Barcelona, Spanyolország

Circuit de Barcelona-Catalunya

Június 5.

Verőfényes reggeli Nap vakította el Skye-t, ahogy türelmetlenül fel-alá járkált a katalán versenypálya kapujától alig száz méterre, egy fákkal övezett Y alakú útelágazásban. Végre ez a nap is eljött! Amióta csak közel kerültek egymáshoz Abrillel, szerette volna kihozni őt egy versenyre, és ez az érzés a vallomás éjszakája óta csak még erősebb lett. Majd szétfeszítette az izgalom, hogy végre beavathatja az élete legfontosabb részébe az élete legfontosabb személyét. Ez még úgy is izgalmas volt, hogy tudta, barátnőjét kizárólag miatta érdekli bármilyen szinten is a motorversenyzés.

Ha nem ismerkednek össze, talán sosem tapasztalja meg azt, hogy milyen az igaz szerelem. Hogy milyen az, mikor nem pusztán jó érzés valakivel együtt tölteni az időt, hanem egy elmúlaszthatatlan viszketés a koponyája belsejében nem hagyja nyugodni, amíg meg nem oszt vele mindent.

Abril lesz az első barátnője, akit bevisz magával a paddockba, holott alsóbb kategóriákban versenyezve járt már olyannal, aki rajongott a motorsportokért. Csak épp akkor Skye nem érezte szükségét a kapcsolat ilyen irányú elmélyítésének. Látta, hogy körülötte mások mennyire képesek elveszteni a fejüket a szerelemtől, és az igazat megvallva egy idő után elkönyvelte magában, hogy a szerelmet túlértékelik. Ismerte az érzést, kellemes is volt, de sosem tudta lesöpörni a lábáról, így megállapította, hogy számára azt a világra szóló kötődést nem egy másik ember, hanem a versenyzés adhatja csak meg. Persze mostanra már kétség sem fért hozzá, hogy tizenhét évének minden élettapasztalata csúnyán cserbenhagyta, mikor erre a következtetésre jutott.

A kereszteződés, ahol várakozott választotta szét a paddock felé tartó személyzetet a lelátók irányába sétáló nézőktől, így, hogy bevigye barátnőjét, valamint az őt ideautóztató Hectort és Mateót a kulisszák mögé, itt kellett találkoznia velük.

A szombati első szabadedzés előkészületein fél kilenctől kellett megjelennie, így két teljes órát tölthetett a vendégeivel, mielőtt a kötelessége elszólítja. A két teljes óra kapcsán persze a terv leginkább úgy szólt, hogy végigszaladnak a paddockban, aztán a fennmaradó másfél órát Abrillel kettesben töltik a szobájában.

Igazából nem tudta volna megmondani, hogy miért hívta el Mateót és Hectort a versenyre. Tényleg lehetett benne némi lelkifurdalás is, amiért még mindig szadizta a fiatalabb testvért a februári este miatt. Ha Abril jóban volt vele, csak nem lehetett akkora görény a srác, nem?

Ekkor látta meg közeledni a kis csapatot a pálya főkapuja felől. Tekintve, hogy már napok óta nem találkoztak a barátnőjével, az arca azon nyomban felragyogott, de a két fiú és a lassan szállingózó nézősereg miatt a nagy egymáshoz rohanós romantikus összeborulásról most kénytelenek voltak letenni. Jobb híján Skye csak lelkesen integetni kezdett, hogy észrevegyék őt a fák félárnyékában ácsorogva.

– Szia, Kicsim - mosolygott rá Abril amint odaértek hozzá.

– Szia, Szexi - mosolygott vissza Skye, majd a kezével körözött egyet, jelezve a két fiúnak, hogy forduljanak el. Amint azok engedelmeskedtek, berántotta barátnőjét az egyik fa alá, ahova a nézők már nem nagyon láttak oda, és szenvedélyesen megcsókolta.

– Hiányoztam, mi? - kacérkodott Abril miután az ajkaik szétváltak.

– Meh - vonta meg a vállát Skye.

– Meh? - boxolt a karjába Abril.

– Ja, elvoltam.

– Akkor azt hiszem feleslegesen hagytam otthon a bugyimat.

