– Na és a vaslady megenyhült végül? - kérdezte Maali a vonal túlsó végéről.

– Jap, valamicskét - felelte Skye miközben kimerülten helyet foglalt a Badalona edzőtermének egyik padján. - Azt képzeld el, a futam után felhívott, hogy gratuláljon - tartott egy rövid hatásszünetet, majd Hermione legendássá vált "vagy akár ki is csaphatnak" hangsúlyával folytatta - és még le sem hülyézett.

– Én mondtam, hogy azzal próbálkozz, amivel engem puhítottál meg, úgy gyorsabban haladnál.

– Kétlem, hogy a "büntess meg, mert rossz voltam" nála bevállna - suttogta a vonalba Skye, nehogy az utolsó sorozatában járó Gigi meghallja.

– Honnan veszed? - kérdezett vissza azonnal Maali - Abból, amit mondtál róla, pontosan olyan nőnek tűnik, aki tart otthon lovaglópálcát, és... köhm... nem a birtokon lévő lovarda miatt.

– Ó, afelől kétségem sincs, hogy van neki. De tuti szögesdrótból készült - nevette Skye.

– És? Mióta lettél olyan prűd, hogy az ilyesmi zavar?

– Te ma valahogy a szokásosnál is szexmániásabb vagy. Mi az, talán egyik csajod sem ért rá este?

– Mintha nem tudnád. És te vagy az oka, szóval most kutya kötelességed kedvemre tenni, ha már itt fekszek meztelenül. Na?

De Skye most nem volt olyan hangulatban, hogy bekapja a horgot.

– Én mondtam, hogy nyugodtan tagadj le a barátaid előtt.

– Mintha arra lett volna esélyem, miután... - hagyta nyitva a mondatot Maali.

– Miután belementem a kis tervedbe?

– Nem pont erre céloztam. - A lány a vonal túlsó végén hatalmasat sóhajtott. - Nézd, Skye, én tudom, hogy nálad valami fétis mindenkinél kihúzni a gyufát, de én szerettem ahogy az életem alakult.

– Ez nem fétis. Most komolyan én tehetek róla, hogy ilyen szórakoztató hisztériába kergetni azokat, akik utálnak?

– Igen - felelte Maali a kétség bárminemű jele nélkül. - És tudod, ha nem csöpögne az élvezet a hangodból mikor ilyeneket mondasz, talán még el is hinném, hogy nem fétis.

– Ne mondd már! Veled is egy csomó dologban nem értünk egyet. Ha tényleg én vagyok a baj, te miért nem sírtad tele a Twittert, hogy mekkora picsa vagyok?

– Hát, azt azért nem mondhatod, hogy nem büntettelek meg alaposan érte - trillázta Maali. - Többször is.

– Nem telik el úgy beszélgetés, hogy ezt nem dörgölöd az orrom alá, ugye?

– Nem, amíg vissza nem kerülök a suli queer köreibe.

Minden viccelődés ellenére ez komolyan zavarta Skye-t. Az, hogy neki személyes vendettája volt mindenki ellen, akiről úgy ítélte meg, hogy kikezdett vele, még nem jelenti, hogy a barátaival akarta megfizettetni ennek az árát.

– Nézd - komorodott el a hangja -, ha az segít valamit, nyugodtan szállj be te is az ócsárlásba.

– Ezt meg sem hallottam - jelentette ki kategorikusan Maali.

– Tényleg nem gáz. Ha ez kell, hogy visszakapd a barátaidat, nekem nem lesznek álmatlan éjszakáim tőle.

Maali ingerülten felcsattant

– Tudod, a legpicsább dolgod eddig az volt, hogy feltételezed rólam, tudnék ilyen kétszínű lenni.

– Nem kétszínű...

– Mondom. Dobd. A. Témát - emelte fel még jobban a hangját Maali.

– Oké-oké.

– Majd ha tényleg barátokat is veszítek miattad, elgondolkodom hogy szóba állunk-e többet, világos?

– Én azt hittem... - pislogott értetlenül Skye.

– Hát rosszul hitted. A szexuális életem ment gallyra. Akik tényleg fontosak nekem, megmaradtak. De ez nem jelenti, hogy ne járna ki neked a büntetés, ha legközelebb idehaza jársz!

Ez azért némiképp megnyugtatóan hatott Skye-ra. Ha Maali még tud viccelődni, akkor talán mégsem dobott atombombát a magánélete közepébe.

– Ha minden kötél szakad, mérnöktanulókat még bármikor össze tudsz szedni magadnak.

Még a telefonon keresztül is lehetett érezni, mennyire forgatja a szemét Maali.

