magától a két férfi kezét.

– Benny baszd meg, az életemről van szó! Először egy beállítást kefél el, aztán összecserél két alkatrészt, végül pedig még egy csavart se sikerül neki jól meghúzni. És ezek csak amiket észrevettem. Mi lenne a következő? Nem rakja be a fékbetétet? Nem húzza meg a fékcsövet rendesen? Vagy a láncot hagyja olyan lazán, hogy leesik menet közben?

– Ilyen balhét akkor sem csinálhatsz, Skye - dorgálta tovább Benny. - Nem ez a módja.

– Akkor mégis mi? - tárta szét a karjait a lány. - Hm? Micsoda? Én igyekeztem normálisan kezelni eddig, de világos, hogy egy kókler a srác.

– Lehet, de a hétvégére megmaradhatott volna legalább kisegítőnek.

– Mégis mire? Szerszámokat adogatni Daríóéknak, meg feltakarítani a szerelés után? Ha megkéred Rositát, ő is képes rá.

– Ez nem így megy, te is tudod.

– Benny, nem érdekel. - A box ajtajában álványra tett motor felé intett. - Nem ülök fel rá, amíg a srácok szét nem kapják darabjaira, és újra össze nem rakják.

– Skye, az órákba is beletelhet!

– Ismételten. Nem. Érdekel. Darío és Estebán munkájára rábíznám az életem. Az övére nem fogom többet.

Benny a versenyzője vállára tette a kezét.

– Skye, nincs már itt, legyen elég ennyi. Még a következő szabadedzés végéig se készülne el a motor.

A lány rezignált arccal nézett a mérnökre, majd ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:

– Akkor reméljük, hogy már gyüjtöttünk elég adatot az időmérőhöz.