Doha, Katar

Losail Nemzetközi Versenypálya

Március 28.

Skye nagyokat fújtatva bámulta az előtte fel-le pattogó fehér műanyag falat, ahogy páros lábbal szögdécseléssel igyekezett az idegeit megregulázni. Az istenit neki, tényleg itt volt! Kevesebb, mint egy óra választotta el a Moto3 szezonnyitó futamának rajtprocedúrájától. A nagyok előszobája! Vagyis az előszoba előszobája, tökmindegy. A cél, amiért azóta hajtott, hogy Gerry bácsi először feltette motorra kilenc éve, most valós közelségbe került. Mások hogy tudják magukat lenyugtatni ilyenkor? Lehetséges egyáltalán?

Felkapta a fekhelye melletti kis asztalkáról a mobilját, bedugta a fülhallgatókat a fülébe, és rányomott az első podcastre, amit talált.

"És ezért is nézünk elébe egy történelmien izgalmas Moto3 szezonnak. Soha korábban nem volt még olyan, hogy a bajnokság két elsőszámú esélyese is újonc legyen, de a spanyol Paolo Acuna és az ausztrál Skye Stone egyértelműen kimagasló favoritjai az idei évnek. Felváltva dominálták a téli tesztidőszakot, és a mai versenynek is az első két helyről vágnak neki. A rivalizálásuknak külön pikantériát ad a tavalyi kettős versenyhétvége eltiltással járó..."

Skye kikapta a fülhallgatót és a falhoz vágta. A francért nem képesek leszállni erről a témáról!? Majdnem egy éve volt, miért kell újra és újra előhozakodni vele?

Ezek az átkozott fehér falak is miért ilyen rohadt sterilek!? Mintha egy kibaszott kórházi szobában lenne. Bármerre néz, csak fehér-fehér-fehér. Fehér fal, fehér ágy, fehér asztal, fehér szék. Hogy nem őrülnek meg a nagyok, ha nekik is csak egy ilyen lyuk jut, ahova elvonulhatnak kicsit a padock nyüzsgése elől?

Felkapta a fülhallgatót, és közben keresett valami zenét, hátha az jobb feszültséglevezetésnek bizonyul.

– It ain't no mystery - kezdett duettbe a fülhallgatóban üvöltő rekedt hanggal - I'm all I have left, I'm pushing back and running you over...

Dübörgés az ajtaján.

– Skye, ugye nem felejtetted el, hogy jelenésed van a versenyigazgatónál?

Picsába!

– Nem, hogyan is felejtettem volna?

– Akkor ha most benyitok hozzád, már rajtad lesz a bőrruha, ugye?

– Persze, Tomás, micsoda kérdés ez? - méltatlankodott Skye ahogy eszeveszett kapkodásban igyekezett beszuszakolni a karját a merev ruha ujjaiba.

– Legkésőbb egy perc múlva mennünk kell. Komolyan rádnyitok, ha nem vagy kész addig.

– Kész vagyok, ne vádaskodj már! - kiáltotta vissza Skye, miközben a ruha felső részének felvételével egyidőben próbálta bedugni a lábát a csizmába.

Kicsit túlbecsülte a multitask képességeit. A karjai már elég mélyen voltak a ruha ujjában ahhoz, hogy kihúzni ne tudja őket, viszont nem eléggé, hogy visszanyerje a mozgásképességét, így mikor a félig felvett csizma miatt elvesztette az egyensúlyát, a tompítás legkisebb esélye nélkül, krumpliszsáként terült ki a padlón.

– Ugye nem azt hallottam, ahogy elvágódtál mert mindent egyszerre próbálsz felvenni? - kérdezte a csapatfőnöke az ajtón túlról.

– Nem, csak... imádkozok - Skye te állat, legalább valami hihetőt hazudj! - hogy könyörületes legyen velem Mike.

Szinte hallotta, ahogy Tomás forgatja a szemét a túloldalon.

A versenyigazgató irodája a pálya irányítótornyának egyik felsőbb emeletén volt, ahova egy, a dohai pálya többi részéhez illően fényűző lift vezetett fel.

- Mikor a Mike mond neked valamit - magyarázta a liftbe szállva Tomás - te befogod. Megértetted? Hagyod a tipikus dolgaidat. Nem beszélsz vissza, nem vágsz pofákat, csak udvariasan bólogatsz.