Skye szemöldöke felszökött.

– Nem merted!

– Aki jól elvan nélkülem, az sosem tudja meg - dugta ki a nyelvét Abril.

– Aki azt mondja, miattam nem visel bugyit, az úgy sem tudja megállni, hogy megmutassa - kacsintott kihívóan Skye, miközben a fához szorította barátnőjét.

– Esetleg ha kiérdemled.

– Vagy megnézem erővel.

Abril kihívóan felnézett.

– Nem vagy te egy kis szereptévesztésben?

– Nem tudom. Abban lennék? - kérdezte Skye, ahogy a kezét elkezdte barátnője ágyéka felé csúsztatni.

– Igen - rikkantotta Abril ahogy kibújt a szorításából, és közben hatalmasat csapott a fenekére.

Mire Skye észbekaphatott volna, barátnője visszafelé sétált a testvérekhez.

Volt valami ironikus abban, hogy a kapcsolatuk dinamikája mennyire a totális ellenkezője volt annak, amit mindenki gondolt róluk. A kedves eminens tanuló és a vad motoros metál csaj párosa valahogy mindenkiben azt a képzetet keltette, hogy utóbbi elcsavarta az ártatlan, befolyásolható előbbi fejét, és bele fogja vinni az összes létező rosszba. Az igazat megvallva, előzetesen maga Skye is pontosan valami ilyesmitől tartott. Abril bolondosan kedves oldalába szeretett bele, egyszerűen idegen volt az a ragadozó, akivé időnként át tudott vedleni.

Persze az idegen nem jelent rosszat. Egyre inkább azt érezte, hogy anno csak egy fejében élő képet próbált védelmezni a "nem lehetnek egy pár" szabállyal. Az az Abril akit a kapcsolatuk alatt megismert, sokkal erősebb személyiség volt annál az aranyos, de törékeny érzelmű lánynál, akinek korábban hitte. És sokkal jobban belehabarodott, mint abba az álomképbe valaha képes lett volna.

Persze azt azért néha frusztrálónak találta, hogy ennyire átengedte neki a gyeplőt. Alapjában véve minden versenyző kontrolmániás, és ebben ő sem különbözött a többiektől. Ha a legjobb akarsz lenni, nem hagyhatod, hogy bárki bármilyen szinten föléd kerekedjen. Másrészről viszont... hazugság lett volna azt állítani, hogy az apró frusztrációnál nem volt lényegesen erősebb a szenvedély, amit ez a kapcsolati dinamika hozott.

Skye sóhajtott egy hatalmasat, és Abril derekát átölelve csatlakozott a vendégeihez.

A paddock felé vezető úton elmagyarázta az elkerített területen viselkedés szabályait a többieknek. Leginkább Hector miatt volt erre szükség, nála viszont nagyon. Az amúgy alfahím kiállású macsó viselkedése most leginkább egy cukorkaboltba szabadult négyéveshez hasonlított. Abrilt is magával ragadta a milliő, de belőle egy paddockban mellette elsétáló Márquez vagy Quartararo nem volt képes kínos fangirl reakciót kiváltani. Ami pedig Mateót illeti, ő igazából legfeljebb csak minimális erőfeszítést tett annak eltitkolására, hogy mennyire nem érdekli ez az egész.

– Kell mondjam, lepődtem meg, hogy kihívtál futamra - mondta Hector a séta közben Skye felé fordulva.

– Folyton szívom az öcséd vérét, a legkevesebb, hogy adok neki valamit, amivel lekötelezhet téged - válaszolta a lány mosolyogva.

– Csak a képembe akartad dörgölni, hogy te jársz Abrillal, nem én - duzzogott Mateo.

– Nem értem miről beszélsz - mosolygott rá Skye, közelebb húzva magához barátnőjét. - Azt megtehetném a suliban is.

A fiatalabb testvér gyilkos tekintettel nézett vissza rá.

– Egyébként a boxba is bejöhettek majd az edzések alatt - fordult vissza Hector felé Skye, ignorálva Mateo reakcióját.

– Tényleg? - derült fel az idősebb testvér arca.

