Ha létezik valami, amiről Nagy-Britannia híres, már a kolonizációt, királynőt, kiábrándító kulináris kultúrát, kifejezetten kellemetlen küllemű közösséget kivéve, az a pubok világa. Bár kivételek mindenhol akadnak, a kocsmák rendszerint a szórakozóhelyek legalantasabb formáját jelentik, ami legfeljebb a lecsúszott alkoholisták, és notorius munkakerülők gyűjtőhelyeként szolgálhat. Viszont talán nincs más hely a brit szigeteken kívül, ahol a fenti szabály kivételei vannak túlsúlyban.

Mivel az országba látogatva senki sem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy legalább egy ilyen intézményt felkeressen, London, kiemelt turistamágnesként még a megszokottnál is több klasszikus pubbal rendelkezett. Természetesen az útikönyvek által egekig magasztalt helyek, mint például "A Herceg", "A Szarvasbika", "A Spanyol Fogadó", vagy "Az Edinburgh Hercege" egy maihoz hasonló vasárnap este csordultig voltak vendégekkel, viszont egy olyan kevésbé ismert létesítmény, mint "Az Ezüst Bajnok" még ilyenkor is tudott helyet szorítani néhány plusz betérőnek.

London hírhedt Whitechapel kerületének egy keskeny, egyirányú utcájának sarkán megbújva talán kevésbé meglepő, hogy nem tartozott a legközismertebb turista célpontok közé, de talán ezért is maradhatott igazán hű az eredeti rendeltetéséhez. És persze külsőségeinek minősége semmiben sem maradt el a népszerűbb helyektől.

A nehéz, ólomüveges faajtók, a hely U alakjának hajlatában elterpeszkedő klasszikus, intarziás bárpult, kellemes meleg árnyalatú félhomály, a vakolatlan, vörös téglafalakra simuló bőrborítású boxok, és a mennyezetről lógó televízókra ideális rálátást biztosító bárasztalok egy percig sem tették kétségessé, hogy "Az Ezüst Bajnok" egy hamisítatlan brit pub. És mint sok hasonló létesítménynek, úgy ennek is megvolt a maga tematikája.

Amíg a futballcsapatok stadionjai környékén a helyi sportlegendák képei szolgáltak dekorációként, itt a technikai sportok angol óriásai kapták meg nekik járó tiszteletet. A fotókkal borított fal nyilván adja magát, de azon kívül volt itt kiállítva aláírt tűzálló kesztyű Lewis Hamiltontól, Williams kormány Damon Hill-től, Subaru felni Richard Burns világbajnok ralliautójáról, vagy bukósisak a több mint húszszoros Isle of Man TT győztes John McGuinnesstől.

Alig pár utcára innen felnőve, Benny Sullivan szívében "Az Ezüst Bajnok" mindig különleges helyet foglalt el. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy mikor a gimnázium végeztével főiskolát kellett választania, csak a pub atmoszférája terelte őt a mérnöki pályára, de az biztos, hogy volt benne szerepe.

A férfi hét éve, mióta a Badalona szolgálatába szegődött, lényegében hozzákötötte életét a katalán fővároshoz, de ha Londonba sodorta a sors, mindig talált rá módot, hogy felkeresse a helyet. Néha mert ünnepelnivalója volt, néha pedig mert egy bukást próbált alkoholba fojtani.

És ma bizony a Badalonából mindenkinek megvolt az oka néhány erős italra, így nem egyedül érkezett a törzshelyére.

A csapat egy része a tévék előtt drukkolt, hogy a felvételről vetített, órákkal korábban végetért Barcelona - Getafe mérkőzésen a hazai csapat nyerjen, míg Benny, és a Badalona másik versenymérnöke a bárpultnál bocsátkoztak öldöklő kő-papír-olló csatába a következő kör finanszírozásának megúszásáért.

És a pub boxai sem maradtak Badalona alkalmazottak nélkül.

