A Hotel Vela hatalmas üvegvitorlája gondoskodón borult La Barceloneta történelmi kikötője fölé, mágnesként vonzva magához a tekinteteket a városrész minden pontjáról. A híres Burj Al Arabot megidéző hotel alig pár éve nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, mostanra mégis Barcelona óvárosának egyik legnevezetesebb turistalátványosságává vált.

Nem mintha La Barceloneta ne adott volna addig elég okot az odalátogatásra. Már önmagában a tengerparti övezet jelleg elég lett volna, hogy a város egyik kötelező célpontjává tegye, de igazán híressé mégis a pezsgő éjszakai élettől valamint az azt biztosító kluboktól és bároktól vált.

Igazából csak egy dolog hiányzott La Barcelonetából, hogy egy lapon emlegethessék Mallorca, Ibiza, vagy Costa del Sol tengerpartjaival. A tengerpart. La Barceloneta partja a városrész belsőbb részeihez, vagy a homokot szegélyező folyamatosan élő, szórakozással teli bárjaihoz és éttermeihez képest mérten is kifejezetten lelombozó látványt nyújtott. Inkább érződött rajta egyfajta kötelességből letudott tömgestrand hangulat, mint az az igazi, mediterrán varázslat, ami a város többi részét jellemezte. Volt itt minden megszokott tengerparti szórakozás a jet-skitől, kite-oláson keresztül a szörfvitorlázásig, épp csak valahogy az igazi lélek hiányzott. Ezen pedig a kellemetlen állagú homok, és az álomszerűen kristálytisztának azért nem nevezhető tengervíz sem segített sokat.

Nem különbözött ettől olyan nagyon sokban a Platja de Sant Sebastià sem, de összességében azért mégiscsak La Barceloneta legszebb partszakaszának tartotta a többség. Ezért is töltötte itt napozással a tavasz utolsó délutánját az American School of Barcelona két diákja.

– Várj - ült fel Abril a törölközőjén - ezt magam elé kell képzelnem. Szóval megszégyenülten sétálsz Paolo garázsa felé - hagyta nyitva a mondat végét.

– Azt boxnak hívják - húzta félre a száját Skye.

– Tökmindegy. Szóval sétálsz a boxa felé, és...?

– Nem élvezed kicsit túlságosan is a szitut ahhoz képest, hogy a barátnőmként az én pártomat kéne fognod? - kérdezte Skye ahogy felkönyökölt a fekvésből.

– Skye szívem - simogatta meg barátnője karját Abril -, tudod, hogy imádlak, de nem ismerek olyan embert, akinek nálad nagyobb szüksége lenne időnként egy kijózanító pofonra.

– Mégis mivel érdemeltem ezt ki? - tette a kezét megrökönyödést színlelve a mellkasára Skye.

– Nem is tudom - tűnődött el a barátnője. - De én a szád méretének környékén kezdeném a tapogatózást.

– Nekem van nagy szám? Mégis kinek a vérét szívják folyamatosan ebben a kapcsolatban?

– Hát - mosolyodott el hamiskásan Abril - a tiédet. De én csak azokkal csinálom ezt, akiket igazán szeretek. Szóval érezd magad megtisztelve, amiért a tiédet szívom leginkább - trillázta meg a végét.

– Ahogy óhajtja, felséged - pukedlizett a kezével Skye.

– Felséged azt óhajtja, hogy ne tereld tovább a témát. Na szóval hogy is volt az a bocsánatkérés? Tökre kíváncsi vagyok, mert lehet soha többet nem hallhatok ilyenről.

Skye bosszúsan sóhajtott fel.

– Sétálok a boxa felé, és közben azon jár az agyam, hogy sosem voltam jó ebben a bocsánatkérés izében, meg mégis mit követtem el, hogy pont most muszáj elkezdenem.

Abril szólásra nyitotta volna a száját, de Skye megelőzésként a mutatóujjával betapasztotta neki.

– Nem kértem tippeket! Szóval odaérek, Paolo ott ül bent a sarokban, és a versenymérnökével beszélget. Aztán meglát. És basszus, ott az a kurva önelégült vigyor a pofáján.

– Ami mennyiben is más, mint a tiéd lett volna fordított esetben?

– Hát, én sokkal jobban nézek ki például - állapította meg magától értetődően Skye.

– Ez kétségtelen - bólintott egyetértően Abril.

– Szóval ott az a rohadt vigyor a pofáján, és nekem azon jár az agyam, hogy bedobok neki egy "bocs, hogy hozzád vágtam a sisakomat"-ot, aztán lépek is onnan.

– Neeem! - kiáltott fel Abril. - Ezt még te sem tetted volna meg.

– Nem épp most mondtad, hogy mekkora szám van?

– Na de akkor is - tűnődött el a lány, aztán megrázta a fejét. - Mindegy. És hogy volt tovább?

– Hát, erőt véve magamon besétálok a boxba, ő feláll, és várja, hogy mit csinálok. De látom a pofáján, hogy tudja mi lesz, mert hát mind láttuk a nyomorult visszajátszást, meg a kamera is ott lóg a seggemben, szóval muszáj vagyok - Skye egy szemforgatás kíséretében hatalmasat sóhajtott - bocsánatot kérni tőle.

– Jó, de ezt láttam a közvetítésen. Na de mit mondtál neki?

– Tudod... odaléptem hozzá a kezemet nyújtva, ő meg nézett azokkal a sunyi, önelégült, alattomos, patkány...

– Talán ennyi jelző elég lesz - szakította félbe Abril.

– ...büdösborz szemeivel, de nem csinált semmit. Nyeltem egy hatalmasat és belekezdtem. Tudod, "láttam a visszajátszást, elnézésedet szeretném kérni a gyanusítgatásért, meg az agresszív reakcióm miatt is, tényleg nekem löktek"... szóval tudod, ez a felnőttként viselkedés izé.

– És erre jött a hátlapogatás?

– Nem, azt akkor csinálta, mikor odasúgtam neki, hogy én teszek rá, ha nem fogadja a bocsánatkérésem, de a tévében kurva szarul fog festeni, hogy nem csak magasságra vagyok nagyobb ember nála.

