Alcañiz, Spanyolország

MotorLand Aragón

Szeptember 9.

Nehéz olyan természeti gyönyörűségre gondolni, amivel az Ibériai félsziget nem tudna szolgálni. Pálmafákkal szegélyezett tengerpartok, hófödte hegycsúcsokban végződő zöldellő lankák, dús erdők, lélegzetelállító vízesések, többezer éves cseppkőbarlangok, tényleg napestig lehetne sorolni a látványorgiát, amivel a félszigeten elterülő két ország elkápráztatja az idelátogatókat. És akkor a történelmi városokról, amelyek máig látható emlékeket őriznek egészen az ókorig visszamenőleg, már nem is beszéltünk.

Ugyan tengerpartot éppen nem, de lényegében az összes többit egymaga felvonultatja Spanyolország egyik legészakibb tartománya, Aragónia. Itt található az Ordesa és Monte Perdido Nemzeti Park a hegycsúcsaival, völgyeivel, szikrázóan kék folyóival és vízeséseivel, itt épült fel majd két milleniával korábban a régió kereskedelmi és kulturális központja Zaragoza és itt fekszik Albarracín is, a mór megszállás idején emelt falaival, és klasszikus, több száz évvel a múltba repítő épületeivel. Aragónia megannyi csodát vonultat fel, ami elvarázsolja, aki csak felkeresi a tartományt.

Ezek után válik csak igazán érthetetlenné, hogy a MotorLand Aragónt hogyan sikerült jó hatvan-hetven kilométernyi autózásra felépíteni bármitől, ami nem a Szahara szélének Euro-kompatibilissé tett verziójának tűnik. Sárga homokos pusztaság amerre a szem ellát, de ahol mégsem, ott sem találni izgalmasabb látnivalót, mint kifakult olajfák és lapos lankák.

A környék látványvilágához az alig több, mint tízéves múltra visszatekintő versenypálya is tökéletesen illeszkedett. Az itt elvezető utakon kitett jelzőtáblák nélkül bárki elhajthatott volna úgy alig nyolcvan-száz méterre a MotorLand Aragón aszfaltcsíkjától, hogy semmit sem vesz észre belőle. És ez a fajta kietlenség magára a pályára is teljes mértékben átragadt. Bár a vonalvezetését, és néhol jelentős, gyors szintkülönbségváltozásait a pilóták kifejezetten szerették, de egy kör nagyrészében mégis az az érzés uralkodott rajtuk, hogy nem is a motorsport legmagasabban jegyzett világbajnokságának egy versenyén vesznek részt, hanem egy kis helyi futamon.

A paddock itt a megszokottól eltérően kifejezetten nagy területen terpeszkedett el, így a mezőny legalább az általában megszokott szardínia életérzéstől megkímélhette magát. Ez különösen az alacsonyabb két kategória résztvevőinek szolgált kellemes változatosságként, mert a "nagyok" mindenhol megkapták a nekik járó kiemelt bánásmódot.

Ennek a kiemelt bánásmódnak a részét képezte például az is, hogy náluk minden csapat saját, különbejáratú cateringgel rendelkezett, míg a kicsik kénytelenek voltak a széria által biztosított étkezősátrak, egyébként szintén magas minőségű kiszolgálásával megelégedni.

Az egyik ilyen létesítmény reggelihez várakozó sorában igyekezte épp kipislogni a korai álmosságot a szemeiből Skye. A csütörtök még sosem szigorúan a versenyről szólt, viszont a hétvége közelsége miatt a kőkemény edzésrutinnal már tilos volt foglalkozni, így a lány, mindig kihasználta, hogy a bioritmusa által preferálthoz kicsit barátibb ideig maradhatott ágyban.

Mindig, kivéve a mai napot.

Hatalmas kitörni próbáló ásítást elnyomva járatta végig a tekintetét a melegentartó pultban sorakozó sült kolbászokon, virsliken, omletten, bocadillókon tűnődve a mai naphoz illő legmegfelelőbb reggelin.

– Skye - lépett oda hozzá a szakács a pult túloldalán, miután végzett az előző ember kiszolgálásával -, most ez komoly?

– Micsoda, Tony?

