Aida

A fiúkat nem különösebben kötötte le Laura eltűnése. Ezek komolyan nem tudom honnan szednek ennyi hülyeségét, de ez most kivételesen nem volt egy rossz ötlet.

Noel gitározott Barni pedig énekelt mellé. Még pénzt is kerestek.

Ofő még mindig tajtékzott. Mondjuk meg volt rá az oka. Laurát hiába hívtuk, a telefonja rögtön hangpostára irányított. Vakond hívta Laura szüleit, akik bár felvették... De Laura nem ment haza.

Úgyhogy ez eléggé nagy probléma.

- " Neked a fame, nekem meg a pénzem.
Senkit sem érdekel mi volt tegnap éjjel.
Nem vagy tökéletes, úgy ahogyan én sem.
Neked a fame, nekem meg a pénzem.
Senkit sem érdekel mi volt tegnap éjjel.
Nem vagy tökéletes, úgy ahogyan én sem.
Mondd el baby, hogyan hazudsz hideg vérrel" - nézett Barni totálisan a szemembe. Jaj, ne már.

- "Boy toy
Csak egy vicc vagyok megint
Vacsora vagy kávé, még nyitva a meki
Este valentin, reggel idegen az arca
Vérrel festi fel a nevemet a falra
Adjatok még inni, jöhet vodka, meg a Sprite
Nem akarok húszezerért terapeutát
Gellért-hegyen alszok, hogyha lemerül a Lime
Segítsetek járni, tesó megöl ez a lány
Üres mindkét zsebem, mégis tele vannak pénzzel
Elzsibbad a szívem, baby beragadt egy filmbe
 Sötét van és vanília illatot sem érzek márSálam Fendi, de a szívem már bezárt"

- Gyerekek! Jön a vonat! - kiáltotta Ofő, verejtékező homlokkal.
- Tanárnő, ne tessék kiáltozni, árt a szépségének! - tette el Noel a gitárját.
- Nyomás, senkiházi banda! - mutogatott a peronra.

- Akár irány Budaizé! - kapta fel Lizzie a hátizsákját.
- Budaörs - forgatta a szemét Gréti. Igen, tudom van egy zűr az avarban. Úgy látom ezt előttem, még senki sem tisztázta.

Szóval a szállásunk Budaörsön van, valami ismerőse van ott Dani bának, és így tök olcsón kaptuk meg a vendégházat. Első nap, vagyis ma elfoglaljuk a szállást, majd visszavonatozunk Budapestre, a Nemzeti Színházba. Második nap, pedig a Terrorházba megyünk el, meg asszem még valami Múzeumba, egy kis szabad progi. Harmadik nap pedig reggel indulunk haza.

Hedwig

Végre újra vonaton. Lizzie elgondolkozva nézett ki az ablakon. A kocsiban többen is utaztunk, így taktikusan - persze azért, hogy a többiek ne tudják miről van szó - chaten írtam rá.

Hedwig: Mi a baj, Lizzie?

Lizzie: Semmi

Hitetlenkedve néztem rá, mire vállat vont. Majd pötyögni kezdett.

Lizzie: Volt egy fura álmom.

Hedwig: Mitől volt fura?

Lizzie: Egy nyomozó gyilkossággal gyanúsított meg. Az asztalon pedig a gyilkos fegyverek voltak: egy hajtű, egy pizzás doboz, és valami üvegcse.

Hedwig: És ez miért is fura?

Lizzie: Jaj ne már! Hát Laura eltűnt! Rá utalhat a hajtű! Mindig azt hordja, tudod azt a rémes sárgát

Hedwig: Lehet ebben valami...

Lizzie: De akkor mi az a pizzás doboz?

Hedwig: És az üvegcse? Nem emlékszel másra?

Lizzie: Gondolom az üvegben méreg volt. Cián ilyesmi.

Egyszerre kaptuk fel a fejünket. Sokat sejtően néztünk egymás szemébe. Valaki gyilkosságot tervez.

Dia

Egy nagyon fura álomba kerültem.
Egy asztalnál ültem, megbilincselve. Előttem az asztalon egy hajtű, egy üres pizzás doboz, és valami üvegcse álltak.
- Maga szerint mik ezek? - kérdezte tőlem a velem szembe ülő csávó.
- Miért vagyok itt? - kérdeztem értetlenül. Teljesen kétségbeesetten.
- Maga volt?
- Mi? Egyáltalán ki maga?
- Nyomozó vagyok, maga pedig gyilkos - nézett rám keményen.

- Nem! - kiáltottam fel hirtelen - ezek szerint hangosan is - mert mindenki a fülkében felém fordult.
- Jól vagy? - méregetett Gréti tökéletesen ívelt szemöldökét ráncolva.
- Nem - nyeltem egy nagyot.

- LESZÁLLUNK!! - hallottuk Ofő rémes hangját.

Gréti

Senkit nem untatok már sokáig az osztálykirándulással, nyugi. Annyi történt tömören röviden: lecuccoltunk, ofő ordított, kerestük a szállást, ofő ordított, megtaláltuk a szállást, ofő ordított, bepakoltunk a szobákba, ofő végre nem ordított.

- Tiszta luxi ez a hely - állapította meg Aida, amíg a bikinijét kereste a bőröndben. Ugyanis, igen még medence is van a szálláson.
- És, te Gréti? - fordult felém Hedwig.
- Én nem medencézek - dőltem végig az ágyon.

