Austin, Texas, Egyesült Államok

Circuit of the Americas

Október 3.

Ha létezik valami, amit lehetetlen megtagadni az amerikaiaktól, az az, hogy bárki mással összehasonlíthatatlan érzékük van a dolgok naggyá tételére. Amerikában nem lehet semmi sem kisméretű, Amerikában egy show nem lehet petárdapukkanás, az abszolút minimum elvárt szint, hogy egy kisebb erődítmény lerombolásához elegendő puskapor robbanjon tüzes konfettivé a levegőben.

És ha létezik olyan része Amerikának, ahol még a nagy sem lehet soha elég nagy, az egészen biztosan az ország leghatalmasabb állama, Texas. Ugyan a kontinens peremén túl a franciaországnyi kiterjedésű terület inkább a cowboykalapokról, ökörszarvas Cadilecekről, és egy bizonyos olajmágnás família életéről szóló sorozatról ismert, akadt itt olyasmi, ami a versenyrajongók szívét is megdobogtatta. A csak COTA néven emlegetett Circuit of the Americas az állam fővárosának, az egyébként világszerte jobbára ismeretlen Austinnak a külkerületében épült fel kilenc évvel korábban, és vált szinte azonnal az összes grand prix világbajnokság részévé.

A verseny a grandiózus körítésével, kisebb repülőnappal felérő légiparádéjával, és extrémsportos betét rendezvényeivel hamar belopta magát a nézők szívébe még úgy is, hogy lényegében miatta távolították el a MotoGP versenynaptárából a széria egyik legikonikusabb, mindenki által imádott helyszínét, a Laguna Seca Racewayt.

Ennek a mai futamnak külön pikantériát adott, hogy míg a fent nevezett kaliforniai pályának azért kellett mennie, mert a legnagyobb kategória motorjaival folyamatos életveszéllyé vált a rajta való versenyzés, alig kilenc évvel a megépítését követően a COTA állapota is tarthatatlanná silányult. Egyetlen más pálya sem adott otthont annyi fejvakarósan megmagyarázhatatlan esésnek, mint ez. Okkal vált a helyszín többszörösen koronázott királyává a MotoGP elmúlt nyolc évében egyeduralmat kialakító, elképesztő mentéseiről híres Marc Marquez. Aki a COTA-n nem került többször is esésközeli állapotba, az nem is feszegette igazán a határokat.

Hiába akadtak a pályán kifejezetten élvezetes kanyarok, ha a többszöri szakaszos újraaszfaltozás miatt kanyarról kanyarra változott a tapadás minősége, és akkor az alattomos, alig látható mértékű gödrökről és kitüremkedésekről még nem is beszéltünk. Más helyszíneken a versenyzők mindig tudták, hogy hol kell vigyázni, és mindig érezték is, mielőtt megtörténhetett volna a baj. Itt, ha az egyik körben egy bizonyos sebességgel be lehetett venni egy kanyart, az nem jelentette, hogy a következőben egy tíz centivel szélesebb, vagy szűkebb ívvel nem esés lesz a vége.

Ezek után talán senki sem ér meglepetésként, hogy a mindig kiszámíthatatlan esős futamokat kivéve, alig akadt olyan év, mikor nem itt hullottak ki a legtöbben a versenyből.

Nem volt ez másként most ezen a vasárnap déli órában sem, mikor a napot nyitó Moto3-asok mezőnyének egyharmada már a pálya széléről nézte ahogy öt körrel a leintés előtt a futamgyőzelemért zajló harc háromfősre szűkült. A sort a San Marinóban szerzett második helyével a vébépontversenyben tizenkilenc pontra zárkózó Skye vezette, utána pedig alig lemaradva Paolo következett. Mögöttük kicsit lemaradva, de a reális győzelmi esélyekhez még kellőképp közel a hazai futamára magát szokatlan módon felszívó Teddy Taylor-Thompson próbálta foggal-körömmel kapaszkodva tartani a tempót. Valószínűleg ha a két éllovas nem azzal lett volna elfoglalva körök óta, hogy hogyan fogják vissza egymást a folyamatos oda-vissza előzgetéssel, már ő is rég kiszállt volna a győzelemért tartó harcból, de így még maradt némi reménye.

Skye és Paolo az összes létező trükköt bevetették egymás ellen, ami csak a tarsolyukban volt, és ennek mostanra meg is lett már a böjtje. Mindkettejük műszerfalán ott virított az az oly gyűlölt felkiáltójel, ami azt jelentette, hogy ha valamelyiküket a telemetrikus rendszer még egyszer a pályát kívülről szegélyező zöld sáv érintésén kapja, akkor azt automatikusan ki is intik egy hosszúkörös büntetésre. Mivel ezen a pályán a megszokottól eltérően nem egy, hanem egyszerre két összefűzött kanyart kellett egy külső íven megkerülni, ez négy másodperc körüli veszteséget jelentett, ami egy ilyen szoros versenyt automatikusan lefutottá tett.