– Még egy bocsánatkérést se tudsz sértések nélkül végigcsinálni - sóhajtotta Abril.

– Rossz kislány vagyok - kacsintott Skye -, fenekelj el.

– Megint? - húzta fel a szemöldökét Abril.

– Talán jobb lettem a legutóbbi óta?

– Gyanítom sosem leszel. Na és a srác aki okozta a balesetet? Ő odament hozzátok bocsánatot kérni? A közvetítésen nem mutatták.

– Igen, a pódium ceremónia után odajött. Dehát tudod, ő dobogós lett, tőlem meg egy szinte garantált győzelmet vett el. Most nem az, egyértelmű, hogy nem szándékosan csinálta, szóval nyilván megértő voltam vele, de attól még elrontotta a hétvégémet.

– Meg Paolóét is - jegyezte meg vigyorogva Abril.

– Látod - mutatott Skye az arcára kiülő sztoikus közönyre -, az épp ennyire érdekel.

Abril elkacagta magát.

– De őt hogyhogy nem büntették meg?

– Versenybaleset volt. A bírák úgy ítélték meg, hogy nem csinált semmi indokolatlan könnyelműséget, egyszerűen elmérte kicsit a féktávot.

– És ennyi? A hibájával majdnem megölt, és semmi sem jár érte?

– Mindenki hibázik ez benne van a versenyben.

– A halál is? - komorodott el Abril.

– Azért nem volt ez annyira durva. Sok ilyen tömegjelenet van, a halálos balesetek viszont szerencsére nagyon ritkák.

– Tényleg?

– Persze. Gyakran évekig nincs egy sem - mondta magabiztos mosollyal Skye. Nem volt muszáj hozzátennie, hogy egy pillanatra megállt benne az ütő, amíg a pályán keresztbe csúszva ki nem ért a sóderágyba.

– Azért ez valamennyire megnyugtató - állapította meg kevés bizonyossággal a hangjában Abril. - Túlságosan féltem ilyesminek utánanézni.

– A szüleid nem lepődtek meg a hirtelen jött motorverseny rajongásodon? - váltott témát Skye mielőtt ki kellett volna fejtenie barátnőjének, hogy valójában az elmúlt két évtized összes motoros halálesete versenypályán ehhez hasonló baleset következménye volt.

– Viccelsz? Még most sem tudnak róla. A laptopommal nézem a versenyeket lopott streameken.

– Titkolod a kis sötét oldalad? - vigyorgott Skye.

– Nem arról van szó, csak - Abril hatalmas sóhajt engedett ki a száján - már hónapok óta tudják, hogy van egy Skye nevű barátnőm a suliban, és ha meghallanák a neved a közvetítésekben, amit nézek, rögtön összeraknák a képet.

– Hogy túl vagyunk a barátságon? - táncoltatta kihívóan a szemöldökeit Skye.

– Bolond - nevette el magát Abril. - Nem. Még csak nem is sejtik, hogy bi vagyok, szóval ilyesmire nem gondolnának, viszont... - hagyta nyitva a mondatot, karjaival barátnője felé intve.

– Ja, hogy már a barátság se tetszene nekik. Most miért? - nézett magán végig Skye. - A haj, a tetkók, a motorozás, a balhék, a rossz tanulmányi eredmények miatt?

Abril megvakarta a nyaka tövét.

– Hát igazából fordított sorrendben, de igen, ezek. Még szerencse, hogy a Facebook profilodat nem frissítetted évek óta, mert már az instás képed is elég lett volna, hogy soha ne engedjenek nálad aludni.

– Féltik a jókislányuk erkölcseit a magamfajta fertőtől - vigyorgott Skye.

– Is.

– Akkor a fertő titkolása miatt nem vallottad be nekik azt sem, hogy bi vagy?

Abril ingatta a fejét.

– Nem, ilyesmiről nincs szó. Őket ismerve szerintem ezzel kapcsolatban tökre megértőek lennének.

– Akkor minek a titkolózás előttük? - értetlenkedett Skye.

Fájdalmas sóhaj hagyta el Abril ajkait.

– Mert azt szeretném, hogy legalább akkor legyen egy kis nyugalmam, ha épp barátnőm van. Anyuék két kapcsolatomról tudtak eddig, és totálisan ellehetetlenítették mindkettőt. Én nem mehettem el a sráchoz, és ezt a telefonomra rakott követő programmal, meg óránkénti ellenőrző hívásokkal figyelték. Ő csak úgy jöhetett fel hozzánk, hogy valaki otthon volt, és kettesben akkor sem maradhattunk - egy pillanatra megállt gondolkodni - tudod, ez a "hagyjátok nyitva a szobaajtót" marhaság, amivel a bácsikád viccelődött a múltkor.

Skye ingatta a fejét.

– Na de mégis honnan ez a nagy bizalmatlanság?

– Meséltem tudod, hogy van egy féltestvérem. Apukám harmadikban teherbe ejtett egy lányt, és ott kellett hagynia miatta a sulit, hogy fizetni tudja a gyerektartást. Állítólag nem akarják, hogy én is így járjak.

– Mármint hogy teherbe ejts valakit? - kérdezett vissza Skye.

– Bolond! - öklözött bele a vállába Abril. - Hogy én essek teherbe, és ezzel tönkretegyem a jövőmet.

– Azzal... azzal ugye tisztában vagy hogy annak is mennyire elképesztően kicsi az esélye, hogy te ess teherbe tőlem?

Abril Skyra vetette magát, és játékosan püfölni kezdte.

– Te teljesen hülye vagy - kacagta közben.

– Szerencséd - mondta a karjaival védekezőn kapálózva Skye - hogy még nem vagyok elég ismert az utánam kémkedő paparazzikhoz.

Abril megtorpant aztán körülnézett, majd továbbra is barátnőjén ülve végigmutatott a strandon.

– Szerinted feltűnnél bárkinek is, mikor ilyen látnivalók vannak?

