"Don't listen what your girlfriend says, She reads those magazines" üvöltött fel a telefon Skye fülétől alig pár centire. A lány ijedten kapálózva pattant fel az ágyban, egy vállalhatónál jelentősen hosszabb pillanatig azt sem tudva, hogy éppen hol tartózkodik. Meg azt, hogy mennyi az idő. Vagy hogy aznap épp futama lesz, vagy iskolába kell mennie.

Dezorientáltságából vajmi keveset veszítve kezdett tapogatózni az ágy mellett, mert az első ijedtségben padlóra lökött telefon egyre nagyobb lelkesedéssel öntötte magából Lzzy Hale rekedtes vokálját. Több másodpercnyi vak küzdelem után Skye végre a kezébe kaparintotta a készüléket.

Enervált mozdulatokkal, az összezárult szemhéja mögül ki sem látva kezdte kaparászni a kijelzőt, amíg a zene végre el nem hallgatott.

– Szia, Abril - nyöszörögte a kagylóba.

– Szia barátnőm - trillázta Abril a vonal túlsó végén.

– Mennyi az idő?

– Kelj óra fel perc van. Elkésel a suliból.

Lassacskán kezdett kikristályosodni a napszak és a helyszín. Ha suliidő van, még négy órája sincs, hogy hajnalban elbúcsúztak egymástól újdonsült párjával, mégis micsoda emberiség elleni büntett, hogy az már ilyen éber?

– Abril?

– Igen, Kicsim?

– Visszavonok mindent, amit az éjjel mondtam. Szakítani akarok.

– Késő, már nem szabadulsz tőlem.

Skye az arca elé fordította a telefonját, és hunyorogva próbálta leolvasni róla az időt.

– Jézusom - morogta -, Abril, még csak most múlt hét!

– Tudom, és te még mindig ágyban vagy. Na kifelé, készülni! - trillázta a lány.

– Négy után raktuk le a telefont - szenvedett Skye.

– És én már fél hétkor a zuhany alól küldtem neked a szelfit, szóval nincs mentséged.

Ami azt illeti, volt. Skye a legutóbbi nagydíj reggele óta eltelt negyvenhat órából összesen nem aludt kilencet sem. Azért ez a kimerültség nem akadályozta meg abban, hogy magán erőt véve, éberségi szintjéhez mérten indokolatlan gyorsasággal túrja fel a telefonját a nevezett szelfiért. Egy pillanat alatt felderült az arca.

– Ha gondolod, én is küldhetek képet arról... ahogy magammal cicázok - mondta erotikusnak szánt hangon. A kivitelezésen azért sokat rontott, hogy a hatásszünetnek szánt pillanatba beleásított.

– Ezzel nem versz át! Tudom, hogy valami Casey-t puszilgató szelfit küldenél.

– Affene.

– Ne ezen járjon az eszed, hanem készülődj! Persze küldhetsz képet is azért - vitte fel a hangsúlyt a mondat végén Abril.

– Igenis mami - érkezett a gunyoros válasz.

– Na majd kapsz az iskolában, hogy így beszélsz velem. Hálátlan kölyke!

– Megígéred? - kacérkodott Skye.

– Szörnyű vagy. Lehet mindjárt én gondolom meg magam.

Csend.

– Skye? Skye, ugye nem aludtál vissza?

Csend.

Üzenetjelzés.

– Mit küldtél? - kérdezte Abril.

– Nézd meg! - mondta rejtélyesen Skye.

Csend.

Nevetés.

– Te totál dilis vagy. Imádlak.

– Eléggé ahhoz, hogy hagyj visszaaludni?

– Ahhoz? - tűnődött el egy pillanatra Abril. - Nem. Készülődj! Ha már nekem indulnom kell, neked se legyen jobb.

– Oké - sóhajtotta lemondóan Skye.

– Puszi - érkezett a vidám rikkantás a vonal túlsó végéről.

– Neked is.

Azzal a telefon elnémult.

Skye felpillantott a szó szerint a feje tetején ücsörgő Caseyre.

– Köszi, hogy próbáltál segíteni, de most már leszállhatnál, mert kezdesz nehéz lenni.

Casey egy nyávogással jelezte, hogy kettejük közül a jelenlegi elhelyezkedéssel csak mihaszna szolgájának van baja.

– Ugye tudod, hogy le is pöckölhetnélek téged onnan? - kérdezte Skye, de mindketten tisztában voltak azzal, hogy ez nem több üres fenyegetésnél.

A lány a szájával felfelé csücsörítve megpróbált a cica pofijába fújni, de egyedül annyit ért el vele, hogy az megemelte az egyik lábát, és az addig alatta lévő tincs egyenesen Skye arcába zuhant.

– Most azt hiszed, te nyertél, igaz?

A ragdoll hangos dorombolással adta tudtára, hogy ennél elégedettebb már nem is lehetne az eredménnyel.

– Na jó, ha leszállsz a fejemről, kapsz kaját.

A varázsszó elhangzására Casey már a konyhában is volt.

Skye miután megtapogatta a fejbőrén a cica villámrajtjából hátramaradt karmolásokat, kikecmergett az ágyból, és hatalmasat nyújtózott.

Hát tényleg egy új nap ébredt rá, még ha az új nap és közte ez az ébredés dolog meglehetősen egyoldalúnak mutatkozott is perpillanat. Az éjszakai vallomás és az azt követő közös sírás után a kapcsolata Abrillel, hát, fogalmazzunk úgy, nagyon hamar ugrott pár szintet és csak a hajnali nap első sugarai tudták őket ágyba teremteni.

