– Ma éjjel meglesz!

Mateo ijedten körbepillantott ahogy meghallotta hangját a ciutat vellai bérlakás kicsiny fürdőszobájában visszhangzani. Világéletében szánalmas bolondnak tartotta, akik a tükörhöz beszélve spanolták fel magukat, most ha nem is szándékosan, mégis megtette. Meglepő módon jól esett neki a dolog.

És végülis nem mintha meghallhatta volna bárki, amint bolondot csinál magából. Nem csak a fürdő volt üres, az egész lakásban nem volt senki rajta kívül. A szülei dolgoztak, a bátyja úton volt Almeríába, legjobb barátja Thiago pedig még nem érkezett meg.

Mateo sarkon fordult, és gyorsan becsukta a fürdő ajtaját. Sosem lehet igazán biztos az ember.

– Ma éjjel meglesz! - ismételte el újra magának a tükörbe, de ezúttal erélyesebb hangon. Bolond dolog vagy sem, működött. - Ma éjjel a félénk jótanuló nem létezik, Mateo. Ma éjjel férfivá válsz. Ma éjjel végre felszedsz egy l...

A tökéletesen simára zselézett hajából egy tincs ezt a pillanatot választotta, hogy magát önállósítva partizánakcióba kezdjen.

– Ne már! - kiáltott fel ingerülten a fiú. Benyúlt a fürdőszoba szekrénybe, elővette a hajzselét, és egy diónyi adagot a tenyerébe nyomott, majd akkurátus mozdulatokkal belekezdett a renegát hajtincs megregulázásába.

– Nem fogsz te velem kibaszni - magyarázta az undok hajcsomónak. Legnagyobb bánatára azt kevéssé hatotta meg a litánia, néhány másodperc múlva újra az ég felé meredezve borzolta gazdája idegeit.

– Urgh! - morogta frusztráltan Mateo, ahogy egyre dühösebb dörzsöléssel igyekezett rendet tenni vastag fekete fürtjei között. Harca sajnálatos módon csak még további tincseket sarkallt a lázadáshoz való csatlakozásra. A fején dúló egyre elharapódzó polgárháborút aztán a csengő megszólalása szakította félbe.

A fiú a tükrön keresztül fenyegetően a hajára mutatott.

– Veled még nem végeztem!

A szénabogja ezzel szemben nem mondott semmit, csak egy újabb tincs felpattanásával jelezte, részéről ő készen áll a küzdelemre.

Mateo egy újabb frusztrált morgás kíséretében megfordult, és a bejárati ajtó felé indult.

Biztos Thiago érkezett meg, hogy együtt menjenek az év legnagyobb bulijába, ahol mindenki ott lesz, aki számít. Meg az is, aki nem, és lényegében ez volt az egyetlen oka annak, hogy most Mateo is meghívást kaphatott. Na meg ennek volt köszönhető a tőle szokatlan bizakodás is. Százhatvanöt centis, ötvenöt kilós, átlagos külsejű geek srácként a suli legmenőbb lányainál nyilván soha egy pillanatra sem volt esélye, na de abban a buliban, ahova tényleg mindenki elmegy, csak találnia kellett valakit, nem?

– Mateo pajt... - rikkantotta Thiago mielőtt legjobb barátja haját meglátva ki nem robbant belőle az éktelen röhögés. - Mi a szar az ott a fejed tetején?

– Csak kipróbálok valamit, bazd meg - morogta dühösen Mateo.

– Mit? Hogy milyen Travolta imitátor lennél?

– Ki?

– Travolta. Tudod, az a faszi a Ponyvaregényből, akinek a régi filmjeiben ilyen zselézett haja volt.

– Miből?

Thiago arcáról egy hatalmas sóhaj kíséretében lohadt le a mosoly.

– Rejtély, hogy miért barátkozom még veled.

– Ja, nagyon ciki, hogy nem ismerek ilyen nyolcvan éves fószereket világháborús filmekből.

– Egy - számolt az ujjain Thiago miközben Mateot a vállával finoman arrébb lökve belépett a lakásba - igen, nem ismerni a Ponyvaregényt kulturális bűncselekmény. Kettő, a ciki még csak nem is ez, hanem ez a röhejes bőrnadrág rajtad.

– Ez motoros nadrág, te agysebész.

– Motoros nadrágban vezeted a Vespádat?

Mateo a szemeit forgatta.

– Hülye. A motoros nadrág a hatszázashoz kell.

– Milyen hatszáz... - torpant meg a nappali felé haladva Thiago - neeem. Ugye nem a bátyád RR-jére gondolsz?

– Dehogynem - felelte Mateo, mintha a testvére motorjának elkötése a világ legtermészetesebb dolga lenne.

– Hát... jó volt a barátodnak lenni. Remélem Hector kegyelmes halálban részesít.

