Telefon ébresztőjének tolakodó berregése szakította meg a kicsiny barcelonai luxusapartman hálószobájának mennyei békéjét.

– Uhm - nyögött fel Skye, ahogy a párnája alatt turkálva próbálta megtalálni a zaj forrását. Ezen a reggelen már negyedszer zajlódott le ez a rituálé, mindannyiszor további öt perccel hosszabbítva meg a lány édes szunyókálását. A világbajnokság miatt egyébként is magántanuló volt, mégis ki szólná meg, ha be sem megy az órákra? Csak még legalább öt perc, iszonyat fárasztó volt az előző versenyhétvége.

Casey eddig a pontig ült türelmesen az ágy háttámláján. Miután az általában sikeresnek bizonyuló manőverei, mint például a szolgája arcához dörgölőzés, illetve hátára ülés most csődöt mondtak, a helyzet egyértelműen radikálisabb megoldásért kiáltott. Természetesen egy radikális lépés még nem ok a slampossága, így akkurátus mozdulatokkal megigazította pofijának dús sötétbarna szőrét. Csak nem hozhatja magát olyan szégyenbe, hogy csipás szemmel veti rá magát a mihaszna szolgájára, nemdebár?

Ezt követte a hátsó lábak bemelegítése. Rövid rázás, majd farriszálás után úgy ítélte meg, hogy eljött az idő a támadásra. Megmerevedett. Az időzítés kulcsfontosságú az áldozat becserkészéséhez, márpedig olyan szégyent nem engedhet meg magának egy macska, hogy lemaradjon a prédájáról. Különösen mikor a pofátlanja alszik ahelyett, hogy teljesítené a szolgai feladatát és enni adna neki.

Már épp rugaszkodott volna el, mikor a telefon ismét csörögni kezdett, de az eddiginél jóval invazívabb hangon. Casey nem sokat gondolkodott a zaj forrását, vagy szándékait illetően, méltóságát egy pillanat alatt a sutba dobva, elkaparó hátsó lábakkal távozott még a szobából is.

Skye előkaparta a telefont a párnája alól, és összeszűkült szemekkel igyekezett kivenni a kijelzőn megjelenő arcot. Egy pillanatra eltűnődött, hogy esetleg kinyomja foglaltra, de minden ellenkező híresztelés ellenére a halálvágya nem jutott el még ilyen magasságokba.

– Szia anya - nyöszörögte a telefonba.

– Ugye nem vagy még mindig ágyban?

– Ugyan, hova gondolsz? - próbált valami életet verni magába a lány, de a hangjában annyi meggyőző erő volt, mint egy kenyérre kolduló drogoséban.

– Kicsim, be kell menned a suliba, hogy leosztályozhassanak.

– Tudom-tudom, anya. Be fogok menni, csak... csak - hatalmas ásítás - kicsit később. Korán van még.

– Elmúlt nyolc óra.

– Kettő után értem vissza Le Mans-ból, hadd aludjak még egy kicsit - alkudozott Skye.

– Ismerlek, ha most nem kelsz fel, délig aludni fogsz.

– Jól van, jól van, kelek már - tolta fel magát ülő pózba Skye. Bár az ülő póz talán kisebb túlzás ebben az esetben, a pontosabb a csukott szemmel ülés, és párnára visszazuhanás között egyensúlyozás lenne.

– Visszaaludtál? - törte meg a csendet a hangszóró recsegése jó félpercnyi szünet után.

– Mi...? - riadt fel Skye. - Nem, dehogy, csak - újabb ásítás - a zoknimat veszem épp.

Újabb többmásodperces szünet. Szuszogás.

– Itt járt ma Jenny - jegyezte meg az anyja csak úgy mellékesen, mintha nem egy hiroshimai méretű bombát dobna le éppen.

Skye szemei kipattantak.

– Mi!? Ugye nem engedted be?

– Miért kéne elhajtanom? Kedves lány.

– Anya! Nem barátkozhatsz a lányod exével!

– Ezt ki mondta?

– Szó szerint mindenki. Tök para. Egyáltalán minek ment át?

– Mert hiányzol neki, és tudni akarta, hogy hogy érzed magad odaát.

– Ami rá tartozik, láthatja a tévében! Neked tényleg nem fura, hogy két év után sem lépett tovább?

– Skye, ne legyél olyan mint az apád.

Vörös posztó elhúz. Ha Skye agya nem takaréküzemről próbált volna épp feléledni, valószínűleg rájön, hogy ez a mondat az ébresztő sokkterápia része volt, nem egy őszinte kritika. Persze ha éberebb lett volna, talán szükség sincs a sokkra.

– Anya, ezt ne! Ne hasonlítgass hozzá!

– Ő is hátrahagyott mindent, hogy a motoros álmait kergesse.

– Ő egy terhes nőt, meg a hároméves lányát hagyta hátra, én valakit, akivel előre megbeszéltük, hogy a nyár kiélvezése után szakítunk.

Hatalmas sóhaj a vonal túlfelén.

– Az érzelmek elmélyülhetnek, ez nem olyasmi, amit előre eltervezhetsz.

– De az enyémek nem mélyültek el... annyira. Nézd, anya, akkor kur... - Összefancsalodó arccal harapta el a szó végét, de tudta, hogy ezzel elkésett. Basszus, milyen "kur"-ral kezdődő értelmes szó van még, amire gyorsan korrigálni lehetne!?

– Scylla! - csattant fel Skye anyja. Kevés annál egyértelműbb jel volt az ingerültségére, mint mikor a születési nevén kezdte szólítani a lányát. - Vigyázz a szádra! Komolyan muszáj a létező legrosszabb tulajdonságokat is felszedni a sok férfi közt?