Ennek köszönhetően Skye arcát most a túláradó öröm, és az idült narkolepszia igen ritkán látható elegye uralta.

Persze a nagy boldogságnak meglesz a böjtje. A héten most utoljára aludhatta volna ki magát kellemesen, a következő reggeltől vissza kellett térnie a futamok közti teljes edzésrutinjához. Tehát hatkor ébredés, egy óra futás vagy biciklizés, fél óra edzőterem, könnyű reggeli, aztán iskola, majd délután egy óra edzőterem, egy óra uszoda, egy óra edzőterem, motocross edzés, és könnyed levezetésként fél óra futás, fél óra edzőteremmel fűszerezve. Mindezt úgy, hogy most a hálószobájából kibotorkálva igazából az sem esett volna nehezére, hogy két lépés között elaludjon.

A konyhába érve ránézett Casey tálkájára, majd a cicára és vadul gesztikulálni kezdett az etető felé.

– Tele van. Bakker, Casey, vagy húsz szem hiányzik a közepéről!

Ez ebben a formában igaz volt, de pont a húsz fincsi szem volt az. A többi a szabad levegőn aszalódott majdnem egy teljes percig, mire Casey eljutott volna odáig, hogy a szájába vegye őket. Hát mégis hogy várhatná el bárki is, hogy ilyen romlott dolgokat fogyasszon?

Skye morgolódva visszaöntötte a tápot a dobozba, összerázta az egészet, majd egy pohárral kivett egy kisebb adagot és a tálba töltötte.

– Tessék, mintha új lenne.

Casey méltatlankodó nyávogással jelezte, hogy márpedig ő nem dől be ilyen olcsó trükköknek. Mindazonáltal azt is tudta, hogy ennél frissebbet most nem fog kapni, szóval nagy duzzogva nekilátott.

Skye szórakozottan szemlélte a fél arccal a tálkába merülő cicáját, de a gondolatai egészen máshol jártak. Sem a fáradtság sem a lelkifurdalás időnként rátörő hullámai nem tudták lerángatni a rózsaszín felhőkről, amiken most lebegett. Egy napja úgy ébredt, hogy minden szar, és utálja a világot, most viszont azt érezte, hogy senki, még maga Paolo sem lenne képes elrontani a kedvét.

Nem mintha a fáradtság nem tett volna meg mindent, hogy rettenetesen érezze magát. Mondják, hogy a szerelem megrészegít, de azért Skye nem vett volna rá mérget, hogy ezt a nagyon durva másnapossághoz hasonlatos kóválygást a fejében, a szerelem okozza, és nem a kimerültség.

Gyorsan írt egy üzenetet az anyjának, jelezve, hogy ébren van és nem lesz szükség reggeli zaklatásra, majd elment zuhanyozni. Ha már az a tényleges másnaposságon segíteni szokott, talán most sem lesz majd másként.

***

Skye a reggeli készülődés által valamelyest észhez térítve baktatott lefelé az ASB felé vezető szerpentines úton. Egész lényében tombolt a feszült várakozás, mert elképzelni sem tudta, hogy milyen lesz először találkozni élőben Abrillal a nagy vallomások megtétele után. Vajon győz a szenvedély, és egymásnak esnek a folyosón? Vagy képesek lesznek eszüknél maradni, és elrejteni mindenki elől, hogy kapcsolatuk természete gyökeresen megváltozott? Esetleg a kettő valamilyen elegye? Abban biztos volt, hogy Abril nem veszti el a józanságát. Amilyen kis hebrencs tudott lenni az a lány, az esze szinte sosem engedte ki a kezéből az irányítást.

Másrészről persze, azzal kezdte a szerelmi vallomást pár órával ezelőtt, hogy egy meztelen képet küldött magáról, ami talán nem nevezhető az önkontroll félreérthetetlen jelének.

Köszönhetően a türelmetlen várakozásnak, Skye ma reggel olyan, korábban blaszfémiának számító dologra ragadtatta magát, ami világ életében elképzelhetetlennek tűnt a számára. Több, mint fél óra volt még hátra a tanítás megkezdéséig, és most lépett át az iskola főkapuján! Akkor tett ehhez hasonlót utoljára, mikor odahaza az öccsét, Timmy-t kísérgette a suliba. Na de a pontosan érkezés akkoriban az öccse iskoláját jelentette, nem a sajátját kilométerekkel odébb.

Sietős léptekkel haladt a történelemóra helyszíne felé, tudván, hogy minden sietsége ellenére Abril már egészen biztosan ott fog várni rá. Vannak olyan iskolábajárási axiómák, amik földrajzi helytől, vagy kultúrától függetlenül mindig igazak. Az egyik ilyen, hogy mindig a legmesszebb lakó diákok érnek be elsőnek, és a legközelebbiek utoljára. És Skye-nál kevesen laktak közelebb az ASB-hez a diákok közül.

Öles léptekkel a tanterem felé haladva látta meg a barátnőjét amint falnak vetett háttal a táskáján ücsörög.

Hát nem egy egészen tüneményes csoda volt, ahogy azzal a hatalmas szemüveggel az arcán édesen beletemette magát az algebra tankönyvbe? Mégis hogy a rossebbe hozta a sors, hogy ő, Skye, az örök rebellis, akinek lételeme a bajkeverés, nem csak jóban lett az iskola egyik legkockább lányával, de ennyire halálosan belé is esett?

