Portimao, Algrave, Portugália

Autódromo Internacional do Algarve

November 6.

Tizenhat benzingőzös, adrenalinfűtötte hétvégét követően a világbajnokság a célegyenesébe fordult. Már tíz nap sem volt hátra, hogy a mezőny elvonulhasson a jól megérdemelt téli szünetre, de volt olyan, akinek félig-meddig már most is tartott a fiesta. A királygategória legfontosabb kérdése két héttel korábban, az Emilia Romagna nagydíjon eldőlt, mikor a reményei életbentartásáért küzdő Peco Bagnaia esése az éllovas Fabio Quartararo előnyét matematikailag is behozhatatlanra növelte.

A Moto2-ben még csak az dőlt el, hogy melyik csapat adja a bajnokot, az, hogy a jövőre is csapattársként, de egy kategóriával feljebb versenyző Remy Gardner, Raul Fernandez kettősből kit koronáznak meg, még nem.

A legkisebbeknél ennél, meglepő módon, kisebb harc volt várható. Ugyan Skye két hete nyerni tudott Misanóban, de ezzel is csak tizenkilenc pontra sikerült faragnia a hátrányát. A hátralévő futamokon Paolónak elég volt két bármilyen dobogós hely, hogy bebiztosíthassa a saját végső győzelmét.

Persze ha Skye-nak jelenleg bármennyire is ez járt volna az eszében, akkor lényegében már most odaadhatta volna a címet a riválisának.

Ahogy Portimao hullámvasútnak is beillő aszfaltcsíkja minden egyes körrel vastagabb gumiréteget kapott a motorok abroncsaitól, úgy licitáltak egymásra a versenyzők a jobbnál jobb köridőkkel. Mikor az időmérő második szakaszának elején Skye kijött, megerőltetés nélkül futott egy első helyet, de az az idő most, az edzés végén már csak a kilencedik rajtkockára lett volna elég.

A lány most épp a helyi viszonylatban nézve szolidan emelkedő hetes kanyart közelítette meg, ezért enyhén jobbra döntötte a motort, és óvatosan adagolni kezdte a féket, hogy az utána következő élesen visszafordító nyolcasba már kellően visszalassítva érkezzen meg. Kicsit nagy volt a tempója, de még maradt annyi tartalék, hogy érzékelhető időveszteség nélkül tudjon rágyorsítani az utána következő meredek emelkedőre.

Ahogy elhaladt az időmérőpont mellett, vetett egy pillantást a motor műszerfalára.

Szuper, majd két tizeddel az aktuális pole pozíciót jelentő időn belül volt.

Az emelkedő teteje előtt visszavett kicsit a gázból, hogy a motor ne próbálja elhagyni a talajt a csúcspont mögött érkező meredek lejtőn. Mikor a szezon elején jártak ezen a pályán, egyszer már futott neki ennek az egyenesnek túl nagy önbizalommal, és az akkori földetérés nem tartozott azon élmények közé, amiből repetázni akart. Most nem kockáztathatott egy esést.

A csúcspont előtt kiemelkedett a nyeregből, majd ahogy érezte a maga alatt elkönnyülő motort, a lábizmaival erőszakosan visszanyomta a talajra és újra adagolni kezdte a gázt. Az egész hétvégén nem találta még el ennyire jól az ütemet, a motor egy pillanatnyi kontrollvesztés nélkül, szinte már egészen a csúcsponttól gyorsítani kezdett.

Skye elkezdett kihúzódni jobbra, de a szemével már a lejtő aljáról meredek emelkedésbe kezdő teligázas balkanyar csúcspontját kereste.

– Hogy basznád meg! - morogta az orra alatt.

A kanyaron túli emelkedő tetején hatalmas porfelhő terjengett, egyértelmű jeleként annak, hogy valaki elmérte a jobbkanyart és kitette a motorját a pálya kavicságyába.

– Ezt nem hiszem el - vette vissza a gázt Skye ahogy felvillant a műszerfalán a sárga jelzés.