A pálya első szakaszát egy tempós, nehéz jobb kanyarban végződő bal-jobb-bal kombináció zárta le, amit a "királycsináló" szektrornak tartottak a pilóták minden szériában ami csak megfordult itt. És ez volt az a rész, ahol Skye igyekezett a világból is kiidegelni Paolót. A fiú tudott a leggyorsabban túljutni ezen a szakaszon, ezért a lány minden egyes körben, ahol ő állt az élen, tett róla, hogy ott rontsa el neki az íveket, ahol csak alkalma nyílt rá. Ha egyszer megkapta azt a vádat, hogy elmejátékokat játszik, ám legyen, meg tudta ő mutatni, hogy ebben is jó.

Már nem mintha valaha is kérdés lett volna, hogy milyen elképesztő érzéke van mások idegeinek végletekig feszítésében...

Folyamatosan hallotta Paolo motorját zúgni a sarkában ahogy kígyóztak végig a hetes-nyolcas-kilences kanyarokon, közelítve az erős féktávval bíró tizenegyeshez.

Kihúzódott a pálya jobb szélére, hogy felkészüljön az éles balkanyarra, de hallotta, hogy vetélytársa most belül marad. Szóval akkor kifékezés következett.

Kezdett kicsit unalmassá válni ez a játék, mert szó szerint majdnem minden körben volt legalább két pozícióváltás köztük, de azon kívül, hogy ezzel magukon tartották Taylor-Thompsont, semmit nem értek el vele.

Kicsit korábban fékezett a szokásosnál, és érezte, ahogy a fiú beesik mellé, de most erre is játszott. Paolo kénytelen lesz élesebb ívben fordulni, ami azt jelentette, hogy később is tudta elkezdeni a kigyorsítást, Skye viszont nagyobb sebességet tudott megőrizni a kanyarban, és korábban is gyorsíthatott, így elméletileg nála lehetett az előny.

És ez most pontosan a terve szerint alakult.

Paolo a kanyar elején elnyúlt egy pillanatra, de Skye már gyorsíthatott, mikor a fiú még a motorja ívre helyezésével volt elfoglalva. Az egyenes egyértelműen a lánynak állt, és ez a tudat most hibára késztette a riválisát. Paolo kapkodásból adódóan egy fél gondolattal nagyobbat tekert a gázkaron, mint kellett volna. Ezzel az egyenes elején kevesebbet vesztett, viszont a kanyar kijárati ívén látványosan mecsípte a zöld felfestést.

A lány ebből semmit sem érzékelt, őt lekötötte, hogy megfelelő lendületet vegyen az egykilométeres egyenesre való megfelelő kigyorsításhoz.

Már olyan kétszáz méter után jóval Paolo előtt járt.

A tizenkettes kanyarban esélyt sem hagyott az előzésre, azt pedig tudta, hogy a tizenhármas túl közel van, hogy...

Hát nem. Rosszul hitte.

Nem volt túl közel. Paolo kamikaze módon vetődött be a jobbról, olyan erővel, hogy Skye érezte is az oldalirányú ütést ami döntött helyzetből azonnal felállította a motorját.

A gép imbolygott egy kicsit mire a lánynak sikerült visszaborítania egy rettenetesen suta ívre ami csak arra volt jó, hogy a következő jobbkanyart még a pálya szélének érintése nélkül be tudja venni. Viszont az azt követő szélesről induló, de szinte hajtű élességűvé szűkülő balkanyarra már annyi lendületet vesztett, hogy egyenesen a hátulról érkező Taylor-Thompson ölébe esett. És ami rosszabb, a spanyol KTM-es majd egy másodperces előnyre tett szert vele szemben.

A KURVA ÉLET!

Most nem volt szabad elvesztenie a fejét.

Több évtizedes múltra visszatekintően létezik a jelzés a motorversenyzők között, mikor az elöl haladó int a hátulról érkezőnek, hogy kössenek tűzszünetet amíg vagy utolérik az előttük állót, vagy lerázzák magukról az üldözőket. Ez egy nagyon okos trükk, mert így aki elől megy, nem kell megossza a figyelmét a felzárkózás és védekezés között, a hátulról érkező pedig folyamatos szélárnyékot kap ami segíti hogy tartsa a tempót. Az ilyesféle kölcsönösen hasznos kooperáció mutatja csak meg igazán, hogy mennyire érett egy versenyző, és mennyire képes több lépéssel előre tervezni a pályán.