Pfha! Mintha Skye megvárta volna hogy felnőtt férfiak tanítsák káromkodni.

– Nem anya, bocsi. Csak fel... paprikázott a tegnapi futam.

– Láttam, kicsim, de akkor sem engedhetsz meg magadnak ilyen nyelvezetet. Egy férfitól is csúnya, nemhogy egy lánytól!

– Bocsi, nem fordul elő többet - hogy nem szakadt le az ég egy ilyen hazugság után?

– Scylla!

– Úgy hogy te is hallod.

– SCYLLA!

– Jól van, jól van, akkor csak megígérem, hogy igyekszem vigyázni a számra.

Az anyja hangja visszább tért a nyugodt tartományba.

– Ez már hihetőbb. Kicsim, én csak azt szeretném, hogy őrizd meg a nőiességed. Olyan nagy kérés ez?

Skye nem igazán értette, hogy mennyiben mérőszáma a nőiességnek a vulgáris szavak elkerülése, de inkább ennyiben hagyta a dolgot.

– Rendben, megígérem. Sőt, most meg is kezdem a nőieskedést azzal, hogy megyek és egy órát zuhanyzok ahogy egy hölgynek illik.

– Azt hittem már zokniban vagy - állapította meg színlelt meglepetéssel az anyja.

– Szia anya - fintorgott Skye.

– Szia, kicsim. Szeretlek.

Skye kinyomta a telefont, és pofozgatni kezdte az arcát, hátha az segít neki kicsit magához térni. Nyomorult reggelek! Semmi, még az Abrillel való találkozás sem volt elegendő ahhoz, hogy meghozza a kedvét ma az iskolához. Persze nem mintha ez jelentős különbséget jelentett volna az átlagos iskolábajárási hajlandóságához képest.

A lábát az ágyból kitéve kishíján rálépett a bátorságát időközben visszanyerő Caseyre. A vadóc ragdoll az orvtámadási tervekkel mostanra felhagyva igyekezett a lehető legcukibb oldalát mutatni, ami azért lássuk be, nem a legkönnyebb feladat, mikor majdnem rálépnek a fejedre.

Skye felkapta szőrös kiskedvencét, és a konyha felé indult vele.

– Szörnyű vadász lennél, hallod-e?

Casey egyetértésül, vagy csak a megvesztegetés kedvéért dorombolni kezdett.

– Jól van na, nem zrikállak tovább. Seggfej - dörgölte össze az orrukat Skye.

A lány végigsétált a kicsiny apartman folyosóján a stúdió elrnedezésű konyha-nappali szekció felé. A hely ennél tökéletesebben aligha adhatta volna vissza a trendi, starbucsos sütőtöklattét fogyasztó new yorki divattervező növendékek ízlésvilágát. Azt a stílust, aminél nehezen állhatott volna bármi messzebb Skyetól. A falakat posztmodern festmények díszítették, a bútorokat mintha egyenesen a Bentley Home katalógusából szállították volna ide, a nappali padlótól plafonig ablaka pedig Barcelona egyik legdrágább negyedére kínált tökéletes kilátást. Igaz, hogy az épület egyik legkisebb apartmanja volt ez, de ez a méretén kívül semmi másban sem mutatkozott meg.

A konyhába lépve Skye megtorpant, és a cicát az arcával egymagasságba emelte, hogy mélyen a szemébe nézhessen.

– Jé! Azt nézd! Csoda történt! A tálad varázslatos módon megtelt kajával! - nyomatékosításul odafordította Caseyt a fontott bevonatú macskatányér felé, ami a középen tátongó üres részt leszámítva tömve volt száraz eledellel.

– Nyami - mondta Skye ahogy lerakta a cicát a tál elé. A macska lenézett a maradékra, vissza a gazdájára, aztán ismét a maradékra, majd megfordult, és egy hatalmasat nyávogott.

– Éhes cica nem hagy maradékot.

Casey valószínűleg más véleményen volt, amit egy újabb, ezúttal erélyesebb nyávogással igyekezett a gazdája tudomására hozni.

– Tééényleg? Inkább ennél abból a szuperdrága vegán tápból, amit Abril vetetett velem?

A cica nyávogott egy újabbat, és azzal peckesen elvonult a nappali irányába.

– Ezt vegyem nemnek? - kiáltotta utána Skye, de Casey ezt már szóra sem méltatta.

A lány felnézett a folyosó boltívje feletti faliórára. Háromnegyed kilenc, gyakorlatilag ha lóhalálában kapkodni kezd, már akkor sem ért volna be iskolakezdésre. Talán ha nem bajlódik olyan triviális dolgokkal, mint zuhanyzás, fogmosás, felöltözés, de annyira mély depresszióba azért nem esett egy második helytől, hogy ilyesmire vetemedjen.

Persze ha otthon maradhatott volna, mindegyiket megússza, de tudta jól, hogy az anyukája rá fogja küldeni Gery bácsit, csak hogy biztos legyen benne, elment iskolába. Tekintve, hogy a bácsikája a szomszédos apartmanban lakott, Skye tudta jól, kizárt, hogy egy normál reggeli készülődésnél több ideje van, mielőtt beesik az ellenőrzés.

De igazából még a suli volt a kevésbé zavaró a reggeli dolgok közül. Minek tűnik fel állandóan Jenny? Jó volt együtt lenni? Igen. De azért utólag visszagondolva nem volt ez egy világraszóló szerelem. Járt azóta olyannal, akivel sokkal inkább érezte azt a mindent elsöprő szikrát és vele sem tudott együtt maradni. Ami azt illeti már most mélyebb érzelmei voltak Abril iránt, pedig még csak nem is jártak együtt.