Versenyek alatt azon kívül, hogy fokozott óvatossággal kell áthaladni a baleset érintette szakaszokon, nincs különösebb szabály. Viszont időmérőkön, ha valakinek egy ilyen esik az útjába a mért körén, akkor azt az időt automatikusan elveszik tőle.

A domb tetején komótosan elfordulva Skye oldalrapillantott, hogy lássa, mi történt pontosan. Ha minden igaz, Pepe Giordano lehetett az, aki épp igyekezett talpra állítani a motorját a pályabírók segítségével.

A szakaszon átérve Skye nem kezdett azonnal gyorsítani, mert hagyni akart kis időt a kerekeknek, hogy visszahüljenek. Ez a pálya kifejezetten gumigyilkos hírében állt, ő pedig most a leggyorsabban kopó keveréket rakatta fel a motorra elől és hátul is. Ezekben az időmérő öldöklő tempójával haladva legfeljebb egy kör volt, mielőtt addig melegszenek, hogy az már a tapadási képességük kárára megy.

A lány szinte egyenesen álló motorral csorgott át a következő balkanyaron, így aztán az azt követő balost is óvatos, puha fékezéssel közelíthette meg a lehető legkevesebb terhet róva a gumikra. Ezt egy újabb lejtő követte majd az utolsó olyan kanyar, amit még kényelmes sebességgel vehetett be, mielőtt a célegyenes ráfordítóhoz érne.

A jobbkanyaron átcsorogva hirtelen motorzúgást hallott maga mögül. Élesen jobbra rántotta a kormányt, hogy a hátulról érkező versenyzőtárs kigyorsításába ne rondítson bele, de már késő volt. Klaus Rutger Husquarnája a kanyart kiszélesítve szaladt ki az aszfaltcsíkot szegélyező zöld sávba.

Ahogy visszatért a pályára, a fiú kiemelkedett az ülésből, és Skye-ra visszanézve, a kezével legyezni kezdett a sisakja előtt.

Bármennyire utálta is beismerni a lány, főleg hogy Klausról volt szó, ezt most jogosan kapta meg. Annyira a saját következő körére való rákészüléssel foglalkozott, hogy nem figyelt eléggé a környezetére. Normál tempónál nem eshetett volna így a nyakába senki, de mikor egy versenyző ennyire visszalassít, muszáj sokkal messzebb figyelnie a háta mögé.

Ahogy a célegyenesre ráfordító kanyarhoz közelített, nagyobb sebességbe kapcsolt, hogy az utolsó körébe a legideálisabb tempóval vágasson bele.

A portimaói pályáé volt az egész versenynaptár talán legalattomosabb célegyenes végi féktávja. Bárhol máshol teljes sebességgel lehetett haladni az ideális fékezési pontig, itt azonban tizenöt-húsz méterrel előtte volt egy durva függőleges törés az addig vízszintesen futó pályacsíkban, ami onnantól meredeken lejtett egészen az egyes kanyar bejáratáig. A két felsőbb géposztályban a versenyzők olyan sebességet értek el, hogy amúgy is fékezniük kellett már a törés előtt, a legkisebbek viszont azért kényszerültek rá, mert ha nem teszik, a motor első kereke elemelkedik a talajtól, és mire újra az aszfaltra ér, már túlfutott azon a ponton, ahonnan még lehetséges visszalassítani a kanyar bevételéhez.

És ezen a pályán ez még csak ízelítő volt a későbbi megpróbáltatásokból.

Skye folyamatosan a határokat feszegetve vette sorra a kanyarokat. Az őrült egyest, utána a szélvészgyors kettest, amiből aztán már fel sem lehetett egészen állítani a motort, mielőtt az élesen visszafordító hármashoz meg kellett kezdeni a fékezést. Utána a pálya első szektorát lezáró éles emelkedő következett, amit a második leghosszabb egyenesre vezető balkanyar zárt le.

Az időmérőponton Skye előnye a jelenlegi pole pozícióhoz képest mindössze tizenhét ezred volt, ami elmaradt az előző körétől. Nem tudta, hogy Paolo hol járhat épp a pályán, vagy milyen időt fut most, de az teljességgel kizártnak tűnt, hogy az egyre gyorsuló körülmények közt ne lenne képes ennél sokkal jobbra. Meg még rajta kívül egy rakás másik versenyző is.

