Toszkána, Olaszország

Autodromo Internazionale del Mugello

Május 28.

– Micsoda elképesztő mentés volt - mondta Skye-nak az interjút készítő riporter a második szabadedzést követően. - Megkérdezhetem, hogy mi történt ott a hármas kanyarban?

A lány mosolyogva válaszolt.

– Az első etap után változtattunk néhány dolgot a beállításokon, és kicsit elmértem, hogy ez mekkora hatással lesz a motor stabilitásra. Kellenek időnként az ilyen kijózanító pillanatok, hogy érezzem, milyen sok tanulnivalóm van még - viccelte el a végét.

– Mindösszesen egy tizeddel maradtál el a tavalyi pole pozíciós időtől. Mit gondolsz, mire lesz ez elég holnap?

– Én úgy gondolom, hogy ezzel már bebiztosítottam a helyem az időmérő második szakaszába, így holnap többet dolgozhatunk majd a versenytempón. Ami a tényleges időmérőt illeti, a célom egyértelműen az első sorba kerülés, és úgy érzem, erre jó esélyem is van.

– Legnagyobb VB riválisod, Paolo Acuna számára nehezen kezdődött a hétvége. Szerinted származhat előnyöd ebből?

– Nem. Paolo erős versenyző, mindig szombaton és vasárnap hozza a csúcsformáját, úgyhogy nála a mai napból egészen biztosan nem lehet komolyabb következtetéseket levonni.

– Még egy utolsó kérdésem lenne. Mi a helyzet ezzel az elképesztő új sisakdesignnal, amit erre a futamra hoztál?

Skye elmosolyodott.

– Hát nem a legcukibb tengeri szörny, a világon?

A riporter egy pillanatra eltűnődött.

– Szkülla, ha nem tévedek.

– Pontosan. Ha már a szüleim a születésem előtt tudták, hogy szörny leszek, legalább viseljem büszkeséggel, nem igaz? - nevetett fel Skye.

– Köszönöm Skye az interjút, és sok sikert a hétvégéhez - nyújtotta a kezét a riporter.

– Én köszönöm, onya, sonya - fogadta mosollyal a gesztust a lány.

Ez volt az utolsó délutáni interjú, és ezzel a Moto3-as mezőny számára a szövetség által előírt kötelességek véget is értek. Ez nem jelentette azt, hogy a tennivalók is elfogytak, de legalább a Moto2-esek és a MotoGP edzéseinek idejére volt egy kis szabad eltávja a legkisebb kategória versenyzőinek. Ezt mindenki úgy használhatta ki ahogy akarta.

Skye terve most például egy gyors ebéd volt, mert a hasa majd kilyukadt, aztán pedig egy minimálisan órás hosszúságú videóhívás Abrillal. Egy, a nehézségek ellenére is nagyszerűen alakuló nap aligha folytatódhatna ennél jobban.

Sietős léptekkel haladt az étkező felé, ahol csapattársa Gigi, az ő versenymérnöke, valamint Tomás és Benny már csak rá vártak. Akármennyire is utálta a média kötelezettségeket, azért az, hogy a nap legjobbjaként neki személyes jelenése volt olyan interjúkon, ahova a versenyzők többségét nem hívták meg, a kellemesebb pluszelfoglaltságok közé tartozott.

És akkor meglátta a férfit olyan tíz-tizenöt méterre az útjában.

Egy pillanatra megtorpant amíg a torkába felszaladó gombócot visszaerőltette a helyére. Az egész lényét eddig átjáró öröm tótágast állt, undor és gyűlölet acsargó elegyévé csúfítva az arcát. A rövid megállás után szaporázni kezdte a lépteit, látványosan elnézve a férfi mellett.

Nem, akkor sem teszi meg azt a szívességet, hogy tudomást vesz a létezéséről.

Már csak pár lépésre lehetett, mikor az megszólította.