Igaz, ami igaz, a Platja de Sant Sebastià igen érdekes olvasztótégely szerű strand volt. Két, szolid bikinit, hatalmas napszemüveget, és szalmakalapot viselő, játékosan birkózó lány aligha keltené fel bárki figyelmét ott, ahol tőlük három méterre egy középkorú, közepesen túlsúlyos turista a családi ékszereinek aranybarnára piritásán dolgozik épp, kicsit arrébb pedig egy dupla D-s méretű képességekkel megáldott hölgy olvasgat monokiniben.

– Azt mondod pindúrka ott kívánatosabban vonja magára a tekintetet, mint mi? - bökött nevetve a férfi felé Skye.

Abril undorba forduló arccal borzongott meg.

– Fúj!

– Íme vágyaid ötven százalékának tárgya - fokozta tovább Skye.

– Jól van, a mai szexnek a strand öltözőjében lőttek - mondta Abril, miközben öklendezve lefordult barátnőjéről.

– Úgysem merted volna megtenni - incselkedett tovább Skye.

– Most már sosem tudod meg - trillázta Abril.

***

A Nap egyre laposodó szögben borította verőfénybe Dreta de l'Eixample rusztikusan díszített pasztell épületeit és nyüzsgő, élettel teli utcáit. Barcelona luxusnegyedeinek legelitebbje méltán érdemelte ki csillogó hírnevét, és okkal vált minden a városba látogató turista elsődleges kiindulóhelyévé.

Ha a negyed modern, és hibátlanul felújított klasszikus épületei önmagukban még nem is győztek meg valakit arról, hogy érdemes felkeresni, akkor megtette azt a temérdek egyéb, innen pár perc sétára található nevezetesség. A majd másfél évszázada épülő templomcsoda Sagrada Família, a gótikus műremek Catedral de Barcelona, vagy a La Rambla híres, fákkal övezett, egészen a régi kikötőig nyújtózó bevásárlóútja mind-mind okot szolgáltattak, hogy Barcelona felfedezését a Dreta de l'Eixample negyedben kezdje mindenki.

Hogy egészen pontosak legyünk, a város főterét jelentő Plaça de Catalunyan, amelyet épp most közelített meg a La Ramblán déli irányból a Badalona GP autója, hogy aztán tovább haladjon a város egyik legnevezetesebb étterme, az El Nacional felé.

Mint szinte minden nap, úgy ez a mai sem telhetett el Skye számára valami hivatalos kötelezettség nélkül. A délutáni edzésekről még adott neki felmentést Tomás, így eltölthetett pár kellemes órát Abrillal a tengerparton, viszont az esti, potenciális szponzornak hízelgős vacsorát már nem hagyhatta ki.

A lány megszámolni sem tudta volna már, hány rendezvényen vett eddig részt szponzorok kedvéért, de ez a mostani mégis újszerű volt, és minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bírt.

Újszerű volt, hisz korábban az összes hasonló vacsora egyben médiamegjelenés, vagy közönségtalálkozó is volt rajongókkal, így szponzori logókkal kidekorált csapatuniformisban kellett rajtuk részt vennie.

És nagyobb jelentőséggel bírt, mert a tét nem egy kisebb támogatás volt amiből mondjuk újabb modellre lehet frissíteni a csapat szimulátorát, hanem egy igen komoly tőkeinjekció a jövőévi Moto2-es induláshoz. Ha sikerül jó benyomást tenni a befektetőre, akkor az istállónak mindkét alsóbb géposztályban lenne csapata, ha nem... Nos akkor baj van.

A csapat autója az étteremhez vezető szűk sétálóutcával átellenben, egy legendásan exkluzív ruhaszalon előtt parkolt le. Mivel Skye-nak sosem kellett elegáns vacsorán résztvennie, a ruhatára finoman szólva sem volt felkészülve ilyen feladatokra. Konkrétan semmije nem volt, amivel ne pattant volna le már az El Nacional ajtonállójáról. Különösen állt ez a jelenleg viselt, boxerbe harapó koponyát ábrázoló szaggatott fekete topjára, goth forrónadrágjára és fekete, csatos bakancsára.

A ruhaszalonba érve azonnal karon ragadta az egyik eladó, és az üvegfalú panorámás csigalépcsőn keresztül felkísérte az emeletre, majd az estélyi ruhák közt válogató vásárlók csapatain keresztül tovább egy nagyközönség elől elzárt területre. A helyiséget csupán egy súlyos, fehér függöny választotta el az eladótértől, mégis mintha egy egészen más világ tárult volna itt Skye szeme elé. Már az üzlet is messze elegánsabb volt, mint bármi, ahol addigi életében megfordult, de az elkülönített szekció még azt is képes volt tovább fokozni. A finomkodás legkisebb szándéka nélkül minden azt üvöltötte itt neki: "menj innen, nekünk nem vagy elég jó".

A díszes, faborítású falakat arany intarziák színesítették, a helyiség közepén elegáns fehér bőrfotelok sorakoztak, baloldalt egy márványból készült bárpult és mögötte egy armani-modellt megszégyenítő külsejű mixer szolgált drága italokkal az arra igényt tartóknak, jobbra három próbafülke várta a ruhát próbáló urakat és hölgyeket, szemben pedig a sötétített padlótól plafonig ablakokon keresztül Barcelona legdrágább utcájára, a Passeig de Gràciára nyílt lélegzetelállító kilátás.

A bárpultnál könyökölt Tomás, whiskyt táncoltatva egy pohárban, a bőr fotelek előtt pedig egy stylist, egy sminkes és egy fordrász várt készenlétben Skye érkezésére. Amint a lány átlépett a függönyön, a csapatfőnök az órájára pillantott.

– Te jó ég, és tényleg pontosan érkezik - jegyezte meg meglepetten.

Skye a szépítészek felé sétálva, az arcára tett kézzel mutatta fel főnökének a középső ujját.

– Kac-kac. Késős vicc, az ilyeneket sosem lehet megunni.

A férfi belekortyolt az italába, aztán a poharral a lány felé mutatott.