Skye forgatni kezdte a szemét.

– Szemforgatás sincs! - parancsolta Tomás.

– Jól van, Jééézusom! - sóhajtotta Skye. - Megint a tavalyi ügyről lesz szó, igaz?

– Vagy a tegnapi lökdösődésről a padockban*. Válassz, muníciót adsz ilyesmihez bőven.

– De most sem én kezdtem.

– Ja, a lökdösődést nem, csak a szövegelést, ami okozta.

– Majd nem szövegelek, ha megtanul sportszerűen versenyezni! - gesztikulált dühösen Skye.

Tomás félrehúzta a száját.

– Sportszerűen, mint például kirúgni egy kanyarból kilencvennél?

– Megpróbált előtte kilökni!

– Te meg akár meg is ölhetted volna, és még mindig minimális jelét sem mutatod az őszinte megbánásnak. Összetehetnéd a két kezed, hogy csak egy versenyhétvégére tiltottak el, nem egy egész évre.

– Baromság!

Tomás a lány arcába tolta a mutatóujját.

– Na pontosan ezt az attitűdöt tedd félre csak arra az öt percre, amíg odafent vagyunk.

– Jó - grimaszolt Skye.

– Mikenál próbáld ezt kicsit hitelesebben előadni, rendben?

Kinyílt a lift ajtaja, és egy nyüzsgő miniváros képe tárult eléjük. Igaz, hogy a nap nyitófutamaként a lelátó nem volt még egészen tele, de a pálya irányítóközpontján nyoma sem volt annak, hogy bárki kevésbé venné komolyan ezt a versenyt, mint a három órávval később kezdődő MotoGP géposztályét.

Skye kilépett a liftből, mire Tomás utána kiáltott.

– Azt kérdeztem rendben?

– Rendben - szólt vissza gunyorosan a lány.

A férfi szaporázva a lépteit csatlakozott a versenyzőjéhez.

– Mike nem lesz veled ilyen elnéző, szóval fogd vissza magad!

Skye szólásra nyitotta volna a száját, de Tomás mutatta neki, hogy húzzon rá cipzárat.

Átvágtak a sürgő-forgó tömegen az igazgató irodájához, és egy kopogást követően benyitottak hozzá.

A helyiség nem volt túl nagy, de valami elképesztő kilátás nyílt belőle a pályára. Az ajtóval szembeni falat teljes egészében a padlótól plafonig érő ablak uralta, az iroda bal oldalán volt a versenyigazgató Mike Webb asztala, vele szemben pedig négy szék, amiből egyelőre csak kettő volt foglalt. Az igazgatóval szemben a Racing Team Catalunya csapatfőnöke, Gunther Schmitt ült, az ablakhoz legközelebb pedig versenyzője, Paolo Acuna.

Skye agyát egy pillanat alatt elöntötte a vörös köd, de a fiú is reflexszerűen felpattant.

Tomás a helyzetet gyorsan felmérve igyekezett elébe menni a problémának. A karját Skye elé tartva, megpróbálta visszacsukni az ajtót.

– Elnézést, Mike, úgy látom korán érkeztünk. Visszajövünk, ha végeztetek.

– Nem-nem - szólt ki az igazgató. - Ezt mindkét gráciának hallania kell.

A férfi hatalmasat sóhajtott és ügyelve arra, hogy végig Skye és Paolo között maradjon belépett az irodába.

– Gunther, Paolo - köszönt oda Tomás, mielőtt leült volna a csapatfőnök kolléga mellé.

Skye becsukta az ajtót, és nekivetette a hátát.

– Ülj! Le! - tátogta el összecsukott fogsorral Tomás a lány felé.

Skye ingerülten az ég felé dobta a kezeit, aztán vonakodva leült a főnöke mellé.

A versenyigazgató sztoikus nyugalommal nézte végig a színjátékot, és mikor úgy ítélte meg, mindenki képes lesz odafigyelni rá, belekezdett a mondandójába.