Megszámolni sem tudta volna, hányszor pörgette végig kettejük barátságának néhány hónapját, az esti vallomás óta, és minden egyes alkalommal egyre nagyobb hülyeségnek érezte azt a korábbi elképzelést, hogy megmaradhattak volna csak barátoknak. Valami különös módon, a látszólagos ellentéteik ellenére annyira hasonlítottak egymásra, és olyan közös hullámhossz alakult ki köztük, ami tökéletesen ellehetetlenítette, hogy sokáig tartani tudják ezt a fél lépés távolságot. Bármennyire szégyellte is bevallani Skye, mostanra már abban is szinte biztos volt, hogy ha kapcsolatban vannak épp valaki mással, akkor sem ment volna.

Amint barátnője meglátta őt közeledni, felpattant, és a táskáját maga után lobogtatva rohant felé. Ennyit az előzetesen feltételezett, visszafogott Abrilról. Skye egy pillanatra azt hitte, a nyakába is ugrik és megcsókolja őt ott az iskola koránkelői előtt. Végül aztán mielőtt odaért volna hozzá, Abril lassított a léptein.

– Szia, ki kell mennem a mosdóba, elkísérsz? - hadarta felé közeledve a lány, hogy aztán meg sem állva karon ragadja őt és a mosdó felé vonszolja.

Ha lett is volna olyan gondolat, hogy a lányvécé magányát az iskolai nyilvános viselkedés megvitatására fogják használni, az egy pillanat alatt el is szállt. Amint beléptek az ajtón, Abril nagy lendülettel bevágta a táskáját a mosdó alá majd még azzal a mozdulattal a falnak lökte Skye-t és szenvedélyesen megcsókolta.

Csak úgy szikrázott a levegő, ahogy az ajkaik közt egymással táncoló nyelveikből kiinduló elektromosság extázisos bizsergéssel töltötte meg a tagjaikat. Egy múlandó pillanatra az idő is megszűnt létezni, ahogy az eddig csak fantáziaként létező első érintés magával ragadta őket.

– Ez úgy hiányzott már - murrogta Abril, miután az ajkaik egy örökkévalóságot követően szétváltak.

– Még sosem csókolóztunk - mosolygott rá Skye.

– Nem, de már annyiszor elképzeltem.

Hirtelen kivágódott mögöttük a legmesszebb lévő fülke ajtaja, és Francisco Vega szélesen vigyorgó feje kandikált ki rajta.

– Ti még nem smároltatok?

Hát, a kapcsolatuk titokban tartása már azelőtt lekerült a terítékről, hogy egyáltalán beszélhettek volna róla. Ciscónak sok igen közismert tulajdonsága volt, mások titkainak megőrzése nem tartozott közéjük.

A lányok egyszerre kapták a fejüket a fiú irányába.

– Ez a lányvécé, takarodj innen! - kiáltottak rá, de ez igazából már csak eső után köpönyeg volt.

– Nyugavér! - tette fel a kezét Francisco. - Nem kukkolni jöttem. - Kilépett a fülkéből, majd egy pillanattal később egy felsőjét igazgató másodikos lány is követte.

– Ne mondd, hogy nem találtatok erre más helyet! - nézett rá lapos tekintettel Abril.

– Mintha nem pontosan ezért jöttetek volna ide ti is - vigyorgott önelégülten Francisco. - Komolyan most smároltatok először?

– Közöd? - vonta fel a szemöldökét Skye. Mostanra nyilvánvalóan szó sem lehetett már gondolati szinten sem olyasmiről, hogy a fiú és a másodikos kis csitri nem kürtölik tele az egész iskolát az itt látottakkal.

– Közöm az semmi, csak csalódtam benned, Stone. Legjobb emlékeim szerint mikor nálunk laktál, még arra sem volt türelmed, hogy együttjárásig juss egy csajjal, mielőtt lesmárolod - vigyorgott a fiú.

– Mert akkor minden türelmem elment egy öntelt seggfejre - rebezgette a szemét gúnyos vigyorral Skye.

– Óh - kapott a szívéhez összefacsarodott arccal Francisco. - Öntelt seggfejnek nevezett, mi lesz most velem?

– Befejezted?

– Be - vigyorgott a fiú. - De most komolyan, nem vagy egy hónapja jártok már?

– Kifelé! - intett az ajtó irányába Abril.

Francisco cinkosan a két lányra kacsintott ahogy a kijárat felé indult.

– Hogy folytathassátok, ugye? - vetette oda még útközben.

– Ha úgy lenne se mondanánk meg - vigyorgott tettetett nyájassággal a képébe Skye.

A fiú kilépett a mosdóból, és visszanézett a fülkés partnerére.

– Majd mesélj, hogy miről maradtam le.

A választ már nem hallhatta, mert Skye az arcába csapta az ajtót.

A szerelmespár tekintete most lassan a velük egy helyiségben maradt másodikosra irányult. És az a tekintet aligha állhatott volna messzebb a "csatlakozz hozzánk harmadiknak" pillantástól.

A lány szeme meg sem rebbent, csak mosolyogva megvonta a vállát.

– Engem nem zavarhattok ki, én is lány vagyok.

Skye belépett a személyes terébe, és arcához fenyegetően közel hajolva felhúzta a szemöldökét.

– Akarsz fogadni?

A lány háralépett és feltette a kezeit.

– Jól van na. Cisco partijain még nem voltál ilyen szégyenlős.

Skye az ajtó felé intett a fejével, és ekkor már a lány sem próbált okoskodni.

– Amúgy sem érdekelt, hogy mit csináltok egymással - mondta, ahogy a pasija után somfordált.

