– Hogy mit csináltál? - pattant talpra egy egész helyiséget megrengető asztalracsapással Tomás a Badalona tárgyalójában.

– Nem úgy volt, hogy nem fogsz kiabálni? - kérdezte halálos nyugalommal ücsörögve Skye.

– Mikor megígértem, még azt hittem, hogy egy szokásos méretű hülyeségedről lesz szó.

– Nem volt hülyeség, és eddig bejött, nem?

– Semennyire sem jött be! - gesztikulált vadul a férfi. - Mégis hogy gondoltad, hogy felkeresed egy másik csapat vezetőjét a nevemben?

– A történeti hűség érdekében - emelte fel közbevetőleg az ujját Skye -, nem a nevedben kerestem fel.

– Tényleg, úgy mindjárt jobb!

– Tomás, nyugavér. Nem rázott le, szerintem komolyan fontolóra veszi a dolgot.

– Dehogy veszi fontolóra! Ő a Repsol Honda csapatfőnöke, az ég szerelmére! Nem azért jut valaki idáig, mert törődik egy tinédzser vágyálmaival!

– Óh, bocs, még nem volt időd előadni, hogy te hogyan tervezed előteremteni a pénzt a jövő évre.

– Ne próbálj okoskodni, Skye - mutatott felé dühösen Tomás -, tudod, hogy nincs meg a pénz, és valószínűleg nem is lesz.

– Akkor mégis mi a rossebb bajod van!? - tárta szét a karjait a lány. - Ha a Honda beszáll, van Moto2-es csapat, ha nem, akkor meg ugyanott vagy, mint most.

– Az a bajom, hogy a hátam mögött intézkedve lejárattál mások előtt. Kurva jó, hogy pont ezt sikerült eltanulnod a drágalátós menedzseredtől!

Skye frusztráltan felmordult.

– Árgh! Tomás! Egyáltalán megfontoltad volna, ha neked adom elő elsőként?

– Dehogyis! Ez egy röhejesen naiv terv, Skye. Ilyennel senki sem áll egy sikeres istálló vezetője elé!

– Szóval akkor helyesen tettem, hogy hozzá mentem először - vigyorgott diadalittasan Skye.

– Ennek pont az ellenkezőjét mondtam!

– Tomás, én jövőre a Moto2-ben fogok versenyezni.

– Egyelőre a sorra produkált hülyeségeiddel örülhetsz, ha egyáltalán a Moto3-ban lesz helyed.

A lány karbatette a kezeit, és sztoikus nyugalommal az előtte dühösen fel-alá járkáló főnökére nézett.

– Nem, Tomás, ott fogok versenyezni. Voltak dolgok, amiket elbasztam, de ezt nem fogom.

– Rekordhosszúságú a dolgok sora amiket elbasztál, Skye. Például néhány meglévő szponzorunkat is, konkrétan szó szerint.

– Ez szemétség volt.

– Ha elég jól vagy szart keverni, akkor ne panaszkodj!

– Baszd meg, Tomás! - fintorgott a lány.

– Nem Skye, most lett elegem a dolgaidból - nyomta le mutatóujját a férfi az asztalra. - Pátyolgattalak az eset óta, de ostoroznom kellett volna.

– És mit kezdenél az ostorral, Tomás? Ha kitennél, előbb lenne új csapatom, mint neked életképes versenyződ.

A férfi orrlyukai a dühtől pulzálva lüktettek.

– Az a vámpír jól kitanított, látom!

– Baszd meg, Tomás, nem érted, hogy ezt a csapatért tettem? Szerinted Isabela azt akarja, hogy itt maradjak?

A férfi megtorpant a járkálásban, és egyenesen Skye-ra nézett.

– Nem, tudom, hogy nem.

– Akkor meg!? Összeraktam egy életképes tervet, ami ha bejön, te is nyersz - kezdte számolni az ujjain a lány -, a Honda is nyer, Isabela is nyer, és én is nyerek. Ha meg nem jön be, marad minden, ahogy most. Akkor meg mégis mi a fasz bajod van?

– Még mindig nem érted, Skye. Ilyet. Nem. Tehetsz. Meg. Itt nem te vagy a főnök, és különösen nem tehetsz ígéreteket, amiket nem áll módodban betartani

A lány hátradőlt a székében.

– Ha a Honda felkeresett volna, hogy legyetek a Repsol fiókcsapata, igent mondtál volna nekik?

– A feltételektől függ. Valószínű.

– Akkor meg? - vonta meg a vállát a lány. - Ha úgy döntenek, ők keresnek meg az ajánlattal, én csak ötletet adtam nekik.

– Meg garanciákat olyasmikre, amiket nem tudsz teljesíteni.