– Látszik, hogy neked fogalmad sincs, leszbikusként mennyire nehéz összejönni valakivel a fősulin, ha a szociológia- és bölcsészszakosok kiesnek.

Skye válaszra nyitotta volna a száját, de hirtelen csörögni kezdett Gigi mobilja. A fiú odarohant a padhoz és felkapta a telefont kétségbeesetten takarva a kijelzőjét.

A lány mióta újra beszélőviszonyban voltak, amúgy is árgus megfigyelés alatt tartotta csapattársát, de ez a gyanús reakció anélkül is biztosan felkeltette volna a figyelmét.

– Ezt kint veszem fel - magyarázta Gigi a telefonjára mutatva -, nem akarlak zavarni titeket.

– Oké - mosolygott vissza kedvesen Skye, de amint a fiú hátat fordított neki, az arca azonnal elkomorodott. Normál helyzetben magasból tett Gigi titkaira, de a múltheti elcsípett beszélgetésfoszlány után nem kockáztathatta, hogy lemarad bármiről, ami közelebb viheti az ügy végéhez.

– Persze, abszolút egyetértek veled - mondta a telefonba, de igazából már rég elfelejtette, hogy mire válaszol. Vagy hogy egyáltalán a szavai értelmes választ adnak a legutóbb elhangzottakra.

– Elvesztettelek, mi? - kérdezte Maali a vonal túlsó végén.

– Igen, én is utálom az ilyeneket - felelte Skye folyamatosan szuggerálva az ajtó felé siető Gigit.

– Hát, akkor majd mondd el mi volt - sóhajtotta Maali. - Szia.

De Skye ezt már nem is hallotta. Ahogy a fiú kitette a lábát a helyiségből, felpattant, és az ajtóhoz sietett. Óvatosan átpillantott az ajtó és ajtókeret közti résen, hogy lássa, Gigi mit csinál. A fiú már füléhez tapasztott telefonnal sietett a folyosón a lépcsőház irányába.

– Megmondtam, hogy ne hívj többet - morogta spanyolul a készülékbe.

Skye megvárta amíg eltűnik a lépcsőházban, és macskapuhaságú léptekkel sietett utána. Még el sem érte a lépcsőházat, mikor a hangokból nyilvánvalóvá vált, hogy a fiú nem is ment tovább.

– Most komolyan próbálsz engem megzsarolni, baszd meg!? - kiabálta csillapított hangon Gigi. - Azt hittem barátok voltunk!

A választ hallgatva elnémult, csak a fel-alá járkálás visszhangja törte meg a csendet.

– A fatert zaklasd pénzért!

A tanács hasztalannak bizonyult.

– Akkor meg honnan a faszból veszed, hogy én ki foglak fizetni?

A zsaroló nagyon eltökéltnek tűnt. Vagy kétségbeesettnek. Skye csak Gigi oldalát hallva nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani, de hajlott az utóbbi felé.

– Ahhoz a pénzhez már nem férek hozzá... Azért baszd meg, mert a faszságod miatt összevesztem a faterral... Úgy, hogy már az egész összeget befizette idénre. Még te sem lehetsz akkora fasz, hogy ne tudd, hogy megy ez!

Na, ez nem tetszett a zsarolónak, mert nyilvánvalóan megpróbálta emelni a tétet a vonal túlsó oldalán.

– És mégis mi a kurva anyádat mondanál nekik? Senki nem kért meg rá, baszod!

A lépcsőházat puskadörrenéshez hasonló hang rázta meg. Gigi belebokszolhatott a fém falba.

– Próbáld csak meg, és esküszöm kicsinállak!

Rövid szünet.

– De kurva okos vagy! És azt is lejátszod majd a zsaruknak, hogy előtte megzsaroltál?

Ezúttal egy kicsit hosszabb csend következett.

– Ezt most úgy mondod, mintha megkértelek volna rá!

Hallani lehetett a fiú egyre növekvő frusztrációját a beszélgetőtársa felé.

– Ez komoly? Tíz másodperce sincs, hogy megzsaroltál, erre most a barátságunkkal jössz?

Dühös mordulás zengte be a lépcsőházat.

– Egy lófaszt! Én ezt az egészet nem akartam, te rángattál bele!

A fiú folyamatosan hangosakat fújtatott, már így, csak hallva is nyilvánvaló volt, milyen közel állt falhoz csapni a telefonját.

– Ja, persze. Kurva jó barát az ilyen!

Egy közepesen hosszú szünet következett.