– Ne legyél már ilyen betoji! Hectornak Almeírában van meccse holnap reggel, már egy órája elutazott a csapattal.

– Ja - bólogatott Thiago - biztos nem lesz neki feltűnő, hogy vasra tetted a gépét.

– Miért tenném vasra? - kérdezte értetlenkedve Mateo.

– Mert még az életben nem vezettél igazi motort.

– Pfah - legyintett Mateo, ahogy sarkon fordult hogy visszatérjen a fürdőszobába folytatni a hiábavaló harcot a renegát hajtincsei ellen.

Thiago azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, és követte őt az apró bérlakás keskeny folyosóján.

– Tudod, hogy én mindig melletted állok - kezdett bele a győzködésbe Thiago - de ez még a hülye ötleteid végtelenül hosszú sorában is nagyon előkelő helyen áll.

– Dehogyis hülye ötlet. Zseniális. A csajok buknak a motorosokra.

– Be ne dőlj már ennek a legendának, te!

– Ez nem legenda, láttad már milyen csajokat szed össze azzal a géppel Hector?

– Ja, telivarrt rockercsajokat, akik akkor is tapadnának a bátyádra, ha a szemüvegedben próbálná felszedni őket. Az ilyen nyüzüge négyszemű gyógyegerekre, mint mi, az ilyenek rá se néznek.

– Nem is őket célzom.

– Ja, így mindjárt világosabb. Motorral akarsz olyan csajokat fogni, akik nincsenek oda a motorért.

Mateo megfordult, és Thiago vállára tette a kezét.

– Nem, drága barátom. Nem az a lényeg, hogy szeressék a motorokat, hanem az, hogy a motoros pasikat mindenki menőnek tartja. Na már most, a merítés közepéről szerinted nem térden csúszna bármelyik csaj, hogy egy menő pasi csípje fel?

Thiago leütötte a kezét a válláról.

– Szerintem te orvosi eset vagy, és szűzen fogsz meghalni.

– Nem, ha túlélem az utat a motoron a buliig.

Thiago csak sóhajtott egyet, és a fejét ingatva kifordult a fürdőből.

***

A hűvös februári éjszaka sem volt képes az American School of Barcelona diákjainak kedvét szegni az iskola kosárcsapatának területi bajnoki címének megünneplésétől. Persze igazán ok sem kell rá, hogy az ember egy hatalmasat bulizzon szombat este, de egy végletekig kiélezett szezon végén a legnagyobb riválistól egy hosszabbításos meccsen elhódított bajnoki cím azért mégis ad némi plusz fűszert a partinak. Az elmúlt egy hónapban a kosárlabdaláz az iskolában egy pillanatra még a focit is majdnem meg tudta szorongatni, így csak természetes, hogy a megnyert döntőt követően még a sport iránt kevésbé érdeklődő diákok is igazán ki akartak rúgni a hámból.

És ahhoz kétség sem fér, hogy a bulik szervezéséhez senki sem értett jobban, mint a kosárcsapat kapitánya, Francisco Vega. Francisco kétségkívül az iskolai diákélet abszolút középpontjának számított, és nem lett volna ez másként akkor sem, ha nem Barcelona egyik leggazdagabb familiájának legfiatalabb tagja. Nyilván a többszáz négyzetméteres pedralbes-i hacienda, ahol a világraszóló bulikat tartotta nem ártott a megítélésének, de ha az nincs, a külseje, lehengerlő stílusa és a sportsikerek akkor is az iskolai legnépszerűbbjei közé emelték volna. És mint az iskola legmenőbbje, természetesen az általa rendezett bulik is csak a hozzá hasonló diáktársaknak, és a családon keresztül megismert hírességeknek voltak fenntartva. Legalábbis általában. Ez a mai este azonban kicsit más volt. Hogy megköszönje mindenkinek az elmúlt egy hónapban nyújtott támogatást, Francisco az egész iskolát meghívta a buliba, korra, nemre, társadalmi státuszra való tekintet nélkül.

Így eshetett meg az a korábban totálisan abszurdnak tűnő dolog, hogy Mateo is részt vehetett egy Vega-partyn. Egy olyan partyn, amiről köztudott volt rengeteg a csaj, rengeteg az alkohol, és ha van bármi, ami egy, az iskolai szociális rangsor alján álló, nem túl jó adottságokkal, vagy stílussal megáldott srác számára is esélyt ad a lányoknál, az ez a kombináció. Egy részeg lány, aki lecsúszik egy Francisco szintű srácról könnyen fanyalodhat másra nem? Ha ez, meg a menő motoros stílus is kevés ahhoz, hogy felszedjen valakit, hát végképp szűzen fog meghalni, ahogy Thiago is mondta.