– Hadd tisztázzak valamit hölgyem, és uraim. Én itt hétről hétre többszáz ember életéért, és biztonságáért felelek. Az egyedüli, aláhúzom EGYEDÜLI ami nekem számít, hogy az elképzelhető legbiztonságosabbak legyenek a versenyek. Ha két forrófejű hülyegyerek egymás vérére utazik, az szöges ellentéte a biztonságosnak. Ezt még akkor sem hagynám, ha ezzel csak a saját életüket veszélyeztetnék, de van másik harmincnégy ember is a pályán, a pályabírókról nem is beszélve.

Felállt a székéből, megkerülte az asztalt és nekitámaszkodott.

– Voltam én is versenyző - járatta végig a tekintetét Skye és Paolo között - voltam csapatvezetésben is - nézett Tomásra és Guntherre - szóval nem tudtok olyat mondani, amit nem ismernék, valószínűleg ezerszer jobban, mint ti. Tudom milyen hülyének lenni, mert én is az voltam - pillantott ismét a két versenyzőre - de itt jön a képbe a csapatfőnökök, és versenymérnökök felelőssége. Lehetsz hülye, ha veszélytelen hülye vagy. Ha balhét csinálsz egy versenyemen, jó esetben nekem kell közbelépni, rossz esetben ott maradsz a pálya szélén. Túl sok versenyzőt vesztettem már úgy, hogy nem is keresték bajt, szóval nem fogom hagyni, hogy két taknyos kinyirassa magát az én felügyeletem alatt. Világos voltam?

Mindkét fiatal dünnyögött valamit az orra alatt, amit kis jóindulattal lehetett egyetértésnek is venni.

– Skye, én leszarom, hogy a földim vagy. Büntettem már meg Rossit és Marquezt is, ne hidd, hogy veled bármennyire is kivételt tennék, ha csak a szándékát meglátom a tavalyi spielbergi húzásodnak. És Paolo, ez nem egy kibaszott dodzsem bajnokság. Nem mandínerezünk ellenfeleken a kanyarban. Ha csak a gyanú felmerül, hogy szándékosan löktél meg valakit, azonnal kapod a fekete zászlót. Nem figyelmeztetést, nem egy hosszú köröst**, fekete zászlót***.

Ezután ismét a két csapatfőnökre nézett.

– Ha ezek ketten megint összeakaszkodnak, személyesen titeket teszlek felelőssé érte. Utálom, hogy le kell mennem dedóba, de miután ezek a tegnapi időmérőn is megcsinálták a balhét, kénytelen leszek. A szövetség PR osztálya dobálja itt a "legfiatalabb bajnok, vagy első női bajnok" cimkéket, és tegyék, ha úgy tetszik, nem érdekel. De nem leszek szívbajos már ma akár az első kanyar után lefújni a dolgot, ha ezek ketten nem tudnak viselkedni. Világos? Ha balhé lesz, én kivágom mindkettőt a picsába, ti meg magyarázkodhattok a befektetőiteknek a kimaradt bevétel miatt.

A két férfi eltöltött már annyi időt a sorozatban, hogy tudják, Mike szava mikor végleges és megmásíthatatlan. Normális ember nem akar a futamok korlátlan urának bögyébe kerülni, mert csúnyán visszaüthet a dolog. Ráadásul valószínűleg egyet is értettek vele, de nagyon nem volt egyszerű dolguk abban, hogy betartsák az utasítását.

Úgy bólintottak egyszerre, mintha előre megkoreografálták volna.

– Megértettük, Mike.

– Helyes - válaszolta az igazgató. - Most pedig tűnés, sok dolgom van még a verseny előtt.

A csapat némán kivonult az irodából, és a lift felé vette az irányt. Tomás és Gunther gondosan igyekeztek végig a versenyzőik között maradni, mert egy pillanatig sem bíztak abban, hogy Mike szavai tényleg eljutottak a két keményfejű tini agyáig.

Tomás megnyomta a lift hívó gombját, és kollégájára nézett.

– Sikerült már Sylvie-t bilire szoktatni?

– Még nem, de néha már azért szól, mielőtt összeszarja a pelenkát.

Tomás legyintett.

– Élvezd ki ezt az időszakot. Sokkal jobb ez, mint mikor PlayStation 5-ért lumpolnak.

A lift hangos csilingeléssel jelezte, hogy megérkezett az emeletre. Skye előrehajolt, hogy a két csapatfőnök előtt odaszólhasson riválisának, és az ajtó felé intett.