Akkor sem vállalhatta túl magát. A pontokat a következő nap osztották, és a legkisebbek között az első kilenc helyről induló versenyző győzelmi esélyei között nem volt jelentős a különbség.

Az ötös kanyar előtt, csak úgy, mint a célegyenes végén, volt egy enyhe törés, viszont ez talán még annál is trükkösebb volt. Itt belefért, hogy a versenyző megvárja a fékezéssel, amíg a huppanó után a motor teljes súllyal visszatér a pályára, akkor viszont már nagyon erős lassításba kellett kezdeni, hogy a balkanyar a megfelelő íven bevehetővé váljon.

Skye ezt most túlóvatoskodta.

Egy egészen kicsit visszaengedett a gázból a csúcspont előtt, így nem kellett annyira erőszakosan fékeznie, viszont ez nagyon drága időbe telt.

Innen indult a pálya újra emelkedő szakasza, ami a gyors bal-jobb-jobb kombinációt követő meredek emelkedő csúcspontja előtt ért véget.

Ahogy a kilences előtt Skye ránézett a műszerfalára, nem akart hinni a szemének. Tudta, hogy kicsit túl konzervatív volt ezen a körön, de mikor legutóbb ezen az időmérőponton áthaladt, két tizeddel verte az első helyezett időt, most majd ugyanennyivel volt mögötte.

Az a hülye hiba Klausszal teljesen kibillentette a ritmusából!

Muszáj volt több kockázatot vállalnia, mert a pálya majd fele hátravolt még, és ilyen tempóval csak számára vállalhatalanul szégyenletes pozícióba lehetett kvalifikálni. Különösen azon a hétvégén, mikor a bajnokálmainak az életbentartása volt a cél.

Az egy íven bevehető tizes, és abból szűkülő tizenegyes jobbkanyaron a hátsó kerék tapadási határát a végletekig feszegetve jutott át, de ezzel biztos visszanyert most olyan fél tizedet.

Ezt követte a két, folyamatosan emelkedő balkanyar, a tizenkettés és a döntött motorral fékezős tizenhármas. Ezekkel most Skye a kerekek bal oldalát dolgoztatta agyon, de innen már csak jobbkanyarok következtek, ezért semmit sem számított.

Az időmérőpontnál a hátránya már másfél tized volt, ami innen nem ledolgozható, de legalább nem nőtt tovább.

Kíméletlen agresszivitással dobta be a motort a tizennégyesbe, ahol egy körrel korábban az összetűzése volt Klaussal. A kanyar csúcspontjához közelítve a hátsó kerék már nem is próbált kegyelemért könyörögni, egy rövid pillanatra egyszerűen feladta a küzdelmet.

Skye érezte, ahogy a motor hátulja megindult kissé, de még időben sikerült annyit korrigálnia rajta, hogy esés, vagy komolyabb időveszteség ne legyen belőle.

A tizenötös már csak egyetlen, hatalmas ívű, teligázas jobbkanyar volt, ami után a célegyenest lezáró lejtőig már csak száguldani kellett ahogy a csövön kifért. A kört végét jelző vonalat követően a lány rápillantott a műszerfalra és beletörődően felsóhajtott.

Három tized hátrány.

Ugyan sikerült kontrollálni azt a megcsúszást, de nagyon drága időveszteséggel járt.

A fejét ingatva gurult végig a célegyenesen. Azt nem tudta, ez mire lesz elég a végelszámolásnál, de abban bízott, hogy talán a második sorba befér vele. Ezt nagyon csúnyán elcseszte. Annyira összeszedett és precíz tudott lenni, amíg Pepe Giordano el nem esett előtte, utána viszont mint valami rakás szerencsétlenség egymás után követte el az arcpirítóan amatőr hibákat.

Legszívesebben püfölni kezdte volna a fejével a tankot, de muszáj volt önuralmat tanúsítania. Kiadhatja a dühét a box hátsó, elzárt részében, de a riválisok és a nézők nem láthatják egy ilyen helyzetben elveszíteni a kontrollt az indulatai felett.