De hát miért is lett volna Thiagónak igaza? Azt is mondta, hogy vasra fogja tenni a gépet, most mégis itt gurult át a századeleji építésű hacienda óriási kovácsoltvas kapui között anélkül, hogy komolyabb problémája lett volna az út során. Igen, eleinte akadtak bizonytalanságai, de aztán hamar belejött a 120 lóerős versenygép terelgetésébe. Már amennyiben belejövetel alatt azt értjük, hogy úgy tizenöt méter haladást követően berakta kettesbe, és azóta összeszorított farpofákkal, minden kanyar előtt teljes testében megfeszülve bőven a megengedett sebességhatár alatt csorgott el idáig. Mindegy, a lényeg, hogy ideért, Thiago meg bekaphajta, mikor majd befut a béna harmincéves Seatjával, amit még megvető tekintetekre sem tartanak méltónak a lányok.

A buli már bőven zajlott, mikor Mateo némi ügyetlenkedéssel leparkolta a gépet a vendégeknek fenntartott parkoló egy távolabbi szegletében. Lett volna hely közelebb a bejárathoz is, de a lényeg az volt, hogy lássák a piros-fekete sportcsodával elgurulni a villa előtt, nem az, hogy a parkolóhelyre berollerezésnek is tanúi legyenek.

A hatalmas kúria díszes ajtaja felé sétálva azért kezdtek kisebb kétségei lenni a tervével kapcsolatban. Az csak a kisebbik baj volt, hogy a bátyja bőrruhája két számmal volt nagyobb nála, a komolyabb bajt az jelentette, hogy a motoros csizma sétára totálisan alkalmatlannak bizonyult. Elképzelni sem tudta, hogy mégis hogy képes Hector ezekben öt percnél tovább meglenni. Egyszerre izzadt és fázott a ruha alatt, a csizma pedig olyan merev volt, amitől úgy érezte, mintha egy falábas kalóz lenne egy mesefilmből. A lányok is ennyit megszenvednek vajon azért, hogy olyan jól nézzenek ki? Mindegy, nem számít, ma este meglesz. Realistának kell maradni, a tizeseket és kilenceseket biztosan levadásszák a sportolók, és egyéb menő srácok, de a nyolc és felesek talán elérhetőek lesznek. Mateo realista volt, a lányok krémje még jelen vagány motoros valójában is elérhetetlen volt, de egy nyolc és feles talán már nem. Na jó, ha nincs jobb, még akár egy nyolcassal is megelégedett volna, vagy hét és felessel, ha szőke és nagyok a mellei.

A főépület belülről még nagyobb is volt, mint amilyennek kívülről tűnt. Nagyobb, és valahogy modernebb is. Úgy tűnt a Vegák csak arra adtak, hogy a külcsín feleljen meg az ükapa által épített klasszikus stílusnak, belülről sokkal inkább hasonlított egy modern szállodára hatalmas hallal, és olyan drága berendezéssel, amiből valószínűleg egy egyszerű fotel is többe került, mint Hector dédelgetett motorja.

Mateo igyekezett vegyülni, de legnagyobb meglepetésére az újonnan felvett stílusa egyáltalán nem bizonyult hatásosnak. Hiába a menőség, meg a magabiztos, netről összevadászott csajozós szövegek, rá sem hederített senki. Itt főtt ebben a gőzkabinhoz hasonlatos, szellőzés nélküli bőr göncben, és nem talált olyat, aki ezt kicsit is értékelné. Hát mégis hogyan tehetne ennél is többet azért, hogy felhívja magára a figyelmet? Egy szuper dögös motorral érkezett, vegye már észre valaki!

Bármerre járt az épületben, csak kosarasokat gyűrűben körülálló dögös lányokat, meg söröket futószalagon legurító bulizókat látott, olyat nem, akit kicsit is érdekelt volna bármilyen szinten a jelenléte. Egyre elkeseredettebben bolyongott helyiségről helyiségre. Elképesztő méretű volt ez a ház és még elképesztőbb volt, hogy még így is minden szoba tömve tudott lenni emberekkel. Lányok százait látta ahogy sorra járta az összes helyiséget motor kulcsokat az ujján pörgetve, de egyik sem volt hajlandó odhederíteni rá. Pedig ő aztán igazán próbálkozott. Ha csak meglátott valakit, aki megfelelt a meghatározott profilnak, ő bizony meg is próbált lehorgonyozni nála.

A próbálkozásai sikerességéről sokat elárul, hogy ez a bizonyos szófordulat szerinti horgony egyszer sem volt leeresztve húsz másodpercnél tovább. Pedig az igényeiből is lejjebb adott már. Jó lesz egy hetes is, még csak az sem kell, hogy nagyok legyenek a mellei. Már ha szőke. Vagy ha egyik sem, hát legyen csak egy hatos, de nagy mellekkel.