Skye az asztalon kilapult arccal fordította maga felé a telefonját, majd egy fájdalmas sóhajt követően hagyta, hogy az kijelzővel előre visszaboruljon az alatta nyugvó poháralátétre.

"Ezt az üzenetet a küldő eltávolította - 11:34"

Nagyjából akkortájt lehetett vége a futam első körének.

Az asztalról fel sem emelve a fejét fordult át a másik oldalra, hogy visszatérhessen az üres söröspohárral való szemezéshez.

– Hogy van Abril? - nyöszörögte el félig hangosan.

– Ne csináld magaddal ezt, Skye - simogatta meg a hátát Hector.

– Én így alkalmazkodom.

– Nem egészséges.

– Tudom, de hiányzik.

– Skye, mai nap volt durva. Miért nem engedsz kicsit ki?

– Hát ez az, Hector - sóhajtotta Skye. - Kiengednék, de csak arra tudok gondolni, hogy bár itt lenne most velem. Aztán meg arra, hogy hála az égnek megszabadult tőlem.

– Kell túllépned ezen. Én azt hittem sikerült már.

– Én is. De úgy látszik az csak addig tartott, amíg volt miért küzdenem.

– Cél még mindig van meg. A vébét nem nyerted meg.

– Szerencsére, igaz? - eresztett el kényszeredett mosolyt a lány.

– Nem fogsz sosem nem szívatni ezzel, igaz?

– Megbocsájtsam, hogy Paolo rajongó voltál? Soha! - Skye szavai ugyan a megszokott csipkelődést sugározták, de a hangsúlyában annak nyomát sem lehetett érezni.

– Barátok vagyunk, és csapatodban dolgozom. Persze neked szurkolok.

– Tudom, csak húzlak vele - dünnyögte Skye, miután leesett neki, hogy asztalra fektetett arccal a szokásosnál kevésbé jön át mikor szánt valamit viccnek.

– Hozok még egy kört - pattant fel Hector, egyedül hagyva őt a gondolataival.

Basszus, tényleg azt hitte, hogy túlvan már a szakításon. Mármint oké, az újra találkozástól tényleg félt, de az más. Erre tessék, lehajt két korsó light sört amitől még spiccesnek se kéne lennie, és máris csak Abrilon jár az esze. Az italnak nem jó kedvet kéne adnia? Nem úgy szól a fáma, hogy az alkohol még jobbá teszi a jókedvet? Miért érezte magát mégis olyan pocsékul, mintha csak tegnap lett volna a szakítás?

Na ja. Az üzenet, ami a paddockba visszatérve várta a telefonján. Vagyis üzenet hűlt helye, ha egészen pontosak akarunk lenni. De attól még ott volt. Kicsit több, mint két hónappal azt követően, hogy utoljára érintkeztek egymással bármilyen formában. És nem egy akármilyen random időpontban, ami utalhatott volna arra, hogy csak véletlenül írt rá a lány. Nem. Nagyjából egy üzenetírásnyi idővel azután, hogy Jean-Pascal belécsapódott hátulról a hármas kanyarban.

De hülyeség volt abba a manőverbe is belemenni! Persze, nem mintha ígért volna olyat Bennynek, hogy kivárásra játszik az első körben, igaz?

Hector visszatért két hatalmas korsó sörrel, és letette az egyiket elé, majd helyet foglalt a szemközti oldalon.

Mindketten hatalmasat húztak az italból.

– Hogy van Abril? - ismételte el a kérdést a lány, amint a sör utolsó cseppje is legurult a torkán.

– Skye...

– Légyszíves! Csak tudni szeretném. Eskü nem csinálok semmi hülyeséget - felkapta a telefont az asztalról, és odanyomta Hector kezébe. - Tessék, biztosítéknak.

A fiú a fejét ingatva tette el a készüléket.

– Csak bántod magad ezzel.

– Tudom.