– Nem adtam garanciát semmire.

– Szóval nem ígérted, hogy biztosan el fogom fogadni az ajánlatukat?

– Hát nem. De most komolyan, elutasítanád?

– Mondtam, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Skye frusztráltan a plafon felé fordította a tekintetét.

– Mi nem egyszerű? Mégis mi lehet a legrosszabb, amit kérnének? Hogy ők döntsenek egy ülésről? Vagy mi? Tomás, évek óta a befizető versenyzők közül is csak a legalját tudod megszerezni. Tényleg annyira elfogadhatatlan gondolat, hogy legalább az egyik versenyződ garantáltan nem lesz kutyaütő?

Tomás grimaszolva ingatta a fejét.

– Te tényleg komolyan azt hiszed, hogy ennyivel megelégszenek?

– Akkor ha nem tetszik, nem fogadod el, és megy minden Isabela tervei szerint. Gondolom azt szeretnéd - vigyorodott el a végén a lány.

– Skye, fejezd be az okoskodást, amíg még maradt a béketűrésemből! Nem látsz bele a bajnokság működésébe eléggé, hogy felfogd a miérteket.

– Tomás, bakker, várd már ki, hogy lesz-e valami!

– Mindegy, hogy lesz-e, konkrétan azzal, hogy a hátam mögött cselekedtél, aláástad a tekintélyem egy másik csapatvezető előtt.

– Ha annyira fontos a tekintélyed, miért nem vigyáztál rá eddig? Tomás, én voltam az első kockázat, amit valaha vállaltál a bajnokságban, és beváltam, nem?

A férfi a szemét forgatta.

– Kétséges.

– Kac-kac - ingatta a fejét Skye. - Szerinted meddig tudod még a csapatot felszínen tartani, ha továbbra is ilyen Gigi félék jönnek csak hozzád versenyezni?

– Skye, ne legyél annyira oda magadtól, a csapat éveken át működött nélküled is.

– Lehet, de nem jobb végre sikeresnek is lenni egyszer az életben?

– Nem a sikerrel van a baj - rogyott le az egyik székre a férfi. - Hogy nem lehet ezt abba a kemény fejedbe verni?

– Akkor meg? Tomás, tudom, hogy követtem el meggondolatlanságokat, de ez nem volt az. Nem tagadhatod le, hogy ez egy nagyonis életképes ötlet, ami mindenkinek megérheti.

– Könnyen játszol olyasmivel, amit más épített fel.

– Nem játszok, Tomás. Hidd el, Señor Puig, komolyan látta a tervemben a rációt. Tudom milyen az, amikor lerázni próbálnak, ez nem olyan volt. Nem mondom, hogy biztos lesz valami belőle, de basszus, néha kell kockáztatni.

– Mondod ezt mind a tizennyolc éved tapasztalatával.

– Most mondd azt, hogy nem működhet a terv! Mondd azt, hogy ha nem működik, azzal a csapat rosszabb helyzetbe kerül, mint most van!

– Kikészítesz.

Skye diadalittasan elvigyorodott.

– De - folytatta Tomás, mielőtt túl jó hangulatba kerülhetett volna -, még mindig ott van, hogy az egész terv azon a vállalásodon áll, hogy megnyersz háromból két futamot. Skye, ilyesmiben senki sem lehet biztos.

– Szerinted nem tudom megcsinálni?

– A Moto3-ban még egyszer sem sikerült három futamból kettőt megnyerned.

– Mert... - kezdett válaszolni Skye, de a telefonja csörgése félbeszakította. Isabela volt az. Lévén, hogy még Ausztráliában kellett volna lennie, és egyszer sem beszéltek, mióta elutazott oda, nem kellett Sherlock Holmes-i dedukciós képesség, hogy kitalálja, miért épp most telefonál a menedzser.

A lány nyelt egyet, és kérlelő tekintettel Tomás felé tartotta a telefonját.

– Nem-nem - válaszolta azonnal a férfi. - Még mindig haragszom rád. Ne várd, hogy a vámpír halállistájára teszem magam érted.

Skye hatalmas sóhajjal húzta el a hívásfogadás gombot a kijelzőn, hogy aztán a konferenciatermet kihangosítás nélkül is azonnal Isabela dühtől tajtékzó üvöltése töltse be...

***

Skye hullafáradtan vonszolta felfelé magát az apartmanépület ismerős lépcsőházában. Meg kell hagyni ennél lényegesen hevesebb reakcióra számított Tomástól, még azt is beleszámolva, hogy a nagy beszélgetést követő napi edzésrutin valahogy a szokottnál is szadistábbra sikeredett.