– Rendben... Mondom rendben, baszd meg! De ez az utolsó, megértetted? Van pár drágább cuccom, azt megkaphatod, de aztán elfelejted az egészet és eltakarodsz az életemből, világos?

A válaszra Gigi ingerülten csettintett egyet a szájával.

– Még ezt is én magyarázzam el? Elpasszolod, vagy mit tudom én. Oldd meg, nekem épp elég bajom van a faszságod nélkül is!

Rövidebb csend telepedett a lépcsőházra.

– Pontosan mikor és hol?... Rendben, oda tudok érni. De ez az utolsó alkalom, megértetted? Nem viccelek!

Hatalmas sóhaj kongta be a visszhangos fém falakat, majd hallani lehetett, ahogy a fiú akkurátus léptekkel lefelé indult a lépcsőn.

Basszus, most volt baj! Skye túl közel merészkedett a lépcsőházhoz, miközben a közelben legfeljebb a folyosót dekoráló cserepes pálmát használhatta volna takarásnak. Nevezett szobanövény másfél méter magas volt...

A lány idegesen járatta körbe a tekintetét valami életképes megoldást keresve. Ha Gigi rajtakapja a hallgatózáson, soha többé nem lesz ilyen lehetősége kideríteni, hogy pontosan mi történt.

Kétségbeesett utolsó szalmaszálként visszaszökkent az edzőterem ajtajához, és nagy svunggal maga felé rántotta, mintha most lépett volna ki rajta.

Gigi a lépcső aljára érve egy pillanatra megtorpant. Talán azon tűnődött, hogy Skye hallott valamit? Fájóan nyilvánvaló volt az illetődöttsége, de a lány minden színészi képességét latba vetve a legnagyobb lazasággal játszotta el, hogy nem tűnt fel neki.

– Megyek a szaunába - vetette oda Giginek ahogy határozott léptekkel elhaladt mellette. – Te is jössz?

– N-nem köszi - habogta a fiú. - Kö-közbejött valami, el kell mennem. Kimentenél a csapatnál?

Skye a lehető legártatlanabb tekintettel pillantott rá.

– Valami baj van?

– Nem... családi ügy, nem akarlak untatni vele.

– Oké - zárta rövidre a kérdést a lány. Gyanús is lett volna, ha azok után, hogy épp csak visszatértek a beszélőviszonyhoz, most elkezd komolyabb érdeklődést mutatni a srác gondjai iránt. - Légy jó - vetette hátra, ahogy folytatta útját a szauna irányába.

Minden erejére szükség volt, hogy a vizesblokk ajtajából ne forduljon vissza azonnal, megnézni, mit lép most a csapattársa.

Muszáj volt valahogy követnie a fiút a találkozó helyszínére. Muszáj volt megtudnia, hogy ennek köze van-e hozzá. A gyomra azt mondta, még csak kétsége se legyen efelől, de épp elég embernél ketyegett már az utolsó esélye, hogy egy megérzésre, és egy beszélgetés kihallgatott felére alapozva gyanúsítgatásokba kezdhessen.

Az ajtón benyitva várt pár másodpercet, hogy ne legyen gyanús, aztán visszalépett a folyosóra, mint a vén detektív csinálta abban a régi sorozatban amiért az anyja annyira odavolt.

– Hé, Gigi... - kezdte, remélve, hogy odakint már nem áll senki, és nem kell befejeznie a mondatot. Nem gondolta át, hogy mivel tudná most folytatni.

Szerencséjére a fiú már sehol sem volt.

Aztán a következő pillanatban már kevésbé találta szerencsésnek a dolgot. Az öltöző és zuhanyzók is a szauna irányába voltak, tehát ha Gigi nem követte most őt, az azt jelentette, hogy a legkisebb késlekedés nélkül el is indul a találkozó helyszínére.

Skye a parkolóra nyíló ajtóhoz sietett, és a sejtése azonnal bizonyítást is nyert.

Gigi dúlva-fúlva baktatott az autója felé. A napnál is világosabb volt, hogy egy perccel sem akarja tovább húzni azt a bizonyos találkozót, mint feltétlenül szükséges.

Skye azt hitte, lesz legalább pár perce kitalálni, hogyan kövesse a fiút, de így másodpercei maradtak csak legfeljebb. Úgy volt, hogy Gerry viszi ma haza, de addig még volt több, mint egy óra, így a férfi még a közelben sem járhatott. A szponzori autó itt parkolt ugyan, de kevés annál gyanúsabb jármű létezett valaki észrevétlen követéséhez.

Gigi minden egyes lépésével egyre csak távolodott az esélye, hogy megtudja, mi történt.

