Agapito stúdióját Skye a csapat sajtósától végre megszabadulva egyedül hagyhatta el, de így is erős túlzás lenne állítani, hogy jó kedve volt. Nem elég, hogy azt érezte, Paolo komoly rést tudott ütni a páncélján, még az elkészült fotók közül sem sikerült szereznie egyet Abril részére. Kósza kísérletére olyan felháborodott tekintetet kapott a sztárfotóstól, mintha az vallotta volna neki be, hogy minden este bébi pandák vérében fürödve mutat be áldozatot a Sátánnak. Még hogy az Ő képeit megfelelő utómunka, és válogatás nélkül valaki megnézhesse!? Már annak is örülni kell, ha lesz olyan fotó a sorozatban, ami nem hoz szégyent az Agapito névre!

A népszerű bevásárlóövezetben a korábbi meleg narancssárga tündöklést felváltották az utcai lámpák és elegáns üzletek ezernyi színben pompázó fényei. Ha a lenyugvó Nap megvilágításában gyönyörű volt a környék, akkor erre a most látható varázslatra már szavak sem léteztek. Mintha Párizs legelegánsabb bevásárlóutcáit egy tipikus mediterrán üdülőövezet könnyedségével elegyítették volna, leggyönyörűbb arcát mutatva annak a barcelonai életérzésnek, ami turisták százezreit vonzotta minden évben a városba.

Hiába szerette Skye annyira Perth-t és úgy általánosságban véve a hazáját, ez a miliő akkor is összehasonlíthatatlan volt bármivel, amivel odahaza csak találkozhatott. Természetesen Perthnek is megvoltak az elegáns részei, de azokat nem itatta így át ez a mediterrán fiesztával feldobott klasszikusan modern atmoszféra, amit Barcelona nyújtott.

Hatalmasat szippantott a szabadságot adó levegőből. Annyira vágyott erre a gondtalan tinédzser életre, ami mindig sugárzott a kortársairól, mégis olyan kevés pillanat adódott, mikor át is élhette azt. Az ilyen illanó másodpercek, és a motoron töltött idők. Igen, a versenyzés kárpótolta sok dologért, de mindamellett olyan terheket és kötöttségeket rakott a vállára, amikre sosem vágyott.

Az osztálytársai azt hitték, a tanulás, és délutáni szakkörök gúzsbakötnek? Akkor mit szóljon ő? Amíg odahaza lakott, az egész élete az edzésből, versenyzés, és vezetéstechnikai elméleti órákból, iskolai tanulásból állt és ezekhez hozzájött még a családi háztartás vezetése is, tekintve, hogy az anyja két állást vállalt, és a velük együtt lakó Gerry bácsi is szinte folyamatosan munkában volt. És most, mikor egy pillanatra megérinthette volna a gondtalan felnőttség szele, még mindig ott tartott, hogy este kilencig egyetlen magára fordított perce sem volt aznap.

És a lefekvésig hátralévő idő sem igazán ígérkezett ennél sokkal különbnek.

A szabadság lélegzetnyi pillanatát követően meg is pillantotta Gerry bácsi autóját az egyik közeli parkolóban. Ennyit a carpe diem hangulatról.

A férfi apja helyett apja volt, de méginkább a legjobb barátja, és bizalmasa. Legalábbis odahaza, ahol a laza nagybácsi volt, nem pedig az anyja átlan megbízott sintér. Persze így is jobb volt, mintha az anyja kísérte volna el, de az elsődleges gyám feladatokat ellátó Gerry sem volt az jófej nagybácsi, aki az anyja tiltása ellenére először tette fel egy motorra kilenc évvel ezelőtt.

– Jó szarul nézel ki - állapította meg a férfi ahogy Skye beszállt a kocsiba és elindultak.

– Jézusom, Gerry, a bácsikám vagy, ne nyomulj rám! - mordulta oda a lány.

– Hú de morcos ma valaki.

– Légyszi ne. Piszok kimerítő napom volt, nincs most kedvem a csipkelődéshez.

– Na, és legalább végeztél mindennel? - kérdezte Gerry.

– Igen - ásított hatalmasat Skye. - Úgyhogy mi lenne, ha csinálnánk valamit a városban? Bármit.

– Azt hittem fáradt vagy.

– Nem bulizásra gondoltam, csak valami... mit tudom én. Billiárdozni egyet egy kocsmában, vagy ilyesmi. Amiket odahaza csináltunk.

– Hogy is ne! Thea azt mondta, hogy holnap is dolgozatod lesz, és tanulnod kell.

– Ne már, Gerry! Odahaza sosem mondtál volna nemet egy gyors party billiárdra, csak mert anyát zavarná.

– Odahaza nem rám voltál bízva - biccentette oldalra a fejét a férfi.