Miután csak ketten maradtak a helyiségben, Abril a falhoz lökte barátnőjét, majd szorosan hozzásimulva felnézett rá és incselkedő hangon megkérdezte:

– Miket is csináltál te azokon a partikon?

Bármilyen más helyzetben ez nem lett volna egy nehéz kérdés, de jelenleg kétszeresen is problémás volt a megválaszolása. Egyrészt a válasz nyilván nem olyasmi volt, amivel az ember elbüszkélkedne egy kapcsolat kezdetén. Másrészt, a kérdés megválaszolásához kellett volna emlékekkel rendelkezni az első pár bemelegítő italt követő eseményekről.

– Az alkoholtól a nagy része kiesett - mosolygott Skye.

Abril arcán egy pillanatra szomorúság jelent meg, de aztán ahogy a szeme a barátnője nyakára tévedt, azonnal át is vette helyét a tudattalan cselekvés.

– Ilyesmiket? - kérdezte, ajkaival az érzékien szabadon hagyott hívogató bőrfelületre tapadva.

– Valószínű - rebegte Skye, ahogy lélegzetvisszafojtva érezte az egész testén végigfutó kellemes libabőrt.

– Meg - csúsztatta a combjai közé a kezét Abril - ilyeneket is?

– Biztosan - rebegte Skye, teljesen elveszve a pillanatban. Sosem nézte volna ki barátnőjéből ezt a fajta határozott irányítási képességet, de hazugság lett volna azt állítania, hogy nem találta ezt végtelenül szexinek.

Aztán ahogy az élvezet jött, bármi előjel nélkül vége is szakadt. Abril kajánul rámosolygott, és ellépett tőle, hogy megigazíthassa magát a mosdó tükrében.

Másodpercekbe telt, mire Skye annyira képes lett lejönni az érzésről, hogy reagálni tudjon.

– Ilyenkor egy kis szemét vagy - sóhajtotta barátnőjét szemlélve.

– Kikérem magamnak - vigyorgott rá a tükrön keresztül Abril. - Nem kicsit vagyok szemét. De te pont ezért szeretsz - kacsintotta a végén.

– Ki tudja meddig, ha ilyeneket művelsz velem - incselkedett Skye.

– Az sem engesztelne ki, ha elárulnám, hogy anyuék megengedték, hogy ma az egyik barátnőmnél aludjak?

– Óh - húzódott mosolyra azonnal Skye szája. - A szende külső egy igazi szexmániást takar.

– Várj, te azt hitted te vagy az a barátnő? - húzta fel a szemöldökét Abril.

Skye odalépett hozzá és maga felé fordította

– Nem hiszem, én tudom - mondta, mielőtt olyan szenvedélyesen csókolta meg, ami az egész mosdópultot lángra lobbantja, ha nem műkőből készült volna.

– Na jó - sóhajtotta Abril, ahogy az ajkaik szétváltak -, azt hiszem akkor lemondom a másik lányt. Már ha viselkedni fogsz a mai nap.

– Ha olyan lányt akarnál, aki tud viselkedni, akkor nem engem választasz - kacsintott Skye.

– Szeretem a kihívásokat - mondta Abril, mielőtt jókorát barátnője fenekére csapott volna.

***

A nap hátralévő része viszonylagos nyugalomban telt, már nem számítva a könyvtár kihalt részeibe, lelátók alá, és mosdókba tett közös kirándulásokat. Az újdonsült szerelmesekben olyan intenzitással dolgoztak a hormonok, amit még egyikük sem tapasztalt korábban. Skye-tól nem volt egészen idegen botránykeltésből csinálni ilyesmit, de most ténylegesen elbújni ment ezekre a helyekre, nem az iskolai személyzet idegeit kikészíteni.

Az éjszaka átszakadó gátak mögött egészen elemi erejű szenvedély várakozott csak az alkalomra várva, és most, hogy kiszabadult, teljesen maga alá temette a lányok ítélőképességét. Meglepő módon kettejük közül még Skye volt az, akinek egy fokkal több józansága maradt meg. Számára az őrület mindennapos kedves ismerősnek számított, még ha azt megelőzően nem is egy személy volt a tárgya. Abril viszont egész nap felrobbannáshoz közeli állapotban ingázott a szexuális ragadozó, és barátnője idegeit húzó bolondos lány között, néha az átmenet legkisebb jele nélkül.

Skye-ért aznap csak ötre tudott érkezni a csapat autója, így a tanítás végeztével maradt egy teljes elütnivaló órája, Abril azonban nem tehette szabaddá magát. Az iskola sakkcsapatával készültek a területi bajnokságra, és mint kapitány, csak egészen indokolt esetben tehette meg, hogy kihagyja a találkozóikat.

Így, hogy minimalizálni tudják a külön töltött időt, Skye kénytelen-kelletlen muszáj volt részt vegyen egy sakkedzésen.

A csapat a főépület első emeletén találkozott egy közepesen nagy méretű tanteremben. A szerelmespár futott be elsőként, így nekiláthattak átrendezni az asztalokat, hogy megfelelő módon álljanak a többiek érkezésekor.

Csúnya dolog, vagy sem, Skye szentül meg volt győződve róla, hogy a sakkcsapatot a barátnőjén kívül kizárólag tipikus béna külsejű gyógyegerek alkotják, akiknek az életben nem lehet egy normális emberi kapcsolata.

És hát az első érkező tag semennyire sem cáfolta meg ebbéli hitében.