Nem volt jobb megoldás, kénytelen volt segítséget kérni. De az nem lehetett Tomás, nem lehetett Benny, nem lehetett Fernanda a sajtós, és nem lehetett a boksz személyzetéből se senki, aki már a csapatnál volt a videó készültekor.

Az emberek köre, akire most segítségként számíthatott, pillanatok alatt egyfősre szűkült.

Folyamatosan számolva a Gigi utolsó észlelése óta eltelt időt vágott át a garázs felé vezetős folyosóra.

Basszus, csak legyen ott!

Ilyentájt, ahogy a versenyzők edzették magukat fizikálisan, a szerelőknek is megvolt a maguk képzése. Nyilván Darío, vagy a többi rutinosabb szerelő becsukott szemmel is össze tudta volna rakni a motort, de ez az ő szintjükön már édeskevés volt. Nem elég, hogy ismerniük kellett a gépet az utolsó csavarig, ha úgy hozta a sors, újra is kellett tudniuk építeni akár pár perc alatt. A két alsóbb géposztályban a versenyzőknek nem volt tartalék motorja, így ha egy edzésen azt összetörték - ami még a Skye-hoz és Paolóhoz hasonló élmenőkkel is előfordult ötször-hatszor egy évben - akkor a szerelők gyorsaságán múlt, hogy az adott etapban a versenyző tud-e még indulni, vagy sem. Ehhez tökéletes precizitásra, és összeszokottságra volt szükség, így a két futam közti hétköznapok az ő számukra is a folyamatos fizikai és mentális felkészülésről szóltak.

Különösen, mikor a szezon felénél egy új szerelő csatlakozott a csapathoz.

Skye lélekszakadva robbant be a garázsba.

– Darío! - hadarta ahogy a gyakorlatozó stáb felé rohant. - El kell kérnem Hectort egy kicsit!

– Tessék? - nézett zavartan a vezető szerelő, de mire érdemben felfoghatta volna, mi történik, Skye már a kijárat felé ráncigálta az új emberét. - Mi történt, mi a baj?

– Semmi - vetette hátra a lány. - SOS bútorcipelés.

– Mi...? - fintorodott el a férfi arca a nyilvánvalóan buta indok hallatán, de ezt már csak a garázs libegő lengőajtajának mondta.

Skye és Hector eszeveszett tempóban vágtázott a folyosón, bár ahogy a lány ráncigálta maga után a fiút, inkább hasonlítottak egy pincsikutya és az őt parkban futva sétáltató fitnesslady kettőséhez.

– Skye... - próbált érdeklődni a Hector, de ennél tovább nem jutott.

– Hector, mivel jöttél ma dolgozni?

– Autóval.

– Nagyszerű. Megvan az a "kövesd azt a kocsit" pillanat a filmekből?

– Tessék? - kérdezett vissza a fiú egyre fokozódó zavarral a hangjában.

– Követnünk kell valakit. És te fogsz vezetni.

– Umm... mi?

– Az úton elmondom, szedd a lábad! - parancsolta Skye.

***

– És vagy ebben mennyire biztos? - kérdezte Hector, ahogy a kocsija nagy tempóval kivágódott a Carrer de Palaudàries-re.

– Annyira, hogy kiteszlek a kocsiból ha nem lépsz oda jobban - türelmetlenkedett Skye.

– Na de Gigi? Tűnt veszélytelen mindig. Kábé mint öcsém.

– Az öcséd, akiről folyton azt mondod, hogy mennyire megbízhatatlan?

– Efectivamente.

– Hector? - húzta fel a szemöldökét Skye.

– Igen.

– Beszélni a gázt taposva is lehet.

– Ez kocsi bír ennyi, Skye.

– Ha nem érjük utol a C-155-ös előtt, akkor fogalmunk se lesz, hogy merre mehetett tovább.

– Esély lesz még mindig fifty-fifty - vigyorgott oldalra Hector, de Skye válaszként adott gyilkos pillantása azonnal beléfagyasztotta a szót. Csend telepedett az autó belterére. Már amennyire egy harmincéves, lyukadt kipufogós diesel Seat beltere képes csendes lenni.