Komótos tempóban haladt végig a pályán, és közben kanyarról kanyarra végigvett minden egyes elkövetett hibát. Mert ugyebár az ilyesmi köztudottan segíti az önvád feldolgozását. Itt korábban kellett volna fékezni, ott épp, hogy később, amott pedig nem kellett volna ennyire sokat kérni a gumiktól...

Ahogy a boxutcában gurult, már számolta a hátralévő métereket, hogy elbújhasson a világ elől, párnába üvölteni a saját inkompetenciája felett érzett dühét.

Lekanyarodott a csapat boxához, és miután Daríóra bízta a motort, sietett is volna a paravánokkal borított hátsó rész felé, de Benny az útját állta.

– Nem veszett el semmi - szorította meg bátorítóan a vállát a versenymérnök.

Az, hogy most idejött hozzá a férfi, semmi jót nem jelenthetett. A csapatból mindenki ismerte már annyira, hogy tudja, mikor elront valamit, előbb ki kell dühöngenie magát valami félreeső helyen, és csak utána tud újra normális emberként funkcionálni.

Skye oldalra pillantott, és meg is kapta a választ, hogy miért kapta most az üdvözlést. Egy tévéstáb állt a box Gigi felőli oldalán, folyamatosan azt filmezve, hogy mit fog most csinálni.

Elkezdte lefejteni magáról a sisakot.

– Hányadik hely? - kérdezte közben.

– Nem tudjuk - válaszolta feszülten Benny.

– Tessék?

– Most a hetediken állsz, de Marksmen-esek bepanaszoltak a versenybíráknál Klaus feltartásért.

Skye lecsapta a sisakját az asztalra, de az önuralma utolsó morzsájával még összeszorította a fogait, hogy legalább üvölteni ne kezdjen el.

– Viccelsz velem, baszd meg!? Pont ők? Klaus majd minden hétvégén feltart valakit így!

– Igen, de Skye - sóhajtotta Benny - ezt most te szúrtad el. Mire ő odaért a tizes kanyarhoz, már nem volt sárga zászló a szektorban, így érvényes lett volna a köre.

– Nem azt mondtam - emelte fel a hangját a lány, de gyorsan kapcsolt, hogy tűrtőztetnie kell magát - nem azt mondtam, hogy nem maximálisan az én hibám volt. Dehogy pont Klausék verjék ki a balhét miatta, az a világ pofátlansága.

– Nem tudok mit mondani - tárta szét tehetetlenül a karjait Benny. - Sajnos lehetőséget adtál rá.

A lány az ajkait összeszorítva vett egy mély levegőt, aztán lassan kiengedte.

– Jól van! - állapította meg egy grimasz kíséretében.

Ellépett Benny mellett és levágta magát a box sarkában neki kikészített székre. Felmarta a mellette lévő kisasztalról a tabletet, és böngészni kezdte rajta az adatokat.

Basszus, hát az a rohadék így is második helyen zárta az időmérőt! Ráadásul abban a körében rosszabbul is állt a harmadik szektor végén, mint a legjobb idejénél! Az egész feljelentés másról sem szólt, csak hogy neki keresztbetegyenek. Ha nem panaszolják be, akkor - mint mindenki, aki először követte el véletlenül ezt hibát - egy figyelmeztetéssel megúszta volna, így viszont szinte biztos volt, hogy hátrasorolják majd.

– Skye - csatlakozott hozzá rövid várakozás után a versenymérnök. - Tudom, hogy dühös vagy, de le kell higgadnod. Ha holnap valami hülyeséget csinálsz, azon elmehet a vébé.

A lány visszatette a tabletet maga mellé az asztalra.

– Nyugi, hidd el nem fogok. Sőt, jobb is lesz így. Pont erre volt szükségem - azzal az őt továbbra is vevő kamerába nézett és kihívóan felvonta a szemöldökét.

– Ez valahogy most nem öntött el bizakodással - jegyezte meg Benny.

