Mikor valaki felemelő dolgokról beszél, ritkán gondol olyasmire, mint szó szerint méterekkel a föld fölött repülni egy amúgy röpképtelennek tartott jármű hátán. Pedig megvan ennek is a maga varázsa, különösen, mikor a nevezett jármű a rövid súlytalanságot követően biztonságosan landolni tud, hogy aztán egy oldalvást bevett balkanyart követő dombon újra elismételhesse ezt a jelenetsort.

A motocross edzés bármennyire idegenül hangozhat is, de időtlen idők óta a gyorsasági motorosok felkészülésének részét képezi. Hiába teljesen más műfaj a kettő, nem létezik még egy olyan gyakorlat, ami ennyire képes valakiben kifejleszteni a csúszás-tapadás határának valóban tűpontos érzékelését.

És hát persze azért azt is hazugság lenne állítani, hogy ne őrülne meg bármely motormániákus a lehetőségért, hogy megtapasztalja azt a szó szerint vett repülést, ami aszfaltra tervezett gépekkel egyenesen a halált jelentené.

A teljes igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy szigorúan véve ez a fajta repkedés nem képezi a gyorsaságimotorosok felkészülésének részét, de azon egyszerű oknál fogva, hogy a krosszmotorozás egyik legélvezetesebb része épp a dombokon való ugrálás, csak nagyon kevés olyan pálya létezett, ahol ilyesmire nem volt lehetőség. És hát próbáljon csak bárki lebeszélni egy forrófejű tizennyolcévest az ugratók rendeltetésszerű használatáról, különösen mikor épp amúgy is a fellegekben jár.

Még inkább, mikor a fellegekben járásra van is oka. Nem mintha Skye kifejezetten "én megmondtam" típus lett volna valaha, de nem kevés elégtételt érzett, mikor két nappal korábban minden kétkedőt elhallgattathatott a Stájer nagydíjon aratott fölényes győzelmével. És tekintetbevéve, hogy az ezen a hétvégén következő Osztrák nagydíj csak nevében volt egy másik verseny, ott sem volt várható rosszabb teljesítmény.

Lévén, hogy egymás után két futamot is a spielbergi A1 ringen rendeztek, magától értetődő döntés volt, hogy nem csak a csapatok nem költöznek ki a boxokból, de a versenyzők sem utaznak haza. Az edzésrutinjuk viszont nem csorbulhatott, így került most Skye, és csapattársa Gigi is a Spielbergtől nagyjából huszonöt kilométerre fekvő MX Frauenburg Trainingsstrecke murvás ugratóira.

A lány minden egyes kör végén mosolyogva nyugtázta, hogy Benny a pálya szélén ugrálva igyekszik leinteni őt, de egyszerűbb volt azt állítani, hogy nem tudta, miért kapálózik olyan frenetikusan a versenymérnök, mint utólag magyarázkodni amiért figyelmen kívül hagyta a kifejezett tiltást az ugrálásokra.

Az Európába visszatérés óta tényleg minden olyan szépen alakult, épp csak az a bizonyos hívás nem akart megérkezni a Badalonához a Repsol Honda képviselőitől. Dehát ez már egyértelműen kívül volt azon a körön, amire Skye-nak hatása lehetett, így inkább csak igyekezett kiélvezni a pillanatnyi sikert. Németország és Hollandia miatt ugyan még mindig 39 pontos hátrányban volt Paolótól, sőt, még Saito is megközölte őket, de a dolgok újra felfelé íveltek, és most csak ez számított.

A motor műszerfalán villogni kezdett a üzemanyag töltöttség jelző, így kénytelen-kelletlen közeledett a kiállás a pálya szélére.

És a menetrendszerű letolás is.

Még meg sem állt a Honda a pálya szerviz-zónájában, mikor Benny odacsörtetett hozzá.

– Nem láttad, hogy jeleztem neked!? - kiabálta dühösen a férfi.

– De, láttam, hogy nagyobb tempóra sarkalltál - vigyorgott Skye a sisak mögött miközben lerúgta a motor kitámasztóját.

– Egyáltalán nem azért integettem!

– Sajnálom Benny, én azt hittem - tárta szét a kezeit ártatlanul a lány.

A férfi szemei dühösen összeszűkültek.

– Ne nézz hülyének, Skye, tudod jól, hogy az ugrálás milyen veszélyes!

– Nem úgy, mint kettőötvennel száguldani olyan virsligumikon, mint egy utcai százuszonötösé, ugye?

– Direkt csak engem akarsz most felhúzni, ugye?

– De csak azért, mert nincs itt más rajtad kívül - tette a férfi vállára a kezét Skye.

Benny a fejét ingatta.