– Skye, Skye kicsim, kérlek hallgass meg!

De neki esze ágában sem volt. Nyílegyenes léptekkel igyekezett elmenni az alak mellett, mintha csak egy élettelen tárgy lenne az útjában. Nem létezett olyan dolog a világon, amit hallani akart volna ettől az embertől, legkevésbé a hazugságai, amivel nyilván mentegetni próbálja majd magát.

Ahogy ellépett mellette, a férfi gyengéden megfogta a felkarját. Skye gyilkos pillantással nézett le az őt megragadó kézre, majd a tekintetét lassan a férfi szemével egymagasságba emelte.

– Ajánlom, hogy vedd le rólam, de most azonnal!

A férfi megadólag felemelte a kezét.

– Csak arra kérlek, hogy hallgasd meg, amit mondani akarok.

– Ahogy te tetted ezekkel? "Papa, hol vagy? Anya folyton sír, mikor jössz haza? Papa, ma volt az első versenyem, büszke vagy rám?" - imitálta Skye gyerek hangon. - Emlékszel rájuk? - gesztikulált a halántéka felé. - Egy buta kislány élete első Facebook üzenetei. Én kurvára emlékszem mindegyikre. Ott állnak még ma is megválaszolatlanul.

A férfi szomorúan felsóhajtott.

– Skye, kicsim, hidd el, annyira sajnálom a fájdalmat...

– Ne - tartotta fel a mutatóujját fenyegetőleg Skye - merészelj mentegetőzni! Tizennégy kibaszott éved volt felkeresni. Nem jelentél meg, mikor anya két munkát vállalt, hogy támogatni tudjon, nem jelentél meg, mikor a tizenkétéves lányod főzött, mosott, takarított négy emberre, nem jelentél meg, mikor a fiad tanulmányi versenyt nyert. Aztán hirtelen, mikor a lányodnak összejön az, amit a kibaszottul szánalmas tyúkszaros életedben szerettél volna magadnak, megjelensz?

Az apja lehajtott fejjel hallgatta Skye dühkirohanását.

– Hát nem. Mikor kellettél, nem voltál ott. Ne gondold, hogy visszatérhetsz, mikor már nincs rád szükség!

A férfi leforrázva állt másodpercekig, mire újra meg bírt szólalni.

– Skye, megértelek, de hidd el, annyi minden van, amit nem tu...

A lány szinte felrobbant a dühtől.

– Mégis mi!? Mégis mi oka lehet valakinek kisétálni a terhes felesége és a hároméves lánya életéből!?

– Kicsi voltál még, nem em...

Skye hirtelen felemelte a tenyerét az apja arca elé, de mielőtt valami meggondolatlanságra ragadtatta volna magát, ujjai görcsös lassúsággal ökölbe szorultak és lassan visszaerőszakolta a karját a teste mellé.

– Arra emlékszem, hogy a bátyád, és a szüleid is könyörögtek, hogy gyere vissza. Még azután is, hogy miattad a jelzálog elvitte a házukat.

– Skye ez nem ilyen egyszerű.

– Mégis miért? Talán titkosügynök vagy? Vagy hadifogságba estél a nagy ausztrál-olasz háborúban?

– Skye, én - nyelt nagyot a férfi - szégyelltem magam.

A lány gunyorosan felnevetett.

– És milyen kibaszottul kényelmes véletlen, hogy a szégyenérzeted pont akkor sikerül legyőzni, mikor a lányod sikeressé válik!

– Én nem... hidd el, nem akarok tőled semmi anyagi dolgot.

Skye gúnyos vigyorral a szája szélén bólogatott.

– Az jó, mert ha akarnék se tudnék neked adni semmit.

– Kérlek! - könyörgött a férfi. - Hadd bizonyítsam be neked, hogy csak szeretnék az életetek részévé válni!