***

A délelőtti és koradélutáni kötelességeit letudva Skye kapott egy kis szabadidőt, mielőtt jelenése lett volna a szponzorok oldalán. Általában az ilyen alkalmakat arra használta, hogy bandázzon a szerelőivel, esetleg odacsapódjon Jackhez a Ducati boxában, vagy csevegjen Saitóval, különösen mióta megtudták, hogy jövőre csapattársak lesznek a Moto2-ben. Most azonban mindennél jobban igényelte a magányt, ezért inkább elvonult a lakrészébe pihenni egyet.

Ahogy becsukta maga után az utánfutó ajtaját, átvillant az agyán, hogy talán szundíthatna is egyet, de erről hamar letett. Még mindig túlságosan pörgött ahhoz, hogy elaludjon, annál pedig kevés szellemileg fárasztóbb dolgot ismert, mint az ágyban forgolódva kergetni az álom halovány reményét.

Átöltözött kényelmesebb ruhákba, aztán a laptopját az ölébe véve ledobta magát az ágyra.

Először válaszolt gyorsan Maali kedves buzdító üzenetére, aztán pedig hosszas gondolkodás, és több bekezdésnyi begépelt szöveg visszatörlése után Abril részére is kierőlködött magából valamit. Egyszerűen képtelen volt normálisan kezelni ezt a kettejük közt kialakult újfajta helyzetet, aminek azt lett a vége, hogy minden üzenetváltásuk csak valami kínosan mesterkélt bájcsevej volt, nyomát sem mutatva se a mélységnek, se a könnyedségnek, amik annyira átitatták korábban minden interakciójukat. Már három hete írogattak újra egymásnak időnként, egyszer az iskolában is összefutottak, de egyszerűen képtelennek bizonyultak elengedni magukat. Lehetett rá bármi esély, hogy ez megváltozik? Egyre kevesebbnek tűnt rá az esély.

Miután félórányi görcsölés után elküldte Abrilnak azt a tízsoros üzenetet, válaszolgatott néhány rajongói hozzászólásra is az Instán, meg kitett egy sablon posztot arról, hogy mennyire sajnálja a feltartásos esetet, és természetesen nem állt szándékában tönkretenni Klaus gyorskörét. Pár hónapja még azt is hozzátette volna, majd pont egy olyannak fog sportszerűtlenül keresztbetenni, akit rollerrel is agyonverne, de ért már azért annyit, hogy ne ragadtassa magát ilyen kicsinyességekre. Legalábbis nyilvánosan ne.

Miután mindennel megvolt, következhetett a mostanában szokásos hobbija. Nyomozni a videó készítője után. Bár igazán már ő maga sem tudta volna eldönteni, hogy miért erőlködik még ezen. Egyértelmű volt, hogy ha létezett is valaha szilárd, megcáfolhatatlan bizonyíték, mostanra már mindenki, aki benne volt, gondoskodott az eltüntetéséről. Átkozta magát, amiért pár hónapja a plázában az óvatos megközelítést választotta, ahelyett, hogy egyszerűen megnézi a zsaroló arcát, akár annak az árán is, hogy lebuktatja magát vele. Akkor legalább vagy azt tudta volna most, hogy ki készítette a videót, vagy azt, hogy nem csak egy délibábot kerget. Bárhogy is, nem vált volna függőjévé olyasminek, ami jó eséllyel sehova sem vezethetett.

A nyomkövető négy hete volt már elrejtve a kocsiban, de használható új információval is alig szolgált, bizonyítékkal pedig egyáltalán nem.

Skye eredeti elképzelése az volt, hogy arra fog különös figyelmet fordítani, mikor az Uno a Màgic Badalona környékén jár, mert valamiért azt gondolta, a zsaroló rendszeres látogatója lehet a plázának. Legalábbis neki olyan típusnak tűnt, aki hazai pályára szervezne meg egy ilyen kétes tranzakciót.

Ez a teória azóta sajnos zsákutcának bizonyult. Az autó a három hét alatt többnyire Mataro városhatárain belül maradt, de ha el is hagyta azt, a Màgic Badalonának a közelébe sem ment. Egyre valószínűbbnek tűnt, hogy vagy azóta nem használta a zsaroló, vagy téves feltételezés volt, hogy törzsvendég lenne arrafelé.