Nem mintha látott volna rá reális esélyt, hogy valaha is barátságnál több lehet köztük. Egyre gyakrabban tűnődött azon, amit nagyon sok, az apját is közelebbről ismerő felnőtt mondogatott neki: természetben és temperamentumban nagyon hasonlítanak egymásra. Ráadásul követve az apai ágon húzódó családi tradíciót, belőle is motorversenyző lett. Nehéz lett volna tagadni, hogy szép számmal akad köztük párhuzam, és ez napról napra jobban a frászt hozta rá. Ő nem fog valakiből érzelmi roncsot csinálni, mint az apja tette az anyjával.

Belépett a fürdőbe, és kikiabált Caseynek.

– Aztán nem kukkolni, amíg zuhanyzom.

Casey totális érdektelenséggel jelezte, hogy sosem állt ilyen a szándékában.

Skye a telefonján kikeresett egy metál playlistet és bekapcsolta a fürdőszobai hangszórót. Általában ilyenkor, zuhanyzás közben motoros podcastekre szokott esni a választása, de semmi kedve nem volt azt hallgatni, hogy arról beszélnek, Paolo milyen zseniális manőverrel verte meg a francia nagydíj utolsó kanyarjában. Pláne úgy, hogy a kis patkány az előzéssel éppen abba a csapdába sétált be, amit körökön keresztül készített elő neki, csak a csapda kivitelezését rontotta el végül.

Hiába próbált küzdeni ellene, a gondolatai villámként cikáztak az életét uraló tényezők között. Az előző napi futam, a suli, Jenny feltűnése, a félelme, hogy mit tenne Abrillel ha összejönnének, az apjának egyre gyakoribb felemlegetése, egyszerűen nem tudta, hogy melyikhez kapjon. Nem lett volna szabad engednie a koncentrációból, most mégis azt érezte, hogy szanaszét áll a feje. Ötből kétszer megverni Paolót nem elég, hogy világbajnok legyen, mindig top teljesítményt kell hoznia. És a top teljesítmény nem megy, ha a magánéletének külső tényezői bekavarnak.

Legalább húsz percet állt a zuhany alatt, mire sikerült a fejét kellőképp rendbetenni ahhoz, hogy normál emberi lényként tudjon funkcionálni. Basszus, iszonyat hosszúnak ígérkezett ez a nap!

***

Az American School of Barcelona a város Ciutat Diagonal luxusnegyedének lankái alatt bújt meg csendben, a hivalkodás legkisebb szándéka nélkül. Nem voltak sem hatalmas, az épületegyüttes milyenségét, vagy nevét hirdető feliratok, sem látványos, díszes főbejárat vagy az az előtt naphosszat gyülekező fiatalok. Ami azt illeti, aki nem tudta, mit keressen, talán meg sem találta volna segítség nélkül a főbejáratot a magas, hálóval borított zöld kerítést körbejárva.

Az elsőre jellegtelennek tűnő külsőségeken túl, a kapun belépve már egészen más kép tárult az ember szeme elé. Egy komplett kis város volt Barcelona egyik legelitebb negyedén belül, közel ezer diákkal, temérdek tanárral, edzővel, tanulmányi tanácsadóval, tudományos laborokkal, művészeti termekkel, könyvtárral, focipályákkal, korsárpályákkal, megadva mindent, hogy a diákok kiélvezhessék iskolai idejük minden pillanatát.

Mégis, ami az ASB-t talán a leginkább különlegessé tette, az ahogyan képes volt az európai építeszeti stílust és mentalitást egyesíteni az amerikai középiskolák milliőjével. A hely egészen egyedi, semmivel sem összehasonlítható hangulatot árasztva egyszerre tudott vérbeli európai és hamisítatlan amerikai is lenni, már amennyire ez utóbbit a diákok az amerikai filmek alapján képesek voltak megítélni.

Nem gondolta ezt másképp Skye sem, bár róla azért erős túlzás lett volna azt állítani, hogy elég időt eltöltött az iskolában egy alaposabb vélemény megfogalmazásához. Papíron két és fél hónapja járt ide, de ez egybeesett a téli tesztidőszakkal valamint a szezon első öt futamával, amiből kettő nem is Európában volt, így idejének nagy részét a versenyzés és annak kiegészítő tevékenységei töltötték ki. Annyit azért sikeresen leszűrt, hogy nem igazán illett az iskola általános közegébe. A legtöbb diák vagy saját akaratából, vagy szülői nyomásra igyekezett decens külsővel bejárni órákra, de ez róla a szaggatott farmereivel, punk-goth felsőivel, és néhol kifejezetten explicit tartalmú tetoválásaival egyáltalán nem volt elmondható.

Talán ezért is döntöttek úgy a felnőttek a feje fölött, hogy a menedzserének haciendáján vendégeskedés végeztével az iskolától kevesebb, mint öt perc sétára bérelnek neki lakást. Persze soha rosszabb börtönt, mint egy luxus apartmanház a Ciutat Diagonalban, de Skye pontosan tudta, hogy nem szívjóságból költöztették oda. A környék egyértelműen a kifinomult felsőosztálybeli családok kiszolgálására rendezkedett be, itt egy hozzá hasonló született bajkeverő számára nem volt élet. Ugyan fizikailag semmi sem gátolta abban, hogy elcsavarogjon a város izgalmasabb környékeire, annyira betáblázták minden percét, hogy a bajkeverésre már nem maradt ereje.

Az első tanítási óra már véget is ért, mire beesett az iskolába. Hát, legalább kevésbé volt feltűnő a késése, mintha a kihalt folyosón kellene végigsunnyognia a tanteremig.

És a kihaltnál bizony aligha létezett most pontatlanabb jelző az iskola folyosóin hömpölygő igazi multikulturális diáktömegre. Akadt itt mindenki az ösztöndíjas spanyol szegénytől kezdve arab olajsejkek gyerekein keresztül a sri-lankai konzul lányáig. Nehéz lett volna a világ olyan régiójára bökni, ahonnan nem járt ide valaki.