- Van tamponom, ha gondolod? - ajánlotta fel Dia. Ő egy igazi angyal.
- Inkább kihagyom - vettem kezembe a telefonomat.
- Ahogy akarod - kapta fel a törölközőjét.
- Majd Noelt beküldjük hozzád! - lépett ki Aida elsőként az ajtón.
- Okés - motyogtam. - MI? - kaptam fel hirtelen a fejem.

Én tök jól elvoltam itt, addig amíg Noel be nem lépett az ajtón.
- Mit akarsz? - kérdeztem kissé ingerülten. - A Sprite a hűtőben.
- Nem azért jöttem - csukta be nevetve maga mögött az ajtót.
- Hanem? - Fel sem néztem a gépelésből.
- Dani bá feldobta az ötletet...

- Tedd már le ezt a szart, ha hozzád beszélek - kapta ki a kezem közül a telefont.
- Add vissza! - ugrottam fel hirtelen. Mire a magasba lendítette a kezét, én pedig nem értem így el.

Most vettem amúgy észre, hogy fürdőnadrágban volt, vizes haja a szemébe lógott.
- Szóval - kezdte újra egy idióta vigyorral a fején - Dani bá feldobta az ötletet, hogy rendeljünk pizzát! Mit szólsz hozzá?
- Nem kérek, köszi - vontam meg a vállam. - Add vissza a telefonomat!

- Akkor egy fél sonkás-kukoricás pizza - fésülte ki haját a szeméből.
- Jó, legyen - forgattam a szemem. - Vissza kapom a telefonomat? -
Közel hajolt hozzám. Az orrunk szinte össze ért. Mosolygott, de én álltam a tekintetét.

- Csak ha el tudsz kapni! - lépett el hirtelen, és kifutott az ajtón.

Lizzie

- Az utolsó előtti előtti boldog pillanat az volt, amikor Laura jelentkezett. Olyan hülye! Rossz buszra szállt fel! A telefonja pedig lemerült! - magyarázta hevesen Soma.

- Az utolsó előtti, amikor Gréti és Noel nevetve rohantak ki a 4-es szobából. Ha jól láttam, Noel a telefonját kaparintotta meg, azt akarta vissza szerezni - hadonászott a kezével Dia.

- Az utolsó boldog pillanat pedig az volt, amikor meg jött a pizza - Szaki csak a hasára tud gondolni.

- Aida motyogott valamit. Senki nem értette. Már teljesen be volt állva. Vodkás sprite-ot ivott. Azt gondoltuk nyom egy taktikait.
- Mi is az a taktikai? - nevetett fel a nyomozó.
- Taktikai hányás - vontam meg a vállam. - Ami kijön, annak helyébe jön az új.

- Szóval betántorgott a szobánkba. Pár perc múlva utána mentem. De addigra már túl késő volt.
Holtan a hevert a földön! Mellette egy hajtű, egy pizzás doboz, és egy üvegcse - magyaráztam hevesen a nyomozó úrnak.

Vakond fontoskodva lépett elénk.
- Barta Ábel, nyomozó - mutatta fel hanyagul az igazolványát, majd kikerülte ofőt. - Mindenki menjen vissza a szobájába, és ha szólok, akkor jöjjön ki a teraszra - nézett körbe rajtunk.

Félve biccentettünk, és a konyhában telepedtünk le inkább. Mivel a szobánkban még mindig egy hulla volt! Szaki - akár egy pletykás vénasszony - kinyitotta az ablakot, és onnan hallgatózott.

- Nyugodjon meg - szólt a nyomozó teljesen higgadtan. - Mindjárt érkezik a halottkém, ő felméri a holttestet. Aztán elkezdem a kihallgatásokat - ismertette. - Ha minden jól halad, ma avagy holnap pontot teszek az ügy végére.

- Akkor mi lesz így a programokkal? - kérdezte idegesen. Szinte gőzt fütyült a füle.
- A változtatás jogát fenntartjuk - nevetett fel. Amikor megszólalt a telefonja.

- Szia halottkémkisasszony - vette fel rögtön.

Tatjána

Budaörs szerencsére nem a világ végén van. Egész hamar odaértem. Kíváncsian guggoltam le a holttestmellé.
- Miben halt meg? - kérdezte Ábel nagyot nyelve. Valahogy sejtette.
- Aida nem csak szimplán sokat ivott - emeltem fel a mellette heverő üvegcsét - hanem valaki mérget tett az italába.
- Cián, morfium?
- Cián biztos, hogy nem. Azonnal hat - húztam el a számat

- De akkor mik ezek az égési sérülések a kezén? - mutatott végéig a karján.
- Érdekes - forgattam meg a kezét. - Egyenlőre nincs ötletem, hogy mi okozhatta. - Boncolással lehet pontosan meghatározni.

- Nem is olyan egyszerű ez az ügy - fújta ki az eddig bent tartott levegőjét.
- Megoldjuk, nyugi - néztem rá biztatóan. - Jó csapat vagyunk.

Remélem tetszett! A befejező rész jövő hétvégén várható! ❤️
Szerintetek ki a gyilkos?
Jó nyári szünetet mindenkinek! 🥰