Egy olyan fiatal sem volt a Moto3 mezőnyében, aki motorozott már, mikor ez legutóbb megvalósult a gyakorlatban is. És hát nem ez a mai nap volt, ami oly hosszú idő után először törte meg ezt a szép hagyományt.

Skye intett ugyan a texasi fiúnak, hogy igyekezzenek zárkózni, de az túlságosan vérszemet kapott. Mintha egy gumipókot akasztott volna a lány motorjának farokidomjába, úgy esett be mellé minden féktávon. Olyan erőszakos előzésekkel ugyan nem próbálkozott, mint Paolo, de a próbálkozásaival így is a spanyol fiú malmára hajtotta a vizet, aki így pillanatok alatt két másodperc fölé növelte az előnyét.

Épp egy pozícióvesztés után, az iménti szó szerinti összeütközés helyszínéhez közeledve Skye arra lett figyelmes, hogy Paolo nagyon szokatlan íven közelíti meg a kanyart. Azonnal széles mosolyra húzódott a szája.

Hosszú körös büntetés!

Amit elvesztett, mikor a fiú bedobta magát mellé, azt most többszörösen kapta vissza!

Képtelen volt lelohasztani a kárörömet az arcáról, ahogy a pálya normál vonalvezetésén kívül lassított felvételnek tűnő tempóban haladó Paolót követte a szemével.

Amint elhagyta a KTM vonalát, Skye visszapillantott, aztán a kanyar közepén kiemelkedett a motor nyergében és figyelemfelkeltésként hatalmasat csapott a fenekére a bal kezével, hogy aztán a középső ujjának látványos felmutatásával jelezze véleményét Paolo iménti manőveréről.

Mikor egy perccel később áthaladtak a célvonalon, már csak egy kör volt vissza, és Skye hátranézve jó százméternyi lemaradásban látta csak a spanyol fiút.

Ennek már meg kellett lennie.

A célegyenes végi féktávon bebújt Taylor-Thompson mellé, és simán megelőzte. Innentől kezdve csak arra kellett figyelnie, hogy védje az íveket, ahol támadható lenne.

Pontszámban kilenc választotta el az elsőt a harmadiktól, ami azt jelentette, hogy a negyven perccel korábbi tizenkilencpontos hátránya egy csapásra megfeleződhetett. Három versennyel a szezon vége előtt tíz pont az semmiség volt.

A pálya első szakaszán gond nélkül jutott át, az amerikai fiú nem tudott támadási pozícióba kerülni.

A második szakaszon sem volt veszély.

A harmadik szakaszon, a hosszú egyenes végén Taylor-Thompson kibújt a szélárnyékból, és bevetődött mellé a féktávon, de ezt a kísérletet már messziről lehetett olvasni. Mint pár körrel korábban Paolónak, Skye egy korai fékezéssel hagyta, hogy a helyi fiú elhaladjon mellette, majd mögötte simán elfordult megőrizve a vezető helyét. Meglett a tizenhármas, tizennégyes, tizenötös kanyar. Majd a hihetetlen technikás, fektetett motorral fékezős tizenhatos. Semmi gond.

Már csak az utolsó, negyedik szektor volt vissza. Mindösszesen négy kanyar. Inkább csak három, ha azt nézzük, hogy kettő teljes egészében összeér.

A tizenhetes-tizennyolcas, parabolát formázó jobbkombináció meglett, csak két féktáv maradt vissza.

Skye hallotta, hogy Taylor-Thompson újabb előzési kísérlethez készülődik.

Hamvába holt próbálkozás volt.

A lány megint egy gondolattal korábban kezdett lassítani, hogy hagyja a fiút ismét túlesni kicsit a kanyaron.

Csakhogy Taylor-Thompson most ezt a féktávot elmérte.

Az éles kigyorsításhoz korán fékezett, a Skye mellett maradáshoz későn. Aztán az apró hibát tetézte egy kétségbeesésből származó nagyobbal.

Megpróbálta kanyarba dönteni a motorját, miközben még közel teljes erővel húzta a féket. Egy motor kanyarban fékezésének megvan a megfelelő módja, és az nem ez, de egy hazai közönség előtt szerzett futamgyőzelem reménye könnyedén felülírja az ember agyába többezerszer beégett mozdulatsorokat is.

A motor kétségbeesetten birkózott a két erővel, amik közül az egyik kanyarra próbálta dönteni, a másik pedig egyenesen állva akarta tartani, de nem bírt egyikkel sem. Valami öszvér megoldásként ívre is dőlt, de húzta is magát a pálya külső széle felé.

Skye még az utolsó pillanatban bele tudott nyúlni a kormányába, és adagolt egy kis plusz fékerőt a hátsó kerékre, így el tudta kerülni, hogy a helyi fiú hibája őt is levezesse a pályáról.