– Az ilyen Skye-dolgokból majd letekersz az étteremben, oké?

– Majd meglátjuk - emelgette szemtelenül a szemöldökét a lány.

A stylist elegánsan meghajolt Skye előtt, mintha valami úrihölgyet fogadna, majd felmutatta neki az addig a kezére fektetett öltönyt.

– Ezt a ruhát gondoltuk ki önnek, Señorita Stone.

Skye értetlenül a csapatfőnökére nézett, de az csak rándított egyet a vállán.

– Umm - vonta össze a szemöldökét a lány visszafordulva a stylisthoz - Tudom, hogy nincsenek épp nagy melleim, de azért azt hittem, az nyilvánvaló, hogy nem vagyok pasi.

– Természetesen - mondta kedves mosollyal a nő. - Biztosíthatom, hogy ez ennek a szalonnak a legkiválóbb női öltönye.

– Akkor örülhet a tulaj, hogy tovább csodálhatja a fogason - válaszolta mézesmázosságba bújtatott gúnnyal Skye.

– Señorita Stone, biztosíthatom felőle, hogy a piackutatások alapján az öltöny most a legnépszerűbb választás a tradicionális nemi szerepeket elutasító, fiatal erős nők körében.

– Akkor szupi! - lelkesedett szarkasztikusan Skye. - Remélem nyakkendő is jár hozzá.

– Természetesen - felelte a stylist. - Bordó, ami...

– Jézus, nem mondtam komolyan! Tomás! - Nézett megint a főnökére a lány. - Nem segítenél ki?

– Én a csapatot vezetem. Ahogy a blokkot se én szedem szét, a divat döntésekhez sincs közöm.

Skye visszafordult a stylisthoz.

– Kisanyám, ha addig akarsz a kezedben azzal a szarral ácsorogni, amíg felveszem, akkor itt leszünk egy darabig.

– Señorita Stone, higgye el nekem, hogy ez most a legkifejezőbb öltözék az ön...

– Papapapa - szakította félbe a magyarázatot Skye. - Elnézve téged a Barbie ruhádban, lövésed sincs róla, hogy mi fejez ki engem, szóval légyszi, fogd be a szád, és hozzál valami olyat, amitől se Lea DeLaria imitátornak, se valaki macájának nem nézek ki, oké?

A stylist dühösen nyelt egy nagyot, és elvonult az üzlet publikus részébe ruhát keresni.

– Pont mikor kezdtem azt hinni, hogy a szerelemtől kedvesebb lettél - jegyezte meg Tomás miközben a pulttól átsétált a bőrfotelekhez.

– Szerelemtől? - nézett értetlenkedve Skye, mintha fogalma se lenne, miről beszél a főnöke.

– Jaj, ne add a hülyét! Komolyan azt gondoltad, hogy a csapat nem tartja rajtad a szemét?

– Mivel ehhez kurvára semmi közötök, ja, az lenne a minimum - állapította meg Skye ingerülten.

– Akkor el kell keserítselek. Amíg tini vagy, akinek a teljesítményét nagyban befolyásolhatják az érzelmei, a szerelmi életed is a csapat dolga.

A lány egy pillanatig hinni sem akart a fülének. Már az is kihozta volna a sodrából, ha az anyja, vagy Gerry bácsi szól bele a szerelmi ügyeibe, de hogy olyanok, akiknek végképp semmi köze hozzá? Hát az durván pofátlanság volt.

– Nagyszerű, a lakásomba tán nem akartok kamerákat tenni!?

– Nyugi, Skye, hangyafasznyit se érdekel, hogy mi zajlik a hálódban. Csak az, hogy a teljesítményedre milyen hatással van. És mielőtt tiltakozni kezdenél, egyelőre száz százalékig támogatom, akármi van is. A hétvége után rossz szavam sem lehet hozzád.

Ez valahogy kicsit tompított a dolog élén. Az, hogy tudnak a kapcsolatáról, amiről nem szólt nekik, cseppet sem tűnt kisebb beavatkozásnak abba az egészen minimális kis magánéletébe ami maradt, de legalább nem kellett végighallgatnia a rosszalló, "elvonja a fejed a versenyzéstől" litániát.

– A tegnapi balhé miatt sem? - kérdezte csodálkozva a főnökétől - Azt hittem idehaza nyugodtabb körülmények között leszeded majd érte a fejem.

Tomás megvonta a vállát.

– Nézd, ami engem illet, nem vágtál pofákat a szerdai és csütörtöki sajtó és szponzori eseményeken - kezdett számolásba az ujjain a férfi. - Időben érkeztél minden edzésre, nem haraptad le Arturo fejét mikor elkúrta a beállításaidat, nem sértegetted Paolót egyetlen interjúban sem, és el se hiszem, hogy ilyet ki kell ejtenem a számon, de a balhé után magadtól mentél át bocsánatot kérni. Még egy versenyhétvégén sem láttam tőled ilyen érett viselkedést. Most azért nem foglak lebaszni, mert a baleset után érthető módon, bár tévesen, kiadtad a dühöd Paolóra. Szóval bármit csináltok is azzal a lánnyal, eszedbe ne jusson abbahagyni.

– Hát, kösz... asszem - pislogott meglepetten Skye. Valami egészen újszerű élmény volt számára, hogy Tomás semmi miatt nem dorgálja meg.

A stylist visszatért két ruhával, amiket a karjaival oldalra kinyújtva mutatott fel Skye-nak. Az egyik egy hátul hosszú, elől térdmagasságig felvágott, váll nélküli kisestélyi volt, a másik pedig egy félvállas, felvágott ujjú, fekete nadrágkosztüm, aminek a szabása nyomokban sem mutatta az elsőként felkínált öltöny maszkulinitását.