Ennyi volt. Elmondta amit akart, semmi szüksége nem volt tovább ennek a patkánynak a mentegetőzésére. Skye sarkonfordult és az étkező felé vette az irányt.

– Kérlek! - kiáltotta utána a férfi.

A lány meg sem állva visszaintett.

– Húzz innen a picsába, mielőtt rádhívom a biztonságiakat!

Még kísérletet sem tett rá, hogy megnézze, mi van a háta mögött, az apja pedig, ha mondott is valamit, azt a paddockot átjáró zsivaj teljesen magábaolvasztotta.

Skye olyan vadult fújtatott, hogy az már-már a hiperventillációval volt határos, a tagjait pedig dermesztő hideg remegés járta át. Az első versenyének feszültsége megkarcolni sem tudta azt a stressz szintet, ahol most járt. Paolo... basszus, mindig azt gondolta, hogy tiszta szívéből utálja a srácot, de az iránta érzett ellenszenv még csak egy univerzumban sem volt azzal az izzó gyűlölettel, ami most az egekbe lövellte a pulzusát. Azt hitte, az a gyűlölet felső foka, ami kihozza belőle a bántóan gúnyos, néha már impulzív énjét. Mekkorát tévedett. A felsőfok olyan rideg, kegyetlen oldalát mutatta meg, aminek a létezéséről sem tudott.

Ahogy teltek az évek, érezte, hogy a harag az apja iránt egyre csak fokozódott benne, addig dolgozva a mélyben amíg a gyermeki hiányérzetet a tinédzserkorára kifejezett utálattá fordította át. Mégsem volt felkészülve arra, hogy ha és amikor találkoznak, az ilyen ősi erejű gyűlöletet lobbant lángra benne.

Még volt pofája a szarházinak előkerülni ennyi év után! Azt követően, hogy a család mindent feláldozott érte, és még annyi tisztesség sem volt benne soha, hogy vállalja a felelősséget a károkért amit okozott. Vagy ha mást nem, hát csak visszaírt volna a lányának bassza meg! Kilenc éves volt, mikor az anyja tudta nélkül regisztrált a Facebookra, hogy megkeresse az apját. Egy kétségbeesett kislány, aki nem értette, hogy miért hagyta el az apukája. Aki nem értette, hogy az anyja miért van munkában folyton. Aki nem értette, hogy a nagyszülei miért költöztek el a tágas perthi házukból egy Northam melletti tanyára. Aki azért szállt először motorra, mert azt remélte, hogy az apukája büszke lesz rá, és visszatér hozzájuk...

Érezte, ahogy könnyek szöktek a szemébe. Nem szomorúságtól, nem fájdalomtól, hanem valami olyan kétségbeeséshez, vagy tehetetlenséghez hasonlatos megfoghatatlan érzés miatt, aminek addig a létezéséről sem tudott.

Befordult két kamion közé, és a tenyere sarkával kitörölte a szeméből a könnycseppeket, majd tiszta erőből püfölni kezdte az utánfutó oldalát.

***

Toszkána, Olaszország

Autodromo Internazionale del Mugello

Május 30.

A Nap egyre magasabbra kúszva igyekezett felhevíteni a toszkán pálya aszfaltját, ahogy az idő rohamosan közeledett a napindító Moto3 futam tizenegy órai kezdéséhez.

A gépek már ott sorakoztak a rajtrácson, de a versenyzők még a mérnökeikkel és szerelőikkel beszélgettek, miközben a televízós stábok igyekeztek a lehető legexkluzívabb belsős információkkal ellátni nézőiket a hamarosan induló futamról.

Ahogy végigjáratta szemét a lelátókon, a sok neonsárga szín közt Skye felfedezett egy-két, 37-es számmal festett ausztrál zászlót is, aminél kevés tisztább jelét kaphatta volna a növekvő népszerűségének. Valamit csak jól kellett csinálnia, ha akadtak rajongói, nem?