– Hogy megint úgy teszel, mintha azon járna az agyad, mit egyél, mikor mindketten tudjuk, hogy egy bocadillót fogsz kérni őszilével.

– Nem tudhatod biztosan - morgolódta Skye. - Már legalább kétszer kértem tőled omlettet is.

– Tehát omlett lesz? - mutatott a tojásétel felé a szakács.

– Dehogy is! - A lány végigfuttatta a tekintetét a választékon, majd diadalittasan kibökte - Adj kérlek egy bocadillót.

A szakács szája sokat sejtető mosolyra húzódott, mire Skye álmos zsörtölődéssel hozzátette.

– Ne nézz így. Kérhettem volna mást is, ha akarok, ez nem jelenti, hogy kiismertél. Csak most pont ehhez volt kedvem.

A férfi nevetve nyújtotta át neki a kért szendvicset és ki sem mondott őszibaracklét tartalmazó tálcát.

– Persze, csak most.

A lány próbálta dühöt mímelve összeszűkíteni a szemeit, de az álmosságtól annyira zártak voltak már eleve is, hogy csak egy nevetségesen hosszú pislogás lett belőle.

– Haragom üldözni fog a nap hátralévő részében - morogta végül a férfinak, ahogy az egyik üresen álló asztalhoz indult.

– És hogy fogok én félelemtől reszkető kezekkel bocadillót készíteni neked?

– Jogos - biccentett oda a szakácsnak Skye miközben leült. - Ezesetben most az egyszer megúsztad.

De erre már csak egy kacsintás érkezett reakcióként, mert a férfi figyelmét eddigre a következő vendég kiszolgálása kötötte le.

Kimerítőnek ígérkezett ez a nap. A csütörtök minden futam hétvégéjén a médiaesemények jegyében telt, de ehhez mostanra már hozzászokott annyira, hogy fárasztó nyűg helyett mindössze normál nyűgnek érezze. Csakhogy ezt a mai kifejezett csütörtököt nem a szervezet által rendezett interjúk nyitották meg a számára, hanem egy nagyobb szabású sajtókonferencia, amire ő is hivatalos volt. Egy olyan sajtókonferencia, ami a nap hátralévő részében valószínűleg az összes többi interjúja során témát fog majd szolgáltatni az újságíróknak.

A gondolataiban elveszve majszolta a szendvicset, mikor hirtelen valaki megszorította a vállát hátulról, de mire fel tudott nézni hogy lássa ki az, az alak kéretlenül helyet is foglalt a vele szemközti széken.

– Hogyhogy nem a Repsol sátrában eszel? - kérdezte tőle a fiú.

– Acuna, neked nem az aranyadat kellene keresni valami szivárvány tövében? - morogta a lány.

Paolo elmosolyodott.

– Pontosan ott vagyok. Szivárvány - mutatott Skye-ra - kobold, ami elveszi az aranyat a szivárványtól - intett maga felé.

Basszus, ez tulajdonképp egy ügyes visszavágás volt...

– Csak huszonnyolc pont az előnyöd - válaszolta egykedvűen a lány.

– Tehát ha kiesnék vasárnap, is maradna minimum három - vágta rá széles vigyorral Paolo.

– Kiesés nélkül is vesztettél tizenhetet a nyári szünet óta, szóval én nem lennék ilyen magabiztos.

– Ne hidd, hogy a szezon végéig kitart ez a szerencséd, Stone.

– A szerencsés előnyszerzés a te asztalod, nem az enyém.

A fiú legyintett egyet.

– Ugye nem akarsz úgy viselkedni, mintha csak pech lett volna a két nullázásod?

– Nem. Viszont az én elbaszásom az neked vegytisztán csak szerencse volt.

Paolo a fejét ingatta.

– Ahhoz képest, hogy milyen gyakorlatod van benne, pocsék vesztes vagy.

– Többször végeztem előtted, mint te előttem.

– A lőtéri kutyát se érdekli, ha egyszer nekem van több pontom.

– Most még.

– Stone, kizárt, hogy a drámahercegnő kibír hat futamot szétesés nélkül.

– Óh, már értem miért jöttél! - kiáltott fel Skye. - Érzed a veszted és próbálsz kizökkenteni.

– Nem, bármennyire hihetetlennek is tartod, csak gratulálni akartam a Repsol szerződéshez.

