Portimao, Algrave, Portugália

Autódromo Internacional do Algarve

November 7.

Az türkizkék-narancs Honda lassan odacsorgott a tizedik rajtkocka felfestéséhez, és megállt a vonal előtt. Skye megmozgatta még kicsit a tagjait a nyeregben, aztán hátranézett, hogy mi a helyzet a mögüle indulókkal. A mezőny fele még mozgásban volt, ezért visszafordította a tekintetét előre.

Maga sem hitte volna, de a Klaus csapata által kijárt büntetés végül kifejezetten pozitív hatással lett rá. Az a háromhelyes rajtrácson hátrasorolás, amit kiróttak rá, nem jelentett akkora hátrányt, mint ami plusz motivációt a düh adott neki. Ha ez nincs, talán még most is azon ette volna magát, hogy miként követhetett el egy olyan amatőr hibát, amiről korábban szenttül hitte, csak nála rosszabbakkal eshet meg. Így viszont a harag az önvádat háttérbe szorította, a harag pedig már az a fajta muníció volt, amit nagy gyakorlattal tudott pengeéles koncentrációvá alakítani.

Elszaladt a mezőny előtt a zászlós ember, ami azt jelentette, hogy az utolsó motor is felsorakozott a rajtrácsra.

Skye vett egy nagy levegőt, és hagyta, hogy a világ, mint minden rajt előtt, lelassuljon körülötte. Nagyot kellett ma mennie, de vesztenivaló híján nem érezte, hogy bármi kényszer nyomná a vállát. Ha Paolo nyeri a futamot, akkor lényegében ő bármit tesz is, az esélyei az alacsonyról a gyakorlatilag nullával egyezővé válnak. Tehát mindenképpen meg kellett előznie a fiút, akár annak az árán is, hogy esetleg túlvállalja magát. Inkább veszítse el a vébét azért, mert túl sokat próbált tenni a sikerért, mint azért, mert nem mert eleget.

Felgyulladtak a piros lámpák.

Aztán szinte azon nyomban ki is aludtak.

Skye-t a mezőny nagy részével együtt meglepte a gyors rajt, így a megszokottól kicsit lassabb reakcióidővel indult. Mintha a környezet is összeesküdött volna ellene, de jobb is volt ez így. A szembenálló világgal küzdeni jelentette az ő igazi terepét.

Ugyan érezte, hogy elmennek mellette balról, és a háta mögül is jobban kapta valaki el a rajtot, de most nem vihette el a vére. A nagyobb kockázatvállalás nem azt jelentette, hogy már a verseny elején, mikor még huszonegy kör van hátra, mindent egy lapra tesz egy öt kanyarral később könnyen visszaszerezhető pozíció megtartásáért. Vehetett volna egy extra rövid féktávot most az egyenes végén, de azzal legfeljebb két-három helyet nyerhetett volna, már ha nem vágódik el azonnal a még messze nem üzemmeleg gumikon.

Az első kanyarhoz érve legalább egy, de az is lehet két helyett veszített a rajthoz képest, de messze volt még a verseny vége.

A hármashoz érve visszaszerzett egy pozíciót és olyan élesen sikerült benne elfordulnia, hogy a négyes kanyart széles ívről tudta megkezdeni, így az onnan kigyorsítás során is nyert egy újabb helyet.

Az ötös féktávjánál előzött legközelebb, de aztán kanyarokon keresztül csak vonatozott a mezőnnyel. Sem a gyors balosban nem volt esélye, sem az azt követő két jobbosban, amik közül a másodikban a motort ledöntve fékezés miatt ráadásul őrültség is lett volna próbálkoznia.

Elkövetett egy kisebb hibát az emelkedőre gyorsítással, de sikerült megőriznie a pozícióját. Az előtte haladó azonban az emelkedő csúcspontját rontotta el.

A fiú motorja egy pillanatra elvesztette a kapcsolatot a talajjal, és mikor a lejtőn újra az aszfalthoz ért, vadul táncolni kezdett, és az emiatt elvesztett sebesség miatt hirtelen a követő mezőny ölébe esett.