– Ugye tudod, hogy mi történik, ha lesérülsz itt a felelőtlen ugrálás miatt?

– Te hoztál olyan pályára, ahol ilyen jó dombok vannak.

– Ne tetézd, Skye!

– Nyugavér, nem sérülök le - mondta a lány miközben megszabadult a bukósisaktól. - Inkább Gigi miatt aggódj.

– Nem Gigi versenymérnöke vagyok, és nem Gigin múlik a jövőévi költségvetésünk.

– Egy része azért igen - billegtette meg a fejét Skye.

– Hát... - grimaszolt Benny.

– Mi az?

– Ezt inkább vele kéne megbeszélned.

– Tudod, hogy nem vagyunk már beszélő viszonyban.

– Akkor is.

– Benny... - vitte fel a hangsúlyt Skye.

– Nézd, én csak annyit mondhatok, hogy durván összerúgták a port az apjával. Annyira, hogy ki is tették otthonról. Giginek már a saját reggelijére sincs pénze. Úgy értem szó szerint.

Skye felsóhajtott. Ezt azért nem kívánta a srácnak. A vitájuk óta tényleg már épp csak köszönni voltak hajlandóak egymásnak, de ez akkor is durva volt. Bárkit padlóra küldene, ha kiteszik a szülői házból, de egy olyan burokban felnövő srácot, mint Gigi, valószínűleg az átlagnál is jobban. Akármi is történt kettejük között, ilyesmit nem érdemelt a fiú.

– Beszélj vele - mondta Benny. - Tudom, hogy volt némi surlódás, de most tényleg nagyon maga alatt van szegény. Jót tenne neki, ha legalább egy ellenségeskedést lezárhatna.

– Benny, ha annyira bántja a dolog, odajöhetett volna hozzám.

– Mert te nem csináltál volna viccet belőle, ugye?

– Ennyire szemétnek ne nézzél már!

– Skye, ő már a nagy balhétok idején is padlón volt. Csak azért nem zaklattunk a béküléssel, mert neked is megvolt a magad baja. Te kilábaltál, ő nem.

– Talán oldjam meg az ő gondját is? - grimaszolt a lány.

– Nem. Csak beszélj vele. Semmi több.

Skye lemondóan sóhajtott. Végülis egy beszélgetés még nem telt semmibe. Túlzás lett volna azt állítani, hogy tőle megérdemelte a beszélgetést a srác, de újabban próbált bizonyos dolgokkal kapcsolatban kicsit érettebben viselkedni, és ez is belefért volna még abba a trendbe.

– Jól van - állapította meg a fejingatás kíséretében. - Ha látom, beszélek vele.

– Köszönöm - mosolygott rá Benny, majd előhúzta a lány telefonját a zsebéből, hogy a kezébe nyomhassa. - De előbb van egy másik beszélgetésed. A menedzsered hívott, amíg a pályán voltál.

Skye karbatetette a kezét, jelezvén, hogy nem kér a mobilból.

– Muszáj volt ezt épp akkor az arcomba vágnod, mikor már kezdtem sajnálni Gigit? - bökött a fejével a szervíz zónába bekanyarodó csapattárs felé.

– Muszáj nem volt, de olyan jól esett látni az arcod, amikor meghallottad.

– Nem vagy vicces.

Benny elmosolyodott.

– Pedig ezen most jól szórakozom.

Skye felsóhajtott.

– Oké, majd visszahívom, de előbb letudom a beszélgetést Gigivel.

– Skye - vitte fel a hangsúlyt rosszallóan Benny. - Isabela azt mondta, az első dolog amit a pályát elhagyva teszel, hogy visszahívod.

– Dehát...

– Most - tukmálta újra a telefont a férfi.

Skye egy mordulással vette el tőle.

– Te nem is neki dolgozol, miért játszod az ítéletvégrehajtóját?

– Szeretnék még jövőt ezen a pályán, nem vagyok hülye, hogy Isabela Vega halállistájára kerüljek.

– Ellentétben velem?

A férfi megvonta a vállát.

– Pontosan.

– Köszike - vigyorgott rá mézes-mázosan Skye, mielőtt bárminemű átmenet nélkül gyilkos pillantásra váltott a tekintete.

Basszus, Isabela meg az a hülye puccos parti!

Arrébb sétált a telefonnal a kezében és szemezgetni kezdett a kijelzőt elfoglaló híváslistával.

A körülményekhez képest Isabela megbékélt, ez igaz, de szigorúan csak a körülményekhez képest. Korábban csak kicsit anyáskodóan volt kioktató, Senor Puig felkeresése óta azonban minden szavából csak úgy sütött a hideg megvetés Skye irányába. Sosem hitte volna, hogy egyszer még visszasírja a menedzser korábban megismert arcát, pedig most bármit megadott volna érte.