Hector tűnődött egy darabig, hogy válaszoljon-e. Valószínűleg nem igazán tudta megállapítani, hogy a hallgatással, vagy a beszéddel ártana-e többet.

– Jól van - bökte ki végül. - Úgy értem Abril. Legalább amennyire tudom ítélni. Sokat van nálunk most és öcsém nagyon boldog most. Lehet járnak együtt, de nem tudom biztos.

– Az öcséd - forgatta a szemét Skye. - Legalább valaki jobbra cserélt volna le. Már bocs.

Hector elmosolyodott.

– Nem kell bocs. Abril illett sokkal jobban te.

– Nyugi. Nem kell védened az érzéseim. Megértem, ha az öcsédnek drukkolsz, hogy végre összejöjjön valakivel.

– Drukkolok majd, ha ő érdemli meg.

Skye egy halovány mosoly kíséretében húzta fel a szemöldökét. Kifejezetten jóban lettek Hectorral, de azt azért így is furcsának találta, hogy az ő pártját fogja a saját öccsével szemben.

– Mindjárt kiderül, hogy az a szerencsétlen okkal tart téged is szemétnek.

A fiú felsóhajtott.

– Skye, én kedvelem öcsém, de... oka van, hogy vagyok kemény vele. Ezt hív ő "szemétség".

– Félre ne érts, én ugyan nem ítéllek el, ha eleged van az incelségéből - a lány reakcióra várva megállt kicsit, de miután bizonyossá vált, hogy a fiútól nem kap, folytatta. - De tudod, ha az én öcsémet nevezné valaki incelnek, ezzel kapna egyet - emelte fel a félig üres korsót nyomatékosításul.

– Ha lenne más, tenném én is, de - a fiú vett egy nagy levegőt, mintha valami hatalmas, a szívét nyomó kőtől próbálna megszabadulni - vettem le kezem róla. Próbáltam nevelni eleget őszinteség. Nem éri meg.

Skye értetlenül nézett barátjára.

– Nem azért, hogy védjem, de leszámítva mikor rámhajtott, én nem láttam még hazudni.

– Az más, téged utál. Skye, sose bízz emberben, aki ha szeret csak kedves.

– Bocs, de ezt most nem egészen értettem.

– Érted... Siempre lo contamos como es. Te és én, mi megmondjuk. Nyílt lapok. De az olyanok, mint Mateo... ők világ végig mennek hazugsággal, hogy védjék érzéseid, vagy magukat.

– Még mindig nem biztos, hogy tudlak követni - pislogott Skye. A fiú szavait értette, de az nem akart neki összeállni, hogy mire gondolhatott.

– Nézd. Personas como tú y yo, no hacemos trampa. Érted. Mi nem csal, de ha igen, bevalljuk. Vagyunk ilyenek. De kedves emberek nem. Ők védik érzéseid és csalnak tovább.

– Miért van egy olyan érzésem, hogy most nem Mateóról beszélsz?

– Róla is, de igen, jöttem rá lány miatt. Hangos, durva lányok őszinte, kedves lányok veszélyes. Hangos durva lány megmondja ha nem tetszik, és henceg, ha bánt. Kedves lány csak titkol, mert akar vigyáz érzésed. És ilyen öcsém is.

– Már bocs, de szerintem ezt túlkomplikálod. Mindenkinek megvannak a titkai.

– Privát igen. De öcsém csinál baj, és titkol. Kaptam rajta sokszor.

– Az öcséd? Ez komoly? Már bocs, de ő túl beszari, hogy bajba keverje magát - mosolygott a lány.

Hector jelentőségteljesen a szemébe nézett.

– Skye tudod nem az. Régóta.

– A bulira gondolsz? A "csajozása" égő volt, az igaz, de azért bajnak nem nevezném.

A fiú ingatni kezdte a fejét.

– Nem az. Mi motocicleta. Még most sem mondta, hogy lopta el és vitte buli.