– Fogalmam sincs miről beszélsz - válaszolta Skye monoton hangon.

– Ne már, Stone! Komolyan úgy teszel, mintha nem tudná az egész paddock, hogy mit fogtok bejelenteni másfél óra múlva?

– Acuna, te tényleg ennyire madárnak nézel? Kifecsegem neked, mi lesz, hogy aztán állhassam Tomás lebaszását, amiért minden kikerült a netre már a tájékoztató előtt.

Paolo arcán az eddigi csipkelődős félmosolyt felváltotta a sértett ingerültség.

– Baszd meg, Stone! Mégis mi a fasz bajod van velem? Áruld el, hogy mikor követtem el bármit ellened!

A lány lerakta maga elé a szendvicsét, és számolni kezdett az ujjain.

– Mondjuk mikor tavaly a bemutatkozásomon azért maradtam le a dobogóról, mert megbillentettél a kanyar közepén? Vagy mikor Ausztriában csináltad ugyanazt? A dohai cikázás a szabadedzésen amitől majdnem beléd rohantam a gyors körömön? Mikor rámcsuktad az ajtót Portimao-ban? A vonatozásaid minden egyes rohadt időmérőn mikor nem tudlak átverni a boxból kihajtással?

– Az ég szerelmére Stone, ez mind a verseny része! Olyat mondj, ami a pályán kívül történt! Mikor pletykát terjesztettem mint a kis csapattársad! Mikor megjegyzéseket tettem rád a hátad mögött! Mikor én mentem oda hozzád kötekedni, vagy sértő megjegyzéseket tenni a külsődre.

Skye rezignált arckifejezéssel hallgatta a fiú litániáját.

– Ja, mert igazi grál lovag vagy, aki csak a pályán gázol át alattomos módon mindenkin.

– Hát baszd meg, Stone, te tényleg nem érted. Az, hogy én átgázolok - mutatott idézőjeleket az ujjaival Paolo - rajtuk, a legnagyobb tisztelet, amit kaphatnak tőlem.

Skye felnevetett.

– Neked tényleg valami kitekert gondolkodásod van, ha azt hiszed, másokat eltaposni egyenlő a tisztelettel.

– Ne fogadd el, ha nem tetszik, de attól még így van. Stone, én úgy harcolok itt, mint ahogy majd Arbolino, Ogura, vagy Marquez és Quartararo ellen. Te meg csak ellenem vetsz be mindent. Komolyan ennyire nem veszed észre, hogy ez mennyivel megalázóbb? Nem látod, hogy ezzel csak a pofájukba vágod, még félig hátrakötött kézzel is jobb vagy náluk?

– Szóval szívességből vagy egy sportszerűtlen fasz.

– Ó, mintha az imádott Marquezed a sportszerűség szobra lenne! Stone, senki sem játszik tisztán. Amint rajtam kívül más is lesz veled egy szinten, te sem fogsz.

– Ezt majd meglátjuk, ugyebár.

Paolo a fejét ingatva felállt az asztaltól.

– Gondolj, amit akarsz, Stone, de én őszintén azért jöttem ide, mert örülök, hogy te is feljebb lépsz egy kategóriával.

– HA feljebb lépek - javította ki Skye. Nem akarta még csak kicsit sem megerősíteni a feltételezést.

– Jól van, Stone. Elmész te a picsába! - nézett rá lesújtóan a fiú, majd sarkon fordult, és elsétált az asztaltól.

Hát ez azért elég fura volt.

Skye tűnődve figyelte, ahogy vetélytársa távolodik. Vajon miért jött most ide hozzá? Az nyilván kizárt, hogy tényleg gratulálni akart. Ennyire kétségbe lehetett esve, hogy már elmejátékokhoz folyamodott? Tény, ez mindig a sport részét képezte, sőt, a MotoGP legnagyobb legendája, Valentino Rossi, a versenyzés mellett nagymestere volt ennek is a fénykorában, de Paolo eddig ilyesmivel nem próbálkozott.

A kulcsszó itt nyilván az "eddig" volt.