Meg kellett indítani azt a nyomorult hívást, de nagyon nem fűlött hozzá a foga.

Vett egy nagy levegőt, és megnyomta a gombot.

– Igen? - recsegett bele a hangszóróba a nő rideg hangja.

– Kerestél - válaszolta Skye köszönés nélkül. Kellő mértékű félsszel állni Isabelához egy dolog volt, na de meghunyászkodni neki mikor semmi rosszat nem követett el, már túlment a vállalható kereten.

– Ugye nem felejtetted el, hogy este jelenésed lesz a Herberstein-kastélyban?

– Nem, Isabela, természetesen nem felejtettem el.

– Remélem semmi hülyeséget nem forgatsz a fejedben mára, ugye?

– Természetesen nem.

– Ha csak a jelét meglátom, hogy készülsz valamire, elintézem, hogy még a Nyugat-Ausztrál redneck bajnokságon se állhass rajthoz többé, világos?

– Igen, Isabela, már legutóbb is az volt - nyelte le a sértést szemforgatva Skye.

– Azt is felfogtad, hogy kizárólag a magánakciód miatt van szükség az egészre, igaz?

– Igen, felfogtam már elsőre is, Isabela.

– Helyes. Viselkedj is eszerint, mert amíg ki nem köszörültük a renomémon esett csorbát, rezeg alattad a léc.

– Tudom a szerepem, hidd el.

– Akkor ne is próbálj tőle eltérni. A limuzin a ruhával este hétre lesz ott érted a pályánál. Ha csak egy másodpercet is késel, lőttek az egyezségnek. Ha nem azt a ruhát viseled, lőttek az egyezségnek. Ha nem az alkalomhoz illő módon vagy sminkelve, lőttek az egyezségnek. Ha nem pontosan úgy viselkedsz, ahogy ebben a társaságban illik, lőttek az egyezségnek. Világos?

Skye vett egy nagy levegőt. Isabela tényleg nagyon igyekezett a fejébe verni, hogy mennyire pengeélen táncol nála.

– Igen, Isabela, mind világos.

– Ajánlom is, hogy az legyen - bontotta a vonalat köszönés nélkül a nő.

Skye-nak valamiért kezdett az az érzése lenni, hogy előzetesen talán alábecsülte, mennyire fogja kiakasztani Isabelát Alberto Puig felkeresésével. Nem voltak illúziói azt illetően, hogy meg kell majd húznia magát az első pár hétben, de ezzel a mértékű rideg elutasítással akkor sem számolt.

És persze azzal sem, hogy emiatt Isabela elrángatja egy puccos partira a motorsport világ leghatalmasabb emberei közé. Több dolog is megfordult a fejében, amit szívesebben csinált volna, mint résztvenni a partin, és ezek közé tartoztak olyanok is, mint véres steakből varrt bikiniben simogatni tigriscápákat.

Nem arról volt szó, hogy félt volna, hogy olyat tesz a partin, amivel szégyenbe hozza Isabelát. Bármikor máskor az is valós lehetőség lett volna, de most tényleg megvolt benne az a határozott eltökéltség, hogy kiengeszteli a menedzsert, így félszt nem érzett. Viszont a nyűgöt, amiért puccos emberek közé kellett mennie, már annál inkább.

Mindegy, tudta, hogy valahogy ki fogja bírni, és ehhez talán nem is volt olyan rossz bemelegítés a Gigivel megejtendő beszélgetés. Ha már egyszer az egész estéje a kínos alakoskodásról fog szólni, talán belekezdhetett akár most azonnal is.

Körbenézett, de nem látta sehol a fiút. Sem a motorja környékén, sem a versenymérnökével beszélve, sem a pályán hatalmasat ugró mutatványosokat bámulók között. Mintha a föld nyelte volna el. Tekintve, hogy a gépét épp tankolták, nem tűnt világtól elrugaszkodott gondolatnak, hogy valahol a közelben maradhatott, de hogy hol az már más kérdés.

Nem számít, végülis most elég volt csak azt tudnia, hogy Gigi még vissza fog térni, addig meg legalább volt ideje elmenni a mosdóba.

Megindult a kopottas, fákkal övezett épület felé, de mikor odaért mellé, megütötte a fülét Gigi üvöltözése a sarkon túlról.

– No, non ho più bisogno dei tuoi soldi!

Valami olyasmi, hogy "nem kell a pénzed", de Skye nem volt benne egészen biztos, tekintve, hogy az egyébként is felületesen megszerzett olasztudása jelentősen megkopott, mióta áttért a spanyoltanulásra.