– Hölgyek előre.

– Mi akkor a lépcsőn megyünk - kiáltott fel Tomás, hogy túlharsogja a másik csapatfőnök által liftbe taszigált Paolo válaszát és a karjánál fogva a lépcső felé rángatta Skyet.

Mikor már a lépcsőházban voltak, szembe fordította versenyzőjét, és mélyen a szemébe nézett.

– Teljesen meg vagy te húzatva?

– Csak egy kis baráti csipkelődés volt - vigyorgott kajánul Skye.

– Nem hallottad mit mondott Mike? Ne hidd, hogy üres fenyegetés volt. A komplett karriered múlhat rajta, hogy visszafogod magad.

– Én visszafogtam magam. Eredetileg azt akartam mondani, hogy pattanásos csipszarok előre.

Tomás a kezébe temette az arcát. Megélt negyvenöt évet úgy, hogy se kopaszodni, se őszülni nem kezdett meg, de egyre inkább úgy tűnt, hogy a szezon végére kipipálhatja mindkettőt.

– Ez most kurvára nem vicc, hallod? A kibaszott jövődről van szó! A mostani viselkedéseden múlik, hogy négy-öt éven belül a nagyok közt leszel, vagy egy perthi kocsmában felszolgáló. Kit akarsz követni? Doohant, Stonert, Millert, vagy az apádat?

– Ne merj az apámhoz hasonlítani! - szisszent fel Skye.

Tomás felsóhajtott.

– Akkor meg ne viselkedj úgy! Skye, tényleg kivételes tehetség vagy, de tudod hány kivételes tehetség veszett el, amiért nem tanulták meg használni a fejüket?

– Én használom a fejemet!

– Amíg valaki a bőröd alá nem mászik, mint Paolo. Te vagy neki az egyetlen igazi rivális az idei mezőnyből, és neki még van húzása. Neked már nincs. Egy versenyzőnek csak egy olyan balhéja lehet, mint neked a tavalyi osztrák volt, mielőtt végleg lehúzzák a vécén. Ha elveszted a fejed, és megint összeakaszkodtok, lehet őt eltiltják egy-két futamra, te viszont örökre feketelistára kerülsz.

Skye durcásan fújtatott. Igazából értette ő, miről beszélnek mások, mikor nyugalomra intik, de a nyugalom sosem volt az erőssége. Nyugodt az az öccse volt. A kedves eminens kölyök, akit mindenki szeret. Ő ezzel szemben világ életében kereste a bajt, és amikor esetleg az találta meg őt, hát olyankor sem futamodott meg előle.

– Jól van, megértettem - nézett félre a körmeit piszkálva. Bár a mondat hangsúlya jobban hasonlított egy "kabd be"-hez, láthatóan Tomás most megelégedett ennyivel.

– Menjünk, mert lekésed a boxutca nyitását.

***

Skye megfogadta, hogy nem hagyja majd, hogy maga alá gyűrje a világ amibe csöppent, most mégis egy rajongó ámulatával nézelődött. Egy rakás versenyen indult már életében, de erre az atmoszférára egyszerűen semmi sem volt képes felkészíteni. Az emberekkel teli lelátó, a motorja körül sürgő-forgó csapat, a feje fölé napernyőt tartó grid lány, a versenyzők közt sétáló közvetítőstábok, az égben köröző helikopter... ez az egész annyira ismeretlen, és újszerű volt, egyszerűen túltöltötte az érzékeit.

Itt volt, ugyanazon az aszfalton, ahol nem soká Mir, Bagnaia, Quartararo mennek majd ölre a bajnoki címért. Annyira elképzelhetetlennek érződött ez az egész. És nem csak egyszerűen itt volt, igazi sztároknak kijáró figyelem övezte, olyan figyelem, amilyet soha előtte női versenyző nem kapott még. Időnként nem is értette, hogyan nem roppan össze a rá helyezett nyomás súlya alatt.

Különösen igaz volt ez, mikor emberek millió figyelték, ahogy ott ül a motorján alig három méterre Paolótól, akit olyan izzó gyűlöletettel gyűlölt, mint senkit az apján kívül. Egyedül az nyújtott némi megnyugvást neki, hogy az érzés kölcsönös volt, mióta egy géposztállyal lejjebb elkente az arrogáns kis majom száját párszor.