Kinyílt a terem ajtaja, és Mateo lépett be rajta. A fiúban látványosan meghűlt a vér, amint észrevette az egyik padon ülve lábat lóbáló Skye-t.

A lány arca azonban széles mosolyra húzódott.

– Szia - rikkantotta oda a fiúnak.

– Mit keresel itt? - kérdezte Mateo, majd azonnal Abril felé fordult. - Mit keres ez itt?

– Nyugi, Mateo - lépett oda hozzá Abril, és barátságosan megsimogatta a vállát -, bármit is hallottál róla, nem harap.

Skye a fiúra kacsintott.

– De mit keres itt? - erősködött tovább Mateo. - Tudom, hogy jártok, de...

– Járunk? - lepődött meg Abril. Kétség sem fért hozzá, hogy a hír futótűzként terjed majd el az iskolában, de Mateo túlságosan a társadalmi élet peremén létezett ahhoz, hogy hozzá is elérjen mostanra. - Honnan tudod?

– Már hetek óta tudja mindenki.

Skye-ból kiszakadt a nevetés.

– Tegnap óta járunk, Mateo - mondta Abril a fiúnak.

Mateo fejében kattogni kezdtek a fogaskerekek, ezért Skye elérkezettnek látta az időt, hogy elszórakoztassa kicsit magát.

– Na és, rendben hazajutottatok tegnap a bátyáddal?

A fiú dühös szemekkel pillantott rá, de nem szólt semmit.

– Ti ismeritek egymást? - nézett barátnőjére meglepetten Abril.

– Csak futólag. Eltöltöttünk egy kevés időt együtt Cisco egyik bulijában.

Abril zavartan grimaszolt Skye-ra.

– Dehát Cisco nem is tud Mateo létezéséről, nem szokta meghívni a bulijaiba, kivéve a... - megtorpant, ahogy lassan helyükre csúsztak az építőkockák a fejében. - Várj! A bajnoki buli! Ő a motoros srác? - szakadt ki belőle éktelen röhögés.

– Jap - bólogatott széles vigyorral Skye.

Mateo arcára azonnal kiült a megdöbbenés, de egy pillanattal később át is vette a helyét a düh.

– Komolyan muszáj volt még mások előtt is megaláznod a szemétségeddel? - nézett Skye-ra.

– Túl jó sztori, hogy magamban tartsam - kuncogott a lány.

– Az nem... Abril, hidd el, biztosan nem úgy mesélte el, ahogy történt - fordult Mateo mentegetőzve a másik lány felé.

– Tehát nem próbáltad hazugságokkal és egy lopott motorral ágyba csábítani? - nevette Abril.

– Hát... de... De az nem úgy. Mármint... hagyjuk.

Abril kedvesen megsimogatta a fiú vállát.

– Mateo. Én tényleg rád sem ismertem Skye történetében. Te nem ilyen vagy. Mégis mi ütött beléd, hogy ilyesmivel próbálkoztál?

A fiú lesütötte a szemét.

– Abril... te ezt nem értheted. Te nem... kocka vagy, hanem a csodaszép lány akinek vannak kocka dolgai.

– Ezt vond vissza azonnal! - kerekedtek el dühösen a lány szemei.

– Nem úgy... Abril, kockának lenni ez - mutatott végig magán a fiú. - Téged mindenki lát, mindenki kedvel. Rajtad a szemüveg cuki, mikor te mondasz okos dolgokat, nem pfújol ki az osztály. De mi - mutatott ismét magára - láthatatlanok vagyunk. Nekem csak úgy lett volna esélyem összejönni valakivel.

Csend telepedett a teremre ahogy a két lány csodálkozó szemekkel bámulta a fiút, hirtelen a legkisebb elképzelés nélkül azt illetően, hogy hogyan kellene reagálniuk.

Végül Abrilnak jött meg előbb a hangja.

– Mateo... ha ezeket akkor mondod nekem, amikor megismerkedtünk, ott helyben megcsókollak.

– Tényleg? - kapta fel a fejét Skye és a fiú is, de a lány aztán fintorogva még gyorsan hozzátette: - Ezt a srácot?

– Skye, szívem - simogatta meg barátnője karját Abril - látszik, hogy a pasikhoz semmi szemed nincs.

– De Mateo!?

– Hé, én is itt vagyok! - ellenkezett a fiú.

– Igen - magyarázta Abril továbbra is Skye felé fordulva. - A sakk klubhoz is miatta csatlakoztam. Hónapokig vártam, hogy lépjen valamit, aztán végül meguntam a dolgot.

– Tessék!? - gesztikulált értetlenül Mateo.

– Hát miért nem léptél te? - vonta meg a vállát Skye.

– Mert nem akartam megsérteni az egóját ilyesmivel.

– Ugye látjátok, hogy itt vagyok? - kérdezte a srác.

– Dehát velem is te kezdeményeztél. Az én egómat nem féltetted? - intett maga felé Skye.

– Skye szívem, a te egód akkora, hogy nem értem hogy marad hely levegőnek is a teremben.

– Kezdem irigyelni Mateót, amiért neki nem kell ilyen sértegetéseket kiállnia - biggyesztette le az ajkát Skye.

A fiú elkezdett integetni a karjával a két lány közt, mire végre ránéztek, és mindketten elnevették magukat, úgyhogy megsemmisülve elindult a terem ajtaja felé.

– Mateo, várj - szaladt elé Abril. - Az, hogy tetszettél nekem akkoriban, nem volt vicc. Csak soha semmi érdeklődést nem mutattál, ezért továbbléptem.