Skye szeme döbbenten kerekedett el. Nem is kellett színlelnie a meglepetést, mert őszintén fogalma sem volt, hogy Hector tudott a dologról.

– Ellopta a motorodat?

– Skye, tudod miről beszélek.

– Nem... - kezdett mentegetőzni, de Hector azonnal a szavába vágott.

– Skye, nem vagyok okos, mint Abril, vagy öcsém, valószínű annyira sem, mint te, de hülye nem vagyok. Összeraktam sztori.

A lány megvonta a vállát. Tulajdonképp rajta nem múlt a titok megőrzése, szóval ha kikerült, akár beszélhet is róla.

– De hogyan?

– Először nem egyezett tankban benzin, de hittem csak emlékeztem rosszul. Aztán mondtad, hogy Mateo hazudta motorosnak magát buliban. És egyszer beszélgettünk vicces sztorik többi szerelővel. Ők mesélték, hogy ijesztettél rá iskolatársadra. Volt nem nehéz kirakni puzzle.

– Sajnálom, Hector, én...

– Nem sajnáld, Skye. Nem te titkod volt elmondani. Lett volna öcsémé. És vagyok ilyen vele ezért. Szüleink nem látják, mert kedvencük. Tudod, "Mateo okos", "Mateo nyert competencia de matematicas", "Mateo kapott ösztöndíjat drága iskola". De szüleink nem látják, mert Mateo fél igaz lenni velük. Fél hibával hozni csalódás, ezért csak rejt-rejt, nehogy tudják.

– Azt hiszem értem - bólogatott Skye. Szerencsére neki és Timmynek sosem volt ilyen gondjuk egymással.

– És motor ügy miatt haragszom nagyon ma is. Spóroltam évekig, erre ő lopja el és hagyja idegen lánynak vezetni. Szerencse, hogy voltál te. Érted, te szórakozni akartál öcsém, de lehetett volna rabló is. Vagy lány aki hiszi robogónak és hajt vele... um... ​la cobertura.

Skye-ban felidéződött az a februári éjszaka és önkéntelenül is elmosolyodott.

– Ez nem vicces, Skye - húzta össze a szemöldökét Hector.

– Nem rajtad mosolygok. Csak - felkuncogott - látnod kellett volna a fejét. - Remegő ajkakkal tátotta nagyra a száját és szemeit, hogy utánozza Mateo arckifejezését. - Egyszerűen megfizethetetlen.

Hector szája is mosolyra húzódott.

– Tényleg tudsz szemét lenni.

– Tudom - somolygott Skye, de aztán ahogy bevillant neki, honnan indult a beszélgetés, a vidámság azonnal tovatűnt. - Aztán látod, rá is csesztem érte.

Hector megvakarta a tarkóját.

– Skye, nézd. Láttalak csak egy napot Abril-lal, de láttam őt soha olyannak öcsémmel.

– Hector, tudom, hogy csak vigasztalni akarsz, de bármennyire szar is nekem, Abrilnak valószínű jobb így.

– Nem. Nem érted. Vele olyan... tudod, um... alguien a quien te gustaría arreglar. Hogy mond... Angolom nem jó elég ehhez.

Skye csak türelmesen figyelte, ahogy a fiú próbálja megtalálni a megfelelő szavakat.

– Nézd - váltott stratégiát Hector a példabeszédében. - Öcsém a bolhás, beteg kutya amit találsz vizesen út szélén. És tudod, próbálsz csinálni szép kutya. Nem a kutya amit nevelsz mióta perrito és szereted mikor rossz. Hanem kutya ami sérült és próbálsz javítani. Abril veled: "Skye, te szemét, nem szól hozzád ma többet!" de közben szeme csillog. Öcsémmel meg türelem és kedvesség, de szeme nem csillog. Spanyol lány nem ilyen, mikor szerelem.

Skye elfintorodott.

– Semmi jó nem származott Abrilnak ebből a szerelemből. Bármennyire kiver a frász még a gondolatától is, az öcséd legalább nem bántja.