Persze Skye ellen ez nem működhetett. Negyvenötpontos hátrányban utazott haza a nyáriszünetre, amiből ha minden jól megy, legfeljebb csak a fele lesz már meg mikor hétfőn a mezőny továbbindul Imola felé. Sosem volt még ennyire versenyre koncentrált. Érzelmileg kiegyensúlyozottabb már sokszor, de az elmúlt két hónapban a pár rövidebb megcsúszást leszámítva egy gép céltudatosságával dolgozott a sikerért.

Korábban csak azért hajtott, mert élvezte a versenyzést és a győzelmet. Aztán egy időben plusz motivációt kapott Paolo gyűlöletétől is. De most valami még ezeknél sokkal hatalmasabb erő hajtotta előre. Menekülni az elkövetett hibákkal való szembenézéstől. Minden edzésbe ölt pillanat, minden mosolyogva színészkedés a sajtó előtt, minden tanulással töltött óra távoltartotta a gondolatait Abriltól. Úgy hajtott, mint még soha, és olyan kevés lazítást engedett magának, amiről korábban elképzelni sem tudta volna, hogy ép ésszel kibírható a számára.

Szóval nem, az, hogy kívülről bárki is kizökkentse őt ebből a formából, teljességgel elképzelhetetlen volt. Még akkor is, ha az a valaki Paolo volt. Az, hogy nem utálta őt annyira, mint régebben, még nem jelentette, hogy felül a nyilvánvaló trükközésének.

Még hogy csak gratulálni jött ide...

***

A MotorLand Aragón sajtóközpontja nem különbözött jelentősen a többi világbajnoki futam rendezésére alkalmas pálya hasonló létesítményétől. Két nagyobb terme volt, amiből a kisebbiket a sajtótájékoztatóknak tartották fenn, a másikat pedig paravánokkal szabdalták szét, hogy a sorozatról tudósító százas nagyságrendű összes médiának meglegyen a maga kis sarka, ahol dolgozni tud.

A két helyiség közül a konferenciaterem volt a kevésbé érdekes. Amíg a másikban a versenyhétvége első napjától kezdve hatalmas volt a nyüzsgés, itt rendesen a csütörtök délután kezdődő interjúkig csak a takarítók fordultak meg.

A teremnek összesen három bejárata volt. Egy oldalt középtájon, ami egyenesen a paddockra nyílt, egy a vele szemközti falon majdnem a sarokban ami a toronyba tartó folyosóra vezetett, a három közül a legnagyobb a hátsó, rövid falon pedig a másik terem felé vitt. A sarok melletti ajtóval egyvonalban egy hosszú asztal húzódott, vele szemben pedig a sajtó képviselőinek nagyjából száz-százhúz széke kapott helyet.

A most következő tájékoztató után ezt is átalakítják, hogy paravánokkal szétszabdalva lehetővé tegye több interjú egyszerre történő lebonyolítását, de addig még órák voltak hátra.

Bár ezúttal késésről még csak véletlenül sem lehetett szó, Skye így is úgy közelített a torony felőli folyosón, hogy már mindenki ott várta a sajtótájékoztató öt perccel későbbi kezdetét. Érdekes kontrasztot adott, hogy míg a Honda versenydivízójának feje, Takeo Yokoyama kedélyesen elcsevegett egy elegáns kosztümöt viselő hölggyel, aki valószínűleg a szponzor Repsol képviselője lehetett, Tomás és Isabela olyan távol álltak egymástól, amennyire azt a szűkös folyosó csak lehetővé tette a számukra.

Skye-t kicsit meglepte, hogy Alberto Puig nem volt jelen, de végülis ezen nem kellett volna csodálkoznia. Senor Puig egyetlen csapatért és a nála versenyző két pilótáért felelt, míg Takeo-san egy szinttel felette állva mindenért és mindenkiért, aki a világbajnokság bármely géposztályában egy Honda márkajelzésű gépen ült.

Az ajtó mellett elhaladva hallotta, ahogy Fernanda, a Badalona sajtósa épp a tájékoztatón megjelent újságíróknak ecseteli, hogy pontosan mi is várható az elkövetkező fél órában.