– Ez az jelenti, hogy... - kezdte a fiú, de Abril azonnal a szavába vágott.

– Nem, az a hajó már elment. Csak azt mondom, hogy nem az esélyed hiányzott. És mélységesen csalódtam benned, hogy nem a próbálkozáshoz találtad meg a bátorságot, hanem ahhoz, hogy olyan seggfej legyél, mint Cisco.

– Dehát ő is egy seggfej - gesztikulált Skye felé a fiú.

– Hé!

– Igen, de neki jól áll - válaszolta ábrándos szemekkel Abril.

– Hé! "Nem is seggfej! Hogy beszélhetsz így róla?" - méltatlankodott Abril hangját mímelve Skye.

– Szívem, épp azt akarjuk megtanítani Mateónak, hogy nem szép dolog hazudni.

– Arra tanítod, hogy sértegesse a lányt, aki tetszik neki? - kérdezett vissza Skye.

Abril kihívóan felhúzta a szemöldökét.

– Leállítanál, ha nem jönne be neked. - Aztán visszafordult Mateóhoz. - De ebben igaza van, az ő agyát rosszul drótozták be, normális lányokkal ilyesmit ne csinálj.

Skye odalépett hozzájuk, és egy hatalmasat húzott Abril fenekére.

– Ne is. Egy normális lányt hívj el valami szép helyre. Például két hét múlva a versenyemre.

– Azt hittem oda engem hívsz ki - nézett fel rá Abril méltatlankodva.

– Miért? Gondolod még járunk majd, ha így folytatod?

– Egészen biztos vagyok benne, hogy ha így folytatom, addigra már a versenyzés helyett is csak én járok majd az eszedben.

– Jézusom - fordult meg Mateo a fejét ingatva. - Szólok a többieknek, hogy a mai edzést lefújtuk.

– Várj! - fogta meg a fiú vállát Skye, mielőtt az megfordulhatott volna, hogy elhagyja a termet. - A futam dolgot komolyan mondtam.

– Dehogyis mondtad.

– Dehogynem. - Mateo hitetlenkedve nézett rá, szóval feltette a kezét, és folytatta. - Eskü. Kicsit megsajnáltalak.

– Nem kell a sajnálatod!

– Ne is azért gyere. Szerinted a bátyád nem szerezne neked egy randit azért cserébe, hogy bejuttatod a MotoGP paddockjába?

– Mi az a paddock? - kérdezte a fiú.

Skye homlokon csapta magát.

– A verseny kulisszái - mondta egy lemondó sóhaj kíséretében. - Amit a nézők nem láthatnak. Mégis hogy jutott eszedbe a bátyádat majmolni, mikor még alap pasidolgokkal sem vagy tisztában?

– És higgyem el, hogy te ezt csak úgy megtennéd értem?

– Nem érted, hanem hogy jobban érezzem magam - mosolygott ártatlanul Skye.

– És még véletlenül sem azzal kínoznál egész nap, hogy elmondod-e neki a februári sztorit.

Skye feltette a bal kezét.

– Megesküszöm, hogy ha tőled nem tudja meg, akkor nem fog hallani a februári sztoriról.

– Nem bízok benned.

– Az rajtad áll. Ha úgy gondolod, tényleg vagy olyan helyzetben, hogy elutasíts egy ilyen lehetőséget...

– Várj - szakította félbe a srác. - Ha megígéred, hogy nem árulod el Hectornak, akkor érdekel a dolog.

– Megígérem, hogy nem fogom elárulni neki sem én, se senki más.

– Átgondolhatom?

– Felőlem - vonta meg a vállát Skye.

– Amíg gondolkodsz, kikészítenéd a táblákat? - kérdezte Abril Mateótol, miközben félrevonta barátnőjét.

– Persze - válaszolta a fiú elgondolkodva. Nyilvánvaló volt, hogy nehezére esik feldolgozni az ajánlatot, és azt mérlegelte folyamatosan, hogy ismét csak szívatják-e. Viszont egyet kellett értenie Skye-jal, nem volt olyan helyzetben, hogy elutasítson egy ilyen lehetőséget.

Mikor a lányok pár métert eltávolodtak, Abril a barátnője szemébe nézett, és azt suttogta neki.

– Szóval nem fogod elárulni a bátyjának.

– Nem.

– Csak addig kínzod, amíg a végén magától mondja el, igaz?

– Jap - bólogatott Skye.

Abril megpofozta a barátnője karját.

– Skye! Megbűnhődött már azért, amit tett!

– De ez olyan jó buli!

– A barátom. Légyszi ne csináld ezt vele!

– De...

– Légyszi - pislogott hatalmas szemekkel Abril.

– Ez csalás.

– Tudom.

Skye hatalmasat sóhajtott.

– Jól van, megígérem, hogy nem fogom ezzel kínozni.

– Hogy nem fogod kínozni - javította ki Abril határozottan.

– Milyen kis figyelmes vagy a kiskapukra.

– Veled muszáj.

– Jól van, megígérem, hogy nem fogom kínozni - állt meg hatásszünetet tartani Skye. - Amíg új okot nem ad rá.

Abril a fejét ingatta.

– Ennél jobb üzletet úgy sem ajánlanál, szóval elfogadom.

Mielőtt Skye reagálhatott volna, befutott a sakkcsapat következő tagja, így a témát egyelőre félre kellett tenniük.

Az edzés aztán - meglepő módon nem Skye első félórás jelenléte miatt - lényegében értelmetlennek bizonyult. Abril, aki a csapattársai mentora kellett volna legyen, sorra vesztette el a partikat tíz lépésen belül, és a legnyilvánvalóbb feladványokban sem tudott segíteni a többieken.