Isabela viszont pontosan úgy tett, ahogy azt várni lehetett. Lényegében az aktuálisan többszázkilométeres távolság akadályozta csak meg abban, hogy leharapja a fejét. Ha Tomás feltételezései közül bármi is igaz volt, akkor a fejleharapást itt a szó lehető legszorosabb értelmben kell venni. A csapatfőnök pontos szavait idézve, Isabela valószínűleg csak azért nem termett ott azonnal Londonból, mert napfényben nem tud repülni.

Mindezekkel együtt is, a nap végül jól zárult. Tomás látszólag megbékélt, Isabela idegessége is valamicskét alábbhagyott az első dühkitörést követően, egyedül az volt csak kérdéses, hogy mikor születik már válasz a señor Puig felé intézett kérésre. Végülis már majd huszonnégy óra eltelt azóta, és péntek volt, még csak nem is hétvége. Ideje lett volna kapkodnia magát.

Elhaladva a nagybátyja apartmanja előtt Skye dörömbölt egyet az ajtaján, majd odalépett a sajátjához. Enervált mozdulatokkal kereste ki a kulcsait és próbálta őket a zárba dugni.

Basszus, Tomás most tényleg a végletekig kihajtatta belőle a szuszt a csapat erőnléti edzőjével. Idejét sem tudta, mikor volt utoljára ennyire kimerült fizikálisan.

A két lakás ajtaja egyszerre nyílt ki. Egyik oldalról Casey robbant ki alaposan körbedörgölőzendő a lábait, a másik oldalról Gerry dugta ki a fejét.

– Szia prücsök - mosolygott rá a férfi. - Na hogy ment a nagy beszélgetés?

– Kettő is volt - invitálta biccentéssel magához a nagybátyját Skye.

– Au... - grimaszolt együttérzően a férfi. - Ki gondolta volna, hogy egy önérzetes csapatfőnök, és az ország egyik legnagyobb hatalmú pénzembere zokon veszi majd, hogy a megkérdezésük nélkül kavartál be mindkettőjüknek?

– Ugye? - kérdezte ártatlanul Skye ahogy belépett a lakásába.

– Ez szarkazmus volt - kiáltotta utána a nagybátyja miközben bezárta maga mögött a saját ajtaját.

– Tudom - vigyorgott Gerrynek háttal a lány.

– És az én megkérdezésem nélkül is, ha már itt tartunk - folytatta epésen a férfi miközben Skye ajtaját is becsukta.

– Mit mondtál volna, ha megkérdezlek?

– Hogy eszedbe se jusson.

– Akkor meg is van a válasz, hogy miért így csináltam - jelentette ki diadalittasan a nappali kanapéjára vetve magát Skye. - Tudod, valaki megtanított rá, hogy jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt.

– Igen, ha másokról van szó, nem mikor rólam.

Casey csalódottan nyugtázva, hogy a konyhát nem ejtették útba, leült a nappali közepén, és mélységes megvetéssel bámulni kezdte mihaszna szolgáját.

– Mit tehetnék? Túl jó diák voltam - mosolygott hamiskásan a lány.

Gerry egy sasszével kikerülte a durcáskodó cicát, és ledobta magát az unokahúga mellé a kanapéra.

– Tudod, hogy én nagyon örülök annak, hogy újra a régi önmagad vagy... - kezdett bele a mondandójába.

– Hú, mekkora "de"-t látok itt közeledni - vetette közbe Skye.

– ...De ez még tőled is iszonyatosan meggondolatlan volt.

– Épp ellenkezőleg. Hiába mondjátok mind, hogy az volt, de még soha az életemben nem terveztem meg valamit ennyire alaposan. Ráadásul be is vált.

– Skye, azt, hogy megfontolják, az emberek csak úgy mondják, de sosem gondolják komolyan. Mint te, mikor azt mondod, hogy elgondolkodsz azon, hogy a végzős évedet a suliban is komolyabban veszed. Mind tudjuk, hogy sosem lesz így.

A lány felpattant a kanapén, hogy szembeforduljon a nagybátyjával.

– Ne kezdd már te is, Gerry! Tudom mi a különbség a meggondolom és "meggondolom" - mutatott idézőjeleket az ujjaival -, között. A terv bevállt, nem dőlt össze a világ, a legrosszabb innentől az, hogy esetleg nemet mondanak. Rosszabb nem lesz tőle a helyzet.

– Hogy már nem LESZ, az biztos. Felfogtad te, hogy Isabela mennyire dühös volt rád már amúgy is, és hogy akár ki is tehetett volna ezért?

– Nem tenne ki anélkül, hogy látná, hogyan térek vissza a nyári szünetről.