A lány mindigis az improvizációban élt csak igazán, de a versenypályán az ilyesmire csak szűk keretek adódtak, nem egy milliónyi változóból álló egyenlet megoldását kell zsigerből kitalálni. Felmérni, hogy melyik íven haladva jut a legideálisabb előzési helyzetbe két kanyarral később? Az ösztönei előbb álltak elő a jó megoldással, mint a felfogóképessége követni tudta volna. Na de kitalálni, hogy mi lesz ha, és amennyiben egyáltalán utolérik Gigit? Az már egészen más téma volt. Nem tudta, hogy egyáltalán tudják-e észrevétlenül követni a találkozó helyszínéig. Mi van ha valami elhagyatott raktártelep lesz, ahol már az is gyanús, ha egynél több autó fordul meg kilométeres távolságban? Mi van ha kocsival végig lehet majd követni, de Gigi kiszúrja? Skye sosem volt az a jelenség, aki csak úgy el tudott vegyülni, és a most viselt edző short, átizzadt sportmelltartó kombináció aztán végképp idegen látvánnyá tették bárhol egy fitness stúdión, vagy futópályán kívül. És arra igen kevés esély mutatkozott, hogy a találka helyszíne ezek egyike lesz.

Aztán arról még nem is beszéltünk, hogy ha sikerül is követni Gigit, hogy jut hozzá olyan közel, hogy hallgatózni tudjon? Nem azért volt híján puskamikrofonnak, vagy bármi egyéb kémkütyünek, mert az utcai ruhájában maradtak.

Ha jobban kielemezte a helyzetét, be kellett vallania, igazából még a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy mit fog tenni, ha egyáltalán sikerül felzárkózni Gigire.

– Van szerencséd - rántotta vissza Hector hangja a valóságba. - Feltűnt előttünk párszáz méter.

Skye nem felelt semmit, csak megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Legalább az első aggódnivalótól megszabadult.

– Mik a terveid, ha érjük utol? - próbálta továbbvinni a társalgást a fiú.

– Fogalmam sincs - meredt a távolba a lány. - Te véletlenül sem vagy az a parás, lányokat távcsővel kukkoló típus, ugye?

– Skye, vagy te kevés lány egyik, akit nem látok meztelenül ha akarok - rökönyödött meg már a feltételezésen is Hector.

A lány felhúzta a szemöldökét.

– Az ilyen duma a hetero lányoknál tényleg bejön?

– Ha nézel ki mint én, be - vigyorgott a fiú.

– Hát, nem tudom. Azért ez a csotrogány elég kiábrándító - vitte tovább a szópárbajt Skye. Legalább addig se olyasmin pörög az agya, amin most nem tud változtatni.

– Nem autó fontos, hanem hogyan használjuk - húzódott még szélesebb vigyorra Hector szája.

– Hát ez az - húzta fel a szemöldökét a lány. - A nagyim is gyorsabban megy nálad.

– Vezetek autót így is jobban, mint te - nevetett fel Hector.

– Akarsz helyet cserélni?

– Vesztem nem meg, hogy adjam volán loca chica.

Skye elégedetten elvigyorodott, hagyva, hogy továbbra is jótékony homály fedje a gyakorlatilag nullához közelítő autóvezetői képességeit...

***

Barcelona külterületeit elhagyva a szórványos forgalmat lassan felváltotta a belső kerületek nyüzsgése, ami aztán pillanatok alatt csapott át a tipikus munkanap végét lezáró csúcsforgalomba.

Majd ötvenpercnyi dugóban araszolás után Gigi végre lekanyarodott a főútról a város egyik plázájának, a Màgic Badalonának a mélygarázsa felé.

Hát, úgy festett, hogy az a bizonyos találkozó nem egy városszéli raktárháznál, vagy elhagyatott hídon lesz, hiába reménykedett valahol titkon Skye, hogy egy igazi kémfilmes tranzakciónak lehet majd a szemtanúja.

Persze annyira azért nem is bánkódott emiatt. Egy olyan zsúfolt helyen, mint a Màgic Badalona, reális esélye volt észrevétlenül követni Gigit, még ha az öltözéke nem is lett varázsütésre beolvadás-kompatibilisebb az autóban töltött majd egy óra alatt. Már ha nem számítjuk a Hectortól lenyúlt napszemüveget, ami, valljuk be, az álcázás terén közelebb áll Superman béna szemüvegéhez, mint Tom Cruise Mission Impossible filmekben viselt maszkjaihoz.

Gigi kocsija leparkolt egy, a feljáróhoz közeli helyen, ezért két sorral később ők is követték a példáját.

Innentől Skye magára marad a küldetésében.

Megköszönte Hectornak a fuvart, majd kipattant a kocsiból és csapattársa után sietett.