De ez sem volt elég a sikerhez. Bármilyen elképzelhetetlennek tűnt is elsőre, lassan már az is megfordult a fejében, hogy maga a szuper menőségét adó bőrruha hátráltatja. Máskor kedvesen elutasítóak voltak vele a lányok, néha egészen a barátzónáig eljutott, most viszont mintha viszolygást látott volna mindegyikükön, akivel megpróbált szóba elegyedni.

Lehetett ennek valami köze ahhoz, hogy a bőrruha alatt tocsogott a saját izzadtságában? Egy ilyen buliban hatos lányok ne akadjanak már fenn azon, ha egy férfinak van némi kipárolgása! Hát miféle világ az ilyen!?

Persze ha igazán őszinte akart lenni, iszonyat kényelmetlenül érezte magát a bőrdzsekiben. A csizmával továbbra sem barátkozott meg, mostanra mégis azt utálta kevésbé. Eljátszott a gondolattal, hogy megszabadul a dzsekitől, de ahogy félig lehúzta a cipzárt és megcsapta az orrát a saját izzadtsága, jobbnak látta magán tartani. Férfias kipárolgás ide, vagy oda, a ruha belsejében uralkodó szag már Mateo ingerküszöbét is túllépte, így bármennyire viszolygott is a gondolattól, az esti szex legalább minimális reményének megőrzéséhez dzsekiben kellett maradnia. Egy ötös ne finnyáskodjon az esetleges szagokon, örüljön hogy egy motoros srác hajlandó volt szobára vinni. Vagy négyes, már ha nagyok a mellei.

Egyre közeledett az éjfél, de Mateo szerencséje csak nem akart megfordulni. Még egy kismellű négyesnek is volt pofája elhajtani. Pedig részeg volt a csaj. És csak elsős! Hát a nőknek semmi sem elég!? A hangulatán csak tovább rontott, hogy látta Thiagót egy erős hatossal smárolni a lépcső alatt. Ha ez nem a világ legigazságtalanabb dolga, akkor mégis mi lenne az!?

Magában dúlva-fúlva vonult a bejárat felé, mikor a hatalmas hallból nyíló kevésbé tömött tévészoba félhomályában meglátott egy lányt a kanapén egyedül ücsörögni. Nem tűnt igazán részegnek, vagy bulizósnak, csak ült ott magában egy túlméretes pulcsiba bújva, ami így elnézve egy orké lehetett eredetileg. Vagy a kosárcsapat centeréé, ami Mateo személyes véleménye szerint egy és ugyanaz volt.

Gondolkodóba esett. A lány talán ha hatos lehetett. Esetleg hetes, ha a pulcsi alatt van is valami. Az az átlag szomszédlány típus. Végülis az arca alapjában véve kedvesnek tűnt, már ha a rajta ülő méla unalmat leszámítjuk. Jó, az oldalt felnyírt haj, térdnél kiszaggatott farmer alatt viselt neccharisnya és fekete bakancs nem feltétlen szomszédlányos dolog, de manapság sok lány próbálkozik ilyesmivel, hogy vagányabbnak tűnjön. Egyszerűen égő, hogy mi mindent meg nem tesznek átlag, vagy az alatti lányok, hogy felhívják magukra a figyelmet.

Az elmúlt órák után igazából csak az bizonytalanította el Mateot, hogy a lány teljesen józannak tűnt. Ha egy kismellű részeg négyes is elhajtotta, egy józan hatos, aki ráadásul hozzá hasonlóan harmadikos-negyedikes lehetett, biztosan el fogja.

Mindegy, amúgy is távozni készült, egy utolsó elutasítással több már nem számított semmit. Belépett a szobába, és a Tiestóra vonagló tömegen keresztül a kanapéhoz sétált.

– Nem a te világod, mi?

– Hm? - nézett fel a lány a telefonjából.

– Azt kérdeztem - kezdte Mateo miközben lehuppant mellé a kanapéra - hogy nem a te világod, mi?

– Sajnál, de beszél csak kicsi spanyol - felelte a lány unottan, durva angol akcentussal a hangjában.

Ó, egy amerikai! Hát akkor mégis van esély. Egy amerikainak egy motoros latin srác igazi egzotikus csemege lehet!

– Nem baj, én jól beszélek angolul - felelte a lánynak. Na, csak volt értelme a sok átmagolt angol leckének. Sosem hitte volna, hogy a nyelvtanulás segít majd neki csiszolni a "nyelvtudását", de most mégis úgy festett.

– Látom - válaszolta a lány továbbra is unottan. - Mit kérdeztél az előbb?

– Azt, hogy ez a buli dolog nem a te világod, ugye?

– H'ja. Miből találtad ki? - kérdezett vissza a lány, miközben a tekintetét visszairányította a telefonjára.