Viszont a megtört kanyarív és az előre nem kalkulált fékezés miatt a kigyorsítása pocsékul sikerült.

A következő rövid egyenes elején visszavette az első helyet, de hallotta, hogyan zuhan a nyakába a kör elején még másodperc feletti hátránnyal rendelkező Paolo.

Behúzódott, hogy védje a belső ívet, mert tudta, a fiú be fog bújni mellé, és ha kell, ki is teszi a pályán kívülre.

Már egymás mellett jártak, mikor következett a féktáv.

A külső íven kellett volna maradni!

Skye sikeresen fordult a célegyenesre az első helyen, de most fiúé volt a kigyorsítás.

Nyolcvan méter választotta el az utolsó kanyart a célvonaltól. Túl soknak bizonyult az élen maradáshoz.

A kockás zászló Paolót intette le elsőként.

***

– Skye - tolta oda a mikrofont a lány orra alá a MotoGP futamvégi riportjainak állandó levezénylője, Simon Crafar -, micsoda verseny volt! Az utolsó kanyarig kerék a kerék ellen, nincs ennél szívszorítóbb módja lemaradni egy első helyről. Hogyan értékelnéd a mai futamot? Kezdve azzal, hogy neheztelsz-e Teddy-re azért az előzési kísérletért.

A lány körbepillantott az őrjöngve ünneplő tömegen. A helyi fiú és az őt soraiban tudó Trackstate istálló dolgozói örültek, mert így is összejött azért neki élete első dobogós helye, Paolo és csapata érthető okokból a fellegekben járt, csak a Badalonások tűntek letörtnek az eredmény miatt. Bár, azért a teljes igazsághoz hozzátartozott, hogy Skye második odapillantásra Paolo csapatán nem látta annyira őszintének azt az örömet. Mikor a kis mocsok szinte már fogta is egyik kezével vébé serleget, sovány vígasznak volt, hogy még a hozzá legközelebb állók is utálják.

– Hát nézd - vakarta meg a tarkóját a lány - Teddy-re egy rossz szavam se lehet. Fordított helyzetben én is megpróbáltam volna azt az előzést. Élete első futamgyőzelmére hajtott, aki ilyenkor nem meri bevállalni a kockázatot, annak nincs keresnivalója a versenypályán.

– És a verseny egészét hogyan értékeled?

A lány arca akaratlanul is grimaszba rándult.

– Hát... a rajtom jól sikerült, a mezőny nagy részéről is el tudtunk szakadni, de az sajnos most is bebizonyosodott, hogy vannak, akik képtelenek tisztán versenyezni, és büntetlenül megúszhatják a mocskos húzásaikat.

– Ha jól sejtem, ezzel arra a tizenhármas kanyarban történt incidensre utalsz.

Skye csak egy sejtelmes mosollyal megvonta a vállát.

– Ha kimondanám, amit gondolok, azzal feldühíteném Tomást, ezért hadd maradjon ez ennyiben - mondta a férfinak. - Az egész csapat nagyon keményen megdolgozott a sikerért, és ez különösen dühítővé teszi, hogy végül nem tiszta körülmények között vették el tőlünk.

– A hátrányod most, három futammal a szezon vége előtt huszonnégy pontra nőtt. Milyennek látod az esélyeidet az Európába való visszatérés előtt?

– Nyilván szeretnék optimista lenni, de a sorsom innentől nem a saját kezemben van. Ami engem illet, csak azzal foglalkozok, hogy megnyerjem mind a három versenyt, a többit meg a sors eldönti - oldalra sandított Paolo felé. - De biztos van olyan aki az én helyemben próbálkozna valami mocskos trükkel.

– Köszönöm, Skye az interjút, és gratulálok a dobogóhoz.

– Köszönöm - biccentett a lány miközben elfordult, aztán egy utolsó, megsemmisítő pillantást vetett az interjúztató sarokban a helyére érkező Paolóra.

Amíg a fiú előadta a saját meglátásait a verseny kapcsán Simon Crafarnak, Skye visszasétált a saját csapatához, hogy köztük várja ki amíg a két másik dobogóssal és a győztes csapat vezetőjével elindulhatnak a pódium ceremóniára.

Basszus, hát tényleg jól látta az előbb, hogy még a saját szerelői és mérnökei sem örülnek olyan igazán Paolo sikerének. Amíg a fiú ott állt közöttük, még foglalkoztak azzal, hogy legalább tettessék az ünneplést, de most néhányan közülük kifejezetten látványosan csak feszengtek.

– Tudod - támaszkodott neki Skye mellett a korlát túloldalának Tomás - ez már majdnem hasonlított egy olyan nyilatkozatra, ami egy profitól elvárt lenne.