– Itt sem kéne gardedámkodnod. Felnőtt vagyok már.

A férfi hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét, szóval Skye hozzátette.

– Jó, akkor olyasmi. Légyszi!

– Nem untam meg az életem.

– Ne már, csak egy estéről lenne szó!

– Mert anyád nem tudná meg, ugye? Olyannak ismered, mint akinek nincs kiterjedt görög kémhálózata a városban ami folyamatosan jelenti a hollétedet?

– Hát... - tűnődött el Skye. Igaz, ami igaz, igencsak idegen lett volna az anyja természetétől, ha nem készül vésztervvel arra az esetre, ha linknek tartott sógora nem megfelelő alapossággal végzi az apai teendőket.

– Nem lenne ennyire karót nyelt, ha randizni hívod, ahogy Timmyvel már évek óta könyörgünk neked - sóhajtotta Skye.

– Hogy nem unjátok meg ezt a témát?

– De miért? Tök szép pár lennétek. Kedvelitek egymást, anya gyönyörű, pasihoz képest te se vagy gusztustalan...

– Hó, hátrább az agarakkal. Most ki nyomul kire? - nevetett a férfi.

– Na de komolyan, miért?

– Ezt nem egy tizenhét éves csitrivel fogom megbeszélni.

– Egyszer úgyis kiszedem belőled - könyökölt vigyorogva a kesztyűtartóra Skye.

– Akarsz fogadni? - kacsintott rá Garry. - És ne erőlködj, nem tudod annyira elvonni a figyelmem, hogy eltévesszem az utat.

– Akkor haza? - dőlt vissza az ülésbe hatalmas sóhajjal Skye.

– Ne horgaszd már úgy le az orrod! Rendelünk kaját, tanulsz egy kicsit arra a dolgozatra, aztán átbeszéljük a tegnapi futamot.

A lány körözött egyet a tenyerével a bácsikája arca előtt.

– Ebből a kaján kívül passzolnék most mindent.

– Nagy kár, mert az volt az egyetlen, amiből hajlandó lettem volna engedni.

Skye felhúzta a szemöldökét.

– Jap, ez sokkal hihetőbb lenne, ha el tudnál menni egy KFC előtt patakokban csorgó nyál nélkül.

Gerry lesújtó tekintettel nézett vissza a rá.

– Nem fogsz így nevetni, ha a spanyol lány miatt nem ehetsz majd húst.

– Abril nem az a fajta vegán. És amúgy sem fogunk járni.

– Híres utolsó mondatok - nevette el magát a férfi.

– Nem, ezt komolyan mondom - felelte komor arccal Skye. - Nem rángatom bele ebbe az életbe úgy, mint a fasz öcséd tette anyával.

Ezt hallva a férfi arcáról is lefagyott a mosoly, pillanatnyi csendbe borítva az autót.

– Hívogat ám mostanában - jelentette ki rövid hallgatás után Gerry. - A fasz öcsém.

– Jó neked - fintorgott Skye. - Te legalább érdekled, még ha tíz év némaság után is.

– Nem rám kíváncsi, hanem rád.

– Ja - nyújtotta el a szót a felismeréstől a lány - hát arra volt bőven lehetősége.

– Hidd el, tudom. Nem véletlen, hogy nem adtam meg neki a számodat. De azért állj készen.

– Mégis mire kéne? Leráztad, sztori vége - tárta szét a karjait Skye.

– Ki fog menni a következő nagydíjra.

– Mondta neked?

– Nem, de ismerem az öcsémet. Azt tudom, hogy most Firenzében lakik, szóval garantálom, hogy a mugellói nagydíjon ott lesz.

– Próbálkozzon csak. Ha olyan csóró, mint hallottam, még jegyre sem lesz pénze.

– Skye - sóhajtott fel Gerry -, évekig versenyzett Olaszországban. Szerinted komolyan nincs olyan ismerőse a pályán, aki bejuttatja paddock pass nélkül?

A lány arca grimaszba rándult.

– Francba.

– Bizony - bólintott a férfi. - Szóval készülj fel rá, hogy ott lesz.

– Mégis mivel készüljek? A pisztolyt elvennék a pálya kapujában.

– Skye! - torkolta le a férfi. - Mind haragszunk rá, de ilyesmit még viccből se mondj!

– Jól van, jól van - tette fel kezét a lány. - De akkor mégis mit vársz, mit csináljak az információval?

– Azt rád bízom, azt mondtad felnőtt vagy. Azért szóltam, hogy ne érjen meglepetésként.

Skye bólintott egyet. Nagyszerű, még egy újabb dolog, ami elterelheti a figyelmét a versenyzésről. Csak ez hiányzott.