Megtorpant. Folytassa az útját a mosdó felé, és ne ártsa bele magát egy nyilvánvalóan személyes beszélgetésbe? Vitán felül az lett volna az érett döntés, ugye? Nem szükséges minden lében kanál módon beleártania magát mások életébe. Tulajdonképp nem szólt egyetlen épelméjű érv sem a hallgatózás mellett.

Persze a nem épelméjű érvek mindig sokszoros szorzóval számítanak.

Odaosont a sarokhoz és kinézett mögüle. Igen, valóban Gigi volt, amint fülére szorított telefonnal fel-alá járkál. Skye gyorsan vissza is húzodott az épület takarásába, mielőtt a fiú észrevehette volna.

– Sono disgustato da te!

Az előbb a pénz, most pedig gusztustalannak nevezett valakit. Ez csak az apja lehetett.

– No, no, non è quello che volevo!

Hm... valamit nem akart, de mit nem akart?

– Ti ho mandato quel video perché avevi detto che l'avresti ricattata.

Videó és talán elküldés? Ennek a mondatnak a dekódolása már bőven túlment Skye olasztudásán.

– Non ho mai voluto umiliarla pubblicamente!

Nem akart, és nyilvános megszégyenítés.

Már a videós mondatnál is elég valószínűnek tűnt, egész pontosan miről beszélnek, de ez már abszolút biztossá tette.

Giginek köze volt a barcelonai videóhoz!

Skye keze reflexszerűen ökölbe rándult. Minden porcikája arra sarkalta, hogy lépjen elő a sarok mögül, csörtessen oda a fiúhoz, és keverjen le neki egy eget-földet megrengető jobbegyenest, de szerencsére elég rég történt a megaláztatás ahhoz, hogy a cselekvés előtt legyen ideje az analitikus énjének közbeavatkozni.

Csak saját magát keverte volna bajba ha most nekiesik Giginek. Mégis mit mondott volna a csapatnak? Azt, hogy a sekélyes olasztudásával kihallott pár szót, amit úgy értelmezett, hogy a fiú benne volt a botrány kirobbantásában? A világon nem létezett még ennél könnyebben letagadható vád.

Basszus! A francért nem kapcsolta be a telefonja kameráját?

Mindegy. Felesleges volt már rágódni azon, hogy mit tehetett volna, el kellett kezdenie azon tűnődni, hogy mit fog kezdeni az ölébe hullott információval.

Annyiszor vette végig annak az estének minden eseményét, de egyszerűen sosem talált magyarázatot a videó készültére. Akkor már senkinek nem volt keresnivalója a boxban, valaki mégis ott járt még rajtuk kívül. Valahogy mindig úgy képzelte, hogy a videó készítője csak kihasználta az adódó alkalmat, nem azzal a szándékkal ment, hogy felvételt készítsen róluk szex közben. Na de mi lehetett az a szándék? Az összes lehető gyanúsítottat végigvette többször is, de erre sosem jött rá.

Most viszont végre egy emberre kellett már csak koncentrálni. Nem a felszínes, bármit jelenthető nyomokból kiolvasni azt az egy irányt amerre mind vezet, hanem a tettestől kiindulva göngyölíteni fel az események szálait.

Nem voltak illúzió afelől, hogy ez menne neki külső segítség nélkül. Isabela, hogy elrettentsen bárkit akinek csak megfordulna a fejében ártani az ügyfeleinek iszonyatosan kiterjedt hajtóvadászatot folytatott a fizetett detektíveivel, de ők sem jutottak messzire. Akkor mire számíthatott volna ő, bárminemű nyomozó gyakorlat, vagy a nyomozáshoz szükséges erőforrások nélkül?

Nagyon rossz időpontban jött ez az új információ mikor épp fasírtban volt a menedzserrel, de akkor is kénytelen volt beavatni őt az új fejleménybe. Közös érdekük volt a felelős világ elé tárása, és lehet nem is jött rosszul, hogy kicsit talán eltéríthette a nő dühét valaki más felé.

Az egyedüli, amiben most biztos volt bármi külső tanács nélkül is, hogy első lépésként ki kellett békülnie Gigivel. Ha valamit ki akart szedni a srácból, az csak úgy sikerülhetett, hogy épp jó kapcsolat volt köztük.

Már a gondolattól is, hogy smúzolnia kell az egyik megalázójával piszkosnak érezte magát, de abszolút megérte, ha ezért cserébe az egész világ elé tárhatja majd a mocskokat.

Hallotta, ahogy a fiú dühösen kiabálva lerakja a telefont, ezért gyorsan a mosdóajtó felé vette az irányt. Le kellett nyugodnia, és felfrissíteni magát, mielőtt belekezdett élete alakításába.

Megfizet az összes rohadék!