Amennyire Skye szerette az elegáns öltözékeket, igazából a nadrágkosztüm még kifejezetten tetszett is neki. Abszolút el tudta volna képzelni magát benne, mert sem a szexi cicababa jelleg nem sugárzott róla, sem pedig az a fajta "üzletasszony vagyok, tiszteljetek" stílus, amit talán még az előzőnél is jobban utált. Ment volna az alakjához, kiemelte volna az elitebb környezetben sem teljesen vállalhatatlan tetkóit, és a rockerlány imidzsén sem kellett volna erőszakot vennie a viseléséhez. Amennyire egy elegáns ruha illeszkedhet az egyéniségéhez, ez nagyon betalált. Ha azt kínálják fel neki első választásként, már vonult is volna be vele a próbafülkébe, de... Nem volt az az isten, hogy miután az öltönyt visszautasította a nyomulós stylisttól, nem az attól legtávolabb állót választja.

– A kisestélyit kérem - mosolygott látványosan megjátszott nyájassággal a nőre.

A stylist ingerült szemforgatás kíséretében nyújtotta át neki a ruhát.

Skye bevonult a próbafülkébe és becsukta maga mögött az ajtaját, Tomás pedig helyet foglalt neki háttal az egyik fotelben.

– Egy dolog azért van, ami nem tetszett - állapította meg a férfi úgy egy percnyi néma csend után. Hát persze, hogy volt valami baja, naiv gondolatnak is tűnt, hogy semmi leszidás nem lesz. - Nem mondtad, hogy összefutottál az apáddal.

A meglepetés megakasztotta Skyet a vetkőzésben. Abrilon kívül senkinek sem beszélt a találkozásról, még Gerrynek sem. Pipiskedve kinézett a próbafülke ajtaja felett.

– Mégis honnan tudod?

– Biztosra csak most tőled - válaszolta Tomás továbbra is háttal ülve.

– Mi van? - ráncolta össze a homlokát Skye.

– Hallottam pár embertől, hogy látták a paddockban péntek délelőtt. Nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy kitaláljam, mit keresett ott. Vagyis hogy kit.

Skye visszatért a vetkőzéshez.

– Igen, összefutottam a szarházival.

– És miért nem szóltál róla?

– Mert elfelejteni próbáltam, nem pszichoanalizáltatni magam.

– Skye, ha valami történik, ami elvonhatja a figyelmed a versenyzésről, arról tudnunk kell.

A lány ismét átnézett a fülke ajtaja felett.

– De nem vonta el, ugyebár.

– Az most nem számít. Egymásért vagyunk ott. Te azért, hogy pontokat szerezz nekünk, mi meg azért, hogy mindenben megkönnyítsük a dolgodat.

– Nem volt min megkönnyíteni. Leráztam a szarházit, történet vége - állapította meg Skye miközben visszatért az öltözködéshez.

– Érdekelne, hogy most csak nekem hazudsz, vagy magadnak is.

– Egyikünknek sem.

– Mégis csak az apádról beszélünk, nem létezik, hogy nem váltott ki belőled semmilyen érzelmi reakciót a találkozás.

– Nem! - nézett át dühösen az ajtó felett ismét Skye. - Az apám az Gerry bácsi. Nekem ahhoz a csöves spermadonorhoz semmi közöm.

– Oké, ahogy akarod - emelte fel megadólag a kezét Tomás.

Skye folytatta az öltözködést, így telt egyetlen hang nélkül a következő jó fél perc.

– Nézd, Skye - törte meg a csendet a férfi - én csak azt mondom, hogy ha valamiről beszélni szeretnél, én itt vagyok. Félre ne érts, nem akarlak azzal a tipikus "te vagy nekem a legfontosabb" hazugsággal etetni, amit a korodbelieknek előadnak a csapatfőnökök. Van nekem arra két saját gyerekem akiket egyetemre kell küldenem. Viszont te vagy a legjobb versenyzőm valaha, így jól felfogott érdekem fűződik hozzá, hogy a lehető legjobban érezd magad. És mindemellett, bár valószínűleg elképzelhetetlennek találod, az összes hülyeséged ellenére még kedvellek is. Szóval csak azt mondom, bármi bajod legyen, én meghallgatlak, és segítek is, ha tudok.

Skye némán öltözködött tovább, nem reagálva semmit Tomás szavaira. Tudta ő, hogy a csapatfőnöknek van kedves oldala is, de nagyon ritkán találkozott vele. Persze ha igazán őszinte akart lenni magához, nem is gyakran adott neki okot arra, hogy megmutassa.

Néma csendben telt a következő egy perc, de a külső csendet tolakodó erőszakossággal nyomta el, a fejében egyre fokozódó hangzavar. Egy kérdés, amit egyszerre fel akart tenni, és nem akarta hallani rá a választ. Már azt is utálta, hogy egyáltalán megfordult ez a fejében, de a gondolat néha olyan mint a gaz. Ahol a magja elvetődik, onnan kiburjánzik, bárki bármit is tesz ellene.

– Milyen ember? - hagyta el egy idő után a száját.

– Tessék? - kérdezte Tomás miután lenyelte a szájában ízlelgetett whiskyt.

– Milyen ember? - ismételte el Skye hangosabban.

– Az ap... a spermadonor?

– Igen. Tudom, hogy versenyeztetek egymás ellen.

– Hát - mélyedt az emlékeibe Tomás - régen nagyon hasonlított hozzád. Önfejű volt, pimasz, nem ismert tiszteletet, szélvészgyorsan hajtott, könyörtelen agresszíóval támadott, és a közveszélyesség határát súrolóan védekezett... Nem volt azért egy Rossi, Stoner, vagy Márquez, de helye lehetett volna a MotoGP-ben.

– Utálom ezt hallani - sóhajtotta Skye miközben igyekezett a hátán felhúzni a ruha cipzárját.

– Azért vannak különbségek is. Te már most jobb vagy, mint ő volt 24 évesen, mikor kitették a 125-ösök közül.

Skye kilépett a próbafülkéből. A stylist odasietett hozzá, és körbevizslatta.

– Nagyszerűen néz ki, Senorita Stone - állapította meg erőltetett kedvességgel.