Nagyot kortyolt a frissítőjéből, ahogy figyelte a szerelőit az utolsó ellenőrzéseket végezni a motoron. Nem volt még ugyan őrjítő meleg, de az autóversenyzőkkel ellentétben a motorversenyzők nem tudnak inni a futam alatt, így muszáj gazdagon hitratálva vágni bele a versenybe.

– Csak ne bízd el magad - lépett oda Benny.

– Már miért tenném? - fordult felé Skye.

– A kéttizedes előny miatt. A futamon nem fogsz tudni minden körben két tizedet verni a többiekre.

– Benny, ne nézz hülyének, tudom.

– Akkor is huszonöt pontot kapsz, ha egy másodperccel nyersz a végén, ne akard agyonverni Paolót.

– Basszus, Benny, ennyire ne nézz már hülyének! Ezt én is tudom.

A férfi zavartan biccentette hátra a fejét.

– Akkor meg mitől vagy ennyire nyugodt?

– Már az is baj, hogy NEM vagyok a plafonon a rajt előtt?

Benny bólogatott.

– Igen. Tőled az. Nem ilyen szoktál lenni.

– Hát - paskolta meg versenymérnöke arcát a lány - akkor ideje, hogy megszokd, mert lehet mostantól ilyen leszek.

– Hiszem, ha látom.

– Ne legyél ilyen kishitű - vigyorgott Skye, ahogy elvette a férfitől a sisakját, és a fejére húzta.

– Akkor bizonyítsd be - mondta Benny. - Mi a versenystratégia?

– Elsőként fordulni az első kanyarban, és elsőként haladni át a kockás zászló alatt.

– Komolyan mondtam!

– Komolyan ne aggódj, Benny. Tudom mit csinálok.

***

A felvezető kör végeztével az összes motor felsorakozott a rajtrácson. A zászlós ember lassan kisétált a mezőny elől, tudatva mindenkivel, hogy a rajtprocedúra utolsó másodpercei megkezdődhetnek.

Felgyulladt az első piros lámpa.

Skye olyan koncentrált nyugodtságot érzett, amire még sosem volt példa egy rajt előtt.

Felgyulladt a második lámpa is.

Talán az újdonsült szerelem, vagy az, hogy beolvashatott az apjának, felszabadított benne valamit. Lehet, hogy a kettő így együtt.

Harmadik lámpa.

Nem dúlt benne folyamatosan a késztetés, hogy dacolnia kell mindenkivel, mindegy mi az ára.

Negyedik lámpa.

Csak a versenyzés érzése számított, és az hogy nyerjen, nem pedig hogy ezzel üzenjen is valakinek.

Kigyulladt az ötödik lámpa is, már csak pillanatok voltak a rajtig.

Skye vett egy mély levegőt, és bent tartotta, átszellemülten szuggerálva az előtte világító piros lámpasort.

És akkor kialudtak a fények.

Az egész mezőny egy testként lódult meg az ötszáz méterre lévő első kanyar felé.

Skye balra pillantott, és elégedetten nyugtázta, hogy nagyjából egy ütemben, vagy picit jobban is kapta el a rajtot, mint mellette Paolo. Ez kezdésnek jó volt, de egy rosszul megválasztott féktávval sokszorosát lehet veszíteni annak, amit a rajttal nyert, így a koncentrációja nem lankadhatott.

A boxutca kijáratát elhagyva következett a balos törés, ami után nem sokkal már az egyes kanyar várta őket.

Skye áthúzódott a pálya bal oldalára, és hallotta, hogy a mezőny első fele lassan követi példáját. Tudta, hogy micsoda helyezkedési verseny zajlik a háta mögött, két futammal korábban indult ő is abból a húsdarálóból, de neki ezzel most nem kellett foglalkoznia.

Elérte a referencia pontot, és fékezni kezdett. Érezte, ahogy a súlya áttolódik előre, és a motor hátulja enyhén megemelkedik, de nem veszti el a kapcsolatot az aszfalttal. A kanyar felé irányította tekintetét, és jobbra döntötte a gépet.