– Hé, figyelsz rám!? - zökkentette ki a merengésből a versenymérnöke arca előtt csentintgető keze.

– Igen, Benny - sóhajtotta enerváltan Skye - csüngök minden szavadon.

– Mit magyaráztam épp?

– Az első kanyarba érve csak védem a pozícióm Klaus elől, nem próbálom támadni Paolót. Megteszünk két-három kört, leszakadunk a mezőnytől legalább egy másfél-két másodpercre, és csak akkor kezdek vele csatározásba, mikor azzal nem húzom magunkra a követő bolyt.

– Majdnem. És mi a legfontosabb amit mondtam? Soha...

Skye közbevágott és a férfival együtt kánonban ismételte:

– Soha semmilyen körülmények között nem kezdeményezek kontaktot Paolóval, és ha ő megtenné, kiszélesítem a kanyart, hogy elkerüljem az érintkezést.

– Pontosan - bólintott a férfi. - És mennyire számíthatok arra, hogy így is teszel?

Skye egy vállrándítással széttárta a karjait.

– Skye!

– Annyit ígérhetek, hogy én nem próbálom kilökni.

– Skye, ne kúrd szét harminc ember munkáját! Inkább legyél most biztos második, mint, hogy fekete zászlót kapj egy meggondolatlanságért.

– Oké-oké, igyekszem.

Egy ember elvonult a futam rajtját jelző zászlóval a mezőny előtt, mire a rajtrácson sürgő-forgó meghívott vendégek, a szerelők nagy része, és sajtó varázsütésre elkezdtek szedelődzködni, hogy eltűnjenek a pálya aszfaltjáról.

A versenymérnök Skyera nézett.

– Képes vagy rá. Csak a versenyzésre koncentrálj, zárj ki minden mást.

– Tudom, hogy mit kell csinálnom, Benny.

– Nem azt vonom kétségbe, hogy tudod mit KELLENE csinálnod, hanem hogy azt is fogod-e. Ne hagyd, hogy az érzelmeid eluralkodjanak fölötted.

– Hányszor kell még meghallgatnom ezt a hegyibeszédet?

– Amíg okot adsz rá.

Skye megpofozgatta a versenymérnöke arcát.

– És én még azt hittem, jó srác vagy, Benny, nem olyan karót nyelt, mint Tomás.

– Nem segítesz a helyzeteden az ilyenekkel, ugye tudod? - kérdezte a férfi.

– Tudom hát - vigyorgott Skye a sisak alatt.

A rajtrács előtt újra elhaladt az egyik steward**** a zászlóval, amit látva a rajtrácson maradt utolsó pár ember is gyors levonulásba kezdett.

A Skye feje fölé napernyőt tartó lány megszorította a vállát mielőtt leindult volna a többiekkel.

– Mutasd meg nekik, csajszi - mondta egy kacsintás kíséretében.

Skye egy mosollyal válaszolt, mielőtt leesett volna neki, hogy a sisak miatt szinte semmi sem látszik az arcából. Azért integetett a pitwall***** felé siető lánynak, aztán belekezdett a rajt előtti rutinjába.

Nagy levegő. Hosszú, mély lélegzetek. Le kellett nyugtatnia magát valamennyire. Világ életében mindig csak az első helyet tartotta elfogadhatónak, egyszerűen elképzelhetetlen volt számára, hogy most egyszer csak elkezdjen ne a győzelemmel foglalkozni. Az nem ő volt. Azért is jutott idáig, mert sosem fogadta el, ha nemet mondanak neki. Hiába tiltotta az anyja már a motorozástól is, addig rágta a nagybátyja fülét, amíg az elkezdte titokban tanítani. Hiába mondták neki, hogy egy lány ne akarjon fiúk ellen menni, őt ez csak még inkább arra hajtotta, hogy megmutassa nekik. Minden elhangzó szexista beszólás, vagy elijesztését célzó megmozdulás csak újabb muníció volt neki arra, hogy keményebben hajtson mint bárki más. Aztán jött Paolo akinek minden arrogáns felsőbbrendű megnyilvánulása, vagy piszkos húzása csak még jobb versenyzővé tette őt. Már nem csak magáért akart első lenni, hanem azért is, hogy ne Paolo nyerjen.