Skye jobbra rántotta a kormányt, hogy kikerülje a vetélytársát, de ezzel megcsípte a pályát szegélyező rázókövet. A Honda vad pattogásba kezdett, ahogy a piros-fehér huppanók sorra vitték be az ütéseket a kerekének, de a lány nem eresztette a gázt amíg vissza nem talált az aszfaltra. Még sebességet is alig vesztett a manőverrel.

Innentől Skye már a következő kanyar csúcspontját kereste a szemével, és közben balra is pillantott, hogy szabadon be tud-e majd fordulni, vagy valakinek nála ügyesebben sikerült kikerülnie a szerencsétlenül járt versenytársukat. A perifériájába bevillant ugyan egy motor, de ahhoz messze volt tőle és rossz szögből érkezett, hogy a most következő tempós balkanyarban bebújhasson mellé.

A kis közjáték miatt a Skye vezette boj most leszakadt kissé az előttük haladóktól, így a következő kanyarok a felzárkózásról szóltak.

Egészen a célegyenesig eltartott, hogy a lány újra támadási helyzetbe tudjon kerülni, de ott a többszörös szélárnyékot kihasználva két ellenfelet is sikerült megelőznie. A kettes kanyarhoz közelítve már különösebb számolgatásra sem volt szüksége, hogy maga elé pillantva megállapíthassa, hol tart.

Az ötödik helyen. Alig több, mint egy kör alatt öt helyet jött előre.

Aztán a pálya felső egyenesének féktávján még egyet.

Az ötös kanyarban a szög miatt lehetősége nyílt arra is vetni egy pillantást, hogy egész pontosan kik állnak előtte. A versenyt Saito vezette, mögötte Paolo, és végül pedig a dobogót Klaus zárta. Lényegében összeállt az a négyes, ami az év eleje óta meghatározta a bajnokságot.

Miután az első másfél körben nagyon sokat kivett a gumikból, Skye úgy döntött, hogy egyelőre csak figyeli egy kicsit, mi történik előtte. Majd húsz kör volt még hátra a versenyből, nem most kellett az élre állnia.

Hosszú-hosszú kanyarokon keresztül csak vonatozott a többiekkel, figyelve, hogy ki hol kezd fékezni, milyen ívet választ, hol gyorsít ki. Hiába minden modern technika, ami lehetővé tette a versenyzőknek, hogy mindezeket felvételeken, akár kilassítva elemezhessék, de semmi sem volt ahhoz mérhető, mint ténylegesen, pár méteres közelségből olvasni le a másik mozgását, ívválasztását, féktávjait.

Például azt, ahogy Klaus a nagytempójú célegyenes ráfordítót egészen szűk íven kezdi meg, és úgy is jut át rajta nagyon jó tempóban. Gyorsnak gyors volt, de nagyon kevesen léteztek a világbajnokság három kategóriájának mezőnyében, akik ezzel a kanyarvételi technikával nem koptatták használhatatlanra a gumijukat a verseny fele előtt, és Klaus nem tartozott közéjük.

Ezzel szemben például Paolo konkrétan tanulmányt írhatott volna róla, hogyan kell bárminemű sallangtól mentesen, lényegében látvány nélkül venni ezt a kanyart alig lassabban, mint mögötte a vetélytársa, aki a verseny második felére kiszáll majd a győzelemért folyó harcból.

Saito már túl messze volt, hogy Skye most is elemezgethesse, de enélkül is nagyjából biztosra tudta, hogy inkább Paolóhoz állt közelebb a stílusa, mint Klaushoz.

A célegyenesvégi a féktávhoz a négy motor szinte egymás mellett érkezett meg, de Skye most nem kezdett még kakaskodásba a többiekkel. Amíg ők négyen együtt tudtak maradni, ideális volt a helyzet a számára. Ha például a most élre álló Paolo neki tudott volna állni leszakítani magáról a hármójukat, akkor kénytelen lett volna ő is azonnal megelőzni Saitót és Klaust, mielőtt a győzelmi esélyei elúsznak. Egyelőre ilyesmiről szerencsére szó sem volt.

A lány sosem szerette ezt a fajta taktikázást, de időnként egyszerűen rá volt kényszerülve. A pályák túlnyomó részén hiába nőttek a mezőny fölé Paolóval, a géposztály természetéből adódóan ritkán fordult elő, hogy a verseny elején sikeresen ellépjenek a mezőnytől és kettesben rendezzék le a győzelemért folytatott csatát.