Hát tényleg megtörténik. Nyilván biztos volt már napok óta a dolog, de ettől még nem lett kevésbé furcsa most át is élni a hivatalossá válását. Tíz éve, mikor földből is alig kinőtt kislányként a tévé előtt csápolva végig, ahogy Casey Stoner egy Repsol feliratú Honda nyergében újabb világbajnoki címmel gazdagítja Ausztráliát, még álmodni sem mert volna róla, hogy egyszer talán ő is a legendás csapat szolgálatába léphet. A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ettől most még több lépés választotta el, de az vitathatatlan, hogy a sín, amire a karrierje került, abba az irányba vezetett.

A csoporthoz érve először meghajolt Takeo-san előtt, majd kezetfogott a kenőanyag nagyvállalat képviselőjével és továbbhaladt az egymást látványosan ignoráló pároshoz. Mindketten odafordultak felé, és a helyzetet professzionálisan kezelően rámosolyogtak.

– Skye.

– Remélem nem szakítottam félbe a gerlepár turbékolását - vigyorgott a lány, de Isabela gyilkosan megvillanó tekintete azonnal tudtára adta, hogy most még az ilyen finom viccelődés sem számított elfogadhatónak.

Tomás nem vette ennyire magára a dolgot.

– Megvitattunk mindent, hova fecsérelnénk a szót?

– Pontosan - csatlakozott a nő is a beszélgetéshez. - Nagyonis világosan megvan mindkettőnk véleménye a helyzetről, nem érezzük szükségét további szócsépléssel szítani a feszültséget.

Tomás bólogatott.

– Ez olyasmi, amit lassan neked is ideje lenne megtanulnod.

Skye visszanyelte az első reakciót, ami ki akart most bukni belőle. Tessék, itt van, ha ezt akarják most tőle, nem fogja szítani azzal a feszültséget, hogy a képükbe mondja, összehozta nekik, ami mindenkinek a legjobb végkifejlett volt. Egyébként is örömteli pillanat volt ez, nem elrontani való.

Szóval csak bólintott egyet, aztán egy sóhajjal a folyosó falának vetette a hátát.

Eltelhetett két-három perc is néma várakozásban, mikor Fernanda asszisztense kidugta a fejét a folyosóra és intett a két férfinak, hogy ők következnek.

– És akkor, sajtó tisztelt képviselői, kérem fogadják tisztelettel Takeo Yokoyama-sant a HRC képviseletében és Senor Tomás Valdest, csapatunk, a Badalona GP tulajdonosát és vezetőjét!

A két férfi higgadt léptekkel sétált végig az újságírókkal teli helyiségen, hogy helyet foglaljon a velük szemben felállított asztal mögött.

A folyosón a Repsoltól érkezett üzletasszony elővette a telefonját, és miközben kicsit távolabb lépett az ajtótól, felhívott valakit. Az ő jelenése még odébb volt, így maradt még bőven ideje az ilyesmire.

Skye igyekezett odafigyelni a tájékoztatón történő eseményekre.

– Először is - kezdte Tomás, ahogy helyet foglalt -, szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy megjelent itt ezen a tájékoztatón. Kérem nézzék el nekem, ha...

Isabela odalépett a lány mellé, és visszafogott hangerőn, hogy senki más ne hallhassa, odasúgta neki:

– Most biztosan azt gondolod, hogy nyertél, igaz?

– Isabela, nem arra kértetek, hogy most viselkedjek profi módon? - kérdezett vissza Skye a tájékoztatóra tapasztott szemekkel.

– Hagyd az alakoskodást! Az igazi véleményedet kérdeztem!

A lány oldalra pillantott, hogy a nő szemébe nézzen.

– Igen, Isabela, szerintem nyertem. És te is. Meg Tomás is. Meg a Honda is. Szerintem mindenki nyert.

– Nem, Skye, nem TE nyertél. Elindítottál egy szarvihart, aminek az elállításához egy kisebb csapatra volt szükség. Hogy a végén lett valami értékelhető belőle, nem a te érdemed.

A lány forgatni kezdte a szemét.

– Látod - dörrente tompított hangerővel Isabela - pontosan ez a baj veled még mindig. Semmit sem tanultál az esetből.

Skye visszanyelt egy feltörni kívánkozó sértést.

– Isabela, te is elismerted, hogy a terv jó volt. És végül minden jól is alakult.