Erre most azt hallja mindenkitől, hogy vegyen vissza abból, ami ide juttatta. Amitől egyetlen Moto3-ban megtett versenykör nélkül gyakorlatilag a teljes versenyvilág elkönyvelte őt a széria első női dobogósának, első futamgyőztesének, és potenciálisan első világbajnokának is.

– Hé, Skye - zökkentette ki a gondolatai közül a harmadik helyről induló Klaus Rutger kiáltása. - Neked nem kellett volna levonulnod a pályáról a többi gridlánnyal együtt?

Skye egy lesújtó pillantással nézett vissza rá.

– Kac-kac Klaus. Neked nem kellett volna feljebb lépned egy osztályt a többi VB dobogóssal együtt?

– Ebből csak annyit hallottam, hogy VB dobogósnak neveztél.

– Ja, és mégis mögülem rajtolsz.

Klaus tűnődött egy kicsit, de azért talált módot a visszavágásra.

– Az időmérő nem számít, a versenyzéshez tökösség kell.

– Kérdezd meg Paolót, mennyire érzett töketlennek, mikor tavaly lerúgtam a motorjáról - vágott vissza széles vigyorral a száján Skye.

Klaus lecsapta a sisakplexijét, és felfüggesztette a szópárbajozást.

Skye viszont azért még bevitt egy utolsó ütést.

– Nyugi a legjobb férfi versenyző azért még lehetsz.

A fiú láthatóan ezt már nem akarta meghallani.

A tömeg lassan eloszlott a motorosok közül, így mind magukra maradhattak az utolsó mentális gyakorlataikkal. Egészen más volt a légkör, mint amihez Skye eddig hozzászokott. Ez több volt, mint egyszerű verseny, ez maga volt az élet. Az egész rajtrács egyetlen élő-lélegző lénnyé forrt össze a lelátón morajló feszült izgalommal várakozó tömeggel, és a boxutca pitwall menedékében lassan végleg eltűnő személyzetével. Skye hátranézett és látta, ahogy az orvosi autó is lassan elfoglaja a helyét a mezőny végén, jelezve ezzel, hogy a rajtprocedúra utolsó szakasza kezdetét veheti.

Most már tényleg csak másodpercek lehettek a felvezető kör megkezdéséig. Skye érezte, ahogy a világ lelassul és szép lassan az aszfaltcsíkon, és rajta dübörgő harminchat motoron kívül minden megszűnik létezni.

Kialudt az utolsó lámpa, és egy pillanattal később Paolo motorja meglódult a rajtrács első helyéről, így Skye is elindulhatott.

A mezőny többszáz méter hosszú oszlopban kígyózott végig a pálya sötétszürke aszfaltcsíkján. Kanyarról kanyarra spanyol és olasz zászlók garmadája szegélyezte az útjukat, tudatosítva bárkiben, aki hagyja a figyelmét külsőséggel elterelni, hogy kik is a motorsport igazi királyai.

Skyet azonban nem lehetett ilyesmivel kizökkenteni. Amint a motorja mozgásban volt, nem létezett olyan külsőség, ami egy pillanatra is képes lett volna megzavarni a koncentrációját. Csak a verseny létezett, a testével tökéletesen eggyé olvadó motor, és az a temérdek kétkedő hang, amely gyerekkora óta továbbvitte, ha csak megfordult volna a fejében, hogy feladjon valamit.

Mindenki tévedett, aki valaha alábecsülte Skye Stonet! Bárki, aki elhagyta háromévesen, aki azt hitte, hogy lányként túl törékeny versenyzőnek, aki azt hitte, hogy megelégszik a mezőny biodísze szereppel, aki azt hitte kiütheti egy kanyarból büntetlenül... az is megtanulja, hogy téved, aki azt hiszi, Skye Stone csak azért tud nyerni, mert személyes vendetta hajtja Paolo Acuna ellen!

A felvezető kör lassan a végéhez közeledett, ahogy a mezőny eleje elhagyta a célegyenesre ráfordító kanyart. A tömeg örjöngve ünnepelte a versenyzőket, ahogy elhaladtak a legnagyobb lelátó előtt a rajthelyük felé gurulva, Skye azonban mostanra úgy átszellemült, annyira beszűkült a tudata, hogy semmit sem érzékelt az egészből. A saját testét sem érzékelte eléggé ahhoz, hogy tudatosuljon benne, a szíve jóval kétszáz fölött ver.