Most is például a hármas kanyar féktávján megelőzhette volna Klaust, de csak feleslegesen koptatta volna a gumijait, főleg tudva azt, hogy a fiú még különösebb ráhelyezett nyomás nélkül is el fog fogyni a verseny kétharmada előtt.

A felső egyenesre kanyarodva Skye vetett egy pillantást a követő boj felé. Már jó hét-nyolc tizednyi előnyt kimotorozhattak ahhoz képest, tehát egyelőre minden a tervek szerint alakult.

A következő kilenc körben nem történt lényegi változás. Az első három mintha itt-a-piros-hol-a-pirost játszana cserélgette egymás között a pozíciókat, miközben ő csendes, ugrásra készen várakozó ragadozóként figyelte az eseményeket. Eddigre teljesen világossá vált, hogy a győzelmet csak ők rendezhetik le egymás között, mert az ötödik helyen érkező Pepe Giordano már legalább hat-hét másodpercre követte csak őket.

A célegyenesvégi féktávhoz közelítve ismét megkezdődött a szokásos keringő. Most épp Paolo állt az élen, utána Saito, majd Klaus. Skye már jó négy-öt kör óta figyelte, hogy a német fiú ezt a féktávot próbálgatja, egyszer erősebbet fékezve, aztán legközelebb ugyanazzal az vehemenciával, csak leheletnyit később. Kétség sem fért hozzá, hogy eljön majd az a pillanat, ahol bedobja majd magát, kicsit leszorítva az előtte haladó KTM-eket, remélve, hogy lélegzetvételnyi helyhez jut ezzel az élen.

Még a végén hajt valami hasznot a srác.

Egész pontosan most.

Előbb Paolo, aztán Saito, végül Klaus kezdett fékezni. A német fiú motorjának első kereke ezután már épp csak egy gondolatnyit volt kapcsolatban a talajjal, így lényegi lassítás nélkül kezdett ereszkedni a lejtőn. A hátsó kerék rövid gumicsíkot hagyott maga után az aszfalton, ahogy eredménytelenül próbálta visszalassítani a gépet a kanyar elérése előtt. Miután viszont az első kerék is leért a földre, a hátsó emelkedett el kissé, de amint meglett a tökéletes egyensúly, a Husquarna jobbra dőlt, és még kontroll alatt tartott mértékben megcsúszva elfordult a kanyarban. Kicsit lesodródott ugyan az ideális ívről, de blokkolni tudta Paolót a kigyorsításban.

Ha teljességgel felesleges is volt a verseny közepén bevállalni ezt a nyaktörő mutatványt egy olyan előzésért, amit legkésőbb egy kör múlva ugyanez a célegyenes semmissé tesz, Skye-nak azt el kellett ismernie, hogy kifejezetten impozáns volt.

Aztán mint kiderült, Paolo nem akart a következő célegyenesig várni.

A hármas kanyar féktávján a külső íven beeresztette Klaus mellé a motorját, nyilvánvalóan azért, hogy egy szűkebb kigyorsítással, és utána szélesebbről megkezdett négyes kanyarral könnyedén visszavegye az imént elvesztett első helyet. Skye nem volt benne biztos, hogy megéri-e ilyesmivel foglalkozni most, de ahogy a riválisa a hármas felé közelített, számára kétséget sem hagyott afelől, hogy pontosan erre készül.

Amire viszont nem készült, hogy Klaus gumijai nem fogják bírni gyors egymásutánban a harmadik megterhelő, agresszíven megcsúsztatott kanyarvételt.

Mielőtt Paolo befordulhatott volna a külső ívről, az itt előnytelennek számító belsőre szoruló Klaus alól az ívre döntést követő pillanatban egyszerűen kiszaladt a motor. A spanyol fiú szinte állóra fékezte a KTM-jét, hogy elkerülje az ütközést, vagy a versenytárs elgázolását, a harmadik-negyedik helyen érkező Saito és Skye azonban elég messziről követték az esetet, hogy ne pusztán reflexből kelljen rá reagálniuk.

A hármas kanyarból már ők hajtottak ki az első két helyen.

A kör hátralévő részében a lány időről időre visszanézett, hogy lássa, pontosan hol is járhat most Paolo.