– Azt passzolom - fintorgott az öccs.

– Pedig egyszer az életben hazugság nélkül villoghattál volna valami menő dologgal - vigyorgott rá szélesen Skye, mire Abril dorgáló szemeket villantva oldalba bökte.

– Megígérted!

– Ez nem kínzás - tiltakozott a lány.

– Akkor nyilvánvalóan nem tudod mi az a kínzás - vonta fel a szemöldökét Abril.

– Veled járok, hogy ne tudnám? - incselkedett Skye.

Mateo öklendezett egyet, és átsétált a bátyja másik oldalára, hogy ne is lássa a két lányt.

A paddockba érve Skye megkezdte az idegenvezetést. Megmutatta a vendégeinek a csapata kamionját, összeismertette őket a Ducati étkezője felé sétáló Jack Millerrel, elvitte őket a saját szállására, és elhalmozta őket az összes létező repianyaggal, amit csak be tudott gyűjteni. Abril és Hector izgatottan igyekezett magába szívni a környezetet és itták Skye szavait, ahogy a paddockon belüli életről sztorizgatott nekik, Mateo viszont szűnni nem akaró kitartással duzzogott. Tekintve, hogy ez a környezet motorsport iránti érdeklődéstől függetlenül mindenkit magával szokott rántani, nem kis erőfeszítésébe telhetett, hogy ennyire látványosan unja az egészet.

Igazából mindegy is volt. Skye eleinte még próbált kedves lenni Abril kedvéért, de egy idő után feladta. Semmi hatalmas bűnt nem követett el Mateo ellen, nehogy már még neki kelljen könyörögnie a fiúnak!

Persze a teljes igazsághoz azt is hozzá kell tenni, Mateo viselkedése mostanra valószínűbb, hogy nem a személyének szólt. Ahogy kerülte őt hónapokig, az kifejezett félelemnek, vagy szégyennek tűnt, amióta viszont kiderült, hogy még évekkel korábban Mateo is tetszett Abrilnak, ez a viselkedés inkább afféle rivalizálásba fordult át. Legalábbis a fiú részéről. Nem volt ez ismeretlen Skye-nak, maszkulinitásukban Mateónál lényegesen biztosabb pasiktól sem volt szokatlan, hogy személyes sértésnek vegyék, mikor a szerelmük tárgya egy lány mellett kötött ki.

Egyébként a fiú duzzogása ellenére is kellemesen alakult ez a reggel. Abril, Skye és Hector nagyon jól szórakoztak, nem kis részt annak köszönhetően, hogy öccsével ellentétben Hector a férfiúi sértettség legkisebb jele nélkül volt képes kezelni a két lány évődését.

Ő egészen mással keserítette Skye életét.

A paddockban korzózva az idősebb testvér szeme egyszer csak elkerekedett, és lelkesen az egyik csapat hátul nyitott utánfutója felé kezdett mutogatni.

– Skye! - lelkendezett. - Az ott Paolo?

A lány odanézett a mutogatás irányába, és azonnal grimaszba rándult az arca.

– Az.

– Ki az a Paolo? - súgta oda Abrilnak Mateo.

Abril azonnal a nyaka felé gesztikulált a kezével, jelezve a fiúnak, hogy ezt a témát dobni kellene.

– Skye, légyszi be mutass neki, kérlek! - erősködött Hector.

– Behoztalak ide, az nem elég? - sopánkodott Skye.

– Légyszíves.

– Bemutathatlak Rossinak, ő tök jó fej.

A fiú arca undorba fordult. Igaz, ami igaz, nem volt a legjobb ötlet Rossit felhozni. Tekintve, hogy egész karrierjét végigkísérték a spanyolok legjobbjaival való parázs, néha a sportszerűség határait feszegető csatározások, finoman szólva sem számított a spanyol rajongók szíve csücskének.

– Akkor mi lenne, ha bevinnélek Jack lakóautójába? Láttad milyen jó fej, biztosan megengedné. Eskü, nem akarhatsz kihagyni egy ilyen lehetőséget.

– De Paoló itt van előttünk most. Légyszíves - mosolygott kérlelően a fiú.