A helyzet azután sem javult, hogy Skye-ért megérkezett a csapat autója, és ezért Abrilon kívül mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére elhagyta a tantermet.

Végeredményben az, hogy Ciscóék telekürtölték az egész iskolát, még talán jól is sült el. Így egy fokkal kevésbé volt megszégyenítő az, hogy Abril mentális képességei mennyire beszűkültek ezen a délutánon.

Nem mintha az ok ismerete már fel is mentette volna a csapattársai rosszallása alól. És nem mintha a csapattársak rosszallása jelenleg bármennyire is megugrotta volna az őt érdeklő dolgok ingerküszöbét...

***

– Annyira izgatott vagyok - bújt Skye vállához Abril, miközben a ciutat diagonal-i lakóépület folyosóján sétáltak.

– Mert sosem láttál még luxusapartmant belülről, ugye? - kacsintott vissza Skye.

– Dilis. Nem te vagy az első luxusban élő... - pillanatra megtorpant a gondolatmenetben, aztán folytatta. - Vagyis de, barátnőből igen.

– Hát nem én vagyok az első az életedben? - kapott megrökönyödve a mellkasához Skye.

Abril cirógatva közel húzta magához barátnője állát, majd szenvedélyesen megcsókolta.

– Olyan, mint te, nem volt másik - mondta, miután ajkaik szétváltak.

– Hát, ilyen szerény, csendes, szűziesen ártatlan strébert ritkán találni, az biztos.

– Igen, pontosan ezek a jelzők jutnak eszembe rólad - nevetett fel Abril. - Legfőképp a csendes, és szűziesen ártatlan.

Odaértek az apartman ajtajához, és Skye szöszölni kezdett a kulcsokkal.

– Siess már! - sürgette Abril, majd nyomatékosításul még a fenekére is csapott.

– A szűziesen ártatlan stréber nem bír a vérével? - dugta ki a nyelvét Skye miközben barátnőjére nézett.

– Nem, az te vagy. Én a suli mögött cigizős rossz lány vagyok - válaszolta Abril elmélyített hangon.

Az ajtó kitárult, mire Casey mintha puskából lőtték volna ki, katapultálta magát a folyosóra.

– És itt látható életem férfija - gesztikulált Skye a négylábú irányába.

Abril leguggolt, és megsimogatta a lábához dörgölőző ragdollt.

– Hát te vagy az a híres cica, akinek a képeivel tele van a barátnőm telefonja.

– Nincs is - tiltakozott Skye, de mintha senki sem hallotta volna amit mondott.

– Nekem köszönheted azt a fincsi vegán tápot - vakargatta tovább Casey nyakát Abril.

A cica ezt pillanatot választotta, hogy elegendőnek vegye a törődést, és hátraarcot bemutatva visszavonuljon a lakásba.

A lány zavartan nézett fel.

– Valami rosszat tettem?

– Ne-em. Néha ilyen.

Skye felsegítette barátnőjét, és bevonta maga után a lakásba.

– Hát ez az én kis birodalmam - kezdett tárlatvezetésbe miután az ajtó bezárult mögöttük.

Abril hátulról átkarolta, és szenvedélyesen csókolgatni kezdte a nyakát.

– Aham.

– Jobbra van a hálószoba, a következő ajtó a fürdő - folytatta Skye, játszva, hogy ügyet sem vet barátnője ajkaira.

– Ühüm, érdekes.

– A folyosó végén pedig a nappalit és konyhát láthatod. A nappaliból nagyon szép kilátás nyílik.

– Igen, az mmm, érdekel, mmm, nagyon - helyeselt Abril miközben az egyik keze Skye felsője alatt egyre feljebb, a másik pedig egyre lejjebb vándorolt.

– Hé, señorita szexmániás! - fogta meg barátnője kezeit Skye, leállítva ezzel a játékot. - Nem felejtettél el valamit?

– Mégis, mmm, mit?

Skye a fenekével ellökte magától Abrilt, és szembefordult vele.

– A szüleidet hívni.

– Basszus! - kiáltott fel a lány, egy pillanat alatt visszaváltozva ártatlan tinivé. - Hol van a telefonod?

– Az előbb nem érezted? - fordította felé a farzsebét Skye.

– Nem az, te buta! A vezetékes.

– Vezetékes? A kilencvenes években élünk?

– Jaj, de viccesnek tetszik lenni - gúnyolódott Abril. - A szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy ha egy barátnál vagyok, a vezetékesről hívjam őket, mert a mobillal akárhol lehetnék.

– Ahaaa... Hát, nekem fogalmam sincs, hogy van-e itt olyan - tárta szét a karjait Skye.

Abril felhúzta a szemöldökét.

– Mióta is laksz itt?

– Két hónapja. De régiség vadászatot nem folytattam a lakásban.

– Pedig most muszáj lesz, ha szeretnéd, hogy itt maradhassak.

– Keresésre fel! - kiáltotta Skye.

Még három lépést se tettek meg, mire Casey ott termett a lábaiknál, erőteljes dörgölőzéssel jelezve, hogy mennyire nagyon jó cica is ő. Lelkesedése aztán nagyon gyorsan abbamaradt, amint leesett neki, hogy a lányok nem őt készülnek épp kiszolgálni a megérdemelt királyi lakomával.