Legfeljebb egy másodperccel lehetett lemaradva, amit nem tarthatott sokáig ledolgozni.

Eljött az ideje az élre állni. A kör végén Skye kibújt a japán fiú szélárnyékából, és könnyedén megelőzte. Azzal kalkulált, hogy valószínűleg ki tud motorozni némi előnyt, mielőtt Paolo átveszi mögötte a második helyet, és talán meg is tudja tartani azt a verseny végéig.

Saito viszont valószínű azzal kalkulált, hogy őt cseppet sem érdekli a bajnoki címért zajló harc, futamot akar nyerni. A lány legnagyobb meglepetésére bebújt mellé az iménti esés helyén a hármas kanyarban, és visszavette az első helyet, aztán mivel a négyes kanyarhoz így az előnytelenebb íven érkezett, blokkolta az onnan való ideális kigyorsítást.

Köszönhetően az oda-vissza előzgetés okozta időveszteségnek, a győzelemért zajló harc egycsapásra háromfőssé bővült.

A célegyenesben következett a megszokott szélárnyék harc. Saito szélárnyéka húzta Skye-t, aki a féktáv előtt a pálya külső ívén bújt ki mögüle, a kettejük kombinált szélárnyéka pedig húzta Paolót, aki a belső ívet választotta az előzéshez.

Skye a jobbján haladó két fiút megközölve kezdett fékezni. A japán KTM-estől elnyúlt egy kicsit, viszont a legfőbb riválisa egy gondolatnyit még kivárt, mielőtt a külsőről a belső felé tartó ívben lassítani kezdett. A lány oldalra pillantott, és azonnal olvasta is, hogy mire készül Paolo. Látta már tőle ezt többször, sőt, ő maga is vált áldozatává ennek a manővernek, például Austinban.

Ha megpróbál az ideális íven elfordulni, a fiú meg fogja támasztani belülről, ezzel egyszerre segítve azt, hogy ő maga ne essen túl a kanyaron, és hátráltatva Skye-t a kigyorsításban.

A lány talán többszázszor is végignézte az austini esetet, és kockáról kockára kielemezte, mik az előre látható jelei Paolo húzásának, illetve ami még annál is fontosabb, hogyan kell reagálnia, ha valaha felismeri azokat.

Nagyon pontosan kellett időzítenie, mert csak nüanszok választották el a sikert attól, hogy a manőver mindkettejüket kiüsse a versenyből.

A kanyarra döntötte a motort és mivel innentől már nem láthatta Paolót, számolni kezdett fejben. A fiúnál volt az előny, ő szabta meg a pontos ütemet, ő döntötte el, hogy milyen szögből bújik be, és hol érnek pontosan össze, Skye csak annyit tehetett, hogy megtippeli mindezeket a korábbi tapasztalatok alapján.

A kanyar csúcsához közelítve, azon a ponton, ahol meg szokta kezdeni a kigyorsítást, ahelyett, hogy finoman adagolni kezdte volna a gázt, egy egészen kicsit fokozott a fékerőn.

Egy szemvillanásnyival később Paolo motorja zúgott el mellette a belső íven, a tervezettnél kicsit szélesebbre véve a kanyart. Sajnos a lány időzítése így sem sikerült pontosan. Az ő terve az volt, hogy a riválisát a saját lendülete levezeti a pálya szélére, ő pedig elegánsan elfordul mögötte. A valóság az lett, hogy az első kereke megütötte Paolo hátsóját, akaratlanul is egyenesbe állítva a KTM-et.

A találkozástól Skye is lesodródott annyira az ívről, hogy Saito könnyedén elfordulhatott mellette, visszavéve az első helyet, Paolo motorja viszont megállíthatatlanul imbolyogva tartott a pályát szegélyező aszfaltozott bukótéren kívüli kavicságy felé.

A lány, még ha akart volna is maradni, hogy lássa, mi lesz az eset vége, sem vesztegethetett időt rá. Egyébként is elég volt most annyit tudnia, hogy a riválisa erre a napra végképp kiszállt a futamgyőzelemért zajló harcból.

Egészen a következő célegyenesig csak azzal foglalkozott, hogy visszazárkózzon Saitóra, ezért most nézett először a műszerfalára az incidens óta.