Igazából csak most esett le neki, hogy mennyire kívül került a természetes komfortzónáján ezzel az akcióval. Nem csak hogy el kellett vegyülnie, amire alkatilag képtelen volt, úgy kellett elvegyülnie, hogy egy közeli ismerőse ne vegye észre, hogy árnyékként tapad rá. Arról már nem is beszélve, hogy ha a feltételezése igaz volt, és a zsaroló tényleg a videó miatt hívta ide Gigit, akkor az is ismerte őt. Magyarán nem is egy, hanem két ismerős elől is rejtve kellett maradnia.

Folyamatosan jó húsz-harminc méter lemaradásban követte csapattársát, miközben a szeme szüntelenül fedezékként használható tereptárgyak után kutatott. Tulajdonképp valahol hasonló volt ez a versenyekhez. Megvolt a maga útvonala, elemeznie kellett, az előtte haladó ellenfél pályáját, és igyekezett minél több feldolgozható információt begyűjteni a környezetből.

Gigi tétován megállt az egyik mosdófolyosó előtt, majd befordult rajta.

Skye hirtelen mérlegelési helyzetben találta magát. Ha a férfi WC-ben történik az átadás, akkor itt volt az egyetlen esélye, hogy lássa ki a zsaroló. Ha viszont Gigi csak dolgát végezni ment oda, és ő követi, akkor azzal le is buktatta magát. Kockázatos volt menni, kockázatos volt nem menni, de minden türelmetlensége ellenére Skye-ban most felülkerekedett a józan ész.

Férfi WC máshol is volt a városban, könnyebben megközelíthető helyeken is, csak nem autózott volna Gigi majd egy órát a dugóban, hogy aztán pont itt bonyolítsa le az átadást.

Akkor viszont ki kellett használni az ajándékba kapott perceket.

Skye körbefuttatta a tekintetét a plázán, ruhaboltokat keresve. Bármi jobb beolvadást biztosított volna, mint az edzőruhája. Sajnos az egyetlen szóbajöhető üzlet szemben volt a mosdó folyosójával. Lényegében a lehető legrosszabb hely, tekintve hogy a WC felől érkezve majd az egészet tökéletesen be lehetett látni. De éhes ember ne válogasson ugyebár.

Berohant a boltba, és lekapott egy hosszúujjú bővebb felsőt, meg egy hozzá illeszkedően lenge hosszú nyárinadrágot az akasztókról, és a pénztárhoz sietett velük. Úgy számolt, hogy két perce biztos van, ha ennél gyorsabban végez Gigi, akkor meg is szabadult a "szajrétól".

Folyamatosan a pénztáros takarásában állva kereste szemével a szemben lévő folyosón várhatóan hamarosan feltűnő csapattársát.

Valami pofátlanul drága volt a két választott ruhadarab, de ez van, ha az ember lányának nincs ideje válogatósnak lenni. A telefonját a kártyaolvasóhoz tartva büszke birtokosává vált egy olyan összeállításnak, ami talán nem is igazán volt az ő mérete és valószínűleg soha többé nem is fogja viselni.

Hirtelen a folyosón feltűnt Gigi, idegesen az óráját szuggerálva.

Szóval még mindig sietett valahova, ami alapján Skye azonnal le is vonta a következtetést, hogy nem a férfi WC volt a találka helyszíne.

Megvárta, amíg a fiú elahaldt annyira, hogy ne kerülhessen még a perifériájába sem, majd a bolt bejárta felé sietve elkezdte magára ráncigálni a két újonnan vásárolt ruhadarabját. A felsővel nem is volt gond, de mikor a nadrágot a bolt bejárata felé féllábon szökdécselve erőlködte magára, azért magára vonzott néhány tekintetet.

Az üzletből kilépve kikapta a copfjából a hajgumit, és szétsimította a tincseit két oldalra, hogy amennyire lehet elfedje a felnyírást a feje körül. Az átalakulást Hector napszemüvegével tette teljessé. A legkisebb kétsége sem volt afelől, hogy a szedett-vedett álcázása mérföldekről kiverné bármely minimális divatérzékkel bíró szemlélő szemét, de szerencséjére Gigi nem tartozott a stílusteremtő egyéniségek közé.

A fiú mozgólépcsőn felment a következtő emeletre, és a tetejénél megállt, látványosan keresve valamit a tekintetével. Vagy még inkább: valakit.

Skye megvárta amíg Gigi eltűnik a látószögéből, majd utána sietett.

Az éttermeknél lesz a találkozó!

A lépcsőn felfelé haladva folyamatosan forgatta a fejét, remélve, hogy ha csapattársa nem jár messze, akkor előbb észreveszi, mint az venné őt. De feleslegesnek bizonyult az aggódás, a fiúnak nyoma sem volt sehol.