– Ugye? Se egy "patkány", vagy "alattomos kis seggdugó", csak professzionális tárgyilagosság.

– Hát azért túlzásokba ne essünk - mosolygott Tomás.

– Akkor ha ez sem volt elég, visszamehetek a fejére húzni az alsónadrágját?

– Bármennyire is szeretném látni, hogy azt hogyan valósítod meg a versenyruhán keresztül, nem.

– Buligyilkos - húzta félre a száját Skye. - De akkor mit mosolyogsz ennyire?

– Azt, hogy belekerült néhány hajszálamba, de csak sikerült legalább némi érettséget a fejedbe vernem.

– A két héttel ezelőtti bocsánatkérés nem volt elég bizonyíték?

– Mikor végre felfogtad, miért rossz mások élete munkájával játszadozni? Nem. Vannak, akiknek ezt sosem kellett elmagyarázni.

– De ők nem segítettek hozzá egy Moto2-es csapthoz is - incselkedett a lány.

– Skye...

– Jól van na, már viccelni sem lehet vele?

Az egyik szervező intett, hogy mehetnek a pódium ceremóniára.

– Majd egyszer lehet vicces lesz - válaszolta Tomás, ahogy a lány elindult az ajtó irányába.

A boxépületbe lépve a dobogósok csatlakoztak Gunther Schmitthez, és úgy indultak meg a szűk felfelé vezető lépcsőn a pódium mögötti lihegő helység irányába.

– ¿Dónde está mi padre? - kérdezte a lépcsőn haladva Paolo a csapatfőnökétől.

– Él... él recibió una llamada de negocios urgente justo antes de que llegaras al paddock. Probablemente lo verás entre la multitud desde el podio - válaszolta a csapatfőnök.

A lihegőbe érve Paolo vissza akart volna még kérdezni, de a férfi, megelőzte.

– Disculpe un momento, Paolo, necesito hablar con los camareros. - És azzal a mozdulattal el is lépett a három versenyzőtől, hogy tárgyalásba bocsátkozzon valamiről az egyik stewarddal.

Skye-nak nem is kellett ennél jobb lehetőség. Nem törődve az őket figyelő kamerákkal, odaszólt Paolónak.

– Ha az én fiam nyerne ilyen alattomos húzással versenyt, én is bekamuznék egy üzleti hívást, hogy ne lássanak vele együtt a tévében.

– Ó, dugulj már el, puta! - szólt vissza Paolo. - Ez kontakt sport.

– Csak az ilyen sportszerűségben foggyosok szerint.

– Sportszerű az, amiért nem adnak büntetést.

A harmadik dobogós, Teddy csak megszeppenve igyekezett beolvadni a helyiség pasztelles falburkolatába. Rutinosabbak, mint Saito, vagy Klaus hozzászoktak már ahhoz, hogy testközelből nézzék végig a két éllovas szócsatáit, de a dobogószüzességét most elvesztő amerikai fiú még nem fejlesztette ki az ehhez szükséges idegrendszert.

Mintha csak a olajat akartak volna önteni a tűzre, a lihegő ötvencolos tévéjére a szervezők bevágták a tizenkettedik körben történt ütközést.

Skye dühösen a kijelző felé gesztikulált.

– És tessék, ott az indok, hogy miért nem akar még a saját apád sem veled mutatkozni.

– Stone, erről szakadjál le, mert köztudottan neked van a világ legdurvább apuci komplexusa.

A lány magára mutatott.

– Én, nem kértem a lelécelt apámból, te - intett Paolo felé -, viszont olyan szégyent hoztál a tiedre, hogy elbújdokolt szegény.

– Mondj, amit akarsz, puta, magyarázkodnia csak a vesztesnek kell.

– Akkor már világos, hogy miért magyarázkodsz folyton.

Paolo fintorgó arccal fordult el, és ez Skye-nak is épp elég volt ahhoz, hogy lezártnak tekintse ezt a mostani vitájukat.

Már rég elvesztette a fonalat a számolásban, hogy hány, a maihoz hasonló szó szerinti összeütközésük volt. Mindegy mit mondott a fiú, ő biztosan tudta, hogy ilyen húzásokhoz sosem fog folyamodni. A test-test elleni versenyzés egy dolog volt, az apróbb leszorítások is belefértek, de amiket Paolo művelt, azok már olyan messze túlléptek a sportszerűség határain, hogy érthetetlen volt, a motorsport szervezet miért hagyja neki.

– Szóval dobogó - mondta erőltetett mosollyal az arcán feszengve Teddy. - Nagyon... um... izgalmas.

A két éllovas aztán olyan pillantást vetett rá, amitől a fiú úgy ítélte meg, talán mégis bölcsebb lesz visszatérnie a háttérbe olvadós megközelítéséhez.