Mégsem emiatt választották éppen ezt az iskolát Skye-nak, hanem azért, mert a magasabb társadalmi státusz miatt itt nem számított kuriózumnak egy profi motorversenyző jelenléte. Azt természetesen túlzás lenne állítani, hogy ne lett volna közismert így is, de nem járt ki neki kiemelt, híresség státusz, amit egy átlag középiskolában automatikusan megkapott volna. Többnyire motormániás fiúk igyekeztek keresni a társaságát, de azért azt aligha lehetne igazi iskolai népszerűségnek nevezni.

Átvágott a folyosón hömpölygő embertömegen a következő órának helyet adó informatikai laborhoz. Sokkal jobban ezt a tárgyat sem szerette, mint a többit, de legalább a kocka öccsének köszönhetően ragadt rá annyi, hogy ne éppen csak átcsusszanjon egy elégségessel.

A teremhez közeledve hirtelen feltűnt neki egy vadul felé kalimpáló karpár.

– Skye! Skye!

Hamar előkeveredett aztán a tömeg takarásából a karokhoz csatlakozó test többi része is, amik egy végtelenül helyes, sötétbőrű, szeplős, illanó tüneményhez tartoztak, csodálatos barna fürtökkel. Skyenak még elmosolyodni is alig maradt ideje, mielőtt a lány a nyakába vetette volna magát.

– Szia Abril - nyögte a szorításban.

– El sem hiszem, hogy bejöttél ma - árasztotta el szózuhataggal a tünemény - néztem tegnap a futamot, és tökre szurkoltam neked, és annyira kibuktam a végén, és mikor láttalak a dobogón azt hittem hogy...

Skye kiszabadította magát a szorításból, megragadta a lány vállát, kicsit távolabb tolta magától, és a szemébe nézett.

– Abril?

– Igen.

– Levegőt ne felejts el venni.

– Ne már - felelte a lány kínosan visszalassított sebességgel. - Nem is hadarok annyira.

– Abril ha én hajtanék úgy ahogy te beszélsz, egy biciklivel is megnyerném a VB-t.

Abril elnevette magát.

– Annyira örülök neked, és olyan tök jó, hogy bejöttél, mert nem láttalak már egy hete és hát tudod - rebegtetni kezdte a szempilláit - hiányoztál.

– Igazán? Na és miért? - húzta fel a szemöldökét kacéran Skye.

– Azért, mert - hajolt közelebb hozzá a lány, hogy érzékien a fülébe suttogjon - tudod, mikor távol vagy, mindig annyira iszonyatosan gyötrő vágyat érzek, egyszerűen elképzelni sem tudod milyen nagyon... - és azzal minden átmenet nélkül éktelen üvöltésbe kezdett - hiányzik a pletyi!

Skye reflexszerűen hátraugrott.

– Ez gonosz volt - állapította meg a fölét dörzsölgetve

Abril kajánul felhúzta a szemöldökét ahogy az arcához hajolt.

– Ha kell a cuki, fogadd be a gonoszt is.

– Mégis ki mondta, hogy kell a cuki? - öltötte ki nyelvét Skye.

Amire nem számíthatott, hogy Abril egy vitriolos visszaszólás helyett, két ujjával összecsippenti a nyelvét.

– Hogy merészeled gúnnyal illetni gonosz úrnődet?

– Illthlk mshl s nylvl - próbálta válaszolni Skye fogságban tartott nyelvvel.

– Lányok, menjetek már szobára - vetette oda az iskolai kosárcsapat kapitánya ahogy elhaladt mellettük.

– Azt szeretnéd, mi, Francisco Vega? - vágott vissza neki Abril.

– Csak ha nézhetem.

– Álmaidban, legfeljebb.

– Ott már megvolt.

– Fúj, gusztustalan vagy! - fintorgott Abril.

– Miért? Amit szobán csinálnátok gusztustalan lenne?

– Ha igazán élvezetes, akkor igen - csatlakozott Skye a szópárbajhoz.

– Ezesetben mindenképp látni akarom - húzódott kaján vigyorra a fiú szája.

– Semmi gond - válaszolta Skye, majd kérdőn Abrilra nézett -, hogy is szól a hálószobai szabály?

– Semmi fütyi - válaszolta készségesen a lány.

– Ja igen. Szóval... - mutatott az ujjaival nyisszantó ollót Skye - és már jöhetsz is.

– Nah. Inkább passzolom - vigyorgott rájuk a srác mielőtt haladt volna tovább a dolgára. - Béke.

A két lány egymásra nézett, és nevetésben tört ki.

– Te teljesen zakkant vagy! - törölgette a szemét Abril.

– Ja, aki hezitálás nélkül kitalálta, mit gondolok, az nem az.

– Ki mondta, hogy csak te? - kacsintott kihívóan a lány Skye-ra.

Az óra kezdetét jelző csengő ezt a pillanatot választotta a frivol csevegés szétválasztására.

A lányok hatalmasat sóhajtottak, és a diáktársaikkal bevonultak az informatikai laborba.

Miután mindenki elfoglalta a helyét a tanár előadta, hogy mit vár el aznap órai munkaként, majd engedélyezte a diákoknak, hogy bekapcsolják a gépeiket. Másodpercek sem teltek bele, Skye képernyőjén fel is ugrott a csetablak.

"Bocsi, hogy nem írtam tegnap."

"Vendégeink voltak, és anyuék elvették a telefonomat, hogy *blurp szocializálódjak velük."

"Semmi baj, amúgy sem tudtam volna válaszolni. Elmúlt egy mire leszállt a gép."