Felérve a következő szintre határozott léptekkel elindult egyenesen a lépcsővel szemközti bolt felé, mert úgy ítélte meg, hogy ha ő is útakadályt képezve áll meg nézelődni, az sokkal feltűnőbbé teszi, mintha látszólag határozott úticélja lenne.

Az üzletbe lépve szinte azonnal meg is fordult és látszólag a kirakat belső felét vizslatva elkezdett Gigi után kutatni a szemével.

Nem volt hatalmas a tömeg, de így sem találta a fiút hirtelen sehol. Basszus, lehet lemaradt róla? Idáig követte, hogy aztán itt veszítse nyomát? Nem kellett volna ennyire maga elé engednie. Hogy hagyhatott egy ilyen lehetőséget kicsúszni a kezéből!?

Várjunk. Sztornó az egész. Ahogy egy nagyobb termetű fickó végre szíveskedett elfoglalni a helyét az éttermi részen, előkerült a takarásából az egyik asztalnál valakivel ingerülten gesztikuláló Gigi.

Rendben, akkor a hadművelet újra sínen van.

Mondjuk a fiú pontosan a Skye-nak menedéket adó lakberendezési-mindenes üzlet felé fordulva állt, ami egyben azt is jelentette, hogy a titokzatos zsarolónak csak a tarkójára nyílt rálátás.

Olyan jó lett volna odacsörtetni hozzájuk, és rájuk borítani az asztalt, de az ésszerűségnek fittyet hányó késztetést legyűrve a lánynak sikerült nyugton maradni az üzlet kirakatának jótékony takarásában.

Gigi le sem ült a "barátjához", helyette a gesztusai alapján igen fenyegetően magyarázott neki valamit. Basszus, olyan jó lett volna tudni, hogy mit, de az így is nyilvánvaló volt, hogy nem a közösen készítendő öribari karkötő terveit beszélik át épp.

A fiú lerángatta a órát a csuklójáról, és az asztalra csapta. Majd rövid matatás után a telefonját és fülhallgatóit is. Egyik sem lehetett épp olcsó, az almás cég elérhető legújabb és legdrágább modelljei voltak, de azért attól még a három együttes értéke is messze állt, hogy egy valamire való zsaroló megelégedjen ennyivel.

Másrészről viszont, az a telefonbeszélgetés alapján sem volt kérdéses, hogy ez az ember még zsarolónak is kókler lehetett.

Gigi az ujját agresszíven a másik arcába tolva magyarázott valamit, ami az eddig megszerzett információk alapján arról szólhatott, hogy mit tesz az egykori "baráttal" ha az ennél többre is igényt tartana. A beszélgetés ezt követően le is zárult, a fiú lendületes lépésekkel távozott a mozgólépcső irányába.

Hát, azt már örök homály fogja fedni, hogy mi hangozhatott el a beszélgetés során, de arra még volt esélye Skye-nak, hogy a titokzatos második alak kilétére fényt derítsen.

Ahogy Gigi eltűnt a látótérből, akcióba is lendült. Kilépett az üzletből, és folyamatosan a zsarolót fixírozva próbált valami olyan szöget találni az áruház körfolyosóján, ahonnan tiszta rálátása lehet az arcára.

Egyelőre a siker legkisebb jele nélkül. Vagy valaki kitakarta az alakot, vagy épp úgy fordította a fejét, hogy a lány csak hátulról láthatta.

Skyenak muszáj volt megőriznie a higgadtságát. Nem kezdhetett kapkodni épp most, a cél kapujában. A kiszámított kockázat mindig is az egyik erőssége volt. Ha be is volt sózva, hogy valami őrült manőverre adja a fejét, a pályán mindig pontosan patikamérlegre tudta helyezni az érveket a meggondolatlansággal határos agresszivitás, és az esetleges nyereményhez képest aránytalan kockázatvállalás között.

Megszaporázhatta volna a lépteit, de nem akarta kockáztatni, hogy magára vonja a figyelmet. Igen, lehet, hogy így biztos vethetett volna legalább egy rövid pillanatást a zsaroló arcára, de mi van, ha egy rövid pillantás nem elég, hogy felismerje?

A telefon ott lengett fotózásra készen a teste mellett, mert mindenképp akart egy fotót csinálni. Ha minden kötél szakad, egy fénykép legalább lehet kiindulási alap. Na de ha mondjuk csak annyit tud mondani, hogy százhetvenöt körüli, harmincas férfi szakállal, az Barcelona férfi lakosságának 30%-ára igaz. Képre volt szüksége a zsarolóról.

A férfi elkezdett feltápászkodni az asztala mögül.

A francba! Skye rossz oldalról közelített.