– Ja - bólintott a férfi. - De eddig csak cibáltad az oroszlán bajszát, most viszont ki is téptél egy marokkal.

– Istenem, benned egy drámaíró veszett el! – forgatta a szemét Skye.

Gerry lemondóan sóhajtott.

– Nem is értem hogy mertél ennyire szembemenni vele mikor már így is pengeélen táncoltál. Nem úgy volt, hogy legalább tőle tartasz?

– Tartok is. Azért csináltam a háta mögött - vigyorodott el a lány.

De a férfi most nem viszonozta a mosolyt, az arca halálosan komoly maradt, pedig Skye meg volt róla győződve, hogy ez a poén ütött.

– Sajnálom, de ezen most én nem szórakozok ilyen jól, Skye. Vannak emberek akikből nem szabad ellenséget csinálni, és Isabela közéjük tartozik. Innentől ha bármit elcseszel, vége a karrierednek.

– Ez mind csak feltételezés, mert nem fogok elcseszni semmit.

– Skye, ebben a családban nincs olyan, aki ilyet mondhat, legkevésbé te.

A lány frusztráltan felmordult.

– Ne legyél már te is ilyen buligyilkos, Gerry! Helyrejöttem fejben, részeg is csak kétszer voltam odahaza, egyszerűen kizárt, hogy ne ott folytassam, ahol abbahagytam.

A férfi kérdőn felvonta a szemöldökét.

– Úgy érted újabb highside meg tizenötödik hely?

– Úgy értem azok előtt - rázta meg grimaszolva a fejét a lány. – Na meg ha nem is jön össze, már van elég rajongóm, hogy instant sztár legyek az OnlyFans-en, nem?

– Ilyesmivel még csak ne is viccelődj.

– Miért? Elmúltam tizennyolc, szóval akár ez is lehetne opció - kacsintotta a lány.

A férfi megborzongott.

– Olyan nagy kérés, hogy megmaradj nekem az a cserfes kislány, aki felkönyörögte magát egy motorra kilenc éve?

– Szerintem volt kitől ellesnem a szemtelenséget, nem? - húzta fel a szemöldökét Skye.

– Én elrettentő példa vagyok, nem a követnivaló.

– Pont mint én. Hát nem vagy büszke?

Casey megunva hogy azok ketten a dolguk elvégzése helyett csak értelmetlen ücsörgéssel töltik az időt, úgy döntött, új megközelítésre vált. Lassan félrebólintotta a fejét, majd az egész testével követve a mozdulatot lágyan az oldalára gördült, hogy közszemlére tegye ellenállhatatlan, dúsbundájú hasát.

– Ó nézd! - kiáltotta Skye majd elolvadva. - Hát nem iszonyatosan cuki?

Felpattant a kanapéról, és oldalvást ülve odatelepedett Casey mellé a pocakját simogatni.

– Az, de ne tereld el a témát - zsörtölődött Gerry.

– Nem terelek, tiéd az osztatlan figyelmem - vetette oda neki hátra Skye.

– Legyen több eszed, mint az apádnak volt, vagy nekem. Én tényleg kedvelem Tomást, de nem ér ő annyit, hogy Isabelához hasonló ellenségeket szerezz érte.

– Hát hiányoztam? - dörgölte oda az orrát Skye a cicához.

– Skye? - mondta emeltebb hangerővel Gerry.

– Igen?

– Osztatlan figyelem? - tárta szét kérdőn a kezeit a férfi.

– Igen-igen. Ellenség, Tomás miatt ne. Figyeltem.

– És?

– Gerry, Isabela nem az ellenségem, amíg azt látja, hogy pénze lesz belőlem.

– Skye, te sosem fogsz akkora pénzt generálni neki, hogy kockáztassa érte a hírnevét miatta. Nem azért lesz valaki ennyire rettegett, mert hagyja, hogy akárki keresztbetegyen az akaratának.

– Még szerencse, hogy én nem akárki vagyok - kacsintott fel a cica mellől a lány.

– Skye, ez nem vicces.

– Dehogyis nem az. Úgy aggódtok mind, pedig ezt komolyan megfontoltam. Ha bárki másnak jut eszébe a balhés tini helyett, medált kapott volna érte.

– Igaz, végülis csak azon múlik az egész, hogy az elmúlt tíz év legeredményesebb csapata mutat-e elegendő érdeklődést egy problémás fiatal iránt, meg azon, hogy az a problémás fiatal képes-e háromból két futamot megnyerni. Hol is lenne ebben a buktató?

– Ugye?

– Ez is szarkazmus volt.

– Tudom - kacsintott Skye. - Nyugi, nem lesz baj.

– Híres...

– Végig ne mondd! - kiáltott a nagybátyjára a lány.