Skye felsóhajtott. Ha Hector vonzósága nem is, ezek a hatalmas kiskutyaszemek, amiket most meresztett, még rá is hatással tudtak lenni.

– Na jó - rázta meg a fejét lemondóan. - Várjatok itt, amíg beszélek vele.

Úgy indult meg az RT Catalunya kamionjának platóján üdítőt szürcsölve lábat lógató Paolo felé, mintha a saját kivégzésére kellene vonulnia. Mégis mi a rossebbért tesz meg egy ekkora szívességet egy kvázi vadidegennek? Oké, hogy szimpatikus volt, dehát Paolo rajongója, ami már önmagában is egy hatalmas intő jel. Másrészről persze, ült a motorján, és eltitkolja előle, szóval a minimum, hogy valahogy vezekel érte. Na persze az is igaz, hogy behozni a paddockba már elég nagy szívesség volt. Viszont szegénynek Mateo az öccse, ami akkora büntetés, hogy minden pozitív dolgot megérdemel, akinek ez jutott.

Addig-addig morfondírozott, míg végül olyan közel ért riválisához, hogy már nem volt lehetősége viszakozni.

– Acuna - köszönt oda a fiúnak.

– Stone - vonta fel a szemöldökét a srác. - Vihar az édenkertben?

– Tessék? - nézett rá értetlenül Skye.

– Gigi. Azzal haknizik egész hétvégén a paddockban, hogy mekkora szemét picsa vagy.

Skye rezignáltan nézett a riválisára. Bármely más esetben, egy ehhez hasonló kijelentésért azonnal megvádolja hazugsággal, de most csak a saját magát tüntette volna fel naiv idiótaként. A legszemernyibb kétsége sem volt afelől, hogy Gigi valóban körebjárta a teljes paddockot sopánkodva mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni.

– Leszarom - válaszolta egykedvűen.

– Na, semmi visszavágás, hogy "hazudsz, te törpe"?

– Már vagy egy éve utáljuk egymást, és még most se nézel ki belőlem ennél kreatívabb sértést? - húzta fel a szemöldökét Skye.

– Kérlek! Minden második beszólásodban utalsz a magasságomra.

– De szórakoztatóan - mosolygott a lány -, nem ilyen sótlan módon.

– Téged a piti szópárbajok szórakoztatnak, engem a versenyzés.

– És mégis megpróbáltál felhergelni.

– Talán nem sikerült? - vigyorogta Paolo.

– Úgy nézek ki, mint aki dühös?

– Biztos csak a visszavágáson gondolkodsz.

– Nem. Azon gondolkodok, honnan vetted, hogy rosszul fog esni nekem, ha rinyapinának állítod be a papa kedvence csapattársam.

– Óh - hökkent meg Paolo. - Na ezt tényleg vártam tőled. Akkor mégis minek jöttél ide? Kezd az az érzésem lenni, hogy kivételesen nem kötekedni.

A lány vett egy mély levegőt. Basszus. Tényleg Paolo Acunától fog szívességet kérni egy vadidegen kedvéért?

– Behoztam pár barátomat a boxba, és az egyikük szeretne megismerkedni veled.

A fiú átnézett Skye válla fölött, és elvigyorodott.

– Remélem a lány az.

– Ha őt érdekelnéd, el se hozom ide - felelte a mézesmázos gúnnyal a lány.

Paolo sokat sejtetően bólintott.

– Á, értem. Körbepisiled a területed. Akkor a magas srác az. Idehoztad, hogy eltörje a lábam, mint abban a Margot Robbie filmben, mi?

Skye fenyegetően felhúzta a szemöldökét.

– Gondolod egy ilyen élvezetes dolgot másra bíznék?

– Nyilván azért, hogy ne legyenek tanúk.

– Kérlek! Arra az egész paddockot meghívnám, hogy ünnepeljenek.

– Stone, még a saját csapattársad is utál, és még mindig azt hiszed, nem egy hajóban evezünk?

– Szerinted attól leszünk egy hajóban, hogy egy kis pöcs utál engem? Már rajtad kívül is.

– Ahhoz képest, hogy szívességet kérnél tőlem, még most sem hallom, hogy "kérem szépen".