Az alak jó húsz-huszonöt méterre lehetett tőle jobbra, és most jobbra fordulva állt fel a székről, mintha direkt takarásban akarta volna tartani az arcát. A mozdulat közben felmarta az asztalról az ételes tálcát, és a legközelebbi szemetes felé sétált, hogy beleborítsa a tartalmát.

Skye tanácstalanul toporgott. Könnyen odamehetett volna a férfihez, hogy letámadja és azzal rögtön meg is tudja, hogy ki az, de eddig kifizetődött a passzív megfigyelés. Ha felfedi a lapjait, akkor már mielőtt megoszthatná a szerzett tudást bárkivel, a felelős eltünteti a bizonyítékokat, és ő megint csak az az indulatkezelési problémákkal rendelkező sztárkezdemény lesz, aki nyilvános balhét rendezett.

Más részről viszont ha nem megy oda hozzá egyenesen, talán nem lesz több esélye megtudni, ki az.

A férfi a szemetestől a mozgólépcső felé indult.

Skye most legalább félig oldalról vethetett rá egy pillantást, de az kívül, hogy olyan kéthetes borostája lehetett, nem igazán tudott új infót gyűjteni róla. Viszont a mozgólépcső pont ebbe az irányba nézett, így odaérve a férfinak pont felé kellett fordulnia. Tökéletes pillanatnak ígérkezett, hogy jobban megfigyelje, ezért kicsit lassított a léptein, és úgy követte a szemével, ahogy az alak egyre közelebb jár a nagy leleplezés pillanatához.

Hogy aztán egy éttermek felé siető család tökéletes időzítéssel kitakarja előle amikor az a lépcsőhöz ért.

Basszus! Mintha tényleg minden összejátszott volna ellene!

Megszaporázta a lépteit, és felzárkózott a lefelé haladó zsarolóhoz.

Most már szorosabban követte, olyan nyolc-tíz méterről, mert nem akart még egyszer lemaradni a kínálkozó lehetőségről. Így vágtak keresztül az egész plázán.

Miért nem volt képes ez a szemét megállni kirakatokat nézni, mint bármely normális ember tette volna?

A férfi határozott léptekkel tartott a Màgic Badalona kijárata felé. Talán nem úgy alakult a találkozója Gigivel, mint remélte, talán máshol volt dolga, de az nyilvánvalónak tűnt, hogy siet valahová.

Lehetséges, hogy a zsaroló észrevette őt? Vagy még Gigi, és felhívta a zsaroló figyelmét is rá? Egyáltalán miért tűnt ez a kém dolog annyival könnyebbnek a filmekben?

A férfi elhagyta a plázát, majd az utcán azonnal be is fordult az épület sarkánál jobbra.

Skye kicsit lemaradt, mert a pláza oldala, és a balról föléjük magasodó C-31-es főút közti keskeny, graffitikkel dekorált utcában lézengő néhány ember már sokkal kevésbé segítette a beolvadását, mint a bevásárlóközpont tömege. Vajon errefelé parkolhatott a férfi? Vagy a buszhoz sietett? Esetleg őt próbálta valami csapdába csalni? Skye járt már egyszer-kétszer ebben a plázában, és nem rémlett neki eldugott sikátor a környékről, de nem is ismerte úgy a környéket, hogy biztos lehessen benne.

A férfi párszáz méternyi sétát követően, a pláza következő sarkánál fordult be az első adandó keresztutcába.

Ez legalább nem egy eldugott sikátor volt, mert Skye legkevesebb nyolc-tíz autót látott oda be-, vagy onnan kikanyarodni, amíg a zsaroló nyomában volt. Ennek ellenére azért a sarkot megközelítve kicsit lassított, hogy először óvatosan kikémlelve felmérje mi vár rá, mielőtt abba a filmes klisébe futna, mikor a követett személy rátámad az üldözőjére.

Feleslegesen aggódott, a férfi látványosan semmit sem vett észre abból, hogy valaki rátapadt. Amint Skye a keresztutcába fordult, már csak annyit látott belőle, hogy kényelmes nyugalommal beszáll egy ott parkoló napszítta piros Fiat Uno volánja mögé.

Hogy az a nyomorult...

A lány előkapta az időközben zsebébe süllyesztett telefonját, és lefotózta a parkolóhelyről kikanyarodó autót.

Kurva élet!

Egy nyomorult rendszám. Itt volt előtte a lehetőség, hogy megtudja, ki volt a kukkoló, és talán bizonyítékot is szerezzen ellene, erre az egész küldetésből nem származott több, mint egy nyomorult rendszám...