"Tudom, hogy rosszkor mondom, de annyira irigyellek a sok utazás miatt."

"És még nem is tudod a mai esti programom :P"

"Na mesélj :P"

"Fotózásra megyek Agapito Carvalhohoz"

":O"

"Még ki is sminkelnek előtte, meg minden"

"Grr"

"És valami álomszép ruha lesz rajtam ;P"

"Ezzel nem versz át. Az neked tuti valami bőr kezeslábas"

"Versenyruha"

"Tökmindegy"

"Most utállak :@"

"Tudod hányan ölnének is azért, hogy ő csináljon róluk fotókat?"

"Téged is beleértve? ;P"

"Különösen engem ):D"

"Ha annyira szeretnéd, elintézhetem, hogy beengedjenek ;)"

":'( Nem lehet. Anyuék még barátokhoz is alig engednek el este, hát még Sarriàba"

":'("

"Úgy irigyellek! Biztos dögös leszel majd a képeken"

"Majd küldök neked párat a fotózás után :)"

";P"

"Ruhásakat"

"Elrontod az örömömet :D"

"Pont az volt a cél ;P"

"És én még engem neveztél gonosznak"

Ebben a pillanatban egy hatalmas piros ablak ugrott fel mindkettejük képernyőjén:

"Hölgyeim, fejezzék be a csevegést, és a kiadott feladattal foglalkozzanak!"

A monitor mögül felpillantva szembetalálták magukat a tanárjuk szigorú pillantásával, így kénytelen-kelletlen belefogtak a kapott feladatok elvégzésébe.

Az óra végén ahogy a diákok elindultak kifelé a teremből, a tanár odaszólt Skyenak.

- Señorita Stone, egy percre, kérem!

Van, ami a világ minden táján ugyanaz. A fű zöld, az ég kék, a víz nedves, Skye Stone irritálja a tanárokat.

A lány félrehúzott szájjal sétált a tanári asztalhoz, hogy egymást méregetve várják meg, amíg kiürül a terem.

– Señorita Stone - kezdett litániába a tanár mikor már csak ketten maradtak -, nem fogok köntörfalazni. Mind tudjuk, hogy maga miért kerülhetett be ide...

Skye forgatni kezdet a szemét, mire a tanár felcsattant.

– Señorita Stone! Engem nem érdekel, hogy kinek az ismerőse, de azt nem fogom jó szemmel nézni, hogy az iskola egyik legjobb diákjának jövőjét veszélyezteti! Megértette?

– Végeztünk? - kérdezte unott képpel Skye.

– Nem, señorita Stone, nem végeztünk. Señorita Morales mögött nem állnak gazdag szponzorok akik kifizetnek helyette mindent. Ha kicsit is törődik vele, nem veszélyezteti az ösztöndíját.

Skye ingatta a fejét. Cseppet sem hiányzott neki ez a kioktatás, pláne mert egyébként pontosan az egyik legnagyobb félelmét olvasták a fejére. Tudta jól, hogy Abril a város egyik legszegényebb részén lakik, és csak a kivételes tanulmányi eredményei miatt járhat ide. Ha ezt elvette volna tőle, azt sosem bocsájtja meg magának.

Egy ideig bámultak egymásra a tanárral. Az egy dolog volt, hogy igazából valahol egyetértett a férfival, a kioktatás viszont attól még kioktatás marad, és mint ilyen, beindította a lány "kapja be a világ" módját.

A tanár végül megunta a farkasszemet, és legyintett egyet.

– Na takarodjon a szemem elől!

Skye sóhajtott egyet és kivonult a teremből. Teljesen felesleges is lett volna vitába bocsátkoznia, és elmagyarázni neki, hogy már így is igyekszik annyira távoltartani magát Abriltól, amennyire csak képes rá. Ha nem így lenne, mostanra már rég együtt jártak volna, ahelyett, hogy a kapcsolatuk iskolaidei csetelésre és esti Snapchatre korlátozódna.

A teremből kilépve Abril a falnak támaszkodva várt rá.

– Mesélj, mi volt? - trillázta.

– Megdicsért amiért olyan jól elvégeztem az órai feladatot - vigyorgott Skye.

Abril oldalba bökte.

– Na, ne csináld már!

Skye átkarolta barátnője vállát, és a következő óra helyszíne felé indult vele.

– Tudod te pontosan, hogy mi volt. A kis strébert megrontja a "gyüttment".

– Remélem elmondtad neki, hogy az egyik feladaton te segítettél át.

Skye felnevetett.

– Mert ez olyan sűrűn fordult már elő, ugye? Amúgy is ki hinné el, hogy az iskola egyik legrosszabja segített az évfolyamelsőn?

– Néha olyan kishitű vagy magaddal - húzta félre a száját Abril.

– Csak realista. Neked az eszed a jövőd, nekem meg a csuklóm - imitálta Skye a motor gázkarjának használatát a kezével.

Abril kibogozta magát az öleléséből és szembefodult vele.

– Sokkal többre lehetnél képes.

– Mire? Hogy nagy munkával középszerű diák lehessek?

– Nem erre gondoltam.

– Abril, te ide tartozol, engem csak Isabela összeköttetései miatt tűrnek meg. És engem ez nem zavar, téged se érdekeljen.

Abril hosszan Skyera nézett, aztán a fejét ingatva felsóhajtott és sarkon fordult. Megtett pár lépést, de aztán nem bírta magában tartani a gondolatait.

– Nem építheted az egész életed a versenyzésre! Tudom, hogy néha akkor sem jössz be, ha be tudnál. Pedig... - hatalmasat nyelve elfojtotta a gondolatot, majd egy pillanatnyi szünetet követően legyintett egyet és magára hagyta a leforrázott Skye-t. - Hagyjuk.