– Mert az agyaddal ellentétben a fülednek semmi baja - pislogott a fiúra gúnyosan Skye.

– Na, halljam! Paolo, kérlek tedd meg azt a szívességet, hogy smúzolsz a haverommal.

– Téged komolyan kérni kell, hogy ne járasd le magad az arrogáns fasz viselkedéssel egy rajongód előtt?

– Csak ha a te ismerősöd.

Skye megfordult, és a barátai felé sétálva még hátraintett a fiúnak.

– Pont ezt reméltem. Legalább hazugság nélkül mondhatom neki, hogy akkora seggfej vagy, aki a rajongóival sem áll szóba.

Paolo felsóhajtott, aztán leugrott az utánfutóról, hogy csatlakozzon a lányhoz.

– Jól van, Stone, nyertél. Smúzolok a barátoddal kicsit.

– Tudtam, hogy megjön az eszed - vigyorgott elégedetten Skye.

– De csak egyszeri alkalom.

– Megnyugtathatlak, legközelebb leellenőrzöm, hogy a rajongód-e, mielőtt jóban leszek valakivel.

– És milyen érzés, hogy még egy barátod is nekem szurkol? - próbálta hergelni Paolo.

– Nem gáz. Beszél veled két szót, és azonnal elmúlik.

– Veled többet beszélt, és láthatóan nem utált meg, szóval jók az esélyeim - válaszolta a fiú.

– Nem, mert ehhez stílus kell, ami neked nincs.

– Inkább punci, amim szintén nincs.

– Nem, és nem is jutsz egyhez sosem - vigyorgott a fiúra Skye ahogy odaértek a kis csoporthoz. - Paolo - intett a többiek felé -, ők itt a vendégeim. Abril...

– Buenos días hermosa señorita - pukedlizett a fiú Abril előtt.

– Hola - válaszolta a lány lapos tekintettel méregetve Paolót, kétséget sem hagyva afelől, hogy nem fog jópofizni barátnője legnagyobb riválisával.

– ...Hector...

– Encantado de conocerte hermano - pacsizott össze a Hectorral Paolo.

– ¡Gracias, hombre, eres genial!

– ...és az egyetlen, akinek lövése nincs, hogy ki vagy, Mateo.

– ¿No eres un gran fanático de las carreras, amigo? - nyújtotta a kezét Mateónak Paolo.

– No, hombre, pero estoy seguro de que eres genial - válaszolta a fiú ahogy viszonozta a gesztust.

– Na - mondta Skye megragadva Abril derekát, ahogy az udvariassági körök végéhez értek - akkor mi most magukra is hagynánk az urakat. És téged - fintorgott oda Paolóra.

– Aztán le ne késd a csúfos vereségedet - vágott vissza a riválisa.

– Fúj, nem vagyok kíváncsi az álmaidra - felelte Skye, majd Abrillal sarkon fordultak, és maguk mögött hagyták a srácokat.

A túra lényegi része végülis már lezárult, amit jó vendéglátóként lehetett, megmutatott. Egyébként is, csak úgy egy órára szólt a búcsú, mert akkor kellett megjelennie a boxban az edzés előtt. Legalábbis Hectorral, hisz Mateo nem akart ott lenni, Abril pedig nem tudott.

Nem mintha a barátnője ne lett volna kíváncsi a "munkahelyére", de nem kockáztathatták meg, hogy a családjából valaki, vagy egy közeli ismerősük meglátja a tévéközvetítésben. Igaz, hogy ez csak a Moto3 volt, de már ezt is épp elegen nézték ahhoz, hogy ez reális veszélyt jelentsen. Különösen úgy, hogy ha egy boxot mutattak a tévében, akkor az ötvenszázalékos eséllyel Skye-é, vagy Paolóé volt, a mezőny többi része a képernyőidő fennmaradó másik felén osztozkodhatott csak.

Így tehát maradt a kényszermegoldás, hogy Abril Skye szobájából nézi meg a szabadedzéseket és időmérőt is. Persze ha a bujkálás nincs, az a szoba akkor sem maradt volna kihasználatlanul most délelőtt...