– Köszönöm - felelte a lány, de közben minden tagja sikoltozott a ruha ellen. Abril tündérien festett volna benne, de magán egyszerűen utálta. Ha nem dolgozott volna mélyen, a "csak azért is megmutatom a stylistnak, hogy mennyire félreismerte az ízlésem" érzés, akkor most azonnal nekiállt volna átöltözni a nadrágkosztümbe.

A fordrász és sminkes visszavezették magukkal a próbafülkébe, leültették egy székre, és elkezdtek dolgozni a külsején. Az időszűkében nem volt mód komolyabb beavatkozásokra, de megtették, amit lehetett. A sminkes nekilátott finom, de elegáns külsőt varázsolni az arcának, a fodrász pedig, hogy némi póthaj, és professzionális hajszobrász technika felhasználásával eltüntesse a sidecutját, és a váll alá érő frizurájából hátközépig tartót varázsoljon.

– De - folytatta Tomás ahogy a szakemberek elkezdtek dolgozni a lányon - nem csak a versenyzésről beszélek.

– Hanem?

– Sokkal érettebb, és felelősségteljesebb vagy, mint ő volt, amikor ismertem.

Skye elnevette magát, mire a sminkes szigorú tekintettel jelezte neki, hogy ezzel zavarja a munkájában.

– Én? Érett és felelősségteljes? Tomás, még én is tudom nagyon jól, hogy ezek egyike sem vagyok.

A férfi nagyot sóhajtva felállt a fotelből, és a bárpulthoz sétált újabb whiskyt kérni magának.

– Skye - mondta az első korty után -, közel harminc éve forgok a MotoGP berkeiben. Tudod te, hogy hány hozzád hasonlóan gyerekes magatartású fiatallal találkoztam, aki olyan végtelenül kiszámított, céltudatos és felkészült módon tudott versenyezni, mint te?

A lány enyhén a fejét ingatta, nem akarva újfent magára haragítani a szigorú arcú sminkest.

Tomás lerakta a poharát a bárpultra, aztán úgy, hogy Skye jól lássa a próbafülke tükrében, a nulla egyezményes jelét mutatta neki.

– Nulla. Zéró. Nada. Voltak a Márquezek és Rossik, akikről már tizenöt évesen is mindenki látta, hogy semmit sem tesznek ok nélkül, meg voltak az olyanok, mint Fenati, vagy az apád, akik nem csak a pályán kívül voltak orbitálisan ostobák, hanem a pályán is.

– Nem értem, hogy ezzel hova akarsz kilyukadni azon kívül, hogy különleges ritkaságnak neveztél - állapította meg a lány.

– Oda akarok kilyukadni, Skye, hogy tudatosan, vagy tudat alatt az egyik oldalad csak megjátszott. És azt, ahogy versenyzel, nem lehet megjátszani.

– Vagy csak félreismersz. Mondtam, hogy nem vágyok pszichoanalízisre.

– Egyszer pedig belátod majd, hogy igazam volt, Skye.

– Persze-persze - bólogatott finoman a lány.

Mégis honnan tudhatná Tomás, hogy mi zajlik benne? Micsoda baromság, az aztán biztos, hogy sosem jön el a pillanat, mikor egyetért azzal a sületlenséggel, amit most a csapatfőnöke előadott. Lehet lesz valaha érett és felelősségteljes, de most? Az volt az utolsó, ami lenni akart.

***

Skye és Tomás együtt vágtak át a Passeig de Gràcián, majd alig ötven métert sétálva a drága üzletek és exkluzív éttermek kirakatai előtt, elérték a két épület közötti tágas, nyitott vaskaput, tetején a díszes "El Nacional" felirattal. Mielőtt a kapun keresztül beléphettek volna az étterem felé vezető szűk sétálóutcába, Tomás megállt, és Skye-ra pillantott.

– Kérlek ne most akard megmutatni, hogy mennyire kemény csaj vagy, jó?

– Ne aggódj, Tomás, tudom mi forog kockán - nyugtatta főnökét a lány.

– Igen, de azt is tudod, hogy velünk, vagy nélkülünk a te helyed biztosított jövőre a Moto2-ben.

– De attól még nem vagyok áruló. Megmondtam Isabelának, hogy amíg van esély rá, hogy lesz Moto2-es csapatotok, nem akarok másokkal tárgyalni.

– Skye, én tisztelem Isabelát, de okkal tartják az ország legkegyetlenebb menedzserének. Biztos lehetsz benne, hogy van bekészített szerződés a tarsolyában olyan csapattól, ami már jövőre egész jól ki tudna tömni pénzzel. Nekünk ez akkor sem fog menni, ha a mai vacsora jól sikerül.

– Tomás, nyugi. Sosem tettem úgy ígéretet, hogy utána nem követtem el mindent a teljesítéséért.

– Mint például az, hogy nem fogsz Paolóval...

– Jézus, Tomás! Úgy értem komoly ígéretet, nem olyat amiről mindketten tudtuk, hogy csak be akarom vele fogni a szád.

A férfi akaratlanul is elmosolyodott.

– Gyere, te felnőtt! Már várnak ránk.

Beléptek a vaskapun a sétálóutcába.

– Egyébként - mondta pár méter után atyai tekintettel Tomás -, tudom, hogy nem szeretsz ilyesmit hallani, de egészen varázslatosan festesz ebben a ruhában.

– Köszi, de utálom - húzta félre a száját a lány. - A kosztüm jobban tetszett.

A csapatfőnök felnevetett.

– Tudom. Láttam, hogy megint csak legyőzött a hülye makacsságod.

– Okos dolog lehülyézni azt, akit meg akarsz tartani a csapatodnál?

– Majd olyankor tiltakozz ellene, ha épp nem olyasmi miatt szívsz, amiről jó előre tudtad, hogy hülyeség.

Skye gyilkos tekintettel pillantott főnökére.