Nem hajtott el, ez már fél siker. Most vesd be magad! A lányok szeretik a vagány srácokat, akik érzékenyek és figyelnek a részletekre.

– Hát az hogy itt ülsz egyedül egy ilyen pulcsiban. Gondolom te inkább ilyen Billie Eilish típus lehetsz.

– Zseniális megfigyelő vagy - érkezett egy újabb egyhangú válasz. - De ez csak egy pulcsi amit az a colos fütyi adott mert fáztam.

– Pedig most nincs is olyan hideg a februárhoz képest.

– Lehet, de ahonnan jöttem, sokkal melegebb volt.

Lássuk. A lány amerikai, fehér de sötétebb bőrű és fázik. A vonásai alapján nyilvánvalóan nem latina, szóval a bőrszínt valószínűleg a napos környezettől kapta, amit az is alátámaszt, hogy az európai szinten nézve enyhe barcelonai télben fázik. Szóval egyértelműen melegebb területről jött, de mivel vicces akcentussal beszél, meg fura szavakat használ, nem lehet kaliforniai, hisz ott készítik a filmeket, ahonnan angoltudása tekintélyes részét Mateo gyűjtötte. Akkor marad Texas. Mintha lett is volna szó arról, hogy érkezik valaki Texasból a suliba.

– Gondolom más azért itt, mint Texasban - mosolygott a lányra Mateo.

– Hú, nem semmi szériában vagy - érkezett válasz a telefon mögül..

– Köszi - felelte Mateo még szélesebbre húzódó mosollyal. - Igyekszek odafigyelni a részletekre. Ezért is tűntél fel nekem. Nem láttalak még a suliban.

– Most helyeztek át ide.

– Cserediák program, vagy munkaügy?

– Munkaügy.

A lányok szeretik az együttérző srácokat, ideje ezt az oldalt is megmutatni.

– Nehéz lehet ha a szülők keresztülrángatnak magukkal a világon, csak mert máshol kaptak munkát.

A lány felemelte a tekintetét, és vett egy nagy levegőt, mintha mondani akarna valamit, de meggondolhatta magát, mert egy pillanattal később vissza is tért a telefonjához.

– Mateo vagyok - nyújtotta a kezét a fiú.

– Skye - felelte a lány ahogy röviden viszonozta a gesztust.

– Na és Skye, hogy tetszik neked a sulink?

– A héten íratkoztam be. Okésnak tűnik.

– Na és tervezel felvenni valamilyen faktot?

– Nah.

Elveszíted, Mateo! Csinálj valamit!

– Kár. Pedig nagyon menők vannak. Én például egy olyanra járok, ahol motorszerelést tanulunk.

Ó, te hülye! Ha lesz köztetek valami, már akár hétfőn rá is jöhet, hogy kamuztál neki!

– Motorszerelés? - kérdezte unottan a lány.

– Naná - ki ne hátrálj most már! - Hát csak illik megtanulnom az ilyesmit, hogy kipofozhassam a jó öreg vasat.

– Ja, hogy te ilyen motormániás vagy? - húzta fel a szemöldökét Skye.

– Hát, mondhatni. Ide is azzal jöttem, azért van rajtam bőrruha.

– Óh. Én azt hittem ez valami helyi divat.

– Neeem-nem. Kell a védelem, ha a hatszázas sport Hondámmal repesztek a városban, tudod?

A lány lélegzete kihagyott egy pillanatra, de gyorsan visszatalált az eddigi flegmasághoz.

Megvan! Bekapta a horgot!

– Biztos látni fogsz majd vele az iskola parkolójában, de ha érdekel, most is megmutathatom neked.

Skye Mateóra nézett, majd megvonta a vállát és feltápászkodott.

– Felőlem.

A fiú majd kiugrott a bőréből. Csak szerez neki numerát a bátyja hatszázasa! Jó, nem egy nyolc és feles, mint amiben reménykedett, meg vagy tíz centivel magasabb is nála, de a végeredmény a lényeg.

Ahogy kint sétáltak a vendég parkolóban, a lány az eddigi viselkedésétől némileg idegen módon szertelenül lóbálta a kezét, és kicsit beszélgetősebb volt.

– Remélem tényleg van motorod, nem csak megtöcskölni próbálsz.

Mateo zavartan nézett rá.

– Mit jelent a töcskölni?

– Tudod - imitált szexuális csípőmozgást Skye - dugni.

– Ó, nem, dehogy is! - tiltakozott a fiú. - Sosem használnám a motoromat arra, hogy azzal csábítsak el egy lányt.

Hectoré a motor, szóval technikailag helytálló. Ugyebár?

– Ez megnyugtató. A motoros srácok mindig olyan durvának és erőszakosnak tűnnek.

– Áh, én nem vagyok olyan. Csak tudod... a száguldás a mindenem. Húzni a gázt, és tudod... csak repeszteni a pusztában.