Mi a fene volt ez?

Skye eltűnődött egy pillanatra, hogy utána menjen, de aztán úgy ítélte meg, hogy jobb lesz, ha most hagyja kicsit lehiggadni barátnőjét.

Basszus, tényleg valami különös képessége volt rá, hogy felhúzzon mindenkit maga körül. Annyira ösztönösen ment neki a dolog, hogy még olyankor is sikerült, mikor nem is próbálkozott. Mondjuk az volt a ritkább eset, hogy nem próbálkozik vele, de Abrilt tényleg nem akarta feldühíteni. Ő volt az egyetlen oka annak, hogy nem teljesen utált bejárni az iskolába. Még úgy is iszonyat erősen ragaszkodott hozzá, hogy minden erejével azon volt, hogy ne essen halálosan belé.

Micsoda fricska volt ez a sorstól. Talán élete szerelmét ismerte meg, mégsem lehetett vele. Volt egy-két Jenny már az életében, és sosem érzett igazi lelkifurdalást mikor versenyzés, vagy akár csak a családi kasszát kisegítő nyári munka miatt nem tudott találkozni velük, de Abril más volt. Ő egy teljesértékű kapcsolatot érdemelt, nem azt, hogy akár három-négy hétre is eltűnik, és amikor a városban van, akkor is szinte minden, iskolán kívüli órája be van táblázva. Így senkivel sem szabad komoly kapcsolatba lépni.

Mire a következő óra helyszínén találkoztak, Abrilon nyoma sem volt az iménti vitájuknak, visszatért a tőle megszokott vidám, cserfes énje.

A nap további része a megszokott frivol csipkelődés, baráti beszélgetés mederben telt. Leszámítva a biológia dolgozatot ami miatt Skye-nak muszáj volt bejönnie ezen a napon, és a dupla matekórát, tekintve, hogy a matektanár már jóval korábban felismerte az Abril-Skye tengely oktatást akadályozó hatását és a terem két legtávolibb pontjára ültette őket.

A tanítás végével búcsút vettek egymástól. Abrilnak a különböző faktok kezdetét jelentette a délután, Skye-nak pedig az edzést, és versenyzői léttel kapcsolatos kötelességeket. Meg egy jó nagy adag letolást az előző napi verseny miatt Tomástól.

Valamivel három után lépett ki az iskola kapuján, mivel a csapat ekkora rendelte ide érte az autót. Mert szállítmányozni kellett, mint valami finnyás úrilányt. Mintha az idejének beosztása nem lett volna elég, tizenhét évesen még közlekedni sem engedték egyedül. Miközben legtöbb osztálytársa saját járművel furikázhatott, neki még, bármely furán hangozzék is, jogosítványa sem volt.

Ahogy körülnézett az iskola előtt az autót várva, észrevette azt a gyönyörű piros-fekete CBR600RR-t, amivel szórakozott kicsit pár hónapja. Egy pillanatra eltűnődött rajta, hogy talán még is az a srác jött vele, aki akkor megpróbálta őt lenyűgözni, de ezt a lehetőséget azonnal el is vetette. Szegénynek lövése nem volt a motorokról. Bárkinek, aki kicsit is ért hozzájuk, már valószínűleg akkor leesett volna, hogy szivatják, mikor annyira könnyedén egy kerékre emelte a motort anélkül, hogy eldobta volna. De ha az nem is, hát ahogy egykerekezés közben megfordult, már tényleg nagyon durván árulkodónak kellett volna legyen. A mai napig nem bírta megállni mosolygás nélkül, ha felidéződött benne a srác rémült feje. Vajon mire gondolhatott közben a szerencsétlen?

Látták egyébként egymást párszor az iskolában, de a fiú minden egyes alkalommal eltűnt a színről, mielőtt odamehetett volna hozzá. Igazán jó lett volna elbeszélgetni kicsit vele. Már a saját szempontjából, mert arról gondoskodott volna, hogy a srácnak iszonyatosan kínos legyen a dolog.

Most viszont itt volt az alkalom, és ráadásul nyilvánvalóan egy olyan, amitől pontosan azt kapja, amit szeretett volna. Hát létezhet ennél szórakoztatóbb időtöltés a fuvarra várva?

Elindult a motor felé.

Abban szinte biztos volt, hogy a srácért jöttek vele... basszus, mi is volt a neve? Marcos? Manuel? Viszont kíváncsi volt rá, hogy vajon milyen lehet a tulaj. Egyszerűen egy gyönyörűség volt ez a gép. Hibátlan festés, kizárólag iszonyatosan drága, csúcsminőségű tuning alkatrészek, különösen az a kipuffogó... te jó ég, mikor Manolo azt mondta, hogy csak egy ilyen olcsó orosz utángyártottra futotta, tényleg alig bírta megállni, hogy el ne röhögje magát.

Körbejárta a gépet. Már akkor éjjel is látta, hogy egy kész csoda, de így napfénynél csak még látványosabb volt. Vajon mit művelne a tulaj Matiasszal, ha megtudná, hogy lenyúlta és megpróbált vele becsajozni? Tuti, hogy lenyúlta, mert aki ennyire törődik a motorjával, az még egy profit se engedne ráülni, hát még egy ilyen szerencsétlent.

A kipuffogót vizsgálgatta a motor mögött guggolva, mikor valaki odakiáltott neki.

– Oye, chica, ¿te gusta lo que ves?

Ahhoz alig párhónapnyi spanyoltanulás után nem ragadt még rá elég, hogy kellő szarkazmussal tudjon reagálni, de azzal nem volt gondja, hogy megértse: "Kislány, tetszik amit látsz?" vagy valami ilyesmi. Persze ha a szavakat nem is értette volna, a hangsúly eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy nem elzavarni próbálják a motor mellől, hanem felcsípni vele.