– De fogja. Figyeltél nem, mit mondtam? Öcsém követi Abril mint perrito, de lesz nem őszinte ha fél megbánt Abril. Skye, hidd nekem, ártalmatlan ember tud legnagyobb ártás. Őszinte, ha bánt, se bánt akkora, mint ártatlan mikor titkol mert fél hogy bánt.

– Hát, szerintem te túl sokat látsz bele ebbe. Félre ne érts, abszolút megértelek. Ha Timmy lenne olyan, mint Mateo, már kivittem volna a Gibson-sivatag közepére, hogy ott felejtsem. De akkor is csak egy lúzer a srác. Totál veszélytelen.

– Szándékos nem tesz rossz, igaz. De Skye, hidd nekem, ez tapasztalat. Nézd... Ott van többi versenyző. Tudod Paolo utál, meg Klaus, és más senki, ugye?

– Hát, van még pár, de azt hiszem talán tényleg ők ketten a "Skye egy picsa" klub elnöksége.

– Látod? Ez téves. Úgy ért, Klaus nem tudom, de Paolo nem utál te.

Skye a fejét ingatta.

– Hector, viccen kívül nem baj, hogy kedveled Paolót, de ezt akkor is rosszul látod.

A fiú felsóhajtott. A nyelvi gát - és kicsit talán az a négy legurított barelywine sör is - egyre látványosabban kezdte megnehezíteni a gondolatainak átadását. Ő nem tudott eléggé angolul, hogy komplexebb dolgokat is el tudjon magyarázni, Skye-nak pedig az összetettebb spanyol mondatok megértésével lett volna gondja.

– Skye, tudod, szerelők beszélnek. Nem taktikáról, vagy gépek titkairól, rólatok. Úgy értem, minden versenyzők, nem csak te és Paolo. Paolo lát téged mint... um... para motivar. És ezért kedvel... Nem... - megvakarta a homlokát. - Nem kedvel-kedvel, hanem kedvel, hogy te tesz őt jobb versenyző, és ezt kedvel rajtad.

– Hector, Paolóval azóta utáljuk egymás pofáját, hogy először álltunk rajthoz ugyanazon a futamon.

– Nem. Te gyűlöl, mert hiszed ő agresszív és... antideportivo. De ő olyan, mert ő... chico. Kell legyen ilyen, hogy legyen jó.

Skye felhúzta a szemöldökét.

– Ez nagyszerű háttérsztori egy szupergonosznak, de attól még a pályán egy büdös faszparaszt.

– Lehet. De ő egyenes. Te ezt nem lát, Skye. Mikor vagytok egy hely, levegő nehéz. De barátokkal, csak te utál ő. Ő tisztel, hogy te mit tud pályán, és mondja másnak. Nem mond hazugság neked. De a többség, mint Gigi. Az ellenfelek. Félnek, irigyek, de tudják, szégyen kimondani. Ezért kedves szemből, de szid ha nem hall.

Skye egy sóhaj kíséretében lefejelte az asztalt.

Az hogy sokaknak volt baja vele, egyáltalán nem számított új infónak, de Paolót miért kellett Hectornak humanizálnia? Basszus, hát már utálni sem lehet valakit békében anélkül, hogy megpróbálják ezt tőle elvenni? Jó, hát azt tényleg barokkos túlzás lett volna állítani, hogy semmit sem hűlt a szezon elején még izzó gyűlölete, na de odáig menni, hogy emberi lényként gondoljon a fiúra? Attól még a hideg is kirázta.

Hát jó... végülis azt tényleg nem mondhatta, hogy sosem látta tisztességes viselkedés jelét tőle. És rendben, azt sem lehetett tagadni, hogy Paolo sosem csinálta azt a háta mögött összenézve sugdolózást, amit többeken is észrevett a videó kikerülése óta, de ezt annak tudta be, hogy a srácnak végképp nem voltak barátai a rajtrácson.