Nem sokkal később érkezett a futam egyik szervezője, hogy elkísérje a dobogósokat a szabadban rájuk váró pódiumhoz.

A három fiatal kisétált, majd sorban egymás után elfoglalták az őket megillető helyet.

Skye gyilkos undorral az arcán kezet nyújtott Paolónak, hogy legalább Tomás szíve vágya teljesüljön a dobogón kézfogást illetően.

A díjátadók szép sorjában a résztvevők elé járultak a trófeákkal. Előbb Taylor-Thompson kapta meg a harmadik helyezettnek járó serleget, majd Skye a második helyezettét, végül pedig a győztes trófeák következtek. A versenyzői Paolo kezében landolt, a csapatnak járó pedig Gunthernél.

Ezután a néma csendbe burkolózó lelátók és paddock meghallgatta a spanyol himnuszt, hogy aztán a ceremóniát az ilyenkor szokásos pezsgőlocsolás zárja le. Skye-ban és Paolóban volt annyi tisztesség, hogy Teddyt bőven megünnepeljék a saját pezsgőjük teljes tartalmát a nyakába borítva, de arra gondosan ügyeltek mindketten, hogy a másiknak egy csepp se jusson a folyadékból.

A Moto3-as futam zárótaktusa után aztán már csak a versenyzők levonulása maradt a paddock fölé logó pódiumról.

Ahogy vonultak az épület felé a hídszerű építményen, Teddy egy pillanatra megakasztotta a lányt.

– Skye... - kezdte. - Kérlek bocsáss meg, a...

De nem jutott a mondandója végére.

– Nyugi, Teddy - tette a fiú vállára a kezét Skye. - Tényleg nincs harag. Egyesekkel ellentétben te megelőzni próbáltál, nem kilökni. Ezt meg kellett próbálnod.

– Nincs harag?

– Nincs - mondta a lány mosolyogva. Még magát is meglepte, hogy mennyire tárgyilagosan volt képes látni az amerikai fiú manőverét. - Gyere, ne tartsuk fel a programot.

A pihegőbe visszalépve aztán azonnal reflexszerűen undorra húzódott a szája, ahogy meglátta a sarokban Guntherrel beszélgető Paolót. Hihetetlennek tűnt, hogy pár hete már-már kezdte elhinni, hogy a fiú nem is olyan rossz, mint eleinte gondolta. Hát most is, csalással kiharcolta magának a győzelmet, és még ez sem volt elég, hogy emberként viselkedjen a saját csapatfőnökével.

– ¿¡Qué!? - üvöltötte a férfi arcába a fiú.

Na, Skye erre aztán végképp nem volt kíváncsi. Igaz, hogy neki is megvoltak néha a hangos vitái Tomással, de egy csomó ember füle hallatára veszekedni vele bőven túlvolt a határon, amit megengedett magának. Hát még azon, amit egy Paolo félétől hajlandó volt elfogadhatónak tartani. Megszaporázta a lépteit a lépcső felé. Belefolyni nem akart a dologba, de szemtanú sem kívánt lenni.

– Lo siento mucho, Paolo, pero no pudimos decírtelo antes de la ceremonia - védekezett Gunther.

Na szép, még a csapatfőnök alázkodik meg egy csomó ember füle hallatára a versenyzője előtt. Basszus, lehet mások meg Tomásra néztek így a Repsol ügy miatt? Jó, azt már azért megértette mostanra, hogy miért fájt ennyire a dolog a férfinak, de ez a külvilág számára is tényleg ilyen megalázónak hatott?

– ¿Cómo... cómo pudiste simplemente verme celebrar, sabiendo que mi padre estaba muerto? - üvöltötte artikulálatlanul Paolo.

Az amerikai fiú, nyilván nem értett spanyolul, így ő az eddigi sietős lépteivel ütemvesztés nélkül kanyarodott a lépcsőre, Skye lábai viszont egy csapásra gyökeret vertek.

Ezt... ezt most biztos csak rosszul hallotta, ugye?

Paolo apja... meghalt?

– Lo siento mucho, Paolo. Nosotros... no pudimos decidir si es mejor decírtelo antes de la ceremonia - magyarázkodott tovább a csapatfőnök. Amennyire Skye megértette, valami olyasmit mondott, hogy nem tudták eldönteni, jobb-e, ha a ceremónia előtt szólnak.

Paolo szemébe könnyek szöktek.

– Sí. ¿¡Por qué arruinarías tu preciosa y jodida imagen con algo de humanidad!?

– Por favor, acepta mi más sentido pésame, Paolo - tette a fiú vállára a kezét Gunther.