#82 P14

A nyolcvankettes rajtszámú versenyző a tizennegyedik helyen állt!

Paolót a túlzott erőszakossága a tizennegyedik helyig taszította hátra, és ez olyan lehetőség volt, amivel Skye a verseny előtt nem is számolt.

A pitwall előtt elhaladva oldalra pillantott, ahol a csapata a nevével ellátott táblán csak annyit lógatott be "nyugi".

Mégis hogy lehetett volna nyugodtnak maradni ilyen helyzetben? Ha most ért volna véget a verseny, egyetlen pontra faragja a hátrányát, ami annyit jelentett, hogy ha a következő versenyen pontot szerezve a vetélytársa előtt végez, ő a világbajnok.

Persze semmi nem garantálta, hogy a helyzet így is fog maradni. A mezőny hátsó fele általában sűrűbben együtt volt, Paolo simán hozhatott akár öt-hat helyet is a leintésig, ami azt jelentette, hogy Skye-nak továbbra is meg kellett nyernie a futamot. Ráadásul a saját, jól felfogott érdekében úgy, hogy Saito versenyét se teszi tönkre, mert szüksége volt azokra a pontokra is, amit a japán fiú vesz el Paolótól.

Egészen az utolsó körig nem próbálkozott komolyabban az előzéssel, csak árnyékként követte a KTM-et, időt hagyva magának, hogy átgondolja, mit kellene másként csinálnia, mint mikor a futam felénél az élre állt.

A célegyenes féktávján úgy tessék-lássék módon kibújt Saito szélárnyékából, de nem voltak komoly szándékai a kísérlettel.

A felső egyenes féktávjánál már ennyivel sem próbálkozott, csak követte Saitót, mintha felakadt volna a hátsó kerekére és nem tudna elszakadni tőle.

Ez nem változott akkor sem, mikor áthaladtak a nyolcas kanyaron, majd elhagyták a kilences felé vezető egyenes közepén lévő csúcspontot.

Saito mostanra talán már meg is nyugodott, hogy Skye nem fog előzzéssel próbálkozni, hanem megelékszik az így is jelentős pontmennyiséggel, amivel csökkenti a hátrányát.

Amire biztos nem számított a japán fiú, hogy a balra görbülő kilencest követő emelkedő utáni, egy ívben letudható tizes és tizenegyes jobbkanyarnál érkezik a támadás.

Skye az emelkedőn felfelé a pálya közepe felé húzódott, ami lehetőséget adott neki, hogy a KTM-es mellé beessen a féktávon. Saito a megszokott, biztonságos, nagyobb kanyarsebességű íven haladt át, a lány viszont a későbbi és erőteljesebb fékezéssel a tizes kanyar előtt a pálya balszérére sodródott. Külső szemlélő talán azt is hihette volna, hogy elmérte a féktávot, és való igaz, ha nem erre a manőverre készül, akkor bajban is lett volna, de így pontosan kikalkulált mindent. A szélesebb ívről élesen fordulhatott a következő egyenesre, aminek köszönhetően előbb tudta megkezdeni a kigyorsítását, mint Saito.

Mire a japán fiú is kiért a kanyarból, ő már egy gondolatnyival előtte járt.

A tizenhármas, és tizennégyes kanyarok féktávjánál ugyan próbálkozhatott volna még kétségbeesett bevetődéssel a KTM-es, de valószínű úgy ítélte meg, hogy megelégszik azzal a húsz ponttal, ami végleg bebetonozza a harmadik helyét a világbajnokságon.

A célegyenesre fordulva Skye még hátrapillantott, és nyugtázta, hogy nem forog veszélyben a győzelme.

Már csak kétszáz méter választotta el attól, hogy behozhatóra csökkentse a hátrányát.

Már csak száz.

Ötven.

Ahogy elszáguldott a kockás zászló alatt, mintha érzelmek tüzijátéka robbant volna fel a mellkasában. A gödör, amibe ásta magát, az a temérdek munka, ami kikaparta belőle, a sok kihagyott buli, a sok akaratlanul magára haragított szövetséges, mind, mind ehhez a pillanathoz vezettek. Négy hónap után végre ismét igazán nyilttá sikerült tennie a világbajnokságot!

Felpattant a lábtartókon, és diadalittasan püfölni kezdte a levegőt a kezeivel.