Mivel az Uno Badalonában azért megfordult minden hétvégén, Skye áttért ezeknek az utaknak az elemzésére. A kocsi szombaton, vagy vasárnap mindig átruccant a városba, és ilyenkor a végcél kivétel nélkül egy bizonyos bérház volt, ahol aztán el is töltött több órát.

Egészen a múlt hétvégéig tartott, hogy Skye-nak sikerüljön végre rajtakapnia, mikor ott van. Mikor észrevette, hogy az autó a bérház előtt parkol, lélekszakadva tekert át Barcelonából, aztán négy órát szobrozott a bérház előtt az autót figyelve, de legnagyobb sajnálatára csak Jimena - az autó tulajdonosának unokahúga - tűnt fel. Tekintve, hogy a néni Isabela nyomozóinak is azt mondta, hogy azon a bizonyos napon a lány kérte el tőle az autót, ez legalább valami nyomnak tűnt, de messze ez sem vezetett.

Skye megkörnyékezte a csapat személyügyi osztályát, de belőlük csak annyit sikerült kiszednie, hogy egyetlen jelenlegi, vagy már elbocsájtott dolgozó sem lakott abban a bizonyos bérházban.

Egyre inkább elhalni látszott az ügy. Nem véletlen, hogy végül a nyomozók is feladták ezt a vonalat, mert látszólag semmi kapcsolatot nem lehetett találni az unokahúg, és a motoros világbajnokság között. Se egy rokon, barát, barátnő, lényegében senki, akinek keresnivalója lett volna egy MotoGP paddockban. Egyedül az tűnt kétségbevonhatatlannak, hogy a zsarolóhoz volt valami köze, de hogy a zsarolónak is volt Skye ügyéhez, arra semmi nem utalt.

De még mindig ez volt az egyetlen nyom, ezért a lány egyelőre képtelen volt elengedni.

Ma például annyit tudott meg az Uno mozgását elemezve, hogy előző nap megfordult annál a bizonyos badalonai bérháznál, de semmi annál többet.

Jobbhíján Skye újra végigböngészte Jimena Facebookját, Instáját, TikTokját, hátha azokon talál valamit.

Semmi új. Pedig milyen jó is lett volna, ha fotózkodik mondjuk a titkos udvarlójával a bérház előtt, és még be is taggeli a férfit a fotón. A vicc, hogy amennyit szelfizett mindenfelé az a lány, ez még akár elő is fordulhatott volna, ha nem Badalona legocsmányabb épületéről van szó.

Skye fursztráltan csapta össze a laptopját, és hanyattdőlt az ágyon.

Basszus, ha nem ilyen bájcsevej viszonyban vannak csak Abrillel, biztos kikéri a véleményét, és neki biztos lett is volna valami ötlete. Annak a lánynak tényleg nagyon gyorsan járt az esze, és elképesztő módon tudott a megszokott kereteken kívül gondolkodni. Persze, belerángatni őt egy ilyen kétes ügybe valószínűleg akkor sem lett volna tisztességes, ha még együtt vannak.

Eleinte próbálta megkörnyékezni Maalit a segítségért, de ő kategorikusan elzárkózott attól, hogy akár csak elméleti síkon részese legyen bármilyen törvénysértésnek.

Hector véleményét is kikérte, és a fiúnak még erkölcsi aggályai sem voltak a dologgal kapcsolatban, de sajnos ötletei sem.

Mégis hogy léphetett volna előbbre az ügyben? Nem volt hacker, hogy betörjön Jimena fiókjába, sőt, nem is ismert olyat, aki képes lett volna rá. Nem szobrozhatott akár napokat is a bérház előtt, remélve, hogy hátha meglát valakit, akinek köze lehetett az ügyhöz. Eleinte még a telefonkönyv alapján megpróbálta kigyűjteni az ottlakók nevét, de aztán a harmadik után végzett egy gyors fejszámolást, és azonnal fel is adta. Ez egy kilencemeletes, hétlépcsőházas bérház volt, ami alsó hangon is többszáz lakót jelentett. Valahogy muszáj lett volna jelentősen leszűkítenie, a...