Lassan elfoglalta a helyét a rajtrácson, és egész testében remegve várta a piros lámpák felgyulladását. Egy teljes örökkévalóságnak tűnt, mire végre a mezőny hátsó traktusa is befutott, és a piros zászlós ember átszaladhatott a rajtrács előtt, lezárva a rajtprocedúra utolsó előtti szakaszát.

A mezőny egyetlen hatalmas méhkasként duruzsoló masszává állt össze.

Felgyulladt az első lámpapár.

Nagy levegő, kifúj.

Felgyulladt a második lámpapár.

Nagy levegő, kifúj.

Harmadik lámpapár, negyedik lámpapár.

Utolsó pislantás, nagy levegő, benntart, kifúj.

Utolsó lámpapár.

Már egy másodperc sem volt hátra a 2021-es szezon kezdetéig. A világ lassított felvétellé vált, minden eltelt pillanat másodperceknek érződött, ahogy Skye feszülten várta a rajtjelet.

Aztán kialudtak a fények.

Felengedte a kuplungot, és a motor rakétaként lőtt ki a helyéről. Az első kerék egy egészen rövid pillanatra elemelkedett az aszfalttól, de Skye tökéletes kontroll alatt tartva a gépet nem hagyta, hogy kicsússzon a kezéből az irányítás. Negyven-hatvan-nyolcvan-száz-százhúsz pár másodperc után már szinte ott járt, hogy el is kell kezdenie fékezni az első kanyarhoz.

Csak tartsd a pozíciód az első kanyarban, és ne próbálkozz előzéssel a harmadik-negyedik körig - ismételgette magának a versenymérnöke szavait.

A fejét egészen kicsit megmozdítva jobbra pillantott. Klaus nem volt a perifériájában, így a pozíció tartás biztosnak tűnt.

Behúzódott Paolo szélárnyékába, és ez valamiért megzavarta a fiút. Érzékelhette Skye megmozdulását, mert szinte azonnal a pálya közepe felé terelte a motort, valószínűleg mert nem akarta, hogy a legnagyobb riválisa az ő szélárnyékát használja ki a megelőzéséhez.

Vészesen közeledett a féktáv. Hideg gumikon még a szokásosnál is fontosabb pontosan eltalálni a pontot, ahol a versenyző megkezdi a fékezést, mert egy tizedmásodpercnyi tévedés is elég lehet a kanyarívről lecsúszáshoz. Óvatosabb versenyzők inkább hosszabbra veszik az első kanyar féktávját, mert azzal kevesebbet lehet veszíteni.

A mezőnyt vezető két fiatal azonban sosem ismerte az óvatosságot. Skye a kanyar külső ívén, Paolo a belsőn. A pillanatnyi szélárnyék, vagy jobban elkapott rajt, vagy jobban eltalált gyorsítás, esetleg ezek kombinációja miatt a lány motorjának első kereke már a fiú hátsó kerekének magasságában volt.

Fékezési pont.

Skye behúzta a féket, a tizedmásodperc törtrészével azelőtt, hogy Paolo is így tett volna.

Sok volt.

Mindkét fiatal motorjának hátsó kereke elemelkedett a földtől és belegyezett kicsit.

Skye egy leheletnyit visszaengedte a féket, majd az enyhén besokalló Paolo mögött átvágva a kanyar belső ívére kormányozta a gépet. Mire a fiúnak is sikerült bedönteni a motorját, ő már előtte járt.

Kapja be mindenki, megnyeri ezt ő a saját módján!

Szómagyarázat:

*paddock - egy versenypálya, nézők elől elzárt "üzemi" területe

**hosszú körös - veresnypályán elkövetett apróbb szabálytalanságokért adott büntetés, amely során a verseny egyik körében a versenyzőnek a pálya egy kanyarját egy hosszabb íven kell megtennie

***fekete zászló - a versenyző azonnali diszkvalifikálása a versenyből

****steward - a versenyek lebonyolításáért felelős személyzet tagjainak megnevezése

*****pitwall - a pálya aszfaltját a boxutca területétől elválasztó fal