Az El Nacional minden kétséget kizáróan Barcelona egyik legkülönlegesebb étterme volt, még ha a borsos árai ellenére nem is feltétlenül számított a legexkluzívabbnak. Az 1800-as évek végén épült hatalmas, léghajóhoz hasonlatos plafonú épület csak úgy sugározta magából évszázados történelmének minden percét. Meleg sárga fényárban úszó beltere a harmincas éveket idézte meg, rusztikusan díszes fém dekorációja, és lámpatestei az ipari forradalom idejét, a középen egymásba kapcsolódó ovális bárok Agatha Christie regényeinek világát, a négy különböző konyhastílusnak dedikált négy sarok pedig négy, korban és kultúrában is eltérő világot. És akkor még a különböző ételcsoportoknak és italoknak szentelt elszeparált bárokat, valamint a látványkonyhákat nem is említettük.

Az El Nacional legnagyobb különlegességét mégis az adta, ahogy mindezeket képes volt tökéletes harmóniában eggyé formálni, messze többé varázsolva az itt eltöltött étkezéseket egy szimpla kulináris élménynél. Bármilyen világraszóló volt is a konyha, az atmoszféra emelte a helyet a város legnevezetesebb éttermei közé.

A főpincér odakísérte Skye-t és Tomást a befektető asztalához, az étterem steampunk hangulatú szekciójában álló, vaskerekekből kialakított installációja alatt.

Az asztalnál ott várt rájuk egy negyvenes éveiben járó, jól szituált, enyhén kopaszodó úriember, valamint Isabela Vega, Skye menedzsere. Az üdvözlések, és kötelező körök letudása után mindenki helyet foglalt.

– Isabela, meglep, hogy itt látlak. Még nincs itt az ideje, hogy újratárgyaljuk Skye szerződését - mondta mosollyal az arcán Tomás, de nem volt szükség különleges, sorok közt olvasási képességre, hogy valakinek feltűnjön, ennek valódi értelme valami olyasmi volt: "mi a kurva anyádat keresel itt, te vérszívó vámpír?"

– Ó, Tomás - felelte a nő. - Ma nem Skye-t képviselni vagyok itt. Tudhatnád, hogy nekem nagyon sok ügyfelem van. Természetesen gondoskodnom kell róla, hogy a Señor Robinson - biccentett a fejével a kopaszodó úriember felé - által képviselt csoport a megfelelő helyre fektesse be a pénzét.

– Úgy érted oda, ahonnan te a legnagyobb jutalékot kapod.

– Ami jó az ügyfelemnek, az jó nekem is - mosolygott mézesmázosan a nő.

A vacsora első órája a kezdeti ellenséges hangulat ellenére abszolút kellemes mederben folyhatott. Tomás és Isabela szurkálódása nem lépett ki a kulturált keretek közül, Skye pedig tökéletesen alakította a tőle most elvárt illedelmes fiatal lányt.

– Na és, Miss Stone - kérdezte a befektetők képviselője, amíg a desszertre vártak - mik a tervei a jövőre nézve?

– Mármint a következő szezonban?

– És az azt követő két-három évben, igen.

– Hát - gondolkodott el Skye - reálisan nézve úgy gondolom, hogy szükségem lesz legalább két szezonra a Moto2-ben, mielőtt a feljebb lépésben kezdhetek reménykedni. De a hosszabb távú célom természetesen mindenképp a MotoGP.

– És az addig vezető utat hogyan tervezi megtenni? Miss Vega arról tájékoztatott, hogy nem a Badalona GP az egyedüli opciója a következő szezonban.

– Én mindenképp szeretnék a csapatnál maradni. Itt kaptam először lehetőséget, úgy gondolom a legkevesebb, amit megtehetek, hogy amíg támogatni tudnak a fejlődésben, nem nézek más lehetőségek után.

– Ez becsülendő - hümmögött a férfi - de hadd legyek magával őszinte. Megvannak az aggályaink a csapat támogatásával kapcsolatban.

Ezt hallva Tomás dühösen Isabelára pillantott, a nő viszont egy vállvonás kíséretében finoman megrázta a fejét.

– Az első problémánk - folytatta Robinson hol Tomásra, hol Skye-ra nézve -, és kérem ne értsenek félre, hogy a Badalona GP-nek nincs sem tapasztalata, sem apparátusa a szintlépéshez. Számításaink szerint ahhoz, hogy a befektetéseink a kívánt gyorsasággal és mértékben megtérüljenek, Miss Stone-nak jövőre az egyéni világbajnokság első tíz helyezettje között kellene végeznie, azt követően pedig az első ötben. Ezekre egy újonc csapattal igen kevés esélyt látunk. Jelenleg azt is valószínűtlennek ítéljük meg, hogy Miss Stone ennél a kettő évnél több időt töltsön el a csapatnál, így szükségünk lenne valami biztosítékra, hogy nélküle is kaphatunk akár eredményekben, akár reklámértékben eleget ebből az együttműködésből.

– Nem szaladtak kicsit előre? - kérdezte zavartan Skye. - Még ennek a szezonnak is csak a harmadánál járunk, és már arról beszél, hogy két és fél év múlva biztosan elhagyom a csapatot?

– Miss Stone, a kockázatelemzés így működik. Kérem, ne vegye ezt magára, a kételyeink ezen része a csapatban van, nem önben.

– A kételyek ezen része? - vonta fel a szemöldökét a lány. - Akkor bennem is kételkednek ezek szerint.

– Vannak aggályaink, igen.

– Ez megint a tavalyi spielbergi eset? - sóhajtott enerváltan Skye.

– Nem, nem erről szó sincs. Az elemzéseink szerint azt az ügyet magunk mögött hagyhatjuk. A szakértőink az ön közösségimédiás jelenlétét találták aggályosnak.

– Um... - nézett zavartan a lány, biztosan tudva, hogy az álnév alatt futtatott Reddit fiókját nem köthették hozzá sehogyan sem - mármint miért? Nem használok derogatív szavakat a posztjaimban, nem küldöm el picsába az eredményeimet woke összeesküvésnek tituláló trollokat, nem posztolok kirekesztő, előítéletes, vagy gyűlöletkeltő dolgokat... Mégis mi rosszat csinálok a közösségi médiában?