A verseny első kanyarja mindig trükkös, hisz még a legelöl haladó versenyzőnek is "el kell rontania" egy kicsit. A legideálisabb módja a kanyarvételnek normál helyzetekben mindig az, ha a motor lassan érkezik bele, mert úgy korábban tudja megkezdeni a kigyorsítást. A verseny legelső kanyarjánál azonban ez sosem ennyire egyértelmű. Ha egy versenyző az ideális ívet és sebességet használja, azzal felkínálja a hátulról érkezőnek, hogy egy pillanatnyival később fékezve bevetődjön elé. Olyankor már nem számít, hogy ki volt az ideális íven, hisz a bevetődő fél blokkolni tudja ellenfelét.

Skye minden faktort számításba véve választotta meg az ívet, amit aztán a motorja tűpontosan, mintha zsinóron húzták volna tudott követni, milliméternyi teret sem hagyva senkinek egy meggondolatlan előzési manőverre.

És akkor a kanyar közepénél, könyökkel szinte már az aszfaltot súrolva Skye érezte, ahogy valami megüti a hátsó kerekét. A Honda egy pillanat leforgása alatt szaladt ki alóla, tehetetlenül pörögve a pályát övező sóderágy felé.

A lány szíve kihagyott egy ütemet, ahogy a motorja után csúszva hallotta a fejétől néha csak fél méterre elhúzó riválisait. A testét védte a ruhájában az esés pillanatában felfúvódó légzsák, de ha átmegy a nyakán egy százharminc kilós gép az ellen nincs orvosság. Nem véletlenül az ilyen tömött mezőnyben történő balesetektől fél minden versenyző a legjobban.

A kavicságyhoz érve Skye teste a hirtelen lassulástól bucskázott párat a saját tengelye körül, de a légzsák felfogta az ütődések nagyrészét.

A gurulás lendületét kihasználva pattant is talpra, hogy szaladjon a motorjáért, hátha csatlakozni tud a mezőnyhöz, de pár lépés után megállapította, hogy felesleges. Nem csak hogy esélytelen lenne a pontszerzésre ha visszaáll, de a gép sem maradt versenyképes állapotban.

A rohadt kurva életbe, egy ennyire tökéletes hétvége hogy érhet ilyen véget?

Dühösen a combját csapkodva fordult meg, mikor meglátta pár méterre Paolót és a motorját. Egy pillanat alatt felment benne a pumpa. Hát ezt kapja azért, mert próbál normálisan, felnőtthöz illő módon hozzáállni a kis patkányhoz!? Első indulatában lerángatta a fejéről a sisakot, és a fiúnak csörtetve feléhajította.

– Mégis mi a fasz!? - üvöltötte. - Inkább kiütsz a versenyből, ha tudod, hogy nem nyerhetsz!?

Paolo a kezét védekezőleg maga előtt tartva kiabált vissza.

– Állítsd le magad, Stone! Ha én csinálom, csak te esel ki!

– Mégis ki a fasz lett volna, ha nem te?

– Honnét tudjam, hogy ki lökött neked, hija de puta?

Skye odaérve taszajtott egyet Paolón.

– Leribancoztál, te faszpörgettyű?

A fiú pár lépésnyit hátratántorodott, de visszanyerte az egyensúlyát mielőtt elesett volna.

– Nyugodjál már le, nem miattam estünk ki - üvöltötte ahogy megpróbálta visszalökni Skye-t, de addigra a pályabírók odaértek és szétválasztották őket.

– Majd higgyem is el, mi? - kiabálta Skye ahogy egyre messzebb rángatták a helyszínről.

Még hallotta, ahogy Paolo válaszol valamit, de a szavait teljesen magába nyelte a pálya morajlása.

Hát ennyit a "tökéletes" hétvégéről.