A nő megsemmisítő pillantást vetett rá. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a korábbi megbékélése elsősorban annak volt betudható, hogy azt gondolta, nem jut el eddig a pontig a lány terve.

– Mert eloltolttam a tüzeket, amit gyújtottál. Skye, ezt most úgy mondom, hogy a te kemény fejedbe is eljusson: ha nem forgott volna az én hírnevem is kockán, hagyom, hogy rádégjen az egész. Másból nyilvánvalóan képtelen vagy tanulni.

– Isabela, tudtad, hogy én a Badalonánál akarok maradni. Ha ebben segítettél volna, sosem fajul...

Ha a nő általában egy csukott könyv is volt, amiből lehetetlen olvasni, hát a lánynak most sikerült kinyitnia. És erre nem sok ember volt képes korábban. Ennek valószínűleg lehetett némi köze ahhoz, hogy ép ésszel ennek kipróbálására nem is igazán vágyott senki.

És Skye-ban sem buzogott a halálvágy. Okkal nem fejezte be a mondatot, de ez nem tette varázsütésre kevésbé nyilvánvalóvá, hogy mit akart mondani.

Mielőtt Isabela robbanhatott volna, reflexszerűen felemelte a kezét.

– Nem úgy értettem. Nem téged okollak, én kockáztattam, de csak azért, mert azt éreztem, hogy ez a helyes.

Isabela orrlyukai dühösen pulzáltak, de nem szólt semmit.

– Tényleg nem gondoltam át, hogy mik lehetnek a következmények - nyelt nagyot a lány - de kérlek, értsd meg, én segíteni akartam a csapatnak. Helyrehozni amit elbasztam. Nem volt semmi más a kezemben, csak ez. Sosem gondoltam, hogy ezzel bárkinek bajt okozhatok.

A nő továbbra is dühös szikrákat szóró tekintettel méregette, de látszólag a gyilkossági szándékaival az első pillanat után felhagyott.

– Igen - magyarázta a konferenciateremben Takeo-san - természetesen mi is hallottuk ezeket a pletykákat, de remélem belátják, hogy mennyire abszurd volt már a feltételezés is. Természetesen az, hogy Miss Stone felkereste Albertót, a Badalonával folytatott tárgyalásaink egyik utolsó lépése volt. Meg kellett bizonyosodnunk felőle, hogy a személyisége alkalmas a márkánk képviseletére. Kérem bocsássanak meg, hogy erre nem is kívánok több szót fecsérelni.

Isabela felhúzta a szemöldökét, látványosan arra kapacitálva Skye-t, hogy reagáljon valamit az odabent elhangzottakra.

– Tudom, hogy őrültség volt - védekezett a lány - de...

– Nincsen de, Skye - dörrent rá a nő. - Most az egyszer szerencséd volt egy ilyen végletekig pofátlan húzással, de ez nem fordul elő soha többé.

– Isabela...

– Mondom. Soha. Többé. Vagy azért, mert azonnal rábaszol, vagy azért, mert nem lesz ki feltakarítsa utánad a trágyát. Én. Nem. Fogom. És legyél nagyon hálás, hogy nem hallottam meg, amit az előbb mondani akartál.

– Isabela, hidd el, én tényleg nem akartam bajt okozni.

– Nem, Skye. Te akartál valamit, és nem érdekelt, hogy mik lehetnek a tetted következményei. Legalábbis ahhoz nem eléggé, hogy megállj gondolkodni akár csak egy percre is. És még most sem fogtad fel, hogy mi volt a baj. - A nő a fejével az odabent épp beszélő Tomás felé bökött. - Még most sem kértél bocsánatot attól a vesztestől, amiért megkerülted és a háta mögött intézkedtél az ő élete munkájával kapcsolatban. Egy vesztes, de neked nem volt jogod kivenni a döntést a kezéből. És még mindig nem kértél bocsánatot tőlem sem. Magyarázkodsz, félrenézel, de bocsánatot nem kérsz. És ne hazudj, mindketten pontosan tudjuk, hogy nem, ez NEM a büszkeséged. Tudsz te bocsánatot kérni, és tudsz te meghunyászkodni, ha azt érzed, hogy rosszat tettél. - Nyomatékosításként Isabela mélyen Skye szemébe nézett. - De nem. Érzed. Úgy. Nem érzed úgy, mert te csak azt látod, amit látni akarsz. A végeredményt. Elérted a célod, hát az csak a te igazad bizonyíthatja, ugye?