Az este gyorsan eltelt odahaza. Skye készült egy kicsit a dolgozatra, aztán átment a nagybátyja lakásába egy vacsora kíséretében átbeszélni a legutóbbi nagydíjat. Mióta csak versenyzett, ez mindig így volt. Európába átkerülve próbáltak ugyan más vezetéstechnikai instruktort adni a csapatai, de sosem jártak sikerrel. Hamar bebizonyosodott, hogy Gerry az egyetlen olyan felnőtt, akinek a szavára Skye legalábbis valamilyen mértékben hajlandó hallgatni. Legalábbis ha a kedve éppen úgy kívánta.

Még nem volt éjfél, mikor Skye Caseyvel a karjában visszatért az apartmanjába. A lakásba lépve a cica azonnal leugrott a földre, és a konyhába sietett, jelezve, hogy érti ő ezt a motoros beszélgetés dolgot, de ideje lenne a fontosabb teendőkkel foglalkozni. Mint például az ő megetetése. Végtére is már több mint két óra eltelt, mióta friss kaját kapott.

Bár perlekedni Casey-vel az etetés miatt mindig is Skye legkedvesebb időtöltései közé tartozott, most nem volt türelme ezzel foglalkozni. Már így sem volt benne biztos, hogy még ébren éri Abrilt, szóval gyorsan megtöltötte Casey tálját, aztán rohant bevetni magát a takaró alá.

"Végre ágyban"

Küldte el Abrilnek.

Egy fél perc sem telt bele, és jött a válasz.

"Meztelenül, remélem ;P"

"Gondolod elmondanám, mi? ;)"

"Tudom, hogy úgy vagy. Perverz ;P"

"Te függtél rá így a ruhátlanságomra, és én vagyok perverz? ;P"

"Eltaláltad. Ezzel csábítasz mocskos gondolatokra ;P"

"Olyasmivel, amit sosem állítottam neked? :P"

"Nem kellett, mert az ilyenek, mint te, biztos meztelenül alszanak ;P"

"Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nem?"

"Miért? Nem? :O"

"Nem azt kérdeztem ;P"

"Ezzel viszel mocskosságokba, látod? :P"

"Talán valami mocskosságot csináltál miattam? :O"

"Mintha nem tudnád. Perverz ;P"

"Na és hogy hívják, aki cseveg egy perverzzel ahelyett, hogy letiltaná? ;P"

"Ártatlan, befolyásolható tinédzsernek"

"Ártatlan? Te? :'D :'D :'D"

"Hé! Én voltam ártatlan. Egyszer :D"

"Mielőtt a meztelen testemről fantáziáltál volna, legfeljebb :D"

"Nem kéne fantáziálnom róla, ha láthatnám ;P"

"Valahogy így:"

A következő pillanatban Abril meztelen teste jelent meg a kijelzőn nyaktól lefelé.

– Basszus! - kiáltott fel Skye, ahogy ijedtében eldobta a telefont.

Túl messzire ment a flörtöléssel! Idióta, idióta! Mi az, hogy flörtölés, ez már határos volt az online szexszel! Már a flörtölés is túl volt a határokon, amiket Abrillel lefektettek, de ez... És nem állt le. Idióta!

Felkapta a telefonját és belefogott a pötyögésbe, de azonnal vissza is törölte, amit írt.

Miért kellett küldözgetnie a kevert jeleket? Azt mondta, nem lehetnek egy pár, mégis annyira jól esett ez ami kettejük közt zajlott mert... mert azzal legalább kicsit átélhette azt, hogy milyen lenne együtt lenni. Azt hitte az egyezségükkel sikeresen védelmezte mindkettejük érzelmeit.

Egyáltalán tényleg elhitte? Vagy csak szándékosan hazudott magának? Hirtelen annyira nevetségesnek tűnt már a feltételezés is, hogy az érzelmek csak úgy hajlandóak megállni egy mesterségesen húzott határvonalnál.

"Ledöbbentél, mi?"

Érkezett a következő üzenet Abriltől.

Skye válaszolj már valamit, az istenedet! Újra elkezdett pötyögni a telefonon, de pár másodperc után azt is vissza törölte. Hülyeség. Bántó. Mégis hogy kéne reagálnia? Nem lehetett több barátnál, bármennyire is akarta. Hogy lehetne ezt úgy megfogalmazni, hogy Abril ne érezze magát megalázva? Hogy lehetne megírni neki, hogy ő az egyedüli, aki miatt megéri a versenypályán kívül is létezni, de akkor sem lehetnek együtt? Mégis hogyan tudna visszalépni egyet, hogyan tudná visszadugni a szellemet a palackba és visszaterelni a kapcsolatukat pusztán baráti terepre? Egyáltalán lehetséges az?

"Skye..."

Jött az újabb üzenet.