– Miss Stone, nem arról van szó, hogy mit tesz a közösségi médiában, hanem arról, hogy mit nem. Meg kell értenie, hogy a mai trendek egy önhöz hasonló élsportoló és példakép számára fokozott elvárásokat támasztanak. A Twitter és Instagram előzményeit böngészve csak versenyzéssel kapcsolatos posztokat találtunk, szelfiket, macskás képeket, mémeket, baráti és barátnői szelfiket, tetoválás terveket, koncertfotókat és más versenyzőkkel való baráti élcelődéseket.

– Igen, és? - kérdezte Skye fokozódó ingerültséggel a hangjában.

– Nincs nyoma semmilyen társadalmi szerepvállalásnak.

– Ez valami vicc akar lenni? - futott át grimasz a lány arcán.

– A tavalyi Pride hónap során kitett ötvenhárom Instagram posztja között egy sem volt, amely az LMBTQ+ közösséget ünnepelné. Egyik profilján sincs feltüntetve a preferált pronounja. Nem poszt...

– Maga komolyan viccel velem, bassza meg!? - csattant fel a lány, mire Tomás az asztal alatt belerúgott a lábába, megakadályozva őt a robbanásban. Skye fújtatott egy hatalmasat, aztán magára erőltetett nyugalommal megkérdezte: - Mr Robinson, ön meleg?

– Miss Stone, ez nem...

– Nem kiposztolni akarom a válaszát, csak kíváncsi vagyok - szakította félbe a férfit Skye.

– Hát nem.

– Akkor esetleg valamelyik szakértője az?

– Lehetséges. De nincs tudomásom róla.

– Tehát akkor ezek szerint egy csapatnyi heteroszexuális ember dönti el, hogy egy felvállalt leszbikusnak hogyan kell helyesen leszbikusnak lennie?

– Természetesen nem erről van szó, csak... Ott volt a Fekete Történelmi Hónap is, amely során egyetlen, afroamerikai közösséget támogató posztot sem tett ki.

– Ausztráliában nem élnek afroamerikaiak.

– Skye - próbálta nyugtatni versenyzőjét Tomás. - Csak hallgassuk végig, hogy mit akar mondani Mr. Robinson.

Skye a csapatfőnökre nézett.

– Te könnyen beszélsz, nem a te seggedben túrkálnak épp.

– Miss Stone - próbált a növekvő zavara ellenére nyugodtabb hangnemet megütni Robinson. - Teljesen jogos elvárás az ma valakitől, hogy a Fekete Történelmi Hónap során támogatásáról biztosítsa az afroamerikai közösséget.

– Megteszem, amint megmutatja, hogy maga mit posztolt a Megbékélés Hetének alkalmából - válaszolta gúnyos mosollyal pislogva Skye, mire Tomás ismét bokán rúgta, de ez most már csak olaj volt a tűzre. A lány olyan dühös pillantást villantott főnökére, hogy az kénytelen volt belátni, a vékony jég amiről eddig azt hitte, járnak rajta, már rég beszakadt alattuk. Az asztalnál egyedül Isabela volt nyugodt, ő viszont mintha kifejezetten jól is szórakozott volna a jeleneten.

– Miss Stone - tett újabb kísérletet Skye lenyugtatására Robinson -, Miss Stone, meg kell értenie, hogy a közösségi média micsoda fegyvert jelent, és a megfelelő brandinghez milyen kiemelt jelentőséggel bír a gondosan megtervezett használata. A követőinek látnia kell, hogy a maga számára fontosak az LMBTQ+ jogok...

– Miután majd minden rólam szóló riport kiemeli, hogy leszbikus vagyok, úgy érzem zászlólengetés nélkül is épp elég nyilvánvaló az álláspontom - vágott közbe maró gúnnyal a hangjában Skye.

– ...és a faji egyenlőség is. - fejezte be a férfi a mondatot. - Olyan pozitív, sportolói szerepvállaláson túlmutató fiatal példaképként van önre szükségünk, mint például Megan Rapinoe.

– Azért, mert nő vagyok, vagy azért, mert leszbikus? - kérdezte a lány egyre vörösödő fejjel.

– Miss Stone, ön egészen kivételes helyzetben van, amit...

– Azért, mert nő vagyok, vagy azért, mert leszbikus? - ismételte el a kérdést Skye, az ingerültségen túllépve most már kifejezetten fenyegető hangon.

– Miss Stone, a mai trendeknek megfelelően elvárás, hogy egy női sport...

– Sejtettem. Szóval hogy a belemet is kidolgozva olyasmire vagyok képes, amire nemtől függetlenül kevesen, az lófaszt se számít!

– Természetesen számít, Miss Stone. A sikeressége nőként nyújtja ezt a kivételes lehetőséget, amit hiba lenne nem monetizálni. Jelenleg ennek képezi gátját, hogy a követői azt látják, önt egyáltalán nem érdeklik a társadalmilag fontos kérdések, vagy hogy még most sem távolította el a JK Rowlinggal közös fotót a profiljából.

– Már az is baj, hogy nem töröltem ki az életemből a gyerekkorom egyik legnagyobb élményét?

– Nem arról van szó. Ön is nyilván tisztában van az ő... aggályos nézeteivel. És a képet még problémásabbá teszi, hogy nincs nyoma Miss Rowling szavait elítélő posztnak.

Skye kirúgta maga alól a széket és felállt, majd az önuralma utolsó morzsáját összeszedve a főnökére nézett.

– Elnézést, Tomás, sajnálom, de nekem ez nem fog menni. Ha csak ilyen - intett görcsös mozdulattal Robinson felé - díszfaszokat mélytorkozva maradhatok a csapatnál, akkor kénytelen leszek eligazolni.

Azzal ellépett az asztaltól.

– Skye! - próbálta megállítani a csapatfőnök.

A lány pár lépés után megtorpant és visszafordult.

– Tomás, így sincs rendes magánéletem. Ha meg akarsz tartani, keress olyan szponzort, aki nem próbál pórázt dugni a seggembe. Onya, sonya, faszfej! - szalutált a végén középső ujjal Robinson felé, aztán kiviharzott az étteremből.