– ¡Vete a la mierda! - söpörte le magáról a fiú könnybe lábadó szemekkel a csapatfőnök részvétnyilvánítását. - ¡Eres un jodido hijo de puta sin corazón!

Paolo ajkai kontrollálatlanul reszkettek ahogy a valóságtól egyre csak messzebb révedő tekintettel bámulta Gunthert. Képtelenség volt megállapítani, hogy a gyász, vagy a düh fogja most felrobbantani, de legfeljebb csak másodpercekre lehetett tőle.

Egyre csak szaporábban és szaporábban kapkodta a levegőt, ezért a csapatfőnök tett egy utolsó kísérletet, hogy próbálja megnyugtatni.

– Paolo...

– ¡No te atrevas a tocarme! ¡Te odio! - rivallta a fiú, ahogy ellökte magától a férfit. Fújtatott pár másodpercet, fájdalmas érzések egész skáláját villantva végig az arcán. A körülötte állók tehetetlenül szemlélték, hogy mi lesz a következő lépése, de nem volt olyan, aki mondhatott volna bármit ami akár csak kicsit is enyhít a fájdalmán. Végül nyelt egyet, majd a szoborrá dermedt szervezőkről és Skye-ról tudomást sem véve elviharzott a mosdók irányába.

A lány mindig azt gondolta, hogy valami perverz elégtétellel fogja eltölteni, ha a riválisát egyszer éri valami, de most az elégtétel volt az utolsó szó, ami körülírhatta volna az érzéseit. Azt hitte, gyűlöli eléggé Paolót, hogy bármi őt érő rosszonon jót szórakozzon, de most csak sajnálatot érzett, és dühöt, amiért a fiú csapata cinkos volt egy ilyen undorító eltussolásban. Mire ment ki ez az egész? Hagyni akarták, hogy a szponzori köröket letudja, és csak utána essen szét?

Ez még olyasvalakivel szemben is szörnyen gusztustalan volt, mint Paolo.

A lány gyilkos pillantást lövellt Gunther felé, mire a férfi csak visszamutattott egyenesen rá.

– Te ne nézz így rám! Ne merészelj úgy tenni, mintha nem örülnél a fájdalmának!

– Hát baszd meg, Gunther! - legyintett a férfira Skye, ahogy Paolo után indult a mosdók felé.

A lihegőből a folyosóra lépve, aztán azonnal megtorpant, hogy a falnak vesse a hátát és így próbálja kicsit összeszedni a gondolatait. Gondolatok összeszedése helyett aztán csak frusztráltan püfölni kezdte a homlokát.

Basszus, sosem remélte még ennyire, hogy nem létezik Pokol, mert ha igen, hát ő a pár perccel korábbi szemétkedéssel fix, hogy visszaválthatatlan jegyet vásárolt az odaútra. Micsoda szar embernek kell lenni, hogy valaki az ellenfele halott szerettével viccelődjön? Persze, igaz, valóban nem tudta, hogy a férfi halott, de ez vajmi keveset változtatott a dolgon.

Olyan könnyű lett volna most lelépni, és tudomást se venni az itt történtekről. Mégis ki ítélte volna el, ha egyszerűen csak azt mondja, neki semmi köze Paolo gyászához, és továbbáll? Egy egyszerű részvétnyilvánítás a médiában, meg esetleg bocsánatkérés, amit logikusan nézve el se várhatnának tőle, hisz akkor még nem tudott a férfi haláláról.

Olyan egyszerű lett volna csak továbbsétálni a folyosón, és a túloldali lépcsőn hagyni el az emeletet. Paolót utálta, az apa haláláról pedig még csak áttételesen sem tehetett, egyszerűen nem volt oka itt maradni. Annyi mindenbe belefolyt már, ami nem az ő dolga volt, és nehezen lehetett volna bármi is ennél kevésbé az.

Nem kellett más tennie, csak letudni a kötelező udvariassági köröket. Senki nem szólta volna meg érte.

De egyszerűen képtelen volt rá.

Vett egy nagy levegőt, és a férfivécé felé indult.

Lehet nem követelt meg többet a jóízlés, mégsem ment neki csak úgy letudni a dolgot egy álságos, nyilvánosságnak szóló gesztussal, mikor a lelkiismerete ráparancsolt, hogy tegyen valamit. Még akkor is, ha utálta azt, akin épp segíteni készült.

Egy kopogtatás után belépett a mosdóba.

– Paolo...? - kérdezte tétován, ahogy beljebb araszolt a helyiségbe.

Választ nem kapott ugyan, de szipogás hangja ütötte meg a fülét a fülkék felől.

Létezik valami társadalmilag bevett norma arra, mikor vigasztalni próbálod az embert, akit két perce még a legádázabb ellenségednek tartottál?

– Paolo, csak azt akartam...