A lány, akár a közeledő autó fényszórója által megbabonázott őz, bámulta a menedzserét, de mozdulni nem mert. Nem volt bolond, hogy az imént kicsúszott sértés után még tovább tetézze a bűnlajstromát nála.

– Pont erről beszéltem! - intett Isabela, ahogy elfordult tőle. - Hallgatsz, mert nem mered kimondani, hogy baromságnak tartod, amit mondok.

Skye idegesen nyelt egyet. Az az igazság, hogy pontosan ez volt a helyzet.

– Tudod mit? - ingatta a fejét a nő. - Helyes! Legalább arra megvan az eszed, hogy tudd, mikor ne szájalj vissza.

Fernanda asszisztense kinézett a folyosóra és lágy hangon odaszólt a Repsol képviselőjének, hogy ő következik. A nő lerakta a telefont, megigazította a kosztümjét, és magára öltve a legprofesszionálisabb arckifejezését határozott léptekkel sétált be a konferenciaterembe.

Mikor végleg kettesben maradtak, Isabela újból Skye-ra pillantott.

– Tudom, most azt hiszed, hogy ez volt a legjobb, ami történhetett, pedig drága árat fogsz még érte fizetni. Szükséged lett volna erre a bukásra, hogy végre megtanuld, következményei vannak, ha nem törődsz azzal, a tetteid miként hatnak másokra.

– De... - kezdett bele Skye, de azonnal elharapta amit mondani akart.

– Igen? - biccentette előre a fejét a menedzser, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz folytatása a mondatnak.

A lány lesütötte a szemét.

– Isabela, én... ezt pontosan azért tettem, mert törődtem másokkal.

– Nem, Skye. Neked az volt a fontos, hogy megkapd, amit akartál. A Badalona nem került volna rosszabb helyzetbe egy Moto2-es csapat nélkül. Sőt. Még most sincs garancia arra, hogy nem viszi csődbe a project.

Skye nem nézett fel. Egyszerűen mondhatott volna bármit, az nem változtatja meg Isabela véleményét.

– Azt hiszed érted, hogyan működnek a dolgok, pedig fogalmad sincs. Azért kerestetek fel, mert az elmúlt húsz évben minden személyes menedzseltem eljutott a MotoGP-be, vagy Superbike VB-be. Én ismerem a biztos siker útját. Mikor azt mondom, valaminek így kell lennie, annak nem az az oka, mert úri kedvem ezt kívánja.

Odabent a teremben a Repsol képviselője épp a jövőre vonatkozó terveket adta elő, és ebben Tomás aggodalma valamennyire beigazolódni látszott. Az Isabelával beszélgetés időnként beálló csendjében azt Skye már hallotta Takeo-san szájából, hogy az együttműködés alapján a Badalonának fenn kell tartania egy ülést egy japán versenyző számára. Most pedig a Repsol képviselője azt taglalta, hogy a támogatás alapfeltétele legalább egy spanyol pilóta alkalmazása a csapatnál.

Mintha csak kitalálta volna a lány gondolatait, Isabela hangsúlyt váltott.

– Ugye nem hitted, hogy minden marad a régi? A Badalona már nem egy független csapat. Tomás maradt a főnök, de már nem dönthet szabadon akármiben.

– Én... én azt hittem... - habogott Skye.

– Hogy a te két szép szemedért meg a csapattársad kiválasztásának jogáért majd hozzávágnak a csapathoz kétmillió Eurót?

A lány tétován bólintott.

– Nem, Skye - ingatta a fejét a nő. - Egyszer talán leszel majd akkora szám, hogy ez megérje, de még nem vagy az. Az együttműködésért cserébe a Honda diktál lényegében mindent a Moto2-es csapat kapcsán. Tomásé a napi ügyek vitele maradt.

A lány benézett a konferenciaterembe, hogy jobban szemügyre vegye, mit tud leolvasni a férfi arcáról. Innen boldognak tűnt.

– Dehát... Pont ezt nem akarta... Miért ment akkor bele?