"Tudom miben egyeztünk meg"

"de"

"én nem tudok tovább csak a barátod lenni"

Skye a párnájába temette a fejét.

Most mégis mi a fenét csináljon? A szíve olyan tempóban kalapált, hogy félni kezdett, a légzése nem tudja tartani vele a tempót. Bármikor inkább vállalta volna be egy nagydíj első kanyarjának húsdarálóját harmincöt másik motoros között, mint azt az érzést, ami most maga alá temette.

Lehetett volna egy igaz barátja, de persze ő nem volt képes ennyinél megállni. Muszáj volt játszadoznia mindkettejük érzelmeivel. Azt hitte elég védelmet adott azzal a bizonyos beszélgetéssel, de hát mégis miféle hülye önámítás volt ez? Mégis hogy hihette egy pillanatra is, hogy más képes ilyen módon ki-be kapcsolni az érzelmeit? Hát neki sem ment.

Csörögni kezdett a telefonja.

Megpróbált úrrálenni a légzésén. Évek óta nem használt technikákat kellett elővennie, hogy lenyugodjon, mert már idejét sem tudta mikor stresszelt ennyire bármi miatt. Ideértve a Moto3-as bemutatkozását is.

Remegő kézzel húzta el a hívásfogadás ikont a kijelzőn.

– Szia, Abril - mondta a pillanatnyilag elérhető legtöbb nyugodtsággal a hangjában.

– Szia, Skye - hallotta barátnőjét remegni a vonal túlsó oldalán.

Több másodperces néma csend, csak egymás szaggatott légzése visszhangzott a telefonban. A szellem végképp kibújt a palackból, és mindketten tudták jól, már nem lehet visszatömködni.

– Abril, én - törte meg végül a csendet Skye - én nagyon szeretném, hogy ennél több legyen köztünk, de...

– Ne - szakította félbe Abril -, ezt ne.

– Dehát...

– Ez hülyeség, Skye. Így is... így is nagyon hiányzol, ha távol vagy.

– Tudom, hidd el. Te is folyton a fejemben vagy.

Abril hatalmasat sóhajtott a vonal túlsó végén.

– Látod? Én... én komolyan próbáltam tiszteletben tartani a szabályodat, de... de nem akarom tovább. Skye, így is... én... ha nem is mondjuk ki, én így is... úgy értem...

– Azt érzed, hogy foglalt vagy - fejezte be Abril gondolatát Skye.

– Igen.

Újabb többmásodperces szünet.

Ezzel nehéz lett volna vitába szállni. Nem ismerték be eddig, de semmivel sem voltak kevésbé elkötelezettek érzelmileg, mintha hivatalosan is kapcsolatban lettek volna.

– Skye - törte meg a csendet Abril sóhaja. - Én tényleg megértem, hogy védeni próbáltál... de... de ez ami most van, a legrosszabb.

Skye visszanyelt egy arcán végiggördülő könnycseppet.

– Én nem... - folytatta Abril - nem akarnálak ultimátumok elé állítani, de... nekem így nem megy tovább. Láttam milyen az életed, és... és vállalom ami ezzel jár. A távollétek, meg minden. De... de... - zilálta egyre magasabb hangon, egy kitörni igyekvő zokogást elfojtva - de ha... ha azt mondod nem... akkor... akkor inkább fej... - de mielőtt befejezhette volna, eltört a mécses.

Skyenak is potyogni kezdtek a könnyei. Engedje be Abrilt ebbe a szarviharba, amit az életének nevez? Nem lenne igazságos. De készen áll arra, hogy elengedje? Hogy elengedje mikor életében először ennek a szerelmes égésnek a tárgya egy személy volt, nem a versenyzés? Nem. De mégis miféle ember az, aki olyat tesz, amivel bántja azt akit igazán szeret? Aki TUDJA, hogy a másiknak fájdalmat fog okozni, mégis hagyja, hogy a saját érdekei vezéreljék? Az esze tudta, mi a helyes, de túl gyengének, vagy túl önzőnek érezte magát hozzá.

Kínosan hosszú, óráknak érződő másodpercek teltek el, mire Skye valamennyire úrrá tudott lenni a sírásán. Nem tudta volna megmondani, hogy miért potyogtak ennyire a könnyei. A döntés miatt, amit hozott? Azért, mert ennyire nem is tépelődött rajta? A fájdalom miatt, amit a késlekedéssel okozott? A fájdalom miatt, amit később fog okozni?

Hatalmasat nyelt, és a sírást mintha elvágták volna. Földöntúli boldogság, és marcangoló önutálat keserédes elegye uralkodott el rajta. Biztosan tudta, hogy élete legszörnyűbb hibáját készül most elkövetni, de képtelen volt tenni ellene.

Szólásra nyitotta a száját.