Lassan felállt, és megfordult, hogy szembenézzen a gép tulajdonosával.

– Igen, mutatós kis darab - válaszolta angolul.

Két alakot látott maga felé közeledni. Mauriciót, és egy száznyolcvan körüli, izmos, tipikus latin macsót, akinek ha kicsit is vonzódott volna a pasikhoz itt rögtön odaadja a már évekkel ezelőtt elvesztett szüzességét. Az kizárt, hogy ezt a pasit valaha is Abril közelébe engedi.

Legnagyobb meglepetésére a latin macsó szemei elkerekedtek, és csajozós vagányból visszavedlett kisiskolás gyerekké. A bal kezével izgatottan mellkason csapta Manolót a másikkal pedig Skye felé mutogatott.

– ¡Mierda! ¡Esta es Skye Stone! Hermano, ¡no me dijiste que ella va a tu escuela!

A lány nem értette egészében az elhangzottakat, de nem tűnt elrugaszkodott gondolatnak, hogy felismerték.

– Bocsi-bocsi - mondta a macsó srác. - Elfelejt, hogy te talán nem rendesen beszél spanyol. Ez a csaj loca, öcsém! - nézett a végén Miguelre.

– Ezt sértésnek is vehetném, ha nem értenék vele teljesen egyet - mosolygott Skye.

– Dios mío, komolyan nem el hiszem, hogy Skye Stone áll itt motorom mellett! Hatalmas rajongó. Hatalmas rajongó!

– Hát, köszönöm.

– Lennék beléd szerelmes halálos, ha lenne esélyem.

Skye kicsit zavarban érezte magát. Nem azért, mert ismeretlen lett volna számára a rajongás - ő sem igazán viselkedett ennél érettebben, mikor először találkozott Rossival - hanem mert még mindig nem szokta meg, hogy ő is képes lehet ilyesmit kiváltani emberekből.

– Ilyen motorral nem kéne nagyon erőlködnöd, az biztos - intett Skye a piros-fekete CBR irányába, hátha azzal csökkenti kicsit a helyzet kínosságát.

– Óh, igen-igen. Nagy büszkeségem.

– Azt meghiszem. Kicsit mintha ismerős lenne - nézett a lány kaján vigyorral az arcán Maximo felé.

A srác homloka gyöngyözni kezdett.

– Az nem lehet - hitetlenkedett a macsó. - Jöttem öcsémért először iskola, mert robbant robogója le.

– Óh, hát két nagy motoros is van a családban? - kérdezte a lány továbbra is vigyorogva.

Montae a bátyja háta mögött folyamatosan azt tátogta Skye felé:

– Légyszi ne. Légyszi ne!

– Áh. Stréber öcsém vezet csak robogó.

Skye felhúzta a szemöldökét ahogy a szája széle kaján vigyorra húzódott. Mauro arcát eluralta a félelem.

– Tényleg? Csak robogót? Pedig a buliban mintha azt mondta volna, hogy motorozik.

A macsó elnevette magát.

– Én öcsém? Mateo? Motorozik?

Mateo, tényleg! Skye erőlködhetett volna évekig is, ez tuti nem ugrik be neki.

– Ja, azt mondta imádja a száguldást.

A macsó hasát fogva a nevetéstől Mateóra nézett.

– Komolyan akartál te vágódni be Skye Stone-nál motorosnak hazudva magad?

– Nem tudtam, hogy kicsoda - felelte leszegett szemmel a fiú.

A macsó visszafordult Skye felé.

– Igaz az, hogy öcsém szedett össze majdnem valami zsákruhás Billie Eilish lány buliban?

– Billie Eilish?

– Igen. Mondja ő, majdnem volt meg lány, mikor jött lánynak anyja és rángatta el haza.

Skye alig bírta megállni, hogy el ne röhögje magát, Mateo viszont szemmel láthatóan majd elsüllyedt szégyenében.

– Ekkora hódító lenne ez a Mateo?

– Áh. Volt állítólag valami tök átlag csaj. Öcsém tudja, csinosról nem hinnénk szóba áll vele.

Meto megkocogtatta a bátyja vállát.

– Héctor, deberíamos ir a hacer eso, ya sabes.

Nem kellett nagy spanyoltudás, hogy Skye rájöjjön, a fiú nagyon le akar lépni.

– Sí Sí - mondta a macsó, majd a lányhoz fordult. - Van időd várni meg míg veszek újság, hogy autogram nekem?

– Persze - mosolygott rá Skye.

Mateo próbált volna ellenkezni, de a bátyja olyan gyorsan elszelelt, hogy esélyt sem hagyott rá neki.

– Szimpi a bátyád - jegyezte meg széles vigyorral a száján a lány.

– Látom élvezed a helyzetet - sóhajtotta a fiú.

– Nagyon! Majdnem annyira, mint a buliban.

Mateo megfordult és megpróbált elsétálni, mire Skye utánaszaladt, és megfogta a vállát.

– Na, mi az? Mi a baj?

– Hagyjál!

– A kis Mateo nem bírja ha szívják a vérét? - kérdezte Skye gúnyolódva.

– Azt mondtam hagyjál!

– Oké - vonta meg vállát a lány, aztán sarkon fordult. - Amúgy is furdalt kicsit a lelkiismeret, amiért nem szóltam a bátyádnak, hogy vezettem már a motorját.

A fiú azonnal hangsúlyt váltott.

– Légyszi ne! Megölne!

– Nem tűnik olyan típusnak. Szerintem jó srác.

– Szerinted, mert te is ugyanolyan szemét vagy, mint ő.

– Hm... - biggyesztette le az ajkát Skye. - Szemét? Mint például hazugságokkal ágybacsábítani egy lányt?