Bakker, a Redditet elfelejtette megnézni!

Felült az ágyon, és visszavette az ölébe a laptopot. Emiatt külön büszke volt magára, ugyanis Jimena Reddit fiókjának megtalálása nem volt olyan magától értetődő, mint a többi. Eleinte az Insta felhasználóneve alapján próbálta kideríteni, de azzal nem jutott semmire, viszont részleges találatok voltak, amik hasonlítottak rá. Egyenként átnézte mindent, és akadt közte kettő spanyol ajkú is, amik közül az egyikről aztán hamar kiderült, hogy mexikói, így az kiesett. A másik viszont több olyan fórumba is írogatott a Redditen, ami Jimenának fel volt véve a Facebookon érdeklődési körként.

Megnyitotta a profilját, hogy megnézze, miket szólt mostanság hozzá.

Hm... most délelőtt írt egy bejegyzést az "AmITheAsshole" fórumba, aminek a központi tematikája, hogy az emberek kikérik a közösség véleményét, egy konkrét helyzetben ők voltak-e a seggfejek, vagy sem. A lány azért kért most magára ítéletet, mert úgy érezte, a legjobb barátnője az ő folyamatos nyaggatása miatt szakított a pasijával az előző nap. Mondjuk a posztban leírtak alapján nem alaptalan volt a "nyaggatás".

Skye-nak rögtön beugrott, hogy az Uno a megszokottól eltérően most pénteken, és ráadásul munkaidőben járt annál a badalonai bérháznál. Ez most kifejezett nyomnak tűnt. Ha a legjobb barátnőd felhív, hogy szakítottak a pasijával, akkor ott hagysz csapot-papot, hogy a lelki támogatására siess.

A következő lépés visszavezetett a Facebookra. Jiménának csak háromszáz ismerőse volt, és szerencsére Skye már a hét elején kigyűjtötte, hogy kik azok, akik Badalonában laknak, vagy a lakhelyük rejtett.

A filmekben az ilyen nyomozás mindig annyival szórakoztatóbbnak tűnt, mint az a temérdek kattintgatás, jegyzetelés, és félinformációk alapján való találgatás, ami lefoglalta, amikor csak belevágott a kutatásba. Most is például negyven különböző nő profilját kattintgatta végig, hátha megtalálja, ki a titkozatos friss szingli.

És most az egyszer végre szerencséje volt. Ugyan az egyik, szinte minden adatát rejtő profilon, de megtalálta, hogy ki szakított előző nap a pasijával. Egészen pontosan a tipikus "már nincs kapcsolatban" életesmény volt nyilvánosan megosztva egy posztban, annyi mellékelt kommentárral, hogy "Sose fecséreljétek az időtöket egy lúzerre, csajok".

Hát, ha csak a fele igaz volt annak, amit Jimena írt a Redditen a srácról, akkor már az kérdéses volt, hogy miért tartott eddig a szakítás.

Persze nyilvános kép nem volt a profilján a fiúról, és még az életesménynél sem szerepelt, hogy ki az.

Hátha az Instán.

Skye megnyitotta Jimena Instáját, és megkereste a követettek között ezt a lányt. Igyekezett mindenkinél, akit Jimena követett, megnéznézni az összes elérhető képet, de egyszerűen olyan sok ember volt, olyan sok fotóval, hogy múlt szombat óta még nem ért a lista végére. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán ha meglátja, akit keres, tudni fog róla.

Legalábbis eddig a percig nem volt benne biztos.

Jimena barátnőjének Instáján az első kép most egy nagyon is ismerős arc volt, egy telefonos app segítségével összefirkált fotón az aláírással, hogy "így néz ki egy örök lúzer". Bármilyen gyerekesnek is tűnt a reakció, Skye még így is kifejezetten visszafogottnak találta ahhoz képest, amit a srác érdemelt.

Arturo volt az, az a bizonyos kirúgatott szerelő.