– Ugye tudod, hogy nem erről akartam hallani az őszinte válaszod? - nyöszörögte rövidebb szünetet követően, a sörtől ragacsos asztallapnak nyomott arccal.

– Skye, én csak mond, ne menekülj amit tudsz ellen.

– De ha olyan jó vagyok benne - sóhajtotta a lány.

– Tényleg? - kérdezett vissza Hector jókora adat szkepticizmussal a hangjában.

– Nem, de legalább ez hadd maradjon meg nekem kicsit.

A lány ekkor érezte, hogy megfogja valaki a vállát.

– A telefonod felvenni luxus? - hallotta a kéz gazdájának dorgáló megjegyzését.

Skye, továbbra is az asztalra tapadt arccal Hector felé intett.

– Nem, Benny. Érett, felelős nőhöz illő módon lepasszoltam, mielőtt hülyeségre használnám.

A versenymérnök Hectorra nézett, és kinyújtotta a kezét. Pár másodpercbe sem telt, és már ott is virított benne a készülék, amit aztán azzal a lendülettel továbbított is Skye-nak.

– Tessék - mondta szárazon - szerintem volt pár nem fogadott hívásod.

Miközben kiegyenesett a székén hogy elvegye a telefont, a lány felnézett a férfira, de nem igazán sikerült olvasnia az arcáról. Volt már Bennyben némi ital, amin egy ilyen futam után talán nem is kellene csodálkozni, de ha ezt félretesszük is inkább ingerültnek tűnt. Röviden, bármi is várja majd Skye-t a vonal túlsó végén, az jó nem lehetett.

– Bassza meg - sóhajtotta a kijelzőre nézve. Négy nem fogadott hívás Tomástól az elmúlt tíz percben. A nap folyamán utoljára a futam után beszélgettek. Bár a veszekedés talán pontosabban írná körül azt az interakciót. A férfi igen vehemensen magyarázta el neki, hogy az elsőkörös manőveréhez hasonló felesleges kockázatvállalásokra minden rámehet, mire ő hasonló stílusban válaszolta, hogy de nem ment, és Tomás abbahagyhatná, hogy dívaként viselkedik.

Az egy dolog, hogy egyetértett a csapatfőnökkel, de még mindig haragudott a délelőtti viselkedése miatt, így nem volt az az isten, hogy elengedi a füle mellett ezt a hangnemet.

Nem sült el jól a húzás.

Szóval az, hogy most a férfi ennyire beszélni akart vele, csak rosszat jelenthetett.

Rányomott a visszahívásra, és nem is kellett egy kicsengésnél tovább várnia, hogy Tomás felvegye a telefont.

– Remélem most büszke vagy magadra - kezdett üdvözlés helyett azonnali litániába a csapatfőnök.

– A mai futam miatt, vagy úgy általában?

– Most tettem le a telefont Albertóval.

Ez a morgó hangsúly, amivel mondta, csak még biztosabbá tette, hogy nagy a baj. Lehet tényleg akkora túlvállalás volt átvágni négy ellenfél között a hármas kanyarban, hogy hiába teljesítette az ígéretét, inkább nem kérnek belőle? Vagy talán csak arról szóltak, hogy sosem vették komolyan számításba?

– Gondolom gratulált, amiért a te versenyződ dobogón állt, az övéi közül meg egy sem.

– Nem, Skye - felelte hidegen Tomás. - Azt kérte, adjam át, hogy beszélned kell a vámpírral.

A lány tiszta fejjel, más hírre számítva talán azonnal felfogta volna, hogy miről van szó, de így csak annyit sikerült kiböknie:

– Tessék?

Tomás hirtelen már egészen másképp hangzott a vonal túlsó végén. Szinte hallani lehetett, milyen széles mosoly terült szét az arcán.

– Meccselik a Gresini ajánlatát, te átokfajzat! Ha még akarod, velünk léphetsz felsőbb osztályba.