– Az nem... Úgy értem... Te nem értheted. A magamfajta fiúk nem érdeklik a lányokat. Mi más esélyem lenne?

– Mondjuk ha nem megdönteni - mutatott idézőjeleket az ujjaival Skye - próbálnál lányokat, talán kiderülne.

– Mondom, hogy nem értheted. Nem tudod milyen észrevétlennek lenni.

– Ja, mert én csak egy zsákruhás Billie Eilish hasonmás vagyok, ugye? Akit ráadásul majdnem sikerült is lefektetned. - A lány arca grimaszba rándult - Ez amúgy totál új nekem.

– Azt csak Hectornak mondtam. Nem tudod milyen olyasvalaki árnyékában élni, mint ő.

– Akkor talán próbálj önmagad lenni - vonta meg a vállát Skye.

– Az mégis kinek tetszene?

– Hát, annál csak jobb lehetsz, mint ahogy Hectort próbáltad utánozni.

A fiú megadóan leeresztette a vállát.

– Annyira rosszul ment?

– Hát. Tartott vagy egy másodpercig, hogy rájöjjek mindenre.

– Mi mindenre? - értetlenkedett Mateo.

– Lássuk: egy, - mutatta az ujján Skye - hogy a bőrruha nem a tiéd, rettenetesen néz ki a lötyögős bőrruha, csak úgy mellékesen; kettő, hogy meg akarsz töcskölni; három, hogy csak amolyan utolsó mentsvárként próbálkozol be nálam.

– Ennyire nyilvánvaló volt minden?

Skye hatalmasat bólintott.

– Szörnyen. És ezt követően folyamatosan csak rontottad a helyzetedet. Az a Billie Eilish szarság mert épp egy hatalmas pulcsiban voltam, hogy a szokatlan akcentusom miatt rám mondtad, hogy texasi vagyok, hogy...

Mateo közbevágott.

– Oké-oké, megértettem. De miért nem állítottál le akkor, mint mindenki más?

– Mert iszonyat szórakoztató volt a szenvedésed - mondta széles vigyorral a száján a lány.

– Ennyi?

– Jap - bólogatott Skye. - Kíváncsi voltam meddig mész el. Az a hazugság a motorszerelős faktról... jézusom, WTF! Minden új diákot végigvezetnek az iskolai foglalkozásokon, géniusz. Elképzelni sem tudod mennyire nehéz volt türtőztetni hogy el ne röhögjem magam. Meg amiket előadtál a motorról... Ilyen közel - csiptette össze az ujjait a lány - voltam ahhoz, hogy kiessek a szerepemből.

– Most úgy viselkedsz, mintha te nem hazudtál volna nekem.

Skye felhúzta a szemöldökét.

– Mert nem is.

– Dehogynem. Végig félrevezettél.

– Nem. Te saját magadat. Én kizárólag csak az igazat mondtam mindenben.

Mielőtt Mateo válaszolhatott volna, visszatért Hector egy motoros újsággal a kezében. A címlapon Skye feszített a verseny szerelésében, alatta a szalagcím "Skye Stone: Márquez vagy Carrasco?". A lány nehezen tudta nem sértésnek érezni, hogy mintha a cím alapján a többszörös MotoGP világbajnok Márquez ellentétele lenne a Supersport300 világbajnok Ana Carrasco, és a kérdés arról szólna, hogy tehetséges-e, vagy épp úgy eltűnik a süllyesztőben, mint előtte bármely női profi motorversenyző. Dehát nem azért fizették, hogy újságíró fejjel gondolkodjon. Vagyis, hogy igazán pontosak legyünk, nem is fizették semmiért. Az is újdonság volt számára, hogy neki nem kell fizetnie azért, hogy versenyezhessen. Bármi pénz csak a személyes szponzori szerződésekből jutott neki, de annak nagy része ment is haza Ausztráliába az anyjának és öccsének.

– Itt, kérlek - tartotta elé Hector az újságot és egy tollat.

Skye mosolyogva kanyarította a nevét a címlapra, és közben megkérdezte.

– Feltételezhetem akkor, hogy én vagyok a kedvenc a géposztályból?

Hector félszegen félrehúzta a száját.

– Hát...

– Paolo az, mi? - vonta fel szemöldökét Skye.

A srác bólintott.

– De jössz utána közvetlenül te.

Skye mosolyogva visszaadta az aláírt újságot és viccelődve hozzátette:

– Vedd el tőlem mielőtt meggondolom magam.

Hector mosolyogva fogadta el tőle.

– Köszönöm.

– Azért ne haragudj rám nagyon, ha szétrúgom a kedvenced seggét Mugellóban - kacsintott Skye.

– Remélem is lesz izgalmas - rikkantotta vidáman Hector.

– Gyere, menjünk már - rángatta meg a bátyja karját Mateo.

– Elnézést, Skye Stone - sóhajtotta Hector Skye-ra nézve - Öcsém nem bír magával.

– Semmi baj. Legközelebb talán megtanítjuk motorozni a gépeddel.

– Dehogyis! - nevetett fel Hector, miközben a fejére húzta a bukósisakot. - Engedném senkinek, hogy vezesse motorom. Talán téged kivéve.

Mateo nagyot nyelt.

– Pedig igazi motoros alkatnak tűnik a srác - feszítette tovább a húrt Skye.

– Vicces vagy, Skye Stone - felelte Hector. - Lehet leszel te kedvencem, ha látjuk egymást még.

A testvérpár felült a motorra, és búcsút intettek Skye-nak, ki-ki a maga szimpátiája szerinti lelkesedéssel.

Ez jó buli volt. Kellemes kis utolsó élmény a nap hátralévő részében várható szarviharok előtt.