– Skye, én azt mondtam, Tomás egy vesztes, azt sosem állítottam, hogy hülye is lenne. Ennél jobb üzletre esélye sem volt.

– Miután hazavágtam mindent az amerikaiakkal - sóhajtotta Skye.

– Lehet - bólintott Isabela. - De az a hisztid legalább hasznos volt. A Honda szerződés legalább az esélyt megadja egy életképes csapatra és normális motorra. Sőt, ha minden jól alakul, Tomás is jobban jön ki belőle. És te pontosan ezért nem tanulsz majd az egészből. Mert csak azt fogod látni, hogy kifizetődött mindenkit megkerülni.

Skye tudta, hogy erre muszáj valamit reagálnia. Hihetetlen, hogy kénytelen volt itt magyarázkodni még mindig, annak ellenére, hogy Isabela is elismerte, hogy a végül megvalósuló forgatókönyv mindenki számára pozitív lehet. Az egyedüli, ami ténylegesen bántotta, hogy Tomás elveszítette a valós kontrollt a csapata felett. A férfit ismerve inkább építette volna tovább lassan a Badalonát, mint ilyen áron lépni előre hatalmasat. De végső soron senki sem fogott a fejéhez fegyvert, szóval oka kellett legyen, hogy végül belement.

– Isabela, kérlek hidd el, tényleg nagyon-nagyon sajnálom, hogy... - kezdett újabb magyarázkodásba - ...hogy ez ilyen csúnyán alakult. Én sosem...

– Skye, kímélj meg ettől a bocsánatkéréstől! - vágott a szavába a nő. - Csak azért tennéd, mert érzed, hogy valamiért bocsánatot kell kérned, nem pedig azért, mert felfogtad, mi rosszat követtél el. Majd akkor állj neki újra, ha azt bántad meg, hogy a hátam mögött ellenem dolgoztál.

A lány megszeppenve nézett a menedzsere szemébe. Kérjen bocsánatot valamiért, amit nem bánt meg? Nem. Isabelát ismerve amúgy sem lenne értelme az ilyen színészkedésnek, mert azonnal átlátna a dolgon.

Szólásra nyitotta a száját, de ő sem tudta igazából, hogy mit akarna mondani, ezért inkább viszakozva a teremben zajló sajtótájékoztató felé fordult.

Isabela is így tett, úgy tűnt nem kívánja ő sem tovább húzni ezt a vitát.

– Természetesen mind nagyon izgatottak vagyunk az együttműködés kapcsán, mert úgy véljük, ez kölcsönösen új távlatokat nyithat meg mindannyiunk számára - magyarázta Tomás, majd Takeo-san felé pillantott.

A Honda képviselője egy barátságos mosoly kíséretében vette tőle vissza a szót.

– Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a versenyzői felállás kapcsán is lennének kérdéseik, de attól tartok el kell önöket szomorítanunk. Az egyetlen versenyző bejelentésünk a mai napon senkit sem fog meglepetésként érni.

Fernanda asszisztense kinézett a folyosó felé, és nyugtázta, hogy nem kell Skye-t értesítenie a pillanatokkal később következő belépőjéről.

– Nevezhetjük csupán formalitásnak is - folytatta Takeo-san -, hisz nem titok, hogy ez az együttműködés részben azért jött létre, hogy őt hosszú ideig a Honda kötelékében tudhassuk.

Skye behunyta a szemét, és vett egy nagy levegőt. Itt volt az ideje, hogy learassa a babérjait annak, amiért olyan sokat dolgozott. Az Isabelával folytatott iménti veszekedés értelemszerűen nem vált semmissé, ahogy a keserű íz sem, amit a szájában hagyott, de vissza kellett lényegülnie ugyanazzá a boldog lánnyá, aki tíz perce volt. Érezte, hogy az első néhány pillanatban szüksége lesz némi színészkedésre, hogy az ilyenkor elvárt arcot hozni tudja, de abban is biztos volt, hogy hamar őszintévé válik majd az a külvilág felé mutatott mosoly.

Tomás visszavette a szót Takeo-santól.

– További felesleges szószaporítás nélkül, kérem fogadják örömmel a mától hivatalosan is létező Repsol Badalona GP első versenyzőjét, Skye Stone-t!

Hát, akkor hajrá!