– Értem - bólogatott Skye.

– Á, látod, oda is érünk mindjárt - intett a bátyja motorja felé Mateo.

– Óh, az a piros-fekete a tiéd? - kérdezte lelkesen a lány.

Lő és gól!

– Igen, az enyém.

– Imádom a színét - lelkendezett Skye. - Meg olyan menőn néz ki. És biztos nagyon gyors. Mehet vagy... négyszázzal legalább!

Passz... Mateonak igazából fogalma sem volt róla, hogy mennyi lehet a motor végsebessége. A négyszáz biztosan erős túlzás volt, igazából olyan háromszáz környékét sejtett, nem mintha számított volna ez most bármit. Ha ő nem tudta, hát Skyenak még hozzávetőleges sejtése sem lehetett.

– Ha teljesen kihúzatom, persze. De azért nem a városban, természetesen.

– Ja, azt mindjárt gondoltam - bólogatott Skye miközben szép lassan körbejárta a gépet. A kipuffogónál aztán megtorpant. - Jé...

– Mit találtál? - kérdezte érdeklődve Mateo.

– A Honda nem koreai? Itt valami orosz szöveg van.

– Orosz szöveg? - lepődött meg a fiú.

– Igen, valami Akra... izé.

– Jaaa. - Gondolkodj, Mateo, találj ki valamit gyorsan! Miért nem tudott Hector valami normális márkás cuccot tenni egy ilyen drága motorra? - Hát tudod egyszer elestem, és megsérült a kipuffogó. Öm... nem volt pénzem gyárira, és... tudod, csak egy ilyen orosz koppontást tudtam megengedni magamnak.

– Értem - bólogatott együttérzően Skye. - Tudom, hogy pofátlan kérés, de ráülhetnék?

Ez a motor valami állat csajmágnes!

– Hát persze, kis... Skye.

A lány felugrott a motorra, feldobta a lábait a lábtartókra, és érzékien végigvonaglott az ülésen oda-vissza egyszer.

– Istenem, imádom ezt az érzést - murrogta. - Valami frenetikus!

Nem az. Egy középkori kínpad, ha harminc másodpercnél többet töltesz rajta, de azért ami a ma éjszaka lesz, tökre megéri.

– Ugye?

– Beindíthatom? - kérdezte könyörgő szemekkel Skye. Hatoshoz, mellekkel potenciális heteshez képest iszonyatosan imádnivaló volt, mikor így rebesgette azokat a hatalmas szürke szemeit. Különben is, mi rossz lehetne abból, ha csak beindítja a gépet?

– Persze - válaszolta Mateo. Odalépett a motorhoz, behelyezte a kulcsot a zárba, elfordította, majd biztosra menve, hogy a felkarjával érinti Skye felsőtestét, benyomta az indító gombot.

A motor egy másodpercnyi üresben forgás után életre kelt, és öblös duruzsolásba kezdett.

– Uram-atyám! Ez nagyon tuti, ahogy itt vibrál alattam! - lelkendezett Skye.

Golyókkal nem élveznéd ennyire. De még az is megérte ezért az estéért. Végülis első alkalomra nem is lesz rossz ez a Skye. Hector egy igazi bányarémmel veszítette el a szüzességét, szóval tényleg nem lehetett ok panaszra.

– Örülök, hogy tetszik. Elhiheted, sokat dolgozgatok rajta, hogy minden ilyen pöpec legyen.

– Azt látom is - állapította meg nagy szakértelemmel Skye. - Gurulhatok vele egy pár métert?

Upsz... Na most volt baj. Épp eléggé félt attól, hogy ő esik el a motorral, de rábízni egy idegen csajra... Persze jó lett volna szexelni vele, de... Ez még így is őrültséggel határos gondolatnak tűnt.

– Mentem már robogóval - erősködött a lány. - Nem vagyok totál noob.

Jó, hát ez azért megnyugtató volt valamennyire.

– Nem is tudom.

– Légyszi - pislogott hatalmasakat Skye. - Annyira beindít ez a motor.

Basszus! Hát, ha el is dobja itt a parkolóban a motort, a halál talán elfogadható ár, hogy végre ne cikizhesse senki Mateot a szüzessége miatt. Egyébként is azt mondják, hogy a szendének tűnő lányok a legdurvábbak az ágyban.

– Na jó - sóhajtott Mateo.

– Kösziii! - lelkendezett Skye.

Ajánlom, hogy tényleg nagyon jó numera legyél - gondolta magában a fiú.

– Tedd le a jobb lábad, és döntsd meg NAGYON kicsit a motort, hogy a bal lábaddal vissza tudd hajtani a kitámasztót, aztán tedd le mindkét lábad, hogy a motor stabilan álljon.

A lány kissé ügyetlenkedve, de követte az utasításait.

– Na most. Ez nem robogó, a kar a jobb kezednél az első fék, a kar a jobb lábadnál a hátsó fék, eddig világos?

Skye lelkesen bólogatott, úgyhogy Mateo folytatta.

– Akkor fogjunk bele. Tényleg nagyon figyelj, a bal lábad tedd vissza a lábtartóra, és érzed azt a kart a lábfejed alatt úgy a lábujjaid tájékán?

Skye áthelyezkedett, aztán némi keresgélés után lelkesen felkiáltott.

– Megvan!

– Na, azt még ne nyomd le most. Tényleg nagyon figyelj. Húzd be a bal kezeddel a kormány bal oldalán lévő kart teljesen, és tartsd úgy. El ne engedd, amíg azt nem mondom, hogy engedd el, oké?

– Megértettem - tisztelgett a jobb kezével Skye.

– Na már most... nyomd le a bal lábaddal a kart, és lassan, NAGYON lassan engedd fel a bal kezed alatt lévő kart. Nagyon lassan, és a motor egyszer csak el fog indulni. Aztán ahogy gurul, a jobb lábaddal nyomd le finoman a féket, nehogy túl gyorsan menjen.

Skye engedelmes diáknak bizonyult, a motor szép lassan meglódult.

– Uram-Isten! - sikoltozta a lány. - Imádom!

– Ugye? - mosolygott rá Mateo, de közben a rettegéstől megtapasztalta, mit jelent mikor azt mondják, hogy valakinek a torkában dobog a szíve. Csak el ne dobja a gépet Skye! Iszonyatosan idióta ötlet volt neki engedni. Hector éveket spórolt a motorra, kifejezetten kezdett lelkifurdalása lenni attól, hogy csak így engedte egy idegen csajnak, hogy vezesse. Persze úgy sem lesz belőle semmi baj, mert ha baj lenne belőle, az olyan lenne, mint egy rossz filmben. És ez nem egy rossz film, ugye?

Igyekezett tartani a tempót a viszonylag lassan guruló motorral, mikor Skye rápillantott.

– Ezt a jobb tekerőt nem magyaráztad el. Itt is a gyorsításhoz van, mint robogón?

Mateonak még felfogni sem volt ideje a kérdést, mikor a lány egy erős mozdulattal megtekerte a gázkart.

A motor első kereke a levegőbe ugrott, a hátsó pedig egy pillanat alatt katapultként lőtte ki a gépet az addigi lassan csorgó helyzetéből. Skye rémülten sikoltozni kezdett.

– Jaj ne! Mateo segíts! Mit csináljak!?

A fiú ereiben megfagyott a vér. Sosem hitte, hogy a filmes klisé, mikor bevágják a lemezjátszó scratchelős hangját, és a főhős a helyzet elemzésébe kezd, a valóságban is megtörténhet, ehhez képest itt állt most, a másodperc törtrésze alatt milliónyi forgatókönyvet pörgetve végig a fejében. Ez a szegény buta lány összetöri magát. Talán meg is hal. A motor ripityára törik. Hector viccen kívül megöli ezért. Vagy csak a szülei tagadják ki. Az egész iskola arról fog beszélni, hogy miatta halt meg egy lány. Te jó ég, lehet hogy tényleg megölt valakit egy kósza numeráért!

– Ö-ö-ö... Engedd vissza a gázt - kiabálta az első épkézláb gondolatot, ami eszébe jutott.

– Segítség! - sikította Skye mikor a még továbbra is egykeréken ágaskodó motor valamiért fordulni kezdett.

Uram-atyám, meg fog halni. Kész. A lánynak annyi. Meg Mateonak is. Szűzen meghalni hirtelen már egész vállalható gondolatnak tűnt volna, ha azzal menthetővé vált volna a helyzet.

– Szedj le! Állítsd meg valahogy! - kiabált égben kapálózó lábakkal Skye mikor a motor továbbra is egykerekezve már visszafelé tartott Mateo irányába.

– Engedd vissza a gázt - üvöltötte rémülten Mateo.

Ezt már meghallhatta a lány, mert a motor első kereke visszahuppant a földre. A sebessége viszont inkább nőtt ahelyett, hogy csökkent volna.

– És most mit csináljak? - sírta kétségbeesett hangon Skye.

– Fékezz a hátsó fékkel!

És a lány annak rendje és módja szerint... behúzta az első féket.

Most a motor hátsó kereke emelkedett magasan a levegőbe és úgy gurult folyamatosan lassulva, amíg Mateo előtt harminc centivel megállva vissza nem huppant az aszfaltra.

Skye nem esett el! A motor is túlélte egy karcolás nélkül! Ez maga volt a csoda! Mateo már nem is gondolt a szexre, csak hálát rebegett az égnek, hogy nem történt semmi baj. Soha az életbe nem csinál ilyen hülyeséget még egyszer. Az ilyesmit csak egyszer lehet megúszni, nem szabad kísérteni a sorsot.

– Skye! - zengte be a februári éjszakát egy izzó dühtől fűtött női hang. - Mégis mi a kénkövest lófaszt művelsz te isten verése!?

Mateo ösztönösen a hang irányába nézett, hogy aztán legnagyobb meglepetésére szembetalálja magát Isabela Vegával, a buli házigazdájának édesanyjával. Senora Vega Spanyolország egyik legbefolyásosabb üzletasszonya volt, de az iskolában csak annyit tudtak róla a diákok, hogy Francisco anyja, és iszonyatosan el van eresztve pénzzel. Talán épp ezért is rökönyödött meg annyira Mateo, hogy egy ilyen jól szituált, felső körökben mozgó asszony száját ennyire könnyedén hagyja el ez a durva vulgaritás.

– Mégis mi a faszt nem lehet érteni azon, hogy le vagy tiltva az utcai motorozásról? - folytatta a nő a dühöngést.

Mateóban vagy a lelkiismeret ébredt fel a galiba miatt amit okozott, vagy megmentő hős lovag szerepbe próbálta tenni magát, ezt igazából maga sem tudta volna eldönteni, de egyensen kihúzva magát Skye elé állt mielőtt a feldühödött sárkányként csörtető nő odért volna hozzá.

– Elnézést, Señora Vega, ez az én motorom, és csak próbáltam megmutatni Skye-nak. Nem az ő hibája.

A nő zavartan pillantott rá, mintha eddig fel sem fogta volna, hogy ő is itt van.

– Te meg mégis ki a franc vagy?

Mateo kihúzta magát.

– Skye pasija.

A nő Mateo válla felett a lányra nézett, majd éktelen röhögésben tört ki. A fiú nem ilyen reakcióra számított. Az igazat megvallva rosszul esett neki, hogy egy ilyen önfeláldozó gesztust csak így képes kinevetni valaki. Tessék vele üvöltözni, hogy elhárítsa a Skyet érő támadást. Meg... annyira azért nem is tűnt taszító gondolatnak, hogy egy ilyen dögös, magas, negyvenes MILF zúdítsa rá a haragját. A harag szexi. De ez a kinevetés. Ez igazán szíven döfte.

– Ez cuki volt, kisfiú, de most állj szépen félre, hogy beszélhessek a kliensemmel - villantott rá megsemmisítő erejű, ragadozó vigyort Señora Vega miután abbahagyta a nevetést.

– De nem Skye hibája volt, ő nem tudhatta... - kezdett mentegetőzésbe Mateo.

– Pap-pap-pap - mondta Señora Vega ahogy a jobb kezével egyszerűen összezárta a fiú száját. - A cuki kis Skye nagyon is jól tudja, hogy a szerződése szerint tilos a versenypályán kívül motorra ülnie. Szóval ne játszd itt neki a lovagot! Tűnés van, világos?

Mateo teljesen összezavarodott. Mi van? Reagálni akart volna valamit, de egyszerűen hirtelenjében képtelen volt felfogni, hogy mi történt. Señora Vega egy másodpercnyi várkozás után úgy döntött, hogy segít neki. Jobban rászorított a szájára, és annál fogva bólogattatni kezde a fejét.

Mikor Mateo kiszabadult a szorításából, visszanézett Skyera, akinek olyan széles vigyor ült az arcán, mintha megütötte volna a lottó főnyereményét. Nyoma sem volt annak a rémülten sikoltozó lánynak, akinek az életéért egy perccel korábban még rettegett.

– Ne vigyorogj úgy! - váltott vissza dühösen üvöltő hangnemre Señora Vega, amint ellépett Mateo mellett. - Komolyan el akarod kúrni az esélyeid a Badalona GP-vel is két nappal azután, hogy aláírtad a szerződést?

– Ne már, Isabela! - mentegetőzött Skye. - Csak szórakoztam egy kicsit, el sem hagytam a parkolót!

– Csend, tűnés befelé! Kisfiú - fordult Mateo felé a nő - fogd szépen a motorod és húzz innen a picsába!

Skye lerúgta a kitámasztót, leszállt a motorról és bocsánatkérően a fiúra nézett, ahogy elsétált előtte.

– Bocsi de muszáj volt. Mondd meg légyszi a motor igazi gazdájának, hogy valami elképesztő gépe van. Onya, sonya*.

A fiú egyszerűen reagálni sem tudott. Csak nézte leforrázva, ahogy az éjszakával kapcsolatban szőtt minden terve lassan belibeg a hatalmas kúria ajtaján.

Mégis mi a rossebb történt itt?

*Onya-sonya - Népszerű ausztrál elköszönési forma