Taktikát váltott. Hogy meggyőzze őket érdemességéről, megpróbált a segítségükre lenni a kutakodásban. Ha Skye elhúzott egy éjjeliszekrényt, Casey beugrott mögé, hogy biztosítsa felőle, a keresett dolog bokamagasságban sem található. Ha Abril félretolt egy dísztárgyat, Casey udaugrott a helyére, hogy megmutassa neki, amit keresnek, pontosan elférne ott.

A cica hathatós segítsége ellenére a lányok pár perc után megtalálták a telefont eldugva a konyha falán a hűtőszekrény mögött. Kirángatták a készüléket a helyéről, majd Abril felemelte a kagylót.

– Van vonal - derült fel az arca.

– Tiszta időutazás - vigyorgott Skye.

Abril a barátnőjére nézett.

– Most már csak egy felnőtt kellene, aki kezeskedik azért, hogy jól viselkedünk az este, és szemmel tart minket.

– Mégis miféle bűnöket követtél te el, hogy pórázt kaptál a popódba?

Abril felsóhajtott.

– És azt még nem is mondtam, hogy valamikor este kapunk majd ellenőrző hívást is.

– Éjfél után pedig ránk rúgja az ajtót a SWAT? - kérdezte széles vigyorral a száján Skye.

– Ne fesd a falra! - eresztett el egy kényszeredett nevetést Abril. - Na, meg tudsz valakit kérni?

– Hát, felnőttel nem szolgálhatok - mondta Skye, miközben elindult a szomszédos lakás felé -, de a nagybátyám valószínűleg itthon van.

Egy perc sem telt bele, vissza is tértek Gerryvel az oldalán. A férfi kedvesen Abrilre mosolygott.

– Szia, biztos te vagy Abril. So... - Skye felköhögött, ami Gerryt egy pillanatra sem zökkentette ki - ...ha nem hallottam még rólad. Az unokahúgom egyáltalán nem áradozik rólad hónapok óta.

Skye oldalba könyökölte a férfit, mire Abrilból kiszakadt a nevetés.

A telefonhívás a szülőknek meglepően simán ment. Már amennyire egy tizenhétéves lány testüregvizsgálatát nevezhetjük simának.

Abril elmondta a szülőknek, hogy rendben megérkezett a barátnőjéhez, a környékeken nincsenek klubok, drogtanyák, vagy kocsmák, nem fogják kitenni a lábukat a lakásból este, nem rendeznek bulit és természetesen fiúkat sem engednek be. Ezután a szülők a telefonhoz kérették a lányok esti gardedámját.

Gerry átvette a kagylót, és nem durván tört spanyolsággal beszélgetésbe elegyedett a szülőkkel.

– Jó estét... Gerry Stone, Skye nagybátyja... Nem, ez természetesen nem spanyol név... Ausztrál... Igen, az unokahugom is az... Nem, természetesen nem. Biztosíthatom, nem minden ausztrál alkoholista, Skye és én sem vagyunk az... Kivételesen tehetséges és szorgalmas lány, másképp nem is járhatna egy iskolába a lányukkal...

– Végülis igaz - súgtak össze kuncogva a lányok Gerry háta mögött.

– Ez csak természetes, eszem ágában sem volt őket bulizni engedni... Természetesen nem, az apartmanházunk szabályzata is tiltja a hétköznap esti hangoskodást... Természetesen megértem az aggodalmát, és higgye el, amikor azt mondom, a lakásba senki sem fog fiúkat felhozni...

A két tini olyan hangos horkanással fojtotta vissza a nevetést, hogy utána egy pillanatra meg is ijedtek, amiért talán behallatszott a telefonba.

– Nem, természetesen nem bízok meg én sem a tinédzserekben, de Skye-jal ezt már rég megbeszéltük... Nem, higgye el, én garantálom, hogy nem hozott fel fiúkat a tudtom nélkül sem... Ne aggódjon, természetesen abszolút megértem az aggodalmát, én sem lennék nyugodt, ha Skye először aludna egy barátjánál... Természetesen vigyázni fogok rájuk... Ezen a számon egész este elérhetőek lesznek... Ó, nem tesz semmit... Szép estét maguknak is, viszonthallásra.

Gerry lerakta a telefont, majd a lányok felé fordult.

– Természetesen ez csak természetes, hogy a természet természetes - kezdett vele gúnyolódni Skye.

A férfi felsóhajtott, majd Abrilra nézett.

– Nekem a rokonom, szóval nem szabadulhatok tőle, de te biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

A lány elnevette magát, de közben odasimult Skye-hoz.

– Igen.

– Aztán ne mondd, hogy én nem figyelmeztettelek - vonta meg a vállát Gerry.

Skye dühösen összevonta a szemöldökét.

– Látod, így viselkedik szegény gondviselőjével is - mondta vigyorogva a férfi, mire Skye az ajtó felé kezdte taszigálni.

– Jó éjszakát, bácsikám. Köszönöm, hogy benéztél.

– Dehát megígértem a barátnőd szüleinek, hogy gondoskodok az erkölcsös, erényes időtöltésetekről - tiltakozott nevetve a férfi.

– Igen, igen, azonnal neki is esünk a házinak - taszigálta tovább a folyosón keresztül Skye.

– A szobaajtó nyitvamarad, nehogy valami rosszban sántikálhassatok - mondta Gerry, továbbra is nagyszerűen szórakozva a helyzeten.

– Mondom viszlát, bácsikám - vigyorgott Skye a férfire, ahogy kitaszajtotta a lakásból. Aztán becsapta az ajtót.

– Na - fordult vissza a lány a barátnője felé -, hol is tartottunk az előbb?