– Vete a la mierda, puta - érkezett az elcsukló hangú válasz a legutolsó fülkéből.

Skye megtorpant. A jószándék egy dolog, de a jószándéknak az is része, hogy nem zaklatjuk fel még jobban azt, akin segíteni próbálunk.

– Csak annyit akartam mondani, hogy részvétem az édesapád miatt.

– Tartsd meg magadnak a sajnálatodat, puta! - robbant ki Paolo a fülkéből.

A fiú arca torz volt, és csillogott a könnyektől, a szemét pedig vörösre festették a megerőltetéstől kiduzzadt vérerek. Nyilvánvalóan Skye volt az utolsó, akit most látni akart.

– Igazán sajnálom - nyelt nagyot a lány. - Nem mondtam volna azokat a dolgokat, ha tudom.

A fiú méregtől remegő ajkakkal bámult rá.

– Dehogyisnem! - üvöltötte. - Ne mondd, hogy nem pontosan ezt akartad! Az életed főgonosza végre megkapta, ami kijár neki, ugye, puta!?

– Én nem... Sajnálom, Paolo, hiba volt idejönnöm - fordult sarkon Skye, hogy elhagyja a mosdót. Miért is hitte, hogy bármit jóvátehetne most ő itt?

– Ez az! Menjél is, ti puta! Nem segítek, hogy jobb embernek érezhesd magad!

A lány keze már a kilincsen volt, mikor ezt hallva megtorpant. Paolo reakciója érthető volt, de akkor is bántotta ez a feltételezés. Nem mintha változtathatott volna bármit is vele, de visszafordult.

– Tudod... én tényleg sajnálom, ami történt. Sosem kívántam neked ilyesmit.

– ¡No intentes engañarme con esa mierda! - köpte a szavakat felé a fiú.

– Nem hülyítelek. És nem próbálom magam jobb embernek érezni. Elképzelni sem tudom, min mész most át, és csak szerettem volna kifejezni az őszinte részvétemet.

Paolo lángoló szemekkel bámult rá.

– Őszinte? ¡Maldita mierda! Én próbáltam barátkozni, puta, de én vagyok a te nagy gonosz ellenséged - elcsuklott a hangja. - Tudom - nyelte le a szája szélén összegyűlt könnycseppeket a fiú -, tudom, hogy azt hiszed, nekem pontosan ez járt.

Skye egy lépéssel közelebb lépett.

– Paolo, én sosem utáltalak annyira, hogy egy szeretted halálát kívánjam. Ezt... ezt senki sem érdemli meg.

A fiú, talán csak mert nem tudta, erre mit feleljen, csendben nézett rá.

– Nézd - folytatta Skye -, nem fogok úgy tenni, mintha kedvelnélek, de attól még tényleg őszintén sajnálom, hogy ezt kell most átélned.

– Csak próbálod magad jobban érezni a szemétkedésed után - felelte Paolo egyre elhalkuló hangon.

A lány egy újabb lépéssel közelebb lépett hozzá. Már csak karnyújtásnyi távolság választott el őket egymástól.

– Talán. Biztos benne van az is. De anélkül is itt lennék most. Nem utállak eléggé, hogy magadra hagyjalak egy tragédia kellős közepén.

Paolo nem válaszolt semmit. Talán csak nem tudta megbízhat-e Skye szándékában. Talán csak meglepődött a lány szavainak egyenességén. Vagy talán csak visszafordult a saját gondolataiba.

– Nézd - folytatta a lány -, nem kell kedveljük egymást, de... tűzszünetet köthetünk. Most az egyszer itt vagyok neked, ha szükséged lenne valakire.

Paolo szemei üvegessé váltak, aztán lassan újra csorogni kezdtek a könnyek az arcán. Valószínű az utolsó csepp erejét is felhasználta az előbbi kirohanásával, mert lassan de biztosan maga alá gyűrte a fájdalom.

– Nem... Skye... nem tudom hogy... most... - tett még egy utolsó elkeseredett kísérletet, hogy visszanyelje a kirobbanni készülő zokogást - hogy mi... hogy hogyan... folytassam nélküle...

Ez volt az a pillanat, ahol elveszítette a harcot. Az elmúlt percben elfojtott minden könny, minden falak mögé visszatuszkolt fájdalom egyszerre szakadt rá, és taszította kínkeserves zokogásba.

Skye, aki tényleg, mióta ismerték egymást, mást sem látott Paolóban, csak az elpusztítást érdemlő ellenséget, most képtelen volt gyűlölni az előtte megsemmisítve síró kamaszt.

Megtette az utolsó, kettejüket elválasztó lépést, és óvón átölelte a fiút.

– Gyere - mondta neki meleg hangon, ahogy a vállára